Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

2 ^ÜÉPÜJSÁG 1981. január 21. Salvador Interjú a népi erők egyik vezetőjével A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a For­radalmi Demokratikus Front élénk diplomáciai tevékeny­séget folytat annak érdeké­ben, hogy tovább szélesedjék a netmzetközi szolidaritás a jogos érdékeikért küzdő Sal­vadort nép mellett, fokozód­jék a katonai—polgári junta elszigeteltsége, és mindenek­előtt az Egyesült Államok intervenciós politikájának el­szigeteltsége — hangsúlyozta Mario Aguinata, a Faralbun- do Marti Egységfront legfel­sőbb vezetőségének tagija ab­ban az interjúban, amelyet hétfőn Panamából adott az MTI Managuában tartózkodó tudósítójának. Aguinata tagja annak a hét főből álló poli­tikai-diplomáciai bizottság­nak, amely az elmúlt napok­ban magas szintű megbeszé­léseket folytatott Mexikóban és Panamában. A salvadori politikus hang­súlyozta, hogy az amerikai kormányzat egyik napról a másikra elzárkózott a salva­dori baloldalt képviselő erők­kel való megbeszélések elől, noha korábban — mint ezt a front vasárnap nyilvánosság­ra hozott közleménye is ta­núsította — történt kísérlet „Jugoszlávia szilárd és tar­tós külpolitikai irányvonala a Tito elnök áltál meghatá­rozott el nem kötelezettség. 'Megkülönböztetett figyelmet fordítunk közvetlen szomszé­dainkkal folytatott együttmű- <• ködésünk fejlesztésére, az el nem kötelezett mozgalom nemzetközi szerepének erősí­tésére és az el nem kötelezett országokihoz fűződő kapCsola­a politikái megoldás keresé­sére, még az általános of fen - zíva első szakaszának meg­kezdése előtt. A salvadori demokratikus és baloldali erők az elzárkózás ellenére nyitva tartják ezt a lehetősé­get. Washington — mondotta Marió Aguinata — tévesen ítélte meg a közép-amerikai általános politikai helyzetet és erőviszonyokat, amikor a katonai megoldást szorgal­mazza.' A demokratikus tár­sadalmi1 változások irányá­ban megindult általános fo­lyamatot, atoedyet számos or­szágban szervezett forradal­mi haderők támogatnak vagy védenek, késleltetni lehet, de megállítani nem. A „kemény kéz” politikájának washing­toni taktikája a térség viet- namizálásólhoz vezethet — hangoztatta a salvadori poli­tikus. Készen állnak a tervek a juntával szembenálló egység- kormány megalakítására — közölte a továbbiakban Agui­nata. Ezeket azonban a dip­lomáciái és politikai-katonai helyzet jelenlegi szakaszában nem kívánják nyilvánosságra hozni. 'Nicaraguába érkezett jelen­tések szerint a salvadori taink bővítésére” — jelentet­te ki titográdi beszédében Cvijetih Mijatovics, a jugo­szláv államéinökség elnöke. Az ország időszerű belpoli­tikai kérdéseiről szólva Mija­tovics megállapította: „Jugo­szlávia jelenlegi belpolitikai helyzete jó, mert a munkás- osztály egyöntetűen elfogad­ta a gazdasági stabilizációs politikát, s jelentős erőfeszí­helyzet megítélésében ellen­tétek mutatkoznak az Egyesült Államok törvényho­zásán belül is. A múlt évi választások nyomán a szená­tusban kisebbségbe szorult demokrata párt „erős embe­rei”, közöttük Edward Ken­nedy szenátor óvatos és át­gondolt politikára intették a kedden hivatalba lépő új kormányzatot. Kennedy kije­lentette, hogy a Reagan-ad- minisztráció a demokraták részéről nem számíthat „mé­zeshetekre”, amennyiben gyö­keres fordulatot tervez a car­tel! latin-amerikai politiká­ban: Ennek a — Carterre jel­lemző határozatlansággal folytatott — politikának az volt a lényege, hogy támo­gatta a polgári burzsoá kor­mányok lérehozását a térség­ben. A salvadori belső helyzetet ismerő managuai források hétfőn arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy Washington ürügyet akar teremteni a sal­vadori juntának nyújtott ka­tonai támogatás igazolására: politikai lépéseket sürget az Amerikai Államok Szerveze­tében és beavatkozásra akar­ja mozgósítani a „közép- amerikai védelmi szervezetet” is. léseket tesz a felvetődött tár­sadalmi-gazdasági problémák megoldására.! A gazdaság megszilárdításáéit folytatott küzdelemben tavaly értékes kezdeti eredményeket értünk el, és tapasztalatokat szerez­tünk”. Cvijetin Mijatovics végül állást foglalt a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek testvérisége-egysége, az eddi­gi egyenjogúsági politika kö­vetkezetes folytatása és a szocialista társadalom továb- 1 bi erősítése mellett. Pártkonferencia Moszkvában iLeonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, valamint a párt és a szovjet állam több más vezetője is megjélent kedden a moszkvai városi pártkonferencia megnyitásán, A szovjet főváros több mint egymillió kommunistá­jának küldöttei a kétnapos konferencián beszámolót hall­gatnak meg a városi pártbi­zottságnak a két pártkong­resszus közölt végzett mun­kájáról, valamint az új öt­éves tervjavaslatról. Megvá­lasztják a pártbizottság tag­jait és Moszkva küldötteit az SZKP XXVI. kongresszusára. A pártbizottság munkájáról Viktor Grisirt, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai pártbizottság első titkára terjeszett jelentést a tanácskozás elé. Ugyancsak kedden nyílt meg Frunzéban a Kirgiz Kommunista Párt kongresz- szusa. A 'tanácskozáson a köztársaság kommunistáinak delegátusai tárgyalják meg felkészülésüket az SZKP kongresszusára. ' Amerikai hadianyag Szaúd-Arábiának Carter elnök kormányzata ténykedésének egyik utolsó intézkedéseként kétmilliárd dolláros szaúdi—amerikai ha­dianyag-üzletről terjesztett javaslatot a kongresszus elé. Az amerikai 'hadügyminiszté­rium .hétfőn hivatalosan tájé­koztatta a törvényhozást, hogy az említett értékben' al­katrészeket, építőanyagot,- műszaki berendezéseket és egyéb nem részletezett „szol­gáltatásokat” kíván juttatni a szaúdi haditengerészet és lé­gierő fejlesztésére. A kong­resszus 30 napon belül nyi­latkozhat a javaslatról. E ha­táridő lejártával a kétmilli­árdos üzlet automatikusan létrejön. Mijatovics beszéde A lenini külpolitika a mai világban Andre} Gromiko a világpolitikai helyzetről és a szovjet külpolitikáról A Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala továbbra is a fegyverkezési verseny megfékezése és a leszerelés meg­valósítása — írja Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere a Kom- munyiszt című szovjet folyóirat januári számában. „A lenini külpolitika a mai világban” című cikkében Gromiko rámutat, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése és a leszerelés megvalósítása történelmi léptékű feladat. Abból a lenini gon­dolatból kiindulva, hogy a leszerelés a szocializmus eszménye, a Szovjetunió erőfeszítéseket tesz a háború veszélyének ki­küszöbölésére, amelynek legfőbb forrása a katonai arzenálját állandóan növelő imperializmus. Magától értetődő — folytatja Gromiko —, hogy a Szov­jetunió gondoskodik a saját és szövetségesei, valamint barátai biztonságáról. Ugyanakkor, mint ahogyan Leonyid Brezsnyev többször is hangsúlyozta, a Szovjetuniót a védelmi érdekek vezérlik. A Szovjetunió soha sem törekedett és nem is törek­szik katonai fölényre. Ezzel együtt világosan látni kell azt is. hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség nem engedheti, és nem is engedi meg a szocializmus és a kapitalizmus közötti katonai erő jelenleg meglevő egyensúlyának megbontását. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unió kész a leszerelés megvalósítása és a fegyverkezési ver­seny megállítása érdekében minden konstruktív lépés meg­tételére. A SALT—II szerződést érintve Gromiko kiemeli, hogy ez a szerződés „egyike lehetne azoknak a hatékony akadályok­nak, amelyek elejét veszik a fegyverek legpusztítóbb és leg­költségesebb típusainak további felhalmozását. Azért, hogy ez a szerződés mind a mai napig nem lépett életbe, a teljes fe­lelősség az amerikai felet, az amerikai kormányt, Washing­tont terheli”. „Sajnos Washingtonban meghatározatlan időig tovább­húzódik a szerződés életbe léptetése. Mindez nem szolgálja sem az amerikai, sem a szovjet nép, sem pedig a világ né­peinek érdekeit. A Szovjetunió több ízben kijelentette, hogy kész a SALT—II szerződés ratifikálására és a benne foglaltak betartására.” Gromiko rámutat, hogy „a Szovjetunió nem tud és nem fog részt venni olyan tárgyalásokon, amelyeknek célja a SALT—IX szerződés áthúzása, azoknak az elveknek a meg­semmisítése, amelyek alapján megkötötték a szerződést, és amelyeken alapulóan érvényben van a SALT—I egyezmény”. A Szovjetunió bármely amerikai kormányzattal úgy tár­gyal, mint az Egyesült Államok vezetésével, és számít a kor­mány által hozott döntések jogfolytonosságára, valamint a kormányzat partneri megbízhatóságára. A SALT—II szerző­dés előírásai a Szovjetunió és az Egyesült Államok biztonsá­gának legfontosabb vonatkozásait érintik. Országunk számára teljesen elfogadhatatlan az olyan hozzáállás, amely a felek egyikét a másikhoz viszonyítva kiváltságos helyzetbe hozná. Kétségkívül a jelenlegi nemzetközi élet pozitív tényei közé sorolhatók az európai hadászati fegyverzet korlátozásá­ról a Szovjetunió javaslatára megkezdett szovjet—amerikai tárgyalások. Mint a szovjet külügyminiszter cikke megálla­pítja, a Szovjetunió e tárgyalásokkal kapcsolatos elvi hozzá­állásának az a lényege, hogy a tárgyalásokon a közép-hatótá­volságú nukleáris rakéták kérdését egyidejűleg kell megvitat­ni az előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközök problé­májával, és a tárgyalásokon esetleg megszülető megállapodá­sokat csak a SALT—II életbe lépése után valósítanák meg a gyakorlatban is. Az európai katonai enyhülés megvalósításával foglalkoz­va Gromiko hangsúlyozza: „a Varsói Szerződés tagországai ja­vasolták, hogy az európai biztonsági értekezleten részt vevő összes állam kössön olyan megállapodást, hogy elsőként nem alkalmaz más állam ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. A pozitív megállapodások megkötéséhez jó ala­pot jelentenek a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon a szocialista országok álfái előterjesztett javaslatok”. „A Szovjetunió — miközben megfelelő válaszban részesíti Washington azon lépéseit, amelyek a szovjet—amerikai kap­csolatok aláásásána és a feszültség fokozására irányulnak a világban — kinyilvánítja készségét az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak normalizálására és javítására a két nép és az egyetemes béke érdekében. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai fejlesz­tésének egyedüli megbízható útja az egyenlőség, az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartása. Országunk kész az Egyesült Államokkal, mint egyenlő az egyenlő féllel tárgyalni, amennyiben az amerikai fél is hajlandó erre” — hangsúlyoz­za cikkében Andrej Gromiko. „Országunk — állapítja meg a továbbiakban Andrej Gro­miko — továbbra is megadja a szomszédos Afganisztánnak azt az elengedhetetlen segítséget, amelyre szüksége van az áprilisi forradalom vívmányainak megőrzése, szuverenitásá­nak megvédése és arra irányuló erőfeszítései érdekében, hogy elérje az ország belügyeibe Washington és Peking által báto­rított és szervezett fegyveres beavatkozás, az afgán területre kívülről történő fegyveres behatolások megszüntetését. Ezt a segítséget az afgán kormány kérte és megadása teljes össz­hangban áll a két ország által 1978-ban aláírt barátsági, jó­szomszédsági és együttműködési szerződéssel, valamint az ENSZ alapokmányával.” Andrej Gromiko cikkében állástfoglal amellett, hogy mi­előbb, minden külső beavatkozás nélkül, békésen rendezzék az Irak és Irán között kirobbant konfliktust. Aláhúzza a Perzsa-öböl térségére vonatkozóan Leonyid Brezsnyev által tett új szovjet kezdeményezes jelentőségét, kiemelve, hogy a javaslatot az Egyesült Államoknak, a többi nyugati hatalom­nak, Kínának, Japánnak és minden olyan államnak címezték, amely érdeklődést nyilvánít az előterjesztett javaslatok alap­ján történő megállapodás elérése iránt. A szovjet—kínai kap­csolatokat érintve Andrej Gromiko hangsúlyozza: „A Szovjet­unió, miközben következetesen fellép Peking hegemonista törekvései, politikája patologikus szovjetellenességből táplál­kozó agresszív lényege ellen, szükségesnek véli a szovjet— kínai államközi kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés elvei alapján való normalizálását. A Szovjetunió kész is meg­tenni az ebbe az irányba vezető út rá eső részét.” Nyolcmilliós show Kedd esti kommentárunk. Látványosságban nem lesz hiány! — dörzsölték elégedet­ten a kezüket a rendezők. Szép lányok, nagyszerű zenekarok, káprázatos tűzijáték — az elnöki beiktatás hagyományos show-ja kedden sem maradt el. Sőt, ha lehet egyáltalán fo­kozni a négyévenként ismétlődő washingtoni attrakciót, ez­úttal minden megelőzőt felülmúlt. Igaz, költségesebbnek is bizonyult: Jimmy Carteré négy-, Ronald Reagané nyolcmillió dollárba került. Az USA negyvenedik elnöke tehát elfoglalta helyét a Fehér Házban. Ügy hírlik, ezentúl a washingtoni rezidencia gyakran nyit ajtót jeles művészek és ismert sztárok előtt, akiket lazább vagy szorosabb barátság fűz az Egyesült Álla­mok első emberéhez. Más kérdés, hogy az amerikai közvéle­ményt nem csupán ez érdekli. Sokkal inkább az, vajon az őrségváltás mit jelent az állampolgároknak és a külvilágnak. Nos, az elnökcsere — amely egyben a republikánusok elő­retörését is jelenti — komor „mézesheteket” ígér Amerika számára. A Carter-kormányzat hagyatéka lesújtó: évi 12,8 százalékos infláció, 7,3 százalékos munkanélküliség, 50 mil­liárd dolláros költségvetési deficit. Reagan ígérete sem vonzó: igaz, az adók csökkentését helyezte kilátásba, ugyanakkor a katonai költségvetés radikális emelése mellett foglalt állást. Valószínű, hogy az új elnök az első hónapokban mindenek­előtt a belpolitikai kérdésekre összpontosítja erejét, s a gaz­dasági problémákat, mindenekelőtt az infláció mérséklését igyekszik megoldani. S még egy teher: a túszügy elhúzódása tulajdonképpen már a keddi ünnepi ceremóniát is beárnyékolta. Nyilvánvaló volt Jimmy Carter igyekezete, hogy az 52 amerikai túszt Te­heránból még az ő elnöksége alatt helyezzék biztonságba, vagy hozzák haza családjukhoz. Az utóbbi napok megfeszí­tett tárgyalássorozata megállapodáshoz vezetett ugyan, ám az utolsó pillanatban újabb bonyodalmak támadtak Teherán és Washington között. Bizonyára gyér vigasz Carter számára, hogy Reagan nagylelkű ajánlatára az új elnök személyes meg­bízottjaként fogadhatja a túszokat Wiesbadenben. így hát a kedd? nyolcmilliós „elnöki show” korántsem tükrözte — nem is tükrözhette — az Egyesült Államok igazi hangulatát. A csillogás, a fény, a szemkápráztató parádé nem feledtethette a szerdán kezdődő hétköznapok gondjait. GYAPAY DÉNES PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságát a párt meg­alakulásának 60. évfordulója alkalmából. BERLIN A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszter­helyettesei január 19—20-án Berlinben tanácskozást tartot­tak az európai biztonság és együttműködés időszerű kér­déseiről, a madridi találkozó második szakaszáról. A ta­nácskozást Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminisztere nyi­totta meg. A tanácskozáson a magyar küldöttséget Nagy János kül- ügyminisztériumi államtitkár vezette. MOSZKVA Veress Péter külkereske­delmi miniszter és Nyikolaj Komarov, a Szovjetunió kül­kereskedelmi miniszterének első helyettese írta alá ked­den Moszkvában ünnepélyes keretek között, a két ország küldöttségének sikeres tár­gyalásai után az 1981. évre szóló magyar—szovjet áru­csere-forgalmi jegyzőkönyvet. Hazánk és a Szovjetunió tel­jes árucsere-forgalma az idén eléri a hatmilliárd rubel ér­téket, s jelentős mértékben meghaladja a múlt évi szin­tet. BÉCS Kedden átalakították az osztrák kormányt. Miután az Osztrák Szocialista Párt ve­zető testületéi január 14.-i ülésükön elfogadták dr. Han­nes Androsch alkancellár, pénzügyminiszter lemondását, — dr. Bruno Kreisky szövet­ségi kancellár javaslatot tett dr. Rudolf Kirchschläger szö­vetségi elnöknek, hogy az alkancellári teendőkkel Fred Sinowatz közoktatásügyi és művészeti minisztert bízza meg. Tél a TOTÉY építkezésein (Folytatás az 1. oldalról.) következő évre. Még vita fo­lyik akörül, hogy a kéményt milyen téglából építsék, pil­lanatnyilag ugyanis nincs olyan tégla, amely a külön­leges kívánalmaknak meg­felelne. A CSŐSZER lemara­dásban van, de e héten meg­kezdi ez az alvállalkozó is a szerelést. Idén be kell fejezni a Hu­nyadi utcában a vendéglátó­ipari iskola építését. Ebben az épületben már az ősszel tanítani akarnak. Februárban több mint százötven embert vezényelnek ide, most a mun­katerületeket készítik elő. Baktában a Volán vállalat­nak építenek harminclakásos házat, szeptemberben adják majd át. A Mérei utcában e héten elkezdték két húszlaká­sos ház alapozását. Dombó­váron a Pátria Nyomda új üzemcsarnokánál belső mun­kákat kezdtek el, ennek az üzemépületnek az alapterüle­te 3200 négyzetméter, a hé­ten megkezdték az aljzatbeto­nozást. Folytatják a dombó­vári vasúthoz tartozó iroda­ház építését is. Az új műve­lődési ház szomszédságában megkezdték a 24 tantermes is­kola vázának felállítását, ugyancsak építik az új város- központban az ABC élelmi­szer-áruházát is. Bonyhádon az új rendelőintézetben belső munkákon dolgoznak a szak­iparosok. Dunaföldvárott megkezdték egy 32 lakásos ház alapozását is az év első napjaiban. Bővítik az ireg- szemcsei gyógypedagógiai in­tézetet. „Vidéken” is dolgoz­nak a TOTÉV emberei: a balatonföldvári Express- üdülő építésénél. Idén a TOTÉV terve 420 millió forintos, az alvállalko­zók teljesítményével együtt 520 milliós a program. Az évkezdés a TOTÉV mun­kahelyein jól indult, mintegy kilenc százalékkal kevesebb a fizikai dolgozó mint a múlt évben volt. De van elegendő anyag, szerszám, alkatrész, tudnak dolgozni mindenütt. Az első dekád eredményei is azt igazolják, hogy jól szer­vezték meg a tervidőszak­váltást, folyamatos a munka, az átmenet egyik évről, a má­sikra jól sikerült. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gk.

Next

/
Thumbnails
Contents