Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

^fePÜJSÁG 1981. január 24. Folytatatódik a harc a Salvadori junta ellen A salvadori junta vala­mennyi tagjának részvételé­vel sajtóértekezletet rendez­tek San Salvadorban. Jósé Napoleon Duarte, a kormány­zótanács elnöke a nemzetközi sajtó képviselői előtt a haza­fias erők offenzívájának „ösz- szeomlásáról” és „a teljes nyugalom helyreállításáról” szónokolt — miközben a fő­város közelében és a nagyvá­rosokban folytatódik a haza­fiak fegyveres akciói. Az IPS hírügynökség jelen­tése szerint Jaime Gutierrez ezredes, a salvadori hadsereg főparancsnoka a baloldal veszteségeit 1000 főre „be­csülte” és ugyanakkor azt ál­Washington Haig programbeszéde Csütörtökön a Fehér Ház­ban letette a hivatali esküt Alexander Haig, az Egyesült Államok szerdán kinevezett külügyminisztere, aki ezután a külügyminisztériumban rö­vid ünnepségen találkozott beosztottaival. Beszédében hangsúlyozottan emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Álla­mok alkotmánya szerint az elnök az amerikai külpolitika legfőbb letéteményese. „Ugyanakkor örülük annak — mondta —, hogy Reagan elnök világosan kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy a külügyminisztert teszi meg az amerikai külpolitika viká­riusává.” A katolikus neveltetésben részesült Alexander Haig e kifejezéssel adta tudtul, hogy Reagan elnök és saját maga is igyekszik eleve elejét ven­ni a Carter-kormányzatra olyan jellemző állandó hábo­rúskodásnak a nemzetbizton­sági főtanácsadó és a külügy­miniszter között, és az előbbi­vel szemben igényt tart a kül­politika felelős irányítójának szerepére. lította, hogy a junta hadsere­ge mindössze 3 tisztet és 93 katonát vesztett. Hozzátette, hogy a parancsnoksága alatt álló csapatok „nem ejtettek foglyokat”. Duarte juntaelnök fegyver- letételre és a „demokratikus folyamathoz” való csatlako­zásra hívta fel ismételten az ellenállókat. Egyúttal bejelen­tette, hogy „amilyen gyorsan csak lehet”, választásokat kí­vánnak kiírni az országban. A Prensa Latina hírügy­nökség jelentésében rámutat, hogy miközben a junta saját győzelmét bizonygatja, a kijá­rási tilalom és a megerősített fegyveres őrjáratok ellenére folytatódnak az ellenállók Csehszlovákiában közzétet­ték a népgazdaság tavalyi fejlődéséről és a tervek tel­jesítéséről szóló hivatalos je­lentést. A központi statisztikai hi­vatal által készített összefog­laló megállapítja, hogy az or­szág gazdasági fejlődése 1980- ban a bonyolultabb feltételek ellenére is folytatódott, to­vább növekedett a népgazda­A csütörtöki, hét vajdasá­got érintő munkabeszünte­téseket követően pénteken Varsóban, Plockban és Jele- nia Gorában került sor úgy­nevezett „figyelmeztető sztrájkra”, túlnyomó részt a szabad szombatok kérdése miatt. Varsóban reggel 8 és déli 12 óra között szünetelt a tömegközlekedés, s nem dolgoztak a főváros számos üzemében, intézményénél sem. Az utóbbi időben a szabad szombatok kérdése szolgál­tatja az alapot az ilyen ak­ciókhoz. A kormány 42,5, a „Szolidaritás” szakszervezet legutóbb 41,5 órás munka­hetet javasolt, ami heti szin­ten csak egy óra, éves vi­rajtaütései. Hétfőn és kedden 21 nagyobb összecsapás zaj­lott le a közép-amerikai or­szág különböző körzeteiben. Mexikóvárosban negyven­ezer ember vett részt abban a tüntetőmenetben, amely az Egyesült Államok salvadori beavatkozása ellen tiltakozott. A mexikói főváros utcáin vé­gigvonulok — baloldali poli­tikai szervezetek, szakszerve­zetek és diákszervezetek tag­jai — az Egyesült Államok nagykövetsége előtt szavaló­kórusban harsogták tiltakozó jelszavaikat, majd elégették az USA zászlaját. Az EFE hírügynökség tudósítása sze­rint a tüntetés szervezetten és fegyelmezetten folyt le. ság teljesítőképessége és si­került megtartani a lakosság elért magas életszínvonalát, valamint megszilárdítani szo­ciális biztonságát. Az adatok szerint az 1979. évihez képest a nemzeti jöve­delem 3, az ipar termelése 3,2, a mezőgazdaságé 6, az építőiparé pedig 1,3 százalék­kal nőtt. szonylatban azonban már 52 óra különbséget jelent. Mint a Trybuna Ludu, a LEMP központi lapja írja, nem lehet szó nélkül hagy­ni, hogy a „Szolidaritás” egyes aktivistái egyszerűen saját befolyásuk és presztí­zsük fokozásának lehetőségét látják egy-egy „figyelmezte­tő”, „tiltakozó”, vagy éppen „szolidaritási” sztrájk meg­szervezésében. Ezen túlme­nően egyes sztrájkszervezők lépten-nyomon megpróbál­nak politikai jelszavakat, cé­lokat is kapcsolni a munka- beszüntetési akciókhoz, s ez egyfelől ellentmond a „Szo­lidaritás” alapszabályának, másfelől a megújulási folya­matot veszélyezteti. PANORÁMA BUDAPEST Sikeresen befejeződött a Magyar Néphadsereg és az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet Déli hadse­regcsoport kijelölt törzseinek és csapatainak hazánk terü­letén megtartott közös har­cászati gyakorlata, amelyet az éves kiképzési tervnek megfelelően hajtottak végre. BUKAREST Pénteken Nicolae Ceauses- cu, az RKP főtitkára, köz- társasági elnök, a román fegyveres erők főparancsno­ka fogadta Viktor Kulikovot, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői­nek főparancsnokát, a Szov­jetunió marsallját és Anato- lij Gribkovot, a VSZ egyesí­tett fegyveres erőinek tör­zsének főnökét, hadsereg­tábornokot. RÖMA Pénteken délután befeje­ződtek az olasz—francia leg­felsőbb szintű megbeszélé­sek. Giscard d’Estaing fran­cia elnököt a Quirinale- palotában fogadta Sandro Pertini olasz elnök, ezt kö­vetően pedig Vatikánváros- ban magánkihallgatáson II. János-Pál pápa. SZÖUL A dél-koreai rendszer — a nagy nemzetközi nyomás következtében — megvál­toztatta Kim De Dzsung halálos ítéletét. Az ellen­zéki politikus, akinek íté­letét életfogytiglani börtön­re változtatták. Csehszlovák tervjelentés Sztrájkok Lengyelországban Elhunyt Könczöl Gyula Az MSZMP Paks városi-járási Bizottsága és Dunaföldvár nagyközségi Bizottsága mély megrendüléssel tudatja, hogy Könczöl Gyula elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, pár­tunknak 1932 óta tagja, a Szocialista Hazáért Érdemrend ki­tüntetettje, életének 71. évében, türelemmel viselt, hosszú be­tegség után elhunyt. Temetése január 27-én, kedden 15 órakor lesz Dunaföld- váron, a felvégi temetőben. MSZMP Paks városi-járási Bizottsága, MSZMP Dunaföldvár nagyközségi Bizottsága Békestratégia Péntek esti kommentárunk. Bizonyára nem könnyű eldönteni, milyen a béke esélye a nyolcvanas években. Arról azonban lehet, sőt kell beszélni, hogy a világkatasztrófát, az emberiség megsemmisülésével fe­nyegető harmadik világháborút milyen eszközökkel lehet meg­előzni. Miiként lehet föllépni azok ellen, akik a puskaporos hordó kanócával játszadoznak? Hogyan lehet elszigetelni és leleplezni a fegyverkezés híveit, meggyőzni a világ közvéle­ményét, hogy a békéért igenis érdemes és. lehet tenni, csele­kedni. Hogy konkrét formában miként, arról pénteken a Malgas Köztársaságban — az egykori Madagaszkár szigetén —, Ta- nanarivében kezdte meg tanácskozását a Béke-világtanács el­nöki irodája. Az eszmecserén — amelyen a magyar béke- mozgalom küldöttsége is részt vesz dr. Réczei László pro­fesszor, az OBT alelnöke vezetésével — mindenekelőtt az öt világrészt átfogó nagyszabású megmozdulásokról, a béke stra­tégiájának időszerű teendőiről van szó. Arról, hogy az atom­bomba és a neutronfegyver, a vietnami háború és a közel- keleti válság tartós rendezése ügyében széles körű és eredmé­nyes akciókkal fellépő béke-világmozgalom milyen választ ad korunk égető kérdéseire? Mit ajánl a fegyverkezési hajsza megállítására? A helyszín már önmagában emlékeztet napjaink fontos kér­désére: az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl térségének feszültsé­gére. Szovjet részről többször elhangzott a felhívás: nyilvánít­sák békeövezettá ezt az újabban rendkívül veszedelmessé vált térséget. Hasonló véleményt nyilvánított az erősen érdekelt India kormánya, amely aggodalommal szemléli az amerikai erőfitogtatást tengeri határa közelében. Rekordösszegű amerikai hadiköltségvetés, az eurórakéták programja, véres háború Irán és Irak között, a palesztin-kér­dés körüli húzavooa, a Vörös-tenger mentén a feszültség szí­tása Etiópiával szemben, Latin-Amerikában a népelnyomó junták fokozott washingtoni támogatása, Kína fenyegetőzése az indokínai államokkal szemben — mindez az aggodalmat növeli. A helyzetelemzők szerint sokminden függ attól, hogy az új amerikai adminisztráció lépései nyomán a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a kapcsolat miként alakul. Moszkva többször kinyilvánította: továbbra is kész tárgyalni. De vajon sikerül-e végre ratifikálni a SALT—II-t, s hozzálát­ni az újabb SALT-szerződés feltételeinek kimunkálásához? Kulcskérdés ez. Amíg megoldják, a béke-világmozgalomra tömérdek feladat vár. A mostani, tamanariveli tanácskozáson kidolgozzák a nyolcvanas évek békestratégiáját, amely moz­gósítja a földkerekség valamennyi jószándékú emberét a kö­zös cselekvésre, a béke oltalmazásának magasztos küzdelmére. GYAPAY DÉNES Már Waldheimet is vádolják Washington az amerikai sajtó és televízió egész ha­talmas arzenáljának beveze­tésével gvalázza az iráni né­pet és vezetőit, szemmel lát­hatólag így igyekezvén visz- szavágni az 52 túszt ért való­ságos és kitalált bántalma- kért. Carter volt elnök, aki a tavaly áprilisban kudarcba fulladt „mentőakcióval” fel­tehetően nem kevesebb szen­vedést okozott a túszoknak, mint fogvatartóik —• hiszen meghosszabbította fogságukat —, készséggel csatlakozott a kampányhoz. Wiesbadenből visszatérve, Reagannek kül­dött jelentésében maga is vá­logatott sértésekkel illette Iránt, mindazonáltal azt ja­vasolta a kormányzatnak, hogy hajtsa végre az iráni kormánnyal kötött megálla­podást. A túszok viszontagságairól szóló rémtörténetek megha­tározott célt szolgálnak: fe­ledtetni kívánják a túszok fogadására lázasan készülő­dő amerikaiakkal az egész túszválság előtörténetét, a Moszadik-kormánynak a CIA segítségével történt megdöntésétől az iráni nép leggyűlöltebb ellenségé­nek, a sahnak nyújtott tün­tető támogatásig. Ezek az egyéni drámák — a túszok egyikét szökési kísérlet miatt az iszlám fegyveresek „ma­gánzárkában tartották”, egy másik túsznak „azt mond­ták, hogy meghalt az édes­anyja, és csak most, kiszaba­dulása után tudta meg, hogy él” — józan ésszel mérlegel­ve, eltörpülnek az igazi drá­ma, 444 napos fogva tartá­suk ténye mellett. E dráma mélyebb, történelmi okainak és előzményeinek feltárása azonban nem előnyös Wa­shington számára. Az ABC televízió csütör­tökön három és fél órás, erő­sen dramatizált „dokumen­tumműsorában” arra a külö­nös következtetésre jutott, hogy a túszdráma elhúzódá­sát nem az iráni belpolitikai nehézségek, nem is az áprili­si katonai kaland okozta, ha­nem Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Pierre Salin- gernek, az ABC párizsi dip­lomáciai főtudósítójának ál­lítása szerint. Waldheim ta­valy januári teheráni látoga­tásakor „megszegte az ame­rikai kormánnyal kötött megállapodást”, „pánikba esett” és az előzetes tervvel ellentétben „kijátszotta a Carter-kormányzat egyetlen ütőkártyáját, amivel kiszaba­díthatta volna a túszokat”. Waldheim bűne e célzatos „dokumentumdráma” szerint az lett volna, hogy a wa­shingtoni instrukciókkal el­lentétben ENSZ-bizottságot küldött Teheránba, ahelyett, hogy az amerikai bűnök ki­vizsgálásának előfeltétele­ként szabta volna meg a tú­szok szabadon bocsátását. A zavaros és erőltetett ma­gyarázatra az ENSZ főtitká­ra azonnal érthető felhábo­rodással reagált. Waldheim nyilatkozatot adott ki, amely­ben „teljesen alaptalannak” minősítette az ABC kohol­mányát. Az ENSZ-főtitkár szóvivője sajtóértekezletén kijelentette: „egyszerűen ha­zugság, hogy a főtitkár meg­változtatta az Egyesült Ál­lamok kormányával előzete­sen egyeztetett tárgyalási pozícióját”. Az ABC riportműsorának másik szenzációja: Carter el­nök a rá jellemző „követke­zetességgel” cselekedett a sú­lyosan beteg iráni exsah pa­namai tartózkodása idején is. Miután a Panama és Irán közötti tárgyalások a sah ki­adatásáról „nyelvi nehézsé­gekből eredő félreértések miatt” sikertelenül értek vé­get, Carter, aki nem sokkal korábban barátságáról bizto­sította az uralkodót és egye­sült államokbeli tartózkodá­sa idején nem volt hajlandó kiadni Iránnak, Hamilton Jordan és Ghotbzadeh kül­ügyminiszter közvetítésével A túszok körüli lélektani hadviselés már kiszabadulásuk előtt megkezdődött. Az AP amerikai hírügynökség képe a nagy nyilvánosságnak szánt előkészületekről: hord- ágyakat raknak be a túszok elé induló amerikai repülő­gépbe, „szükség esetére”. titkos megállapodást kötött Teheránnal: a sahot Pana­mában letartóztatják, ha a túszokat a fegyveresek őri­zetéből átadják a kormány őrizetébe. Panama végrehaj­totta volna Carter utasítását, de még mielőbb az „üzletet” nyélbe üthették volna, a sah más amerikai barátai — Henry Kissinger és Dávid Rockefeller — tanácsára el­hagyta Panamát. Iráni részről csütörtökön határozottan cáfolták az amerikai túszokkal való állí­tólagos kegyetlenkedésekről szóló híreket. Behzad Naba- Vi, a végrehajtási ügyek ál­lamminisztere. aki a túsz­üggyel foglalkozó bizottság vezetője volt. nyilatkozatá­ban rámutatott, hogy Wa­shington az Iránnal kötött egyezmény felrúgására ké­szül, fel akarja készíteni a közvéleményt erre, és ezt a célt szolgálják a kegyetlen­kedésekről szóló állítások. Az Egyesült Államok újabb ürügyet keres arra, hogy folytathassa az iráni forra­dalom ellen irányuló politi­káját — mondotta Nabavi. Szerinte a kiszabadult túszo­kat csak azért vitték Wies- badenbe, .hogy elszigetelhes­sék őket a sajtótól, és így Washington még azelőtt áll- hasson elő saját verziójával, mielőtt a volt túszok meg­szólalhatnak. Francois-Poincet nyilatkozata Franciaország tiszteletben tartja kötelezettségeit Afriká­ban, ahol politikája „tökéle­tesen világos” — jelentette ki csütörtökön a francia nem­zetgyűlés külügyi bizottsága előtt Jean Francois-Poncet külügyminiszter. A külügyminiszter — nem elsőként a francia kormány tagjai közül — olyan benyo­mást igyekezett kelteni, mint­ha Franciaországnak különle­ges felelőssége lenne Afriká­ban és emiatt elvárhatja, hogy a kontinens szuverén országai egyeztessék vele ter­veiket. A külügyminiszter ezúttal sem részletezte, miféle „kötelezettség” bírhatta rá Franciaországot, hogy meg­erősítse afrikai helyőrségeit, válaszul arra, hogy két afri­kai ország, Csád és Líbia, a távolabbi jövőt illetően egye­sülési tervekről nyilatkozott. Francois-Poncet lényegé­ben megismételte a francia külügyminisztérium néhány nappal ezelőtt közzétett — fenyegetőző - hangsúlyoktól sem mentes — nyilatkozatát, amikor ismét kijelentette, hogy „Franciaország Afrika oldalán áll, amennyiben a földrész függetlensége és biz­tonsága forog veszélyben”. A külügyi bizottság ülésé­ről kiadott közlemény szerint a külügyminiszter kifejtette: Franciaország „kategoriku­san elítéli” a Líbia és Csád közötti egyesülés tervét, amely — szerinte — sérti a csádi nemzeti megbékéléssel kap­csolatban megkötött lagosi megállapodást. §J ||

Next

/
Thumbnails
Contents