Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

^fePÜJSÁG

1981. január 24.

Folytatatódik a harc a Salvadori junta ellen

A salvadori junta valamennyi tagjának részvételével sajtóértekezletet rendeztek San Salvadorban. Jósé Napoleon Duarte, a kormányzótanács elnöke a nemzetközi sajtó képviselői előtt a hazafias erők offenzívájának „ösz- szeomlásáról” és „a teljes nyugalom helyreállításáról” szónokolt — miközben a főváros közelében és a nagyvárosokban folytatódik a hazafiak fegyveres akciói.

Az IPS hírügynökség jelentése szerint Jaime Gutierrez ezredes, a salvadori hadsereg főparancsnoka a baloldal veszteségeit 1000 főre „becsülte” és ugyanakkor azt álWashington

Haig

programbeszéde

Csütörtökön a Fehér Házban letette a hivatali esküt Alexander Haig, az Egyesült Államok szerdán kinevezett külügyminisztere, aki ezután a külügyminisztériumban rövid ünnepségen találkozott beosztottaival. Beszédében hangsúlyozottan emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok alkotmánya szerint az elnök az amerikai külpolitika legfőbb letéteményese.

„Ugyanakkor örülük annak — mondta —, hogy Reagan elnök világosan kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy a külügyminisztert teszi meg az amerikai külpolitika vikáriusává.”

A katolikus neveltetésben részesült Alexander Haig e kifejezéssel adta tudtul, hogy Reagan elnök és saját maga is igyekszik eleve elejét venni a Carter-kormányzatra olyan jellemző állandó háborúskodásnak a nemzetbiztonsági főtanácsadó és a külügyminiszter között, és az előbbivel szemben igényt tart a külpolitika felelős irányítójának szerepére.

lította, hogy a junta hadserege mindössze 3 tisztet és 93 katonát vesztett. Hozzátette, hogy a parancsnoksága alatt álló csapatok „nem ejtettek foglyokat”.

Duarte juntaelnök fegyver- letételre és a „demokratikus folyamathoz” való csatlakozásra hívta fel ismételten az ellenállókat. Egyúttal bejelentette, hogy „amilyen gyorsan csak lehet”, választásokat kívánnak kiírni az országban.

A Prensa Latina hírügynökség jelentésében rámutat, hogy miközben a junta saját győzelmét bizonygatja, a kijárási tilalom és a megerősített fegyveres őrjáratok ellenére folytatódnak az ellenállók

Csehszlovákiában közzétették a népgazdaság tavalyi fejlődéséről és a tervek teljesítéséről szóló hivatalos jelentést.

A központi statisztikai hivatal által készített összefoglaló megállapítja, hogy az ország gazdasági fejlődése 1980- ban a bonyolultabb feltételek ellenére is folytatódott, tovább növekedett a népgazdaA csütörtöki, hét vajdaságot érintő munkabeszüntetéseket követően pénteken Varsóban, Plockban és Jele- nia Gorában került sor úgynevezett „figyelmeztető

sztrájkra”, túlnyomó részt a szabad szombatok kérdése miatt. Varsóban reggel 8 és déli 12 óra között szünetelt a tömegközlekedés, s nem dolgoztak a főváros számos üzemében, intézményénél sem.

Az utóbbi időben a szabad szombatok kérdése szolgáltatja az alapot az ilyen akciókhoz. A kormány 42,5, a „Szolidaritás” szakszervezet legutóbb 41,5 órás munkahetet javasolt, ami heti szinten csak egy óra, éves virajtaütései. Hétfőn és kedden 21 nagyobb összecsapás zajlott le a közép-amerikai ország különböző körzeteiben.

Mexikóvárosban negyvenezer ember vett részt abban a tüntetőmenetben, amely az Egyesült Államok salvadori beavatkozása ellen tiltakozott. A mexikói főváros utcáin végigvonulok — baloldali politikai szervezetek, szakszervezetek és diákszervezetek tagjai — az Egyesült Államok nagykövetsége előtt szavalókórusban harsogták tiltakozó jelszavaikat, majd elégették az USA zászlaját. Az EFE hírügynökség tudósítása szerint a tüntetés szervezetten és fegyelmezetten folyt le.

ság teljesítőképessége és sikerült megtartani a lakosság elért magas életszínvonalát, valamint megszilárdítani szociális biztonságát.

Az adatok szerint az 1979. évihez képest a nemzeti jövedelem 3, az ipar termelése 3,2, a mezőgazdaságé 6, az építőiparé pedig 1,3 százalékkal nőtt.

szonylatban azonban már 52 óra különbséget jelent.

Mint a Trybuna Ludu, a LEMP központi lapja írja, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a „Szolidaritás” egyes aktivistái egyszerűen saját befolyásuk és presztízsük fokozásának lehetőségét látják egy-egy „figyelmeztető”, „tiltakozó”, vagy éppen „szolidaritási” sztrájk megszervezésében. Ezen túlmenően egyes sztrájkszervezők lépten-nyomon megpróbálnak politikai jelszavakat, célokat is kapcsolni a munka- beszüntetési akciókhoz, s ez egyfelől ellentmond a „Szolidaritás” alapszabályának, másfelől a megújulási folyamatot veszélyezteti.

PANORÁMA

BUDAPEST

Sikeresen befejeződött a Magyar Néphadsereg és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport kijelölt törzseinek és csapatainak hazánk területén megtartott közös harcászati gyakorlata, amelyet az éves kiképzési tervnek megfelelően hajtottak végre.

BUKAREST

Pénteken Nicolae Ceauses- cu, az RKP főtitkára, köz- társasági elnök, a román fegyveres erők főparancsnoka fogadta Viktor Kulikovot, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát, a Szovjetunió marsallját és Anato- lij Gribkovot, a VSZ egyesített fegyveres erőinek törzsének főnökét, hadseregtábornokot.

RÖMA

Pénteken délután befejeződtek az olasz—francia legfelsőbb szintű megbeszélések. Giscard d’Estaing francia elnököt a Quirinale- palotában fogadta Sandro Pertini olasz elnök, ezt követően pedig Vatikánváros- ban magánkihallgatáson II. János-Pál pápa.

SZÖUL

A dél-koreai rendszer — a nagy nemzetközi nyomás következtében — megváltoztatta Kim De Dzsung halálos ítéletét. Az ellenzéki politikus, akinek ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták.

Csehszlovák tervjelentés

Sztrájkok Lengyelországban

Elhunyt Könczöl Gyula

Az MSZMP Paks városi-járási Bizottsága és Dunaföldvár nagyközségi Bizottsága mély megrendüléssel tudatja, hogy Könczöl Gyula elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, pártunknak 1932 óta tagja, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, életének 71. évében, türelemmel viselt, hosszú betegség után elhunyt.

Temetése január 27-én, kedden 15 órakor lesz Dunaföld- váron, a felvégi temetőben.

MSZMP Paks városi-járási Bizottsága, MSZMP Dunaföldvár nagyközségi Bizottsága

Békestratégia

Péntek esti kommentárunk.

Bizonyára nem könnyű eldönteni, milyen a béke esélye a nyolcvanas években. Arról azonban lehet, sőt kell beszélni, hogy a világkatasztrófát, az emberiség megsemmisülésével fenyegető harmadik világháborút milyen eszközökkel lehet megelőzni. Miiként lehet föllépni azok ellen, akik a puskaporos hordó kanócával játszadoznak? Hogyan lehet elszigetelni és leleplezni a fegyverkezés híveit, meggyőzni a világ közvéleményét, hogy a békéért igenis érdemes és. lehet tenni, cselekedni.

Hogy konkrét formában miként, arról pénteken a Malgas Köztársaságban — az egykori Madagaszkár szigetén —, Ta- nanarivében kezdte meg tanácskozását a Béke-világtanács elnöki irodája. Az eszmecserén — amelyen a magyar béke- mozgalom küldöttsége is részt vesz dr. Réczei László professzor, az OBT alelnöke vezetésével — mindenekelőtt az öt világrészt átfogó nagyszabású megmozdulásokról, a béke stratégiájának időszerű teendőiről van szó. Arról, hogy az atombomba és a neutronfegyver, a vietnami háború és a közel- keleti válság tartós rendezése ügyében széles körű és eredményes akciókkal fellépő béke-világmozgalom milyen választ ad korunk égető kérdéseire? Mit ajánl a fegyverkezési hajsza megállítására?

A helyszín már önmagában emlékeztet napjaink fontos kérdésére: az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl térségének feszültségére. Szovjet részről többször elhangzott a felhívás: nyilvánítsák békeövezettá ezt az újabban rendkívül veszedelmessé vált térséget. Hasonló véleményt nyilvánított az erősen érdekelt India kormánya, amely aggodalommal szemléli az amerikai erőfitogtatást tengeri határa közelében.

Rekordösszegű amerikai hadiköltségvetés, az eurórakéták programja, véres háború Irán és Irak között, a palesztin-kérdés körüli húzavooa, a Vörös-tenger mentén a feszültség szítása Etiópiával szemben, Latin-Amerikában a népelnyomó junták fokozott washingtoni támogatása, Kína fenyegetőzése az indokínai államokkal szemben — mindez az aggodalmat növeli. A helyzetelemzők szerint sokminden függ attól, hogy az új amerikai adminisztráció lépései nyomán a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a kapcsolat miként alakul. Moszkva többször kinyilvánította: továbbra is kész tárgyalni. De vajon sikerül-e végre ratifikálni a SALT—II-t, s hozzálátni az újabb SALT-szerződés feltételeinek kimunkálásához?

Kulcskérdés ez. Amíg megoldják, a béke-világmozgalomra tömérdek feladat vár. A mostani, tamanariveli tanácskozáson kidolgozzák a nyolcvanas évek békestratégiáját, amely mozgósítja a földkerekség valamennyi jószándékú emberét a közös cselekvésre, a béke oltalmazásának magasztos küzdelmére.

GYAPAY DÉNES

Már Waldheimet is vádolják

Washington az amerikai sajtó és televízió egész hatalmas arzenáljának bevezetésével gvalázza az iráni népet és vezetőit, szemmel láthatólag így igyekezvén visz- szavágni az 52 túszt ért valóságos és kitalált bántalma- kért. Carter volt elnök, aki a tavaly áprilisban kudarcba fulladt „mentőakcióval” feltehetően nem kevesebb szenvedést okozott a túszoknak, mint fogvatartóik —• hiszen meghosszabbította fogságukat —, készséggel csatlakozott a kampányhoz. Wiesbadenből visszatérve, Reagannek küldött jelentésében maga is válogatott sértésekkel illette Iránt, mindazonáltal azt javasolta a kormányzatnak, hogy hajtsa végre az iráni kormánnyal kötött megállapodást.

A túszok viszontagságairól szóló rémtörténetek meghatározott célt szolgálnak: feledtetni kívánják a túszok fogadására lázasan készülődő amerikaiakkal az egész túszválság előtörténetét, a Moszadik-kormánynak a CIA segítségével történt megdöntésétől az iráni nép leggyűlöltebb ellenségének, a sahnak nyújtott tüntető támogatásig. Ezek az egyéni drámák — a túszok egyikét szökési kísérlet miatt az iszlám fegyveresek „magánzárkában tartották”, egy másik túsznak „azt mondták, hogy meghalt az édesanyja, és csak most, kiszabadulása után tudta meg, hogy él” — józan ésszel mérlegelve, eltörpülnek az igazi dráma, 444 napos fogva tartásuk ténye mellett. E dráma mélyebb, történelmi okainak és előzményeinek feltárása azonban nem előnyös Washington számára.

Az ABC televízió csütörtökön három és fél órás, erősen dramatizált „dokumentumműsorában” arra a különös következtetésre jutott, hogy a túszdráma elhúzódását nem az iráni belpolitikai nehézségek, nem is az áprilisi katonai kaland okozta, hanem Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Pierre Salin- gernek, az ABC párizsi diplomáciai főtudósítójának állítása szerint. Waldheim tavaly januári teheráni látogatásakor „megszegte az amerikai kormánnyal kötött megállapodást”, „pánikba esett” és az előzetes tervvel ellentétben „kijátszotta a Carter-kormányzat egyetlen ütőkártyáját, amivel kiszabadíthatta volna a túszokat”. Waldheim bűne e célzatos „dokumentumdráma” szerint az lett volna, hogy a washingtoni instrukciókkal ellentétben ENSZ-bizottságot küldött Teheránba, ahelyett, hogy az amerikai bűnök kivizsgálásának előfeltételeként szabta volna meg a túszok szabadon bocsátását.

A zavaros és erőltetett magyarázatra az ENSZ főtitkára azonnal érthető felháborodással reagált. Waldheim nyilatkozatot adott ki, amelyben „teljesen alaptalannak” minősítette az ABC koholmányát. Az ENSZ-főtitkár szóvivője sajtóértekezletén kijelentette: „egyszerűen hazugság, hogy a főtitkár megváltoztatta az Egyesült Államok kormányával előzetesen egyeztetett tárgyalási pozícióját”.

Az ABC riportműsorának másik szenzációja: Carter elnök a rá jellemző „következetességgel” cselekedett a súlyosan beteg iráni exsah panamai tartózkodása idején is. Miután a Panama és Irán közötti tárgyalások a sah kiadatásáról „nyelvi nehézségekből eredő félreértések miatt” sikertelenül értek véget, Carter, aki nem sokkal korábban barátságáról biztosította az uralkodót és egyesült államokbeli tartózkodása idején nem volt hajlandó kiadni Iránnak, Hamilton Jordan és Ghotbzadeh külügyminiszter közvetítésével

A túszok körüli lélektani hadviselés már kiszabadulásuk előtt megkezdődött. Az AP amerikai hírügynökség képe a nagy nyilvánosságnak szánt előkészületekről: hord- ágyakat raknak be a túszok elé induló amerikai repülőgépbe, „szükség esetére”.

titkos megállapodást kötött Teheránnal: a sahot Panamában letartóztatják, ha a túszokat a fegyveresek őrizetéből átadják a kormány őrizetébe. Panama végrehajtotta volna Carter utasítását, de még mielőbb az „üzletet” nyélbe üthették volna, a sah más amerikai barátai — Henry Kissinger és Dávid Rockefeller — tanácsára elhagyta Panamát.

Iráni részről csütörtökön határozottan cáfolták az amerikai túszokkal való állítólagos kegyetlenkedésekről szóló híreket. Behzad Naba- Vi, a végrehajtási ügyek államminisztere. aki a túszüggyel foglalkozó bizottság vezetője volt. nyilatkozatában rámutatott, hogy Washington az Iránnal kötött egyezmény felrúgására készül, fel akarja készíteni a közvéleményt erre, és ezt a célt szolgálják a kegyetlenkedésekről szóló állítások.

Az Egyesült Államok újabb ürügyet keres arra, hogy folytathassa az iráni forradalom ellen irányuló politikáját — mondotta Nabavi. Szerinte a kiszabadult túszokat csak azért vitték Wies- badenbe, .hogy elszigetelhessék őket a sajtótól, és így Washington még azelőtt áll- hasson elő saját verziójával, mielőtt a volt túszok megszólalhatnak.

Francois-Poincet

nyilatkozata

Franciaország tiszteletben tartja kötelezettségeit Afrikában, ahol politikája „tökéletesen világos” — jelentette ki csütörtökön a francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága előtt Jean Francois-Poncet külügyminiszter.

A külügyminiszter — nem elsőként a francia kormány tagjai közül — olyan benyomást igyekezett kelteni, mintha Franciaországnak különleges felelőssége lenne Afrikában és emiatt elvárhatja, hogy a kontinens szuverén országai egyeztessék vele terveiket. A külügyminiszter ezúttal sem részletezte, miféle „kötelezettség” bírhatta rá Franciaországot, hogy megerősítse afrikai helyőrségeit, válaszul arra, hogy két afrikai ország, Csád és Líbia, a távolabbi jövőt illetően egyesülési tervekről nyilatkozott.

Francois-Poncet lényegében megismételte a francia külügyminisztérium néhány nappal ezelőtt közzétett — fenyegetőző - hangsúlyoktól sem mentes — nyilatkozatát, amikor ismét kijelentette, hogy „Franciaország Afrika oldalán áll, amennyiben a földrész függetlensége és biztonsága forog veszélyben”.

A külügyi bizottság üléséről kiadott közlemény szerint a külügyminiszter kifejtette: Franciaország „kategorikusan elítéli” a Líbia és Csád közötti egyesülés tervét, amely — szerinte — sérti a csádi nemzeti megbékéléssel kapcsolatban megkötött lagosi megállapodást.

§J ||