Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 20. szám
Mai számunkból XXXI. évfolyam, 20. szám. ÁRA: 1,40 Ft. 1981. január 24., szombat. HECCKAMPÁNY A VOLT TÜSZŐK KÖRÜL (2. old.) A MESE NEM MESE (3. old.) A MAUS-AKCIÓ (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT EBÉD AZ ERDŐBEN (4. old.) Hitelt érdemlő szavakat! Olvasom az egyik gépipari vállalat idei tervét, s hirtelen azon kapom magam, hogy nem értem mit olvasok. Pedig magyar szavakat látok a papíron, többnyire helyükön vannak a ragok, pontosak az igeidők, minden mondatnak van alanya, és állítmánya. Mégsem értem a szöveget. Mikor végigolvastam, csak annyit kapisgáltam az egészből, hogy az idén még jobban kell dolgozni, mint tavaly. Történetesen gyerekkorom óta ismerem ennek a gyárnak a főmérnökét; vallatóra fogom hát: — Te azt mondtad — így én —, hogy tavaly majdnem leült a vállalat! Itt meg azt olvasom, hogy még jobban kell dolgozni az idén. Hát ha tavaly jól dolgoztatok, akkor miért mentetek majdnem tönkre? A főmérnök nevetve válaszolt: — Hát hol élsz? Vagy azt hiszed, hogy ezt a szöveget bárki is szó szerint értelmezi? A tavalyi év gyenge volt, az idei év talán valamivel jobban sikerül, de hát ezt így nem lehet leírni. Akik ezt a tervet olvassák, azok pontosan tudják, hogy mi rejtezik a mondatok mögött. — Tényleg, mi rejtezik? — kíváncsiskodtam. Főmérnök barátom pedig szép sorjában mindent elmagyarázott. Pontosan úgy, mint ahogy egy nagyobb vásott kölyök szokta elmagyarázni a kisebbiknek, hogy nem a gólya hozza a gyereket. — Azt írja például a terv, hogy „az idén az eddigieknél gazdaságosabban, exportképesebb, jobb minőségű termékeket kell gyártani hazai és külföldi relációra”. Ez nem azt jelenti, magyarázza a főmérnök, hogy eddig csupa eladhatatlan bóvlit gyártottunk, hanem azt, hogy a termékeknek csak 80 százaléka felelt meg a szabványban előírt minőségi követelményeknek: a csapnivaló szervezés miatt a szükségesnél több anyagot, munkaerőt használtunk fel: azaz nem volt gazdaságos a termelés. Továbbá, az akadozó alkatrészellátás és a kooperációs partnerek linksége miatt több esetben csúsztunk a szállítási határidővel, emiatt több nyugati és keleti importőr lemondott néhány rendelést. — Mindezt így, érthetően, a valóságnak megfelelően nem lehetett volna leírni? — Dehogynem — mondta a főmérnök, — csakhogy ez valahogy nálunk nem szokás. Nem illik. Az évek múltán megtanultam érteni ezt a nyelvet, most már tolmács nélkül is tudom, ha egy vállalat évről évre jobb minőségű terméket gyárt, az ma ugyanolyan vacak portékát készít, njint tavaly. Akik „a dollár-elszámolású exportjukat kívánják jelentősen fokozni”, azok eddig alig tudtak valamit Nyugaton eladni, holott a vállalattól még csak a takarítónők nem voltak külföldön piacot kutatni. Ahol „a készletgazdálkodás szintjének további emelésén” fáradoznak, ott már régen ki kellett volna találni valamit a sok eladhatatlan portéka értékesítésére, s legalább két vezetőt a munkapad mellé kellene állítani. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy valamennyi vállalat hamis képet fest munkájáról, önmagáról. Biztosan akadnak olyanok, amelyek — ha egy kicsivel is —, de évről évre jobb terméket állítanak elő, s törik magukat, hogy jobban menjenek a dolgok az üzemben. De kik ezek? Hogyan lehet eldönteni a semmitmondó nyilatkozatok, s a sablonos szövegű írásos dokumentumok alapján? Azt hiszem, szavaik elvesztették hitelüket. Én legalábbis nem hiszem, hogy egy munkástól évről évre (hány éve is már?) többet lehetne követelni nyolc órai munkaidőben, s változatlan munkafeltételek között. Inkább arra gyanakszom, hogy még mindig nem szervezték meg a munkáját (nincs alkatrész; áll a gép, munkaidő alatt szemináriumra kell járni, fogorvoshoz, kukoricát törni). Holott „egyre jobb, hatékonyabb munka- szervezés a célkitűzésünk”; ugye, milyen ismerős szöveg? Végre valóban meg kellene szervezni a munkás műszakját. Nem jobban, hatékonyabban, még ésszerűbben, stb., hanem meg kellene szervezni. Hogy becsületesen dolgozhasson és kereshessen! Most, hogy egy nehéz feladatokat ígérő év elején vagyunk, sok mindenen változtatni kell. Ne legyünk még őszintébbek, ne tárjuk fel még jobban a hiányosságokat. Ezt csináltuk eddig. Most végre legyünk őszinték és dolgozzunk becsületesen. Csak így egyszerű alapfokon. KMETY ATTILA Szovjetunió Kongresszusi előkészületek A VI. ötéves terv energiagazdálkodási programja Sajtótájékoztató az Országházban A VI. ötéves terv energiagazdálkodási programjáról tartott pénteken sajtótájékoztatót Horváth László, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese az Országházban. Bevezetőben hangsúlyozta: a jelentős energiaimportra szoruló országok, nehéz évtizednek néznek elébe. Minden jel arra mutat, hogy az energia drágulása folytatódik, bár az olajárrobbanástól napjainkig, tehát 1973 óta már több mint tízszeresére nőtt a kőolaj, ötszörösére a koksz és az urán, négyszeresére a szén világpiaci ára. Egyes számítások szerint 1990-ig ismét megkétszereződik a kőolaj éra. Elsősorban ilyen körülmények indokolták a hatodik ötéves terv energiagazdálkodási programjának kidolgozását. Horváth László az adatok hosszú sorát sorolta fel, amelyek akár tetszik, akár nem, mind azt bizonyítják, hogy még mindig nem becsüljük eléggé az energiát, pazarlóak vagyunk, s ettől a vádtól nem mentheti fel magát az Tegnap délben véget ért Tengelicen, a megyei tanács oktatási központjában a megye tanácselnökeinek és vb- titkárainak kéthetes továbbképzése. Az előadássorozatot az is indokolta, hogy a tavaly megtartott tanácsválasztásokat követően a megyében a tanácsok negyedének élére új elnök került, s a vb-titká- rok több mint harmada is azóta látja el ezt a posztot. De azok is, akik sok éve vezetik a helyi tanácsok munkáját, sokat hasznosíthatnak a most kapott elvi és módszertani segítségből. Az előadások közül igen élénk érdeklődés kísérte azt, amelyik a VI. ötéves terv tanácsi költségvetési feladatainak megoldásáról szólt, illetipar, a mezőgazdaság és a lakosság sem. Az ötéves energiagazdálkodási programnak éppen az a célja, hogy a pazarlások megszüntetésével és a mind következetesebben érvényesített energiatakarékossággal az ország energia- szükséglete csak fele olyan ütemben növekedjen, mint a korábbi tervidőszakokban, tehát 20 helyett 10 százalékkal. El kell érnünk, hogy az egész társadalom közügyévé váljon az ésszerű energiagazdálkodás, s így 1985-ben kőolajban kifejezve 1,2—-1,5 millió tonna legyen a megtakarítás. A pazarlásokra példa egyebek között, hogy a csúcsidőben még mindig sok villamos energiát használunk, a lakótelepeken gyakran az utcát fűtik, a gépkocsik többsége a magas fogyasztású középkategóriába tartozik, s az iparban, a mezőgazdaságban se szeri, se száma a túlzottan energia- igényes munkáknak. A kormány sok központi intézkedéssel, az ár- és szabályozórendszer fejlesztéséve, amelyikben az előadó a felújítási teendők végrehajtásához adott segítséget. A hatósági ügyintézés jobbítása érdekében itt is hallhattak a résztvevők az időközben megváltozott jogszabályokról, s a közbiztonság és közrend alakulásáról. A tanácsi munka élénkítését elősegítő, a tanácsi vezetők ismereteit bővítő kéthetes továbbképzés befejezéseként dr. Raft Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese tartott előadását a tanácsok előtt álló időszerű feladatokról. Ennek során, mintegy összegezve a korábbi napok során elhangzottakat, beszélt többek között a közigazgatási rendszer fejlődéséről. Szólt a központi irányítás és a helyi önállóság vei, a nyári időszámítás bevezetésével, az energiatakarékosságot eredményező beruházásokhoz nyújtott kedvezményekkel, hitellel, állami támogatással, s ugyanakkor az ellenőrzés és a felelősségre vonás megszigorításával szorgalmazza a takarékosságot, az energiagazdálkodás fejlesztését. A kormány jóváhagyta azt az akcióprogramot is, amelyben tételesen is meghatározzák a különböző szervezetek, iparágak tennivalóit, s az elvárt megtakarítási előirányzatokat. Ennélfogva a vállalatoknak és a mezőgazdasági nagyüzemeknek egyaránt az energiatakarékossági intézkedéseket be kell építeniük ötéves gazdálkodási tervükbe is. Horváth László hangsúlyozta, hogy az energiatakarékosság elkerülhetetlen szükségszerűség, tehát nem nélkülözheti az egész társadalom összefogását, aktivitását, a dolgozók kezdeményezéseit, minden ésszerű lehetőség kihasználását. szerepéről, hangsúlyozva, hogy a tanácsok önállóságának növekedése egyben a felelősség fokozódását is jelenti. Utalt arra, hogy ez nem csupán egy kivívott jog, hanem komoly feladat is, felelősség- teljes munka, ami cseppet sem könnyebb, mint a felsőbb döntések végrehajtása. Elmondta, hogy a városkörnyékek kialakulása a helyi önállóság fokozódását jelenti a községekben. Befejezésként ismertette a számítástechnika térhódítását, mely egyre nagyobb szerepet kap a közigazgatásban is. Kifejtette, hogy ezzel kapcsolatban a legfontosabb feladat a pontos adatközlés, mert a gépek csak így tudnak megfelelő segítséget adni az embernek. Egy hónappal a Szovjetunió Kommunista Pántja XXVI. kongresszusának megnyitása előtt már befejezéshez közelednek a nagyszabású tanácskozás előkészületei. A Szovjetunió politikai életének legnagyobb idei eseményére már a múlt év ősze óta készülnek a pártszervezetek. Pénteken három köztársaságban — Grúziában, Örményországban és Moldáviában — folytatódott a köztársasági kongresszus, amelyen megtárgyalják a kommunisták munkáját, a pártszervezetek tevékenységét, a gazdasági munka eredményeit és problémáit. Kijelölik az új 'feladatokat. Több városban tartottak területi pártkonferenciát — ezek a konferenciák e héten érnek véget, a köztársasági kongresszusok február közepéig tartanak. Az alapszervezetektől kezdve a kongresszus előkészítéseként mindenütt újraválasztották a vezető testületeket. A tanácskozásokon a teljes párttagság részt vett, a párttagok több mint fele felszólalt. A köz- társasági kongresszusokon, illetve az OSZSZSZK-ban a területi pártkonferenciákon választják meg a XXVI. kongresszus delegátusait. A delegátusok között ott vannak az SZKP és a szovjet állam vezetői — a moszkvai küldöttek listájának élén Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke — valamint a termelő- munka, a tudomány, a kultúra kiváló képviselői, a szak- szervezetek, a fiatalok küldöttei. A mintegy hatezer küldött és vendég a szovjet társadalom minden rétegét, minden nemzetiségét képviseli majd. A felkészülés másik része az új ötéves tervről indított országos vita. December eleje óta a szovjet sajtó, a rádió, a televízió vezető témája a beérkezett hozzászólások, vélemények és javaslatok, kiegészítések közlése. Bár a lapok a lehetőséghez képest minél több hozzászólást közölnek, azoknak csak a töredéke jelenthet meg, mivel a vélemények, a beküldött levelek száma igen nagy, több százezer. Tanácsi vezetők továbbképzése Tengelicen A harminc centi mélyen átfagyott földet szántani nem lehet, de a Hőgyészi Állami Gazdaságban előkészítik a talajt: Aczélos János és Orbán Antal rotációs kapával aprítja a félméteres kukoricaszárat. Szalma ide is, oda is. A baloldali bálázó préseli a szalmát, amelyet a gazdaság eladott a papírgyárnak. A jobboldali rakodógép az állattenyésztési telepek részére rakja a szalmát. Fotó: Bakó Jenő
