Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

1981. január 18. Képújság & Kozmikus „melegház” Nyílhat-e orchidea az űrben? Furcsa, kedves látvány: a Szojuz T—3—Szaljut—6 űr­állomáson növények zöldell­tek. Némelyek azt mondják, hogy a növények megalapoz­hatják az ember Földön kí­vüli életét. A Föld felszínén az anyagok vég nélküli me­chanikai és kémiai körforgá­sa megy végbe. Miért ne me­hetne végbe ez a körforgás az űrhajó zárt kis világában is? A növények a Földön le­veleikkel felszívják, elnyelik a szennyező anyagokat, és táplálékot adnak cserébe. Az űrbe magunkkal vitt növé­nyek miért ne lehetnének képesek szakadatlanul ne­künk dolgozni? A gondolat Konsztantyin Ciolkovszkijtól származik, aki hozzá tette: „A gravitációt sem a növé­nyek, sem az emberek nem érzékelik; ez mindkettőjük számára igen előnyös lehet. A növényeknek nem lesz szükségük vastag törzsre és ágakra, amelyek a termés súlyától gyakran letörnek...” De vajon a növények nél- külözhetik-e a földi nehézke­dési erőt? Hogyan nőnek a súlytalanság állapotában ? A SÚLYTALAN UBORKA Ezek nem szónoki kérdé­sek. Az űrrepülés gyakorta vetette fel őket. Az első kí­sérletek — úgy tűnik — a tudós jóslatát igazolták. A „súlyuktól” megszabadult nö­vények olykor valóban gyor­sabban fejlődnek. De csak kezdetben. Istenigazában fej­lődni, gyümölcsöt hozni, ma­got érlelni a világűrben se­hogyan sem akartak. Valeri j Rjumin, egyszer megmutatta a Földön lévő űrbiológusoknak az uborka­palánta elfonnyadt hajtásait, és így panaszkodott: — Már másodszor ültettük el az uborkamagot, és megint ugyanaz: mihelyt kifogy a magból az az erő, amelyet a természet rejtett bele, a nö­vekedés megszűnik, a nö­vény elpusztul. Sokáig rosszul érezte ma­gát a Szaljut—6 fedélzetén az arabidopsis nevű növényke is, amely előzőleg gyors fej­lődésével, kis méreteivel és igénytelenségével vonta ma­gára az űrbiológusok figyel­mét. De a türelem „arabi- dopsist” termett. A legutóbbi hosszú űrexpedíció folyamán az arabidopsis kinyílt. Még­hozzá Leonyid Popov szüle­tésnapján, mintha gratulálni akart volna, a növény kipat- tantotta parányi bimbóit. Őt vissza is hozták a Földre... De itt a tudósokra csalódás várt. Minden virága meddő volt... De mégis... mégis az első növény volt, amely ki­nyílt a világűrben. Alekszandr Masinszkij a biológiai tudományok kandi­dátusa az újságíróknak el­mondta, hogy az orbitális űr­komplexum új legénysége megpróbálta a sikert tovább fejleszteni. Amint megérkez­tek az űrállomásra, azonnal bekapcsolták a „Szvetoblok- kot”, azt a műszert, amely­ben már a Földön hajtatott arabidopsispalánták voltak. A következő napon a növény levele kissé megsárgult. De ennek oka nem a súlytalan­ság, hanem inkább az lehe­tett, hogy a palánták bizo­nyos ideig sötétben voltak. És végül a siker nem ma­radt el. A LÉGGYÖKÉR BIZONYÍT Kiderült, hogy a növények képesek hosszú ideig súlyta­lanságban élni. Ezt végül az orchideák bizonyították be. Az orchidea a trópusokon is fittyet hány a gravitációnak. Gyökerei gyakorlatilag min­den irányban nőhetnek. Ezért választották ki őket az űrkí­sérlethez. A pompás virá­gokból a legutóbbi expedíció­ra egy „ágyásra valót” vittek fel. A virágok néhány nap múlva elfonnyadtak, de a növények körülbelül fél évig éltek az űrállomáson. Lég- gyökereket eresztettek, szé­pen növekedtek, majd vissza­jöttek a Földre és most egy laboratóriumban fejlődnek tovább. Lesz-e az űrhajóból koz­mikus „melegház”? Ez attól függ, hogy a vetést megta­nuljuk-e. Leonyid Kizim, Oleg Makarov és Gennagyij Sztrekalov borsó- és búza­szemeket, lenmagokat vitt magával. Különféle speciáli­san előkészített talajba he­lyezték a magokat. Irányított és szórt fénnyel világították meg, és a villamosság hatá­sának tették ki őket. Ily mó­don próbálták meg kártalaní­tani a jövendő növényeket az elvesztett gravitációért. Az eredmény? Még várat magá­ra. De a remény él, most a tét óriási. Az élet „űrexport­ja” megéri. J. KOLESZOV Bulgária Automatizált raktárak Bulgária és Magyarország a KGST keretében szakoso­dott a pneumatikus szállító- berendezések tervezésére, ki- fejlesztésére és gyártására. E célból létrehozták az Intransz­mas közös szervezetet. Ez a szervezet a termelés, a keres­kedelem és a fogyasztás te­rületén jelentkező belső szál­lítási és raktárgazdálkodási feladatok komplex megoldá­sával foglalkozik. Már meg­indult a magas fokon gépesí­tett és automatizált raktárak és raktárbázisok gyártása, valamint olyan gépeké, ame­lyek különféle szállítóberen­dezésekkel szolgálják ki a raktárak polcrendszereit, töb­bek között egysínű vasúttal, szállítószalagok'kal, fu tószala- gokkal és pneumatikus szál­lítóvonalakkal. Jelenleg az Intranszmas építi Európában a leghosz- szabb gumihevederes szállító- szalagot, amelyet az Elacite bányászati dúsítókombinát­ban helyeznek üzembe. Az osztályozott rézérc ennek a szállítószalagnak a segítsé­gével jut el a dúsítóba egy hét kilométeres alagúton át. Ennek a szállítószalagnak az átbocsátó képessége óránként 2100 tonna lesz és összesen csak két személy irányítja majd. Végéhez közelednek 18 — magas fokon automatizált — raktár szerelési munkálatai. Ezeket a raktárakat a Szov­jetunióban, a Kámai Autó­gyárban helyezik üzembe. A több ezer méter hosszú és 12 méter magas raktárberen­dezést elektronikus számító­gép segítségével irányítják. A szervezet termelésének jelentős része exportra ke­rül. Az Intranszmas márka nemcsak a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiá­ban, Kubában és más szo­cialista országokban ismert, hanem Olaszországban és Görögországban is. A bol­gár—magyar közös vállalat kapcsolatokat tart fenn oszt­rák és francia cégekkel, ame­lyekkel megtanácskozza az ipari és műszaki együttmű­ködés kérdéseit, valamint a harmadik országokban foly­tatandó közös tevékenység le­hetőségeit. Az Intranszmas sokoldalú tevékenysége révén is nem­zetközi tekintélyt vívott ki magának. Közös erővel Szövetség gázvezeték Több milliárd köbméter, Szovjetunióban kitermelt földgázt szállít a testvéri szo­cialista országokba a Szövet­ség gázvezeték. Ez a KGST- tagországok integrációs tö­rekvéseinek jegyében meg­valósult objektum igen rövid idő alatt készült el. A 2700 kilométer hosszú vezeték épí­tésében, amely az Ural déli részétől a Szovjetunió nyuga­ti határáig húzódik, a szov­jet munkásokkal együtt dol­goztak a bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel és cseh­szlovák munkások. Az oren- burgi gázlelőhely kiaknázá­sában részt vett Románia is. A testvéri országok nép­gazdasága jelentős mennyisé­gű gázt kap, amelyet egy­részt mint fűtőanyagot, más­részt mint értékes ipari nyersanyagot hasznosít, a többi között a műanyag- és műtrágya-gyártásban. A Szovjetunió gázkiterme­lő ipara a tizedik ötéves terv­ben jelentős sikereket ért el. Az 1976—11980-as népgaz­dasági terv szerint 1980-ig a gáztermelés 400—435 milliárd köbméterre kellett növelni. A Szovjetunió már 1979-ben el­érte az évi 406,6 milliárdos gáztermelést. A Szövetség gázvezeték a hegyek között Szovjetunió Uj vasérclelőhely Végéhez közeledik a ka­zahsztáni Kacsari vasérc­lelőhely feltárása. A kiterme­lés megindítása után a kül­fejtés évente több mint 20 millió tonna vasércet ad a szovjet népgazdaságnak. A számítások szerint az itt lévő 2 milliárd tonnás készletek több emberöltőn keresztül biztosítják a zavartalan ter­melést. A Kacsari külfejtés -üzembe helyezése révén más- félszeresére emelkedik a köz­társaság vasérctermelése. A kazahsztáni érclelőhe­lyek adják a nyersanyagot a Szovjetunióban termelt nyers­vas tíz százalékához, ezek al­kotják az uráli, a nyugat­szibériai és a közép-kazahsz­táni fémkohászati központok fő nyersanyagbázisát. Ez nem jelentéktelen ered­mény, hiszen mindössze ne­gyedszázada kezdték el a kazahsztáni vasérclelőhelyek feltérképezését és kiaknázá­sát. A szakemberek becslése szerint a készletek jóval meg­haladják egész Nyugat-Euró- pa vasércvagyonát. A takarékos JUGO-45 Csehszlovákia Cipőmúzeum utó TRAZi Jugo Dugó Jugo.... Nemrég mutatták be Jugoszláviában a kragujevaci „Crve- na Zastava" gyár legújabb konstrukcióját, a „JUGO—45”- öt, ezt a 45 lóerős kis családi autót. Déli szomszédunkban ez az év sikere. Az új típusú kocsi 3,5 méter hosszú, há­romajtós. Maximális sebessége 135 km/óra, de 80 kilomé­teres sebességnél a fogyasztása csupán 5,8 liter. NDK Művészet és gyakorlat Szépség nélkül nincs élet — ez az alapelve a Berlin— Weissenseében 1947 óta mű­ködő iparművészeti főiskola tanári karának. A tanárok és a hallgatók tervei nyomán épülnek a Német Demokra­tikus Köztársaság mai és jö­vőbeni arculatát kialakító városnegyedek Rostockban, Magdeburgban, Schwerinben. Erfurtban, Schwedtben, de Berlin büszkesége, az Ale­xanderplatz kialakításában is jelentős részük volt. A főiskola tanszékein vá­rosépítészetet belső építést, festészetet, formatervezést, divat- és színpadtervezést ta­nítanak, és itt készülnek fél jövő hivatásukra a kisplasz­tikák mesterei, -a grafikusok, keramikusok, textilművészek, itt kapják művészi ihletésü­ket, alapképzésüket a film és a televízió művészeti mun­katársai. A tanulmányi idő öt esztendő. A gyakorlattal való eleven kapcsolatot biz­tosítják azok a megbízások, amelyeket a különböző vá­rosépítészeti, tervezési és ipa­ri feladatok jelentenek, de az itt tanultak valóra váltá­sa a diplomamunka is, amely a művészi tartalom mellett mindig tartalmaz egy-egy gyakorlati feladatot, kivite­lezést is. Évente 300 hallgató végez ezen a főiskolán, amejy ed­dig több mint kilenc és fél ezer fiatalt bocsátott ki. 1963 óta művészi továbbképzést is vállal az intézmény: esti tanfolyamain a festészet, a grafika és a kisplasztika sze­repel oktatási tárgyként. Az ország határain túl is elismert művészeti felsőokta­tási intézménynek jók a nem­zetközi kapcsolatai. Oktató­kat és diákokat cserél több ország hasonló intézményei­vel. A cseh Gottvaldovban a „Svit” cipőgyárban található a világ legnagyobb cipő­múzeuma. Ez a maga nemé­ben egyedülálló kiállítás rendkívül népszerű a hazai és külföldi turisták körében. Eddig a múzeumnak a világ 108 országából mintegy 1 millió 250 ezer látogatója volt. A múzeum, amely a kö­zelmúltban ünnepelte fenn­állásának 20. évfordulóját, bemutatja a cipőgyártás fej­lődését, ezen belül a cseh cipőipar történetét. A kiállí­tott kollekció közel 3 ezer cipőt számlál a világ 37 or­szágából. Berlin levegőjének és vizeinek védelme Egy utcai meteorológiai mérőállomás Az NDK fővárosa, Berlin levegőjének és vizeinek tisz­taságát, szigorú környezet- védelmi törvények biztosít­ják. A törvény e téren egy­magában természetesen nem elegendő, betartását ellen­őrizni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents