Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
1981. január 25. Képújság 3 Munkásklubok Helyzet és feladatok A klub nem új találmány. Az idősebb nemzedékek emlékeznek még a munkásotthonokra, a különböző társa- dafllm-i rétegék szálmára szerveződött és szervezett olvasókörökre és így tovább. Természetesen ezek az intézmények — maradjunk 'a klub elnevezésnél: — valamilyen meghatározott céllal. tevékenykedtek. Egyértelmű, hogy az akkori uralkodó osztály, a maga eszközeivel, megtalálta a módját saját világnézetének — differenciáit, tehát rétegekre szabott — terjesztésére ezeken a helyeken J Oe ne feledjük, hogy a különböző haladó, baloldali erők is a legtöbb bélyen megtalálták a módot a dolgozók politikai nézeteinek helyes irányú orientálására, így volt ez néhány baloldali politikai párt és a szakszervezet esetében.1 Ezek az otthonok, körök, klubok igen jelentősék voltak a tudatformálás, de a közvetlen politikai cselekvés szempontjából is, Ma épp olyan fontosak, bár sok elsőbben és helyen, épp oly fontosak — léhetnének.íMegyénkben, a jelenlegi állapot szerint, szinte alig található üzem, vállálat, intézmény, ahol valamilyen klub ne működnék. Klsebb- nagyöbb sikerrel, eredménynyel. Munkájuk eredményességéhez, hasznosságához azonban még a kisebb sikerek esetén sem férhet kétség. iHogy csak Szekszárdon maradjunk, elismerés illeti a városgazdálkodási vállalat klubját, a Mezőgépét, hogy a szocialista brigádvezetők városi jelleggel működő klubját ne is említsük. Dicséretesen dolgoznak a fiatal műszakiak a TÁÉV-nél, jó a Népbolt ifjúsági klubja, a műszergyárban is van klubélet — elnézést azoktól1, akik kimaradtak:, mindenkit felsorolni nehéz lenne. Simontornyáról _ érdemes külön szólni, az ottani munkásotthon széles körűen tevékenykedik, munkája ■ az élét úgyszólván minden területére kiterjed, valóban: művelődési centruma ennek a jelentős, központi helyet betöltő, ipari nagyközségnek. Tolnáról ugyanezt már kevésbé mondhatjuk el, bár a munkásotthon országosán is a legrégebbiek közül való. A M'ÉMOSZ nem kevés dicsőséggel övezett munkájának egykori színtere. Mostanára visszaesőt t a tevékenység színvonala, de a személyi feltételek adottsága, meg a nem kis összeg, amelyet nemrégiben az épület felújítására' kaptak, biztosítók arra, hogy rövidesen ismét előkelő helyet foglal el a miunkásóttího- nok-munlkásklubók sorában a táblái.1 A régi jó hagyományok szinte egyenes folytatójának tekinthetjük a szocialista brigádok, brigád vezet ők klubját például Faddon, a Dalimiandi Állami Gazdaságban, vagy Dombóvárott. A paksi új lakótelepen számos klub működik. Jól kiegészítve azt a tevékenységet, amelyet a munkás művelődési otthon folytat, de a művelődési otthon tevékenysége is kiegészítője a klubok munkájának. Sok jel mutat arra, hogy a ma még élő, nemegyszer égető, problémák ellenére, eleven, politizáló, műveltséget terjesztő, a vitáknak és jó kezdeményezéseknek teret adó, tudatformáló tevékenység -alapjait rakták és rakják le Pakson, az atomvárossó válással egy időben,: Az állami gazdaságokban a szétszórtság, a sok ki egységre váló tagozódás okoz nem kevés gondot, Szinte minden kerületben van klubhelyiség, klubélet már kevesebb helyen, de a jóbbí- tó szándék sehol sem hiányzik. A klubokkal foglalkozó szakembereket, de mindenkit, aki valamilyen formában kötődik a klubok, a munkás- klulbok működéséhez, az foglalkoztatja, hogyan lehet egyszerre differenciált és általánosan igényt tartó működési formákat teremteni. Szó sincs valamiféle bürokratikus agyonszervezés- ről, inkább az oldottabb légkör kívántatik úgy, hogy a szakmai érdeklődést, a politikai érdeklődést éppúgy kielégítsék ezek a munfcásklu- bok, mint a szórakozási igényeket, nem feledkezve el az általános műveltség terjesztésének fontosságáról sem. A megyei klubban ács dolgozik ezen. Az SZMT illetékes szakembereivel közösen készül egy módszertáni tanácsadó az üzemi klubok részére. Ebben figyelembe veszik az eddigi tapasztalatokat — a hagyományokat is — és felvázolják a tennivalókat az üzemi klubok működtetésében.! Az eredmény biztosan nem fog elmaradni. L. Gy. A jobb zöldség-gyümölcsellátás érdekében Még egyszer a szerződéskötésekről Az elmúlt esztendőben, — az október 31-i tényszá- mok alapján — már vizsgáltuk a termékértékesítési szerződések kérdését. Nem volt biztató a kép. Az okokról, az azóta bekövetkezett változásokról, a ZÖLDÉRT vállalatok termelőkkel, fogyasztókkal való kapcsolatáról most a ZÖLDKER Vállalatok Kereskedelmi Központjának vezérigazgató-helyettesét, Kenyeres Lászlót kérdeztük. — A Tárcaközi Zöldség- Gyümölcs Bizottság, amely a zöldség- és .gyümölcstermelés és -forgalmazás alapvető kérdéseinek megoldása erdőkében több országos főhatóság és szérv munkáját hangolja össze, ikét esztendje úgy határozott, hogy a termelők, illetve a kereskedelmi vállalatok a következő évi termékértékesítési szerződéseket október 31-ig kössék meg. így már a szerződések birtokában lehet tervezni. A gondolat nagyon egészségesnek tűnik, azonban az elmúlt két esztendő rövid volt ahhoz, hogy ez az elgondolás mindenütt gyakorlattá váljék. Az idei nehéz ősz különösen hátráltatott ebben a munkában. Ezért mi azt tartjuk, túl korai ez az időpont. Jó volna a határidőt a tapasztalatok alapján felülvizsgálni. — A mostani elmaradáshoz azonban más tényezők is hozzájárultak. Mi 1981-től az érdekelt szervekkel megállapodva göngyöleg-használati díjat szándékoztunk felszámítani. A sokféle támadás és ellenállás következtében azonban erről most lemondtunk. Az 1981-re vonatkozó szerződéses feltételeket egyéb vonatkozásaiban a garantált óráink tekintetében sem tartom termelőellenesnek. Azt hiszem, ezt az eddig megkötött szerződések is bizonyítják. — Az október 31-i elmaradás után mit tettek? Milyen előrelépésről számolhatunk be most? — Most összesítettük a december 31-i adatokat. Ezek szerint a ZÖLDÉRT vállalatok a tervezett szerződéskötéseket 97 százalékra teljesítették. Meg kell említenünk azt is, hogy a jó ellátás érdekében növeltük szerződés- kötési előirányzatainkat. Zöldségből, paprikából, paradicsomból, uborkából, díiny- nyéből, sárgarépáiból, petrezselyemből, — csakhogy a fontosabfoákat említsem. — Mi a helyzet a burgonyával? — Az őszi érésű burgonya fontos tétel, második kenyérnek számít. Korábban 220 ezer tonna felvásárlására gondoltunk, de a bőséges ellátás érdekében ezt a meny- nyiséget ' 260 ezer tonnára emeltük. Ehhez viszonyítva most 85 százaléknál tartunk a szerződéskötésekkel. Remélem január végéig még néhány százalékos itúlteljesítést is elérünk. — Véleménye szerint milyen a szerződéses fegyelem? — A ZÖLDÉRT vállalatok igyekeznék szerződéses kötelezettségeiknek eleget tenni, s ■partnereiktől hasonló magatartást várnak. Bajok akkor vanniak, ha a szerződés teljesítése bármelyik fél részéről elmarad, -például, amikor a termelő 90 százalékra sem teljesíti vállalt kötelezettségét. S ha ilyenkor a szerződő felék „elnézőek” egymással szemben, nem kötbéreznek. Igaz, ha valamelyik bátrabb ZÖLDÉRT vállalat ezt mégis megteszi, akkor a helyi és a megyéi szervek azonnal a szerződést nem teljesítő termelő segítségére sietnek. Ezért nem kétoldalú a szerződéses biztonság. — Ha termelőket kérdezik, akkor viszont ők panaszkodnak. Sok a gond az áru átvételénél, mondják. — Az átvételi feladatok nagyon összetettek, összefüggnek a 'technikai feltételekkel és .az értékesítéssel is. Telepeink átvételi lehetősége nem korlátlan. Ezért és -a folyamatos ellátás érdekében kell az áru átadását ütemezni. A A termelők viszont azt szeretnék, ha a termékeket a betakarítással egy időben vagy közvetlen azután, azonnal átvennénk. Erre nem vagyunk felkészülve. — Az eladó drágán adja a portékát, a vevő olcsón akar vásárolni. Örök ellentét. Azt mondják, önök olcsón vásárolnak, és drágán adnak el. — A gyümölcs, a zöldség, a paprika, a paradicsom, és még sók mást is említhetnék, sőt a burgonya is gyorsan romló termék. Kezelésük, tárolásuk kockázattal jár. Például 4—5 hónapi -téli tárolás közben legkevesebb tíz százaléka megromlik az árunak. Azt sem szabad elfeledni, ’hogy két nap is eltelik míg az áru a vevőhöz kerül, s ezalatt a fogyasztói ár általában csökken. Az átvételi és fogyasztói ár összehasonlítása tehát csak ennek az eltérésnek a figyelembevételével lehet reális. Ezzel a ténnyel legtöbbször sem a fogyasztó, sem a termelő mem számol. — Drága a szállítás is. Sok terméket az ország egyik sarkából a másikba kell fuvarozni. Sajnos, esetenként az e téren jelentkező szervezetlenség csak növeli a költségeket. Mit tehetünk ehhez hozzá? Divatos tanács ugyan, de igaz: jobb szervezésre, valamint a partnerek együttműködési készségének javulására lenne szükség. Ez jelenthetné a gyakorlatban, hogy a termelő és a fogyasztó is lehetőleg mindig elégedett legyen a kereskedelem munkájával. KESERŰ JÓZSEF HÉTRE HÉTRŐL hírre Nemcsak nézni, nemcsak látni, hanem gondolkodni is kell és illik. Gondolkodni azon a jelenségen, amit látunk, nézni ami szép és meglátni azt, amit érdemes. És amint az ember járja a megyét, találkozik másokkal, meglát új dolgokat — sok minden eszébe jut. Például hétfőn. A város egyik, most készülő, ez év végére átadásra kínálandó házának nyolcadik szintjén ácsorogtunk. Mérnökök mérték a panelok helyét, s munkások igazgatták a betont, rakták helyre a melegítőkazánokat. S lenéztünk Csatár irányába. Arrafelé, ahol majd szép házak lesznek: újabb tizenegy szintes, ötszintes. Ezektől a hegy irányában majd hat, a „húsos”-házakhoz hasonló épül és óvoda, iskola, meg bölcsőde is. S az egyik kitű-, zött épület körül három-négy csoport ember „gyülekezett”. Az együttlét oka: hétfőre virradóra a zsinórállást valakik ellopták. Leszedték a szépen, gondosan kitűzött épület zsinórállását, talán harminc szál deszkát. A deszka értéke is nagy, még nagyobb áz új munkáé. A tettesek persze előkerülnek. Majd... S van rá példa, hogy a tettes azonnal előkerül. Ugyancsak hétfőn történt. A megyeszékhely legveszélyesebb zebráján egy autó egyszerre három embert gázolt el. Az autó ablakai jegesek voltak. Mit gondolt vajon a deszkalopó, mivel védekezik az autós? Harminc szál deszka. Három ember épsége. A hét hátralévő napjain aztán kellemes hírekkel is találkozhattunk. A zsinórállást, a kiszegezett deszkákat ellopták Kedden kaptuk a hírt a Népújság első oldaláról, hogy ötödször lett kiváló a dombóvári munkásőregység. Jómagam is ott bábáskodtam a testület alakulásánál, tagja is voltam jó ideig. S ezért is érzem a dombóváriak, s minden munkásőr sikerét kicsit a magaménak is. Ezek az emberek, akik munka mellett, a szabad időben vállalják a néphatalom védelmének tudományát elsajátítani, derék emberek. A karácsony környéki napokon a Tolna megyei építkezéseken is, csakúgy, mint másutt, lassúbb volt a munka tempója, szünetek is közbejöttek. De az új év munkával kezdődött. Szerdán olvashattuk is, hogy számos új beruházást kezdtek el a TOTÉV munkásai — főleg iskolákat, óvodákat, bölcsődéket. Egy-két év múltán több lesz a bölcsődei hely, nem kell összezsúfolni a gyermekeket. S leginkább az a tetsző, e beruházási programismertetőnek is fölfogható írásunkban, hogy a megye minden részében kezdődtek, s folytatódnak a munkák. Tehát, a beruházási program úgy változik a mi, Tolna megyei esetünkben, hogy jól rangsorolták a tennivalókat. S ez megnyugtató, éppen a hatodik ötéves terv indulásakor. Amikor máshonnan is azok a jó hírek érkeznek, amelyek megnyugtatók: folyamatos a munka, tudnak az üzemekben dolgozni, van nyersanyag. S hiába a rossz idő, s néha panaszos levelünkre a menetrend-magyarázás, késésekről, járat- kimaradásokról, azért a munkások az üzemekbe beérnek, s kezdhetik a munkát. Még mindig, és még nagyon sokáig beszélünk legfontosabb takarmánynövényünkről, a kukoricáról. Szerdán már próbafőzést is tartottak. A kukoricát, a nedveset, valamiképpen meg- íőzik-párolják és keverik ásványi sókkal, vitaminokkal és kész is a takarmány, adható sertésnek, és még kérődző állatoknak is. Persze egy ilyen fontos kísérlet nem ad azonnal választ, hogy hasznos lesz-e, érdemes-e a továbbiakban nagy- üzemileg alkalmazni. Ez majd később derül ki. De az máris sikerként könyvelhető el, hogy a decsi tsz, meg a sertéshústermelő vállalkozás együttműködik, keresi az olcsóbb megoldást a takarmányozásban, s főleg a kukorica szárításának elkerülését — mert a kukoricát már nem górékban, haHírül adtuk, hogy a héten keltetőbe rakták a Hőgyészi Állami Gazdaságban a tojásokat — a dunaföldvári Virágzó Tsz-ből pedig vágóhídra küldtek több ezer pecsenyé- nekvalót, mint a képen is látszik, volt bőven csirke. A héten megkezdődött a Dunán is a zaj- iás. A megyénk híres erdész-vadászáról. Party Istvánról elnevezett hajó a gemenci erdő egyik rakodójához indul, fával rakott uszályért. nem Bábolna 12-es szárítókban, meg hozzá hasonló berendezésekkel száríttatjuk. Örök téma, több évtizede visszatér, hogy így télidőben a nagymányoki brikettgyárból megjelentetjük „ügyeletes” riportunkat is. Szép és jó hírek ezek, de tudok rossz híreket is mondani. Például Kurd községből. Csütörtökön nem volt egy vödör szén sem a tüzelőanyag-telepen — hát nem tudom mit szólt ehhez a lakosság, meg a dombóvári ÁFÉSZ áruforgalmi osztálya, amelyhez tartozik a község ellátása tüzelővel is, többek között. A hét vége szinte „eseménytelenül telt el”. A Parlament tizenhetes kapuján bementünk egy sajtótájékoztatóra. Számomra az első az idén, s bízom benne, lesz több is. S majd hazajőve onnan, írunk, s mondunk olvasóinknak véleményt, érveket új intézkedésekről, rendeletekről. Most pénteken dr. Horváth László, az OT elnökhelyettese tartott a gazdaságpolitikai újságíróknak tájékoztatót a hatodik ötéves népgazdasági tervhez kapcsolódó energiagazdálkodási programról. De erről majd a jövő héten írunk részletesebben. Még csak annyit, hogy a vetőmag szezonja elkezdődött. Külföldre viszik a ju- liskababot, a herefélék magját és a múlt hét végén, tehát pénteken és szombaton is „komissiózták” a Tolna megyei üzletekbe kerülő tavaszi vetőmagokat is. Láttam a szép, díszes csomagokat, s arra gondoltam, hogy a vetőmagok kelési aránya jobb lesz, mint a múlt évben volt, mert a tavalyi évünk azért mégiscsak jobb volt, mint az 1979-es év, nemcsak a vetőmag- termesztés szempontjából. PÁLKOVÁCS JENŐ
