Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
8 Képújság 1981. január 25. Szovjetuni ó Öt év eredményei A nemzeti jövedelem 400 milliárd rubellel növekedett: ennék négyötöd részét közvetlenül a fogyasztásra, a lakásépítésre, valamint a szociális és kulturális létesítmények építésére használták fel. A közszükségleti cikkek gyártása 21 százalékkal nőtt * A társadalmi munka termelékenysége 17 százalékkal emelkedett. Ez az emelkedés az iparban a termelés növekedésének 75 százalékát, a mezőgazdaságiban 100 százalékát, az építőipariban a munkavoluonen növekedésének 90 százalékát adta. • Több mint 1200 nagy ipari létesítményt ihelyeztek üzembe. * A munkások és tiszviselök átlagfizetése több mint 15 százalékkal, a kolhozparasz- tokriak a közös gazdaságiból származó jövedelme 26 százalékkal emelkedett. A nem termelési szférában 51 millió munkásnak és tisztviselőnek nőtt a munkabére. A társadalmi fogyasztási alapok, amelyekből az ingyenes oktatás, az egészségvédelem, az öregségi biztosítás és egyéb szociális juttatások költségeit fedezik, az ötéves tervidőszakiban 527 milliárd rubelt tettek ki. Az alapokból történt, egy főre jutó kifizetések és kedvezmények értéke az 1975. évi 354 rubelről 438 rubelre emelkedett Az iskolák 1—V. osztályaiban bevezették az ingyenes tankönyv- ellátást. Az egy főre eső reáljövedelem 17 százalékkal nőtt. „Pro Űrbe” aranyérem Tallinnak Hamburg város különleges alapija Európa aranyérmével tüntette ki Tallinnt, Észtország fővárosát. Hogy a kitüntetésre érdemes-e valamely város, arról nemzetközi bíráló bizottság dönt az építőművészeti örökség megőrzésében elért eredmények alapján. Tallinn elismerést váltott ki a XLTI. században már kialakult óvárosban végzett áldozatos munkálatokért. Itt, a mindmáig eléggé ép erődít- ményrendisaertőli övezve látható az egész középkori város — a lakóiházak és templomok, a városház, és a hombárok, a lovak hajtotta malom és a patika. A régi tall inni kereskedők és iparosok szerencsére nem voltak elég gazdagok ahhoz, hogy a középkori házakat lebontsák és helyükre újakat építsenek. (Ez Európában igen' sokszor megesett.) A tal- Idnniak tatarozásra, renoválásra szorítkoztak, ezért a középkorban emelt épületek több mint 60 százaléka fennmaradt. 1202 óta, amikor a város jogilag szabályozta a beépítés féltételeit, gyakorlatilag 58 utca és 5 tér maradt meg eredeti állapotában. 'Annak idején nagy csaták folytak a városrendezésről. Egyfelől felmerült, hogy az óváros valamennyi épületét restaurálni kell, kitelepítve a lakókat az új városnegyedekbe; ezen elképzelés szerint a város turistáknak szánt múzeummá vált volna. Egy város azonban csak lakód által létezhet. A viták 1966-ban jutottak nyugvópontra, amikor a — 110 hektáron lévő — óvárost az állam műemlékvédelmi területnek nyilvánította. (Változatlanul fennmaradt az üzleti „city” és a lakónegyed- funkció, ez utóbbi azzal' a feltételiek hogy a régi építészeti alkotásök belső modem átrendezésétől a legkisebb károsodást sem szenvedheti az együttesek külső képe. Az illetékesék összegyűjtötték a védelmi teriülét 1500 épületének épít őmű vészét itörténeti adatait.' Szinte, teljes leltárlista készült, aimely valamennyi házat, tornyot, városfalat magában foglalt. Ma tízezer ember látója a régi Tallinnt. Itt található az Észt SZSZK minisztertanácsa, a köztársaság 37 minisztériuma és állami bizottsága közül 22, továbbá a tudományos akadémia elnöksége, színházak, számos áruház, étterem, pincehelyiség. Mindezek a régi házaikban kaptak otthont, mivel szigorú törvény tiltjá az új építkezéseket a védelmi körzetiben, de a határos városrészekben is. A régi Tallinnben évente félmillió szovjet és százezer külföldi turista fordul meg. Maradandó élmény számukra egy élő középkori város látványa, a szűk kis utcákban tett séta, az igen ízletes „Régi Tallinn” likőrrel fogyasztott kávé. Harald Langberg, a kuratórium elnöke, a koppenhágai népmúzeum rektora, a művészetek magisztere, miközben átnyújtotta Európa aranyérmét, a gazdag összeurópai építőművészeit óvásának ügyét szolgáló követendő példaként említette Tallinn t. LEO VAINO Tallinn — óváros: a főtér Arab nyelvű sírkövek Minaret tövén, de csador nélkül Kevesen tudják, hogy Lengyelországban élnek muzulmánok is, akiknek családja több mint öt és fél évszázada Allah dicsőítésébe fog, mikor a mullah, a kecses minaretből a mecsetbe invitálja őket. A lengyelországi muzulmánok többségükben a tatárok leszármazottai. 1410-ben, Wladyslaw Jagiello király kívánságára, a krími tatár hadsereg részt vett a keresztes lovagok elleni hadjáratban. A Grünwald alatt aratott győzelem után, a tatár harcosok egy része élt a királyi meghívással és Lengyelországban maradt. A MULLAH SZAVÄRA Jelenleg, az ország keleti részén két olyan falu is van, ahol a lakosok többsége muzulmán: Bohoniki és Kruszy- niany. Mindkét helyen van egy-egy fából épült mecset, mellettük pedig minaret, s a nők és a férfiak a mullah hívására mindkettőben arccal a szent város — Mekka felé fordulnak. A lengyel tatárok főfoglalkozása évszázadokon keresztül a katonai szolgálat volt. Csak békés időben gazdálkodtak, pásztorkodtak, vadásztak, halásztak. A tatár telepesek Lengyel- országot hazájuknak tekintették és lassan elfelejtették ősi nyelvüket. A beszélt nyelvvel együtt a folklór is kiveszett. Fennmaradtak azonban a vallásukkal összefüggő, hagyományos szertartások, különös, de a mecsetekben az arab nyelv visszhangzik. Arab nyelvűek a temetők kőből készült síremlékein a feliratok is. És a mai napig élnek bizonyos szokások. A muzulmán nők Lengyel- országban — néhány százan vannak — jóval hamarabb emancipálódtak, mint Afrikában és Ázsiában élő hittársaik. Rég levetették a csadort, az arc előtti fátylat, és már a XIX. században iskolába jártak. Később maguk választották meg jövendőbelijüket, nem pedig a szüleik, önállósodásukra hatással volt, hogy amikor férjük háborúban volt — ők gazdálkodtak. LAKOMA A SÍROKON Bochnikiben és Kruszyni- anyban minden gazdaasszony ambíciója, hogy a lehető leg- dúsabb asztalt terítse a tavaszi bajrám ünnepre. Ilyenkor marha-, vagy bárányhúsból készült ételek kerülnek az asztalra, melyeket a mecset előtti téren, rituálisan leölt állatok húsából készítenek. Ehhez jön az úgynevezett koldun, a pirog változata és többféle édes sütemény. Az ünnepi rítushoz tartozik, hogy az egész család kimegy a mizarba, azaz a temetőbe, karjukon finomságokkal megrakott kosarak. Legközelebbi hozzátartozójuk sírjánál letelepednek, a félholddal díszített sírkövek árnyékában la- komáznak, majd az ételek egy részét, a süteményeket a síron hagyják. WIESLAW DANIELAK A nagycsaládosokért A Bolgár Kommunista Párt vidini városi bizottsága kezdeményezésére életre hívott társadalmi szerv, az igazgatók tanácsa jól megfontolt szociálpolitikai intézkedések egész sorával tette már ismertté nevét. A Duna menti városnak ez a szervezete — a közeli Tódor Petrov agráripari kombinát példáját követve — érvényt szerez annak a határozatának, hogy a városban dolgozó családok minden harmadik gyermekének a nevelési költségeit — 18 éves koráig — az a dolgozó kollektíva fedezi, ahol a családfő dolgozik. Az igazgatói tanács döntött a lakáselosztás igazgságos módjáról is. Annak a családnak, ahol a harmadik gyermek megszületik, üzeme, vállalata köteles azonnal lakást adni. Ha ez pillanatnyilag nem állna rendelkezésre, a városi tanácshoz kell fordulni az igény soron kívüli kielégítéséért. Ha a többgyermekes fiatal házaspár szövetkezeti lakást óhajt építeni, megkapja az ehhez szükséges hitelt. illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll lllllllllllllllllllllllll Lenyűgöző méretek Villamos energia, távvezetéken Az ég felé nyújtózó, karcsú villanyoszlopok nem jelentenék szokatlan látványt, hiszen a villamos energiát szállító táv vezeték-hálózat átszövi az egész országot. Energiarendszerünk egyik legújabb létesítménye, a 750 kilovoltos távvezeték sem igen tűnik ki a többi közül, s a beruházás „terméke”, a biztonságos vLÍIamosenergia-ellátás sem okoz különösebb feltűnést, hiszen a villanyáramnak sohasem akkor tulajdonítunk jelentőséget, amikor van, — de akkor igen, amikor nincs! Holott ez a létesítmény igazán megérdemli a figyelmet, két okból is. Az egyik, maga a távvezeték, amely kimagasló műszaki létesítmény, s ráadásul meglehetősen ritka. A világon eddig mindössze három ilyen nagyfeszültségű távvezetéket építettek, s Európában pedig csak egyet, a szovjetünlóbeli Vinnyica és Albertirsa között húzódó vezeték tehát — ebben az értelemben — a negyedik a világon. A 750 kilovoltos távvezeték üzembe lépésével összekapcsolódott a Szovjetunió és a Áramváltók KGST-országok erőművi és táwezetékhálózata, s ennek révén létrejött a világ legnagyobb együttműködő energiarendszere, összesen háromszázezer megawattos teljesítőképességgel. (összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hgoy a magyar erőművök teljesítőképessége körülbelül 5400 megawatt — tehát mintegy hatvanszor kevesebb.) A vezeték megépítését 1974-ben határozták el Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányának képviselői, a KGST Végrehajtó Bizottsága 66. ülésén. A megállapodás értelmében a Vinnyica—Zapadnoukrainszkaja—Albertirsa közötti 842 kilométer hosszú távvezetéket a Szovjetunió és Magyarország építette meg. Bulgária, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország pedig megfelelő termékek szállításával vett részt a munkában, közösen viselve az építkezés költségeit. A műszaki feladat nagyságát alighanem kiválóan jelzi a létesítmény ritka volta, a beruházás nagyságára azonban érdemes néhány adattal utalni: A távvezeték teljes. 842 kilométer hosszú szakaszán például több, mint 43 ezer tonna súlyú vasoszlopot, s több mint 19 ezer tonna acél-alumínium vezetőaoya- got építettek be. A távvezeték 270 kilométeres magyar szakaszán ebből mintegy 12 ezer oszlopra, 6,5 ezer tonna vezetőanyagra, 55 ezer köbméter betonra, 10 ezer tonna sodronyra, és 5600 tonna, zömmel hazai gyártású villamos gépre volt szükség. Nagy feladatot jelentett az albertirsa! 750 kilovoltos transzformátorállomás megépítése is. A berendezések egy részét a Szovjetunió szállította, a 750/400 kilovoltos transzformátor pedig a Ganz Villamossági Művekben készült, áhol annak ellenére,' hogy ilyen nagy teljesítményű transzformátorok gyártására koráhban nem került sor, magas műszaki színvonalon tettek eleget ennék a bonyolult feladatnak. 1979. FEBRUAR 5-TÖL És még egy adat: a létesítmények megvalósításában csaknem százötven különböző magyar vállalat és intézmény vett részt, s csúcsidőben több mint ezren dolgoztak a helyszíni építkezéseken. Munkájuknak 'köszönhető, hogy a távvezeték időben elkészült. s több sikeres próba lilán 1979. február 5-án megindulhatott a próbaüzem. A távvezetéken már az elmúlt évben megkezdődhetett a villamosenergia-szállítás, s ezzel a létesítmény jelentős mértékben járult hozzá a biztonságos energiaellátáshoz. A szocialista országok energiarendszerének összekapcsolásában ez a távvezeték korántsem az első lépcső volt. Az együttműködés első lápéTallinn egyik új lakónegyede A Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilowoltos távvezeték
