Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
6 "isfEPÜJSÄG 1981. január 18. Múltunkból — Gondolom, hosszú út vezetett jelenlegi beosztásáig, és bizonyára nem is készült munkásőr-parancs- noknak. — Természetesen nem készültem, nem is készülhettem m urakás őr-pa ra n cs ndk n a'k, mert a megyéi parancsnoki ■beosztás is azok közé a megtisztelő és felelősségteljes pártmegbízatások közé tartozik, amelynek a betöltése nem jelentkezés, nem pályázat útján történik. Ezt a feladatot pártmegbízafáskén't kaptam. Mindig azon a 'területen igyekeztem legjobb tudásom, képességeim szerint szolgálni a párt, a nép ügyét, ahova a párt állított. Ügy gondolom, hogy nagyjából azonos, közös út vezetett jelenlegi beosztásomig a korosztályomhoz tartozó murtkás- emberékkel, akikkel ma együtt dolgozunk különböző beosztásokban, párt, állami, tömegszervezeti, mozgalmi és gazdasági területeken. — A felszabadulást követő időszak nagyon sok tehetséges fiatal előtt megnyitotta az utat, mégis sokan voltak, akik nem tudták végigjárni. Mi kellett ahhoz, hogy valaki élni tudjon a lehetőségekkel? — Nagyon fiatalon kaptunk felelős beosztást. Ezt a munkát nem lehetett nyolc órában elvégezni, és sokat kellett 'tanulnunk, hogy a növekvő követelményeknek eleget tudjunk tenni. Természetesen ehhez akaraterő, kitartás és nem, utolsósorban szilárd családi háttér kellett, olyan háttér, amely nem ellenezte, hanem támogatta törekvései niket, a munkában és a tanulásban egyaránt. — Térjünk vissza az ön életútjára. Hogy kezdődött kapcsolata az elkötelezett mozgalmi munkával, milyen iskolákat végzett? — Bonyhádon, a cipőgyárban az ifjúsági mozgalomban dolgoztam, amikor tizenhét éves koromban, 1949-ben Budapestre küldött a párt, ifjúsági vezetőképző iskolába. Az iskola befejezése után kineveztek járási úttörő-titkárnak Bonyhádra. Ebből a beosztásomból vonultam be tényleges katonai szolgálatra, majd bevonulásom után önként jelentkeztem a Magyar Néphadsereg kétéves, Petőfi Politikai Tisztképző iskolájába. Politikai tisztté, hadnagyi rendfokozatban 1954. szeptember 29-én avattak fel. Ezután hivatásos katonatiszt lettem a Magyar Néphadseregben. Az ifjúsági mozgalom kérésére, a párt jóváhagyásával, és természetesen saját egyetértésemmel 1955 őszén visszakerültem Bonyhádra, a bevonulásom előtti beosztásomba. Bonyhádon és a járás községeiben részt vettem az ellenforradalom leverésében, a konszolidációs munkában, az ifjúsági mozgalom és a párt újjászervezésében. A munkásőrségnek és a KISZ- nek alapító tagja voltam. Az MSZMP Központi Bizottságának iskoláját 1958 őszétől kezdtem meg. Ennék befejezése után Szekszárdira kerültem, a KISZ megyei titkárának, majd néhány hónap múlva első titkárának választottak meg. Az ifjúsági mozgalomból vitt az utam a pártapparátusba. A tizenöt éves ifjúságmozgalimi munka után nyolc évig dolgoztam a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályán mint politikai munkatárs. Ezt követően több mint tíz évig voltam az MSZMP szekszárdi járási bizottságának az első titkára. Közben a munkáim mellett fejeztem be az általános iskolát Bonyhádon, ezt követően a palánki mezőgazdasági technikumban érettségiztem. A politikai főiskolai végzettségemen kívül elvégeztem a Pécsi Tanárképző Főiskolát és az Eötvös Lo~ ránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán is diplomát szereztem. Az említett Petőfi Katonai Politikai Tisztképzőn kívül a párt javaslatára elvégeztem a Zrínyii Miklós Katonai Akadémiát, ahol 1978-ban alezredessé léptettek elő. — Ha ezeket az éveket összeadjuk, több mint három évtizedet kapunk. Hosszú idő ez, még akkor is, ha feladatokkal zsúfoltan, munkával telt el... — Igen, hosszú időszak, de munkáiban, eredményekben, küzdelmekben, örömökben — és természetesen gondoktól sem mentes — gazdag három évtized volt. — Beszéltünk már arról, hogy pártmunkásként is kapcsolatban állt a mun- kásőr-testülettel, így nem új a feladat. Az átállás azonban mégsem hiszem, hogy zökkenőmentes volt. Milyen nehézségek, gondok jelentkeztek, milyen új, más jellegű feladatokat kell megoldania megyei munkásör-parancsnokként? — Nem lehet téljesen új ez a munka, hiszen a megyéi parancsnoki beosztás is politikai funkció, ebből adódóan viszonylag sok, a korábbi beosztásomban is jelentkező feladatokhoz hasonlót kell megoldanom. De mint megyei parancsnoknak, más jellegű feladataim is vannak. Az átállás szerintem egy folyamat.- Olyan folyamat, amelyben vannak napi, határidős feladatok, amiit azonnal meg kell csinálni, és vannak távlatiak, amit alaposan meg kell ismernünk, alapos átgondolással kell kimunkálni, így ez az átállás számomra tulajdonképpen még mindig tart. Viszont közvetlen munkatársaim, a megyei pártvezetés, az országos parancsnokság nagy erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy minél zökíkenőmentesebben sikerüljön átállásom. Ezért köszönettel tartozom mindany- nyiiukriak. — Üj közösségbe került, milyennek látja ezt a közösséget? — Nagyon őszintén azt tudom mondani, hogy jó, elvtársi közösségbe, jó kollektívába kerültem. Érzem a közösség minden tagjának érdemi, felelősségteljes segítségét, közreműködését a munkámban nap print nap. — Beszéljünk a munkás- ór-hivatásról. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, akit szívesen látnak a testületben? — A munkásőrség társadalmi állományú tagjának az önként jelentkezők közüli azt vesszük, vehetjük fel, aki feddhetetlen előéletű, a tizennyolcadik életévét betöltötte, és a munkásőri szolgálatra egészségügyi szempontból alkalmas, magyar állampolgár, aki a párt politikájával egyetért, és annak megvalósításában aktívan, tevékenyen részt vállal. Másrészt a Magyar Népköztársaság Alkotmánya és törvényei szerint, szocialista emberhez méltóan él és dolgozik. Legyen kiegyensúlyozott a magatartásában és az embertársaival való kapcsolataiban. Legyen példamutató a munkában, a közügyek iránti cselekvőkészségben, a családi és magánéletében egyaránt. — A munkásőrség nemcsak a párttagok testületé... — Nem, ezt fontos leszögezni, párttagokat és párton kívüliéket egyaránt várunk a testületünkbe. — Sokan nem tudják, miként jelentkezhet valaki munkásőrnek. — A munkásőri testületbe való felvételt mindenütt a munkahelyi pártálapszerve- zeteknél lehet kérni. A párt- álapszervezet vezetősége a jelentkező belépési nyilatkozata alapján dönt arról, hogy továbbítja-e a helyi, járási, városi munkásőr-parancsnok- ságnák az adott jelentkezési nyilatkozatot. A városi-járási munkásőr-parancsnokság a kapott nyilatkozat alapján környezettanulmányt végez. Az egységparancsndkság ösz- szegzi a szerzett tapasztalatokat és véleményezve visszajuttatja a javasló pártvezetőségnek. Ezt a vezetőség — akár párttagról, akár pár ton- kívüliről van szó — a párttaggyűlés elé terjeszti. A taggyűlés a kérelmező alkalmasságát elbírálja, megvitatja, majd állást foglal abban, hogy a jelentkezőt alkalmasnak, érdemesnek tartja-e a munkásőri tagságra, javasolja-e bevonását a mu/nkásőri előképzésbe. A párttaggyűlés határozata ellen nincs helye semmiféle fellebbezésnek. Számunkra ez rendkívül jelentős garancia arra, hogy csak azok kerüljenek be a mi testületünkbe, akik minden szempontból alkalmasak a munkásőri szolgálatra. — Beszéltünk arról is, hogy a munkásőrnek jelentkező legyen a közélet felé nyitott. Ez a nyitottság, a társadalmi munkavállalás jellemző a munkái- őrökre? — Ügy érzem, igen. Általános tapasztalat, hogy a munkásőrök pártmegbízatásuk, a munkásőr-szolgálat mellett más közéleti, politikai funkciót is betöl- tenék a munkahelyükön és a lakóhelyükön egyaránt. — Az év vége a munkásőrségnél is a beszámolási időszak. Miről adtak számot? — Testületünkben már hónapokkal ezelőtt megkezdődött a számvetésünkre való felkészülés. Minden alegység értékelte' az 1980-as munkát és körvonalazta az 1981-es feladatokat. A szakaszgyülé- seket követték az ünnepélyes egységgyülesek. A megyei parancsnokság is'elvégezte az éves számvetést, beszámolt az országos parancsnokság és a megyei pártbizottság vezetői előtt a végzett munkáról. Beszámolónkban az eredmények összegzése mellett igyekeztünk kritikusan és önkritikusan feltárni azokat a problémákat is, amelyek a munkánk során jelntkezítek. Ezt döntő fontosságúnak tartom, mert csak ennek alapján ismerhetjük meg azok okait. Ezzel egyidőben elkészítettük az éves számvetés alapján az 1981. évi feladattervünket is. Alapvető feladatunk, hogy minden munkásőr a saját munkahelyén legyen kezdeményező és példamutató, járjon élen a termelőmunkában, a szocialista versenymozgalom fejlesztésében, minőségének, tartalmának javításában, másrészt a testületünkben a kiképzési és szolgálati feladatok maradéktalan, fegyelmezett, következetes végrehajtásában. ; — A számvetéseket, beszámolókat követően sokhelyütt szélesebb körben, a családtagok meghívásával tartják. így a beszámoló után folyik az ismerkedés, barátkozás. Helyesli ezt? — Alegységeinkben, egységeinkben a számvetés összegzésében, nagyfokú önállóságot és ezzel párosuló felelősséget lehet tapasztalni. Ennek a feladatnák elvégzése után, kialakult szökés, hogy a családtagokat is meghívva, elbeszélgetnek. Ezt — a normákon belül — egészségesnek tartom, hiszen legalább évente egyszer a családtagoknak is köszönjük meg helytállásukat, mert nélkülük munkásőr házastársuk sem tudna eredményes, jó munkát végezni a testületünkben. — Köszönjük a beszélgetést. TAMÁSI JÁNOS Az utazók — katonák, diplomaták — állomásai voltak a Duna menti nagyobb települések. Gyakran ezéken a helyeken éjszakáztak vagy pihentek meg néhány napig. Az utazók közül többen naplót vezettek. Leírták a tájat, az adott település fontosabb adatait, a lakosság szokását, vallását, vendégszeretetét. Az útleírások mindegyikében említést tesznek a tolnai táj szépségéről, gazdagságáról. A XVI. század második felében utazott iPozsonyból Nándorfehérvárra Stephan Geriaéh császári követ. 1573. június 24-én érkezett hajóval Paiksra. Az ő naplójából keveset tudunk meg Paksról, minden valószínűség szerint késő este érkezett a mezővárosba, és kora hajnalban indult tovább. De néhány sort szentelt az egykori mezővárosnak. íme: „Másnap reggel ha’t órakor elindulván, szép ligetek között haladtunk, melyek a Duna mindkét partján szemléi- hetők, s melyeket valamivel alantabb jobbról szép szőlőhegyék váltanak fél. Megál- lottonlk Paksnál. Ezen magyar falu és erősség szárazon öt mérföldre fekszik Ráckevétól. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Itt töltöttük az éjszakát/’ Kevesen írtak az utazók közül olyan szépen és részletesen Tolnáról, mint Stephan Geriaéh. Idézzük teljes terjedelemben naplójának ezt a részét, annál is in/kább, mert a földrajz kedvelőinek, a termelés történetével, a történelemmel, a néprajz különböző ágaival foglalkozóknak sok érdekeset mond el erről a szépen fejlődő mezővárosról. „Június 25-én reggél elindulván Paksról mindig szép ligetek között haladiva, melyek télé voltak almákkal és körtékkel, tíz órákor. Ez nagy mezőváros a Duna jobb partján, Pakstól öt mérföldre. Lakosai, valamint még más mezővárosok és falvak Budán aflluli, oly híven ragaszkodnak császárukhoz, hogy noha behódolván a töröknek, mégis adót fizetnek a császári felség tárházába, kinek hívei akarnak maradni.” Ez utóbbi megjegyzést fenntartássall kell fogadnunk, mert bár igaz, hogy a törökkel nem nagyon szimpatizáltak, de megvoltak vélük, de nem rajongtak a császárért, s még kevésbé a neki való adózásért; Az osztrák császár megtalálta- a módját annak, hogy behajtsa az adót. Szó sincs önkéntes adózásról. De bocsássuk meg a követnek ezt a megyjegyzését, hiszen ő maga is a császár embere, ném igen írhatott le mást, mint amit ránk hagyott. Idézzük tovább naplóját, ezek az adatok .már sóikkal jobban érdekelhetnék bennünket. „■Vallásukra nézve nagyjából kálvinisták, részben ariá- nusok. Nincsenek tudós hitszónokaik, ezek közül csak kevesen értik a deák .(latin) nyelvét, beérik a magyarral. Némi gonosz orzó és áruló nép lakik közöttük, az innen majdnem Bolgárországig elszórt ráczok, kik horvátul beszélnek, mert Horvátországból valók, kik Páll apóstól leveleit hiszik, s kiknek babonájuk és vallásuk majdhem Olyan, mint a görögöké. Ezek sok keresztényt árulnak el, segítenek is egynémelyeken pénzért,, jól tudják a keresztény világba vezető utakat, mutatják iS gyakran a töröknek az ösvényekét, melyeken bahmokat és embereket ragadózhatni.1” Ez a néhány sor az őslakos magyarok és a XVI. században ide települő délszlávok közötti súrlódásról ad hírt, s arról, hogy a császári területek és a török területek között nem volt éles határvonal, könnyen lehetett „átjutni” egyik helyről a másikra, rajtaütéses támadással ki lehetett fosztani az érintett vidéket. A feljegyzésben legfeljebb az a feltűnő, hogy csupán a törökök és a délszlávok akcióit említi, s nem tesz említést hasonló akciókról a császáriak oldaláról. Pedig szép számmal voltak azok is. Ok is tudták, milyen utak vezetnek a „török világ”-ba. Nézzük tovább a naplót. „Minthogy Tolnán Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátni, azért e helyütt töltöttük a napot. Egy polgárnál vacsoráztunk, s a magyarok mindenféle étkeket hoztak nekünk, kivált hatalmas dunai pontyokat, az egyik tizennégy fontot nyomott, a másik tizenhatot, s mindkettőnek együttvéve három magyar krajczár volt az ára. Vannak harmincfontosak is, igen szélesek és vastagok, de nem oly hosszúak, kövérségre disznóval is felérők. A magyarok jeles borról is gondoskodtak számunkra. Ők kálvinisták. Ezen helység hitszónoka Witten- bergben tanult, de most betegen feküdt podagrában. Besteuern a káplánnal, az tanulatlan volt. A jobbágyok, valamint a paksiak is mindkét császárnak behódolván, jószívűek és hűségesek voltak irányunkban. Június 26- ón reggeli négy órakor elhagytuk Tolnát, s ismét szép ligetek között hajóztunk...” * Rövid kommentárt fűzött a Tolnamegyei Közlöny 1911. január 22-i száma az 1910. évi népszámlálás Tolna községi eredményeihez. A lelkes hangú kommentár így hangzik: „Tolna község az utóbbi évtizedekben minden téren rohamos fejlődésnek indult. Gyárak, vállalatok alakulnak, aminek eredménye a lakosság szaporodása. A most lefolyt népszámlálásból kitűnik, hogy Tolnán jelenleg 9281 lélekszám van. Tekintve a tíz év előtti állapotot, a szaporulat 771 lelket, vagyis 8,3 százalékot tesz. Amilyen örvendetes a község fokozatos fejlődése, ép oly szomorú azon jelenség, hogy a távollevők száma 796. Ezek legnagyobb része belföldi helységekben (hajókon) van, de azért szép számmal tartózkodnak Ausztriában és Németországban. Ami azt mutatja, hogy kenyérkereset céljából még igen sok embernek a távoli országokat kell bejárnia. Ellenben a tolnai uradalom részleges parcellázása, vállalatok és gyárak létesítése újabb lendületet kölcsönöznek a község fejlődésének.” A kommentár nem említi a kivándorlást, ami a korábbi másfél évtizedben tizedelte a község lakosságát, megélhetését keresve kivándoroltak Amerikába. A városiasodé Tolna egyre nagyobb számban tudta munkával, kenyérrel ellátni lakosságát. Teljesen sohasem volt „önellátó — napjainkban is sokan vannak távol a községtől, mindenekelőtt a megyeszékhelyen találtak munkát. K. BALOG JÁNOS > ! Tatúr Lajossal, a Munkásőrség magyei parancsnokával
