Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

1981. január 25. NÉPÚJSÁG 9 ■HHNiHHHIIBHBBi „A szépség kőidusa” József Attila Varsóban Tíz év a gabonaprobléma megoldására József Attila-emlékkiállítás nyílt Varsóban, az Adam Mickiewicz Irodalmi Mú­zeumban, az óváros főterén. Ami a múzeumot illeti, an­nak büszkesége a több mint 80 ezer kötetes könyvtár, s a híres írók dolgozószobái, kö­zöttük Maria Dabrowska, Ju­lian Tuwim, Melchior Wan- kowicz műhelye. A József Attila-kiállítás immár a má­sodik magyar tárlat az el­múlt két évben. Az előző „hő­se” Ady Endre volt. A kiállítást a budapesti Pe­tőfi Irodalmi Múzeum anya­gaiból állították össze. A bu­dapesti és a varsói múzeumot hagyományos kapcsolat fűzi egymáshoz. Most a varsói múzeum két termében József Attila életét, budapesti szülő­negyedét ábrázoló fénykép­tablókat helyeztek. Valamennyi tablón olvas­ható József Attila verseinek egy-egy részlete, a többi kö­zött a „Nincsen apám, se anyám”, a „Külvárosi éj”, a „Medvetánc” néhány sora. És látható Varsóban a Valóság 1932-es júniusi száma, az a példány, amelyet a költő szer­kesztett, továbbá József At­tila 1922-ben kiadott első verseskötete, a „Szépség kol­dusa”. Derkovits Gyula képei és Harsai Ilona bőrből alakí­tott érméi emelik a kiállítás fényét. A kiállítást élénk érdeklő­dés övezi. Minden bizonnyal közelebb hozza a lengyelek­hez azt a költőt, akit itt ke­vésbé ismernek, mint Petőfit, vagy Adyt. Weronika Zielinska Január l-től Csehszlovákiában Űj gazdasági rendelkezések Január elsejével Cseh­szlovákiában életbe léptek azok a rendelkezések, ame­lyek a nemzetgazdaság terv­szerű irányítási rendszeré­nek tökéletesítését szolgálják. — Gyakorlatilag mi a cél? — A szocialista közgazdaság bevált alapelveinek alkotó jellegű továbbfejlesztéséről van szó — mondotta a ren­delkezésekről Pavol Cérnáik, a nyugat-szlovákiai Hloho- vec „Odeva” ruhagyárának igazgatója. — Az intézkedés- sorozat a nemzetgazdaság megváltozott feltételeiből in­dul ki. A cél a hatékonyság növelése. El akarjuk érni, hogy munkásaink, mérnöke­ink jobban érdeklődjenek a termelés eredményei iránt. — Mivel mérik ezt? — Az új index — a tiszta termelés — csak az újonnan termelt értéket mutatja ki. Pavol Cérnák, a hlohoveci Odeva Ruházati Gyár igaz­gatója Eddig a teljes termelés érté­két számítottuk, bár abban szerepelt más üzemek mun­kája is. Most az anyagi érde­keltséget egyszerűbben, haté­konyabban konkretizáljuk. Vagy is az a munkás, aki töb­bet és jobban dolgozik, töb­bet kap a társadalomtól. Az­az a munka minősége és mennyisége számít ezentúl, s nem a munkahelyen eltöltött idő. — Meglesznek éhhez az ob­jektív feltételek? — Fokozott figyelmet tor­dítunk az úgynevezett ellen- tervre, tehát az üzem felté­teleiből adódó tervezésre. Vagyis lehetetlent nem vál­lalunk és időben tisztáz­zuk az üzemek Közötti szállí­tást, felmérjük a piacot. Szi­lárdabb lesz a terv, s így mindenki pontosan és részle­tesen ismerheti dolgát, a ké­szülő öltönyök választékát, szabását, s az egyes fazonok gyártási terminusát. A Szovjetunió gazdasági fejlesztése fő irányelveinek az 1981—1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra ki­dolgozott tervezete a most kezdődött ötéves tervidőszak­ban az évi gabonatermést 238—243 millió tonnában irá­nyozza elő. Ez a bruttó ga­bonatermelés azonban még nem oldja meg az önellátás problémáját. Hogy az ország szükségletét ne csak kenyér- gabonából (ez a probléma a Szovjetunióban már régen megszűnt), hanem takar­mánygabonából is ki tudják elégíteni, ahhoz a bruttó ga­bonatermést személyenként átlagban legalább egy tonná­ra kell növelni, körülbelül 280—285 millió tonnára. A szakemberek véleménve sze­rint a Szovjetunió ezt a ha­tárt 1990-ig el tudja érni. A mostani ötéves tervidő­szakra előirányzott 238—243 millió tonna bruttó gabona- terméssel kapcsolatban a nyu­gati sajtó kétségbe vonta a terv realitását. Nos, nézzük a tényeket. Tizenöt évvel ezelőtt a Szovjetunió 130 millió tonna gabonát termelt évente. A most véget ért ötéves terv­időszakban az évi átlagos ga­bonatermés először haladta meg a 200 millió tonnát, a növekedés — 70 millió tonna. Egyes években a termésho­zam elérte a 238 millió ton­nát. A növekedés értékelésé­nél nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy a Szovjetunió­ban az utóbbi tíz évből öt évnek az Időjárási viszonyai rendkívül kedvezőtlenül be­folyásolták a gabonafélék ter­méshozamát. Nehezen kép­zelhető el, hogy az elkövet­kező tíz évben ilyen gyakran ismétlődnek meg a rendelle­nes időjárási jelenségek. lexum fejlesztésére irányul. A gabonafélék termesztésé­hez és betakarításához a kol­hozok és a szovhozok új, nagy teljesítményű gépeket kap­nak, 1985-ben a gazdaságok­nak jutó ásványi műtrágya mennyisége eléri a 115 millió tonnát. Ez lehetővé teszi, hogy a gabonaföldek trágyázásához felhasznált műtrágya mennyi­ségét jelentősen növeljék. A kukorica vetésterületének bővítése és az élen járó gazda­ságokban már meghonosított ipari termelési technológia lehetővé teszi, hogy ennek az értékes takarmánygabonának a termelését a duplájára nö­veljék. Jelentősen emelik a gabo­natermést az öntözött földek, amelyeknek a terméshozama a Szovjetunió éghajlati és talajviszonyai között rend­szerint kétszeresen felülmúlja a szárazművelésű földek ter­méshozamát, és az öntözött földek kisebb mértékben függnek az időjárás szeszé­lyeitől. Már a tizenegyedik ötéves tervben az eddig öntö­zött és lecsapolt földekhez — állami beruházással — újabb 3,4—3,6 millió hektárt csatol­nak. És végül: a gabonatermesz­tés fontos tartaléka — a ve­tőmag minőségének a javítá­sa. A mezőgazdasági szervek intézkedései előirányozzák, hogv a gabonaföldek vetés- területének 90 százalékához biztosítani kell az új, nagy terméshozamú vetőmagokat. A szakemberek véleménye szerint ez 20 százalékkal nö­veli a gabonafélék termésho­zamát. Az új ötéves tervidő­szakban további intézkedése­ket irányoznak elő: az időjá­rás szeszélyeinek ellenálló gabonafajták meghonosítását, a mezei munkák időtartamá­nak csökkentését, az új talaj­művelési módszerek nagy te­rületeken való elterjesztését. A szovjet mezőgazdasági szakemberek optimizmusa azonban nem az időjárás jó­indulatára épül, hanem a nö­vekvő reális lehetőségekre és a megalapozott számításokra. Az ország népgazdaságába be­ruházott összegek mintegy 27 százaléka az agráripari komp­A szovjet szakemberek ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításától a gabona­probléma megoldását várják, azt, hogy az ország szükség­leteit teijes mértékben ki le­het majd elégíteni saját ter­mesztésű gabonából. GLEB SZPIRIDONOV APN—KS iiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ......... niiiiiniiiiiii ...............mii s ét Magyarország és Cseh­szlovákia tette meg 1953-ban, amikor Érsekújvár és Kisig- mánd között megépítették az első 110 kilovoltos távvezeté­ket. Ezt követően épültek a csehszlovák, a lengyel, majd az NDK-beli energiarendszert is összekapcsoló távvezetékek, s az ilymódon együttműködő energiarendszerhez Magyar- ország is csatlakozott. 1962- ben a Sajószögedet és Mun­kácsot összekapcsoló távve­zeték révén a Szovjetunió nyugat-ukrajnai energia­rendszere csatlakozott, majd 1963-ban Bulgária, 1967-ben pedig Románia következett. Az azt követő időszakban valamennyi országban sorra épültek az erőművek, és a távvezetékek, s jelentéker nyen megnőtt a szocialista országok egyesített energia- rendszerének teljesítőiképes­sége. A 750 kilovoltos távve­zeték révén, ahogyan erről már volt szó, a Szovjetunió energiarendszerével való összekapcsolódás eredmé­nyeképpen ez a teljesítőké­pesség már 300 ezer mega­watt. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ELŐNYEI A méretek valóban lenyű- gözőek — ám a kérdés az, hogy miilyen előnyök szár­maznak mindebből Elsősor­ban az új távvezeték előnyét érdemes számba venni, ez ugyanis a legkézenfekvőbb: a távvezetéken át jelentős mér­tékben bővülhet a KGST-or­szágok energiaimportja — lehetővé vált, hogy Magyar- ország Csehszlovákia és az NDK körülbelül 1200 mega­wattal növelje villamosener­gia importját a Szovjetunió­ból. Az energiarendszerek ösz- szefcapcsolásának más jelle­gű haszna van. Az összekap­csolt távvezetékeken át bo­nyolódnak le például a nem tervezett, valamilyen várat­lan okból szükségessé vált villamosenergia-szállitásak, amelyek ma már elérik az ezer megawattot, egy köze­pes erőmű teljesítményét. Le­hetőség nyílik arra is, hogy az egyes országok üzemzavarok esetén kisegítsék egymást, ha tehát egy-egy országban leáll egy erőművi gép, nem kell átmenetileg megszüntetni az áramszolgáltatást, hiszen a szomszédos országok ,Jköl- csönzik” a szükséges villa­mos energiát, 'Az egyes országokban más­más időszakra esiik a csúcs­fogyasztás. Moszkvában pél­dául, az időeltolódás miatt két órával korábban, mint Budapesten, így kölcsönösen kisegíthetik egymást. Csupán az a tény, hogy az egyes or­szágok energiarendszerei mindennek következtében lényegében egymás tartaléká­ul is szolgálnak, az érdekelt országokban összesen 1500 megawattnyi erőművi kapa­citás kiépítése vált felesle­gessé. A KGST-ORSZÄGOKBAN A 750 kilovoltos távveze­ték megépítése tehát, amely lehetővé tette e hatalmas energiarendszer létrejöttét, igen fontos lépés volt a KGST-országok energiaellá­tásának fejlődésében. Ez a fejlődés azonban ezzel nem áll meg. Az egyes országok­ban sorra épülnek az erő­művek, említsük csak a Szov­jetunió-beli Hmelnyickben, a KGST-országok részvételével létesülő atomerőművet, s újabb 750 kilovoltos távveze­tékek is épülnék, elsőként Hmelnyick és a lengyelorszá­gi Rzeszów között. Mindez további fontos lé­pést jelent nem csupán az energiarendszerek fejlődésé­ben, de a KGST-országok közötti integráció erősödésé­ben is. KOZMA JUDIT Az állattenyésztés eredményei Vietnamban jelentős erő­feszítéseket tesznek a lakos­ság élelmiszer-ellátásának ja­vítására, s ennek keretében az állattenyésztés fejlesztésé­re. Jelenleg az országban tíz nemzeti és 130 tartományi sertéstenyésztő központ mű­ködik. Az ország déli tartományai­ban helyi és külföldi fajták keresztezésével olyan sertés- fajtát tenyésztettek ki, amely egyrészt jól bírja a trópusi klímát, másrészt magas hús­hozamot biztosít. A Kincses-hegy kincsei A mongóliai fiatal iparvá­ros, Erdenet környékén emelkedik a magasba a Kin­cses-hegy, amely alaposan rászolgált nevére. A hegy mélyében a réz és a molifo- dén mellett értékes drágakö­vek, köztük a mongolok nagy becsben tartott „kilenc kin­csének” egyike, a türkiz is megtalálható. Az ulánbátori ékszergyár avatott mesterei­nek kezében ez a kincs a csodálatos formákban csiszolt türkiz gyűrűk, függők, karpe- recek, nyakékek különleges dísze lesz. Ejtőernyő tegnap és ma Valószínűleg kevesen gon­dolnak rá, hogy a szabadon eső test ejtőernyővel való le­fékezésének a gondolata Leo­nardo dá Vincitől származik. A megfelelően összehajto­gatott ejtőernyő a ráerősített test zuhanását esés közben kinyílással lassítja. A kinyí­lás és a zuhanást csökkentő hatás csakis a légellenállás hatására, a levegőben kö­vetkezik be. A légkör .nélkü­li égitesteken, pl. a Holdon a zuhanást nein lehet ejtőer­nyővel fékezni. Az ejtőernyő elsősorban a veszélybe jutott légi járművek utasainak a mentésére szolgál, továbbá személyek és tárgyak sérülés- mentes földre juttatását teszi lehetővé katonai vagy egyéb célból. A szabadon eső em­beri test közepesen másod­percenként 45—55 méteres sebességét 5—9 méteresre las­sítja le. Szerkezetének legfőbb ele­me a selyemből vagy a mű­szál szövetből, ritkábban pa­mutból készült ernyőbupola, továbbá a zsinórzat, az ebhez csatlakozó felerősítő hevede­rek, valamint a nyitószerke­zet. A hadseregekben a légi- deszarrt alakulatok és felsze­reléseik földre juttatására használják fel az ejtőernyőt, melyeiknek az a rendelteté­sük, hogy többnyire a front mögött, az ellenség hátában meghatározott hadműveletet hajtsanak végre. Elsőként a Szovjetunió szervezett ilyen csapatokat 1930-ban, de 1935- től már más országok hadse­regei is alkalmazták. A II. világháborúban már fontos feladatokat láttak el az ejtő­ernyős csapatok. A polgári életben az ejtőer­nyőzés szervezett sporttevé­kenység is iett, versenyszá­mai között szerepel a célba- ugrás, a kombinált ugrás és a stílugrás. Uj feladata is van az ejtőernyőnek: a repülőgé­pek leszállás utáni fékezése. Vadászgépek, nehéz szállító­gépek, de egyes utasszállító repülőgépeknél is rövidíti a kifutási távolságot. Legújab­ban pedig szerepet kapott az ejtőernyő az űrkutatásban is. Az űrhajók visszatérő le­szállóegységei ejtőernyő se­gítségével érnek puhán a földre. Hatalmas ejtőernyőn száll­nak alá a Szojuz űrhajók kabinjai ■■■■■■■■■■■■ Részlet a kiállításról Az albertirsai alállomás központi vezérlőtermében

Next

/
Thumbnails
Contents