Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. január 18. T,|fiirrcdínall tűnik zárszámadást készíte- I ala.ll ÍUrCbdndK nj a néptánc-mozgalomról, de mindenképp érdemes és hasznos. Megyénkben szép számmal dolgoznák néptánc- és hagyományőrző együttesek, s rendre érnek el figyelemre méltó eredményeket,^ s hozzák haza a rangos elismeréseket. Az elmúlt esztendő a sikerek terén kiemelkedő vélt, annlak ellenére, hogy csoportjainknak számtalan problémával kellett és kell megküzdeniük. Tolna megyében jelenleg tíz népi, 11 néptáncegyüttes, 14 gyereknéptánc-csoport működik. Ennyien neveztek be megyénkből a tavaly tavasszal megrendezett Művészet és ifjúság bemutatósorozatra, vagyis ezekkel a csoportokkal számolhatunk valójában, ezek mögött van rendszeres munka. Meg kell említeni, hogy a seregszemlére öt zenekar is nevezett, amiből következik, hogy ha lassan is, de. a zenéi vonal is erősödik. Mint említettük, együtteseink 1980-ban több díjjal gazdagodtak, melyek nem reprezentálják, de megközelítik az igazságot, vagyis azt, hogy a csoportok érdemük szerint kapták az elismerést. A szövetkezeti néptáncosok VIII. országos találkozóján a bogyiszlói népi együttes első díjat nyert, ugyancsak itt kapott díjat menettáncáért és a zenekar produkciójáért a szekszárdi együttes, de szépen szerepeltek a dtinaföldváxiiak is. Rajtuk kívül egyetlen megye sem dicsekedhet azzál, hogy négy együttesük jutott be erre a rangos fesztiválra. A hagyományőrző csoportok veresegyházi találkozóján (ez már az ötödik volt) eredményesen szerepelt az izményi és a váraljai csoport. A bogyiszlóiak a zenekarral együtt arattak sikert a Zakopanéban tartott folklórfesztiválon, a váraljaiak pedig Romániában. A szekszárdi néptáncegyüttes itthon és határainkon túl is öregbítette megyénk jó hírét: elnyerték a fődíjait a Művészet és ifjúság országos bemutatóján, nívódíjjal jutalmazták produkcióikat a zalaegerszegi kamara- táncfesztiválon, sikert arattak a Budapesti művészeti hetek műsorában, láthattuk kitűnő kompozíciójukat a tévében, a Szép magyar tánc egyik műsorában. Nyáron pedig Franciaországban léptek fel vagy hússzor, ami négy fesztiválon való -részvételt jelentett. Együtteseink az országos minősítésen vagy megtartották a már korábban elértt szintet, vagy előreléptek. Persze, több olyan csoportunk van — például a bonyhádi —, amelyek munkájukból, fejlődésükből ítélve idén érhetnek el a minősítésig. Tavaly megyénkben^1 — tes-vezetők száma, akik már vezetnek is csoportot. Az örömteli, számszerű növekedés ellenére e téren még mindig hiány van. Kulcsfontosságú helyeken, például a Sárközben, nincs oktató. Ezzel szemben nagy jelentősége van, hogy az amatőr néptáncosok országos tanácsának déldunántúli szervezete |három megyének rendszeresen (két-, havonta, kétnapos) tart továbbképzést. Az összejövetelnek igen jó házigazdája a dombóvári művelődési központ, és a hétközi kollégium. A gondokról szólva meg kell említeni, hogy a népi együtteséknél mostanában kerül sor egy kényszerű nemzedékváltásra. Szomorú, hogy az idősek, akik a műfaj klasszikus egyéniségei, lassan „kikopnak”, elfáradnak a táncban. Öröm viszont, hogy helyükre maguk is gondoskodnak a fiatalokról, az utánpótlásról. Mindezek ellenére változatlanul gondot jelent megyénkben az utánpótlás, nOhla a tánc összetartó, közösség- formáló ereje előrehajtó tényezőt jelent a falu fejlődésében, s van is „mozgolódás”. Az utánpótlás megoldása, hogy gyerekcsoportokat hozzanak létre, viszont a kicsinyekkel való foglalkozás, s az ő megtartásuk a csoport vezetőitől nagyobb pedagógiai érzéket kíván, mint a felnőtteknél, s egyben állandó készenlétet isx „követel”. Sajnos, gyerekcsoportok csak a városokban hozhatók létre, illetve ott, ahol a felnőttegyüttes saját zenekarral rendelkezik. Erre igen jó példa a megyei művelődési központ Játszója,' ahol korcsoportok szerint foglalkoznak, nevél'ik igazi néptánco- sOkká a gyerekeket. A szekszárdin kívül Bonylhádon, Dombóváron, Bogyiszlón, Váralján, Regölyben, Tamásiban és Dunaföldváron van még gyeréktánccsoport, ahol a kicsik igen jól érzik magukat. Másutt sajnos nincs meg a feltétel az 5—12 évesek táncnevelésére, hiszen azt gépzenére nem lehet csinálni. A gyerékeknél, főként a tizenéveskor-’ ban k-üllön probléma a fiú-utánpótlás. Az ő életkori sajátosságaikból adódóan nehezen nyerhetők meg, s ha csak ebben az életkorban kezdik a néptáncot, gondot okoz, hogy a „csupa kéz-láb” fiúk mozgása nehezen koordinálható. A néptáncot illetően megyénk az országos élvonalban Van — szemben a hangszeres népzenével, aminek sajnos Tolna megyében mostoha sors jutott és jut.. Tehát a néptánc szerelmesei megérdemelnek minden tiszteletet, hiszen szabad idejükből, sőt — nem ritkán — szabadságukból is áldoznak „hobbijukért”, a népi kultúra ápolásáért. Néha az az érzésem támad, hogy megyénk tán bővébben juttathatna elismerést néptánccsoportjainknak. PprC7P IpUpf hogy mlint néptáncrajongó, elfo- » Cl iciiciy gult vagyok... De nem egy olyan táncos lányt ismerek, aki „eltáncolta” fiatal éveit, netán még a iférjlhezmenetele is emiatt tolódott ki. Noha ezt egy ikük sem bánja ... M-i hiányzik még a zárszámadásból? Az, hogy ismételten gratuláljunk együtteseinknek, akikre joggal vagyunk büszkék. V. HORVÁTH MÁRIA Az öt embererős hízó halála Néptáncosok zá rszá madása Csontig-sztriptíz Begyakorlott mozdulatokkal A sztriptíz után „ruhatár” Kisgömböc, nagygömböc... Csendélet az abalében. Jó étvágyat! Egészségünkre! Kunkorodik, tekeredik az ízletes-fűszeres kolbász
