Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

a Képújság

1980. december 14.

A technológiai szerelőkön a sor

Öt kérdés Szabó Benjáminhoz, az atomerőmű kormánybiztosához

Egy éve beszélgettünk Szabó Benjámin kormánybiztossal az építkezésről. »Akkor a fő téma. az volt, hogy meg- tanúlltúnk-e atoímerőművet építeni. Azóta változott a helyzet, és más téma vált időszerűvé: az építőipari mellett megkezdődtek a 'konkrét atomerőiműves munkák, s a technológiai szerelőkön a sor, hogy 1001. év végén beindulhasson hazánk első nukleáris üzemanyaggal működő erőműve.' Kérdéseinkre ismét Szabó Benjámin válaszol:

[ # — A reaktortartály beemelésével ujj „korszak” kezdődött Pakson?

— Ű'j korszakról majd akkor beszélhetünk, almikor az építés, a szerelés mellett az első reaktorblokk üzemszerűen villamos energiát fog termelni. Ezzel, tényleges an Magyarországon olyan termelési folyamat indul meg, amely évtizedeken keresztül meghatározó lesz. Emellett természetesen — mint ahogy rendkívül jelentős eseménynek tartottuk a többéves előkészítő munka után a főépület építésének megkezdését, a főbb tartószerkezetek megépítését, a 250 tonnás daru üzembe helyezését, a különböző technológiai rendszerek szerelésének megkezdését — jelentős részeredménynek számít az első reaktorblokk reaktortartályának helyiére tété!© is. Ez a művelet egyrészt iaz!t (jeleníti, hogy csaknem teljesen elkészült egy épületrész, beleértve az installációs munkákat Is (szellőztetés, fűtés, világítás sttb.j; és rendeltetésszerűen helyéra lehet tenni a technológiai berendezéseket, illetve megvannak a feltételiéi a különleges „tiszta” technológiai szerelés megkezdésének. Másrészt elkezdődhetett annak a berendezés-komplexumnak a szerelése, amelytől ez az erőmű „atomerőmű”. A különleges berendezésék szerelését rendkívül szigorú technológiai előírások betartása mellett lelhet csak végezni. A .gyárakban elkészített, nagy értékű berendezések összeszerelésével több összetett' 'technológiai rendszert kell létrehozni. Már az építési stádiumban meg kellett birkózni azokkal a többletkövetelményekkel, amelyek az atomerőművet jellemzik. A technológiai berendezések szerelésének időszakában ez hatványozottabban jelentkezik. iEliég egy figyelmetlen mozdulat, egy nem elég körültekintően előkészített, vagy elvégzett munkaművelet és több tíz-, esetleg százmillió forint értékű berendezésben tehetünk rendkívül .nagy kárt, nem beszélve a kijavításihoz szükséges jelentős 'többlétidiő-riátfordítás- ról, amely késleltetheti az erőmű üzembe helyezését, és végső soron ez a kár is kifejezhető forintban.. Ezek után ném kell különösen magyarázni azt a körültekintő és így időigényes munkát, amely az atomerőmű legsúlyosabb és fájlagosan a legdrágább berendezésének a helyretételét j'ellemezte. Szerepet 'játszott természetesen még az is, hogy az első reaktortartályt tettük a helyére.

£m% — Vajon az építővé!!

látók után a techno! giai szerelők is tanul ják . atomerőmű építését?

— Az első magyar atomerőmű építésénél semmiképpen nem kell szégyenkezve kimondani, hogy tanulják az atomerőműiépítést, Többször elmondtuk már, hogy az átiomerőmű segédberendezéseinél — a vízkivételi mű, vízlágyító, szabadtéri villamos elosztók sib. —, sőt még az olyan jelentősebb technológiai rendszernél,' mint a Villamos energiát közvetlenül termelő tfurbógépcsoport szerelésénél sincs különösebb gondunk, mert ezek a hagyományos erőművekben felszerelt berendezésektől nem térnek el nagylmértéklben. Ennek ellenére az ilyen, területen dolgozó öreg szerelők, szakmunkások, vezetőszerelők egyértelműen elismerik, hogy igenis ez ülj és más, mint a többi hazai erőműnél ■volt. Természetesen még inkább igaz ez magánál a primer körnél, az atomreaktorrá! összefüggő technológiai rendszernél, amelyet teljes összefüggésében, egyetlen magyar vállalat, egyetlenegy magyar szakember sem csinált végig. A ma Pakson lévő szerelők egy része dolgozott már atomerőműben, de ez azt jelentette, hogy egy-egy technológiai rendszer szerelésébe, egy-egy munkafázis elvégzésébe voltak bekapcsolva. Az itt szerzett tapasztalatok fontosak, de Pakson lényegesen többről van. szó. A priimer- klöri rész technológiai szerelését) teljes keresztmetszetében és összefüggéséiben kell vállalkozásban szerelésre előkészíteni, s a szerelést elvégezni az üzemi próbákkal bezárólag. Ez a feladat lényegesen nagyobb terhet ró az adott' vállalat szakmunkásaira, közép, és felső vezetőire, a beruházás műszaki irányítóira.

— Az építőipari vállalatok az első reaktorblokknál ténylegesen sokat kínlódtak, amíg egy-egy bonyolult, új szerkezetet a kívánt minőségben elkészítettek. Ma ugyanezek a vállalatok a 2. blokk építését sokkal egyszerűbben, magabiztosabban, de még mindig nem a 'legoptimálisabb ráfordításokkal és nem hiba nélkül végzik. A 3—4. .blokk építésénél a műszaki megoldásokban, szervezésben már ugrásszerű fejlődést tapasztalhattunk, Állítom, azonban, hogy ez még mindig nem az atomerőmű-építés csúcsa. A változást több objektív jellegű körülmény is nehezíti. Például ismert, hogy egy atimerőmű építési munkáihoz más szakmai összetételű mun- kásköTlektíva szükséges.' Ennek előteremtéséhez évekre lenne szükség, de még ezt az átalakulást is fékezi az a körülmény, hogy nincs egy kimondottan atomerőműveket építő vállalat, amelynek hosz- szú távon csak ez lenne a feladata. Az elmondottakkal egy pillanatig sem akarom lekicsinyíteni azt az óriási fejlődést, ami a. 2E. sz. Állami Építőipari Vállalatnál ési alvállalkozóinál' — amelyek először építenek atofmerőlmű- ve't — végbement, illetve vég- beimegy. De ha igaz, hogy az atomerőmű építése, szerelése magasabb szintet követel az építőktől, szerelőktől más, eddig épített1 ipari objektumhoz képesti, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy ezt a többletigényt a meglévő eszközök, szervezettség, szakmai összetétel mellett nem lehet egyik napról a másikra teljes egészéiben kielégíteni. Egyszóval,, van még jelentős mértékben tennivaló Pakson az építőiipar területén is.

Mint az építésnél; úgy minden új. feladatnál, komoly problémáink. felkészülési gondjaink voltak. De ez még jobban 'jelentkezik a legprecízebb területen, a technológiai szerelésnél, ahol a feladat .rendkívül összetett. Az is igaz, hogy sok gond van, amelyeket) a Imindennapi munka során próbálunk együttesen megoldani. Lehet vitatni a felkészülési munkát, és vitatjuk is. De van a kérdésnek egy másik oldala, az, hogy általános ismeretek mellett is fel lehet-e készülni egy olyan feladatra, ahol minden részművelet nagyon fontos. — Amilyen teher zúdult annak idején a 22. sz. Állalmi Építőipari Vállalatra, miint a főépületet1 építő, 'generíálválla- latirai, ima olyan teher nehezedik a Gyár- és Gépszerelő Vállalatra, amely a priimer- kör technológiai berendezéseit szereli A Gyár- és Gépszerelő Vállalat több területen — belföldön és külföldön

is — bizonyította, hogy nagyon sóik jó szakemberből álló vállalat. De atomerőműhöz hasonló komplett technológiakört salját vállalkozásában önállóan még nem szerelt. Aztán az sem mindegy, hogy más munkákon különböző időszakokban egy-egy területen néhány kiemelkedő

hegesztő végzett egyidőben különleges hegesztési munkát. Itt azonban párhuzamosan és folyamatosan, szikit© éjjel- nappal kell kezdettől végig egy technológiai rendszert megszerelni, és ehhez a „garantáltan jó” szakemberekből hiány van.

— Ami a felkészülési idő- kihasználást illeti, nem vitatható, hogy jobban ki kellett volna használni ezt az időszakot, de az első kérdésre, hogy hol lehetett volna a minden részletre kiterjedő felkészülést megvalósítani, egyértelmű, pozitív választ nem tudunk adni. A másik dolog, am'it nem szabad elfelejteni, hogy egy vállalatnak a kialakult egységáraik alapján kell minden időszakban biztosítania az árbevételét, nyereségét, azaz hónapról hónapra, évről évre meg kél! élnie. Nincs olyan egységár egy berendezés szerélésére, amely külön tartalmaz időt hosszú betanulásra, a munka elvégzésére, és a tapasztalatlanságból adódó hibák kijavítására. Például voltak időszakok, amikor a 'Gyár- és Gépszerelő 'Vállalatnak messze nem volt olyan létszámra szüksége a helyszínen, mint amennyit idehoztak, de az, hogy ezek az emberek paksi szakemberekké lettek, mégha nem is azt a munkát csinálták, amire feltétlenül szükség lett volna a betanulásukhoz, hosszú távon jelentős, ugyanakkor a vállalati tjáfordítás a vállalat részére csak hosszú távon térül meg.

3, — Szabó elvtársnak vesszőparipája már évek óta, hogy Paks nem egy a sok 'közül, hanem ez atomerőmű. El tudta hitetni ezt?

— Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy ezt a meghatározásit, mely szerint a Paksi Atomerőmű beruházása nem egy a sok közül, hanem az ország egyedülálló, legnagyobb beruházása, 1978- ban az MSZMP Politikai Bizottsága és a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa határozatban rögzítette. Ezen túlmenően vesszőparipáról nincs szó, hanem éz egy kezdetben kicsi, később egyire szélesedő — a megvalósítással konkrétan foglalkozó — kollektívának a vitája egy olyan „szélesebb” vezetőiirányítói réteggel, amely feladatánál, helyzeténél, valamilyen más oknál fogva a paksi sajátosságokat nem ismerhette és hozzáállását a hazai ipari toenuiházásókon, erőműépítéseken szerzett építési tapasztalatok határozták meg, így ezt „természetesen”

egy kalap alá vették a többi beruházással. Míg az erőmű- építési feladati csak hozzávetőleges tervekből volt isimert — konkrét bizonyítékok híján —, ez a vita nagyon éles volt. De almikor már a gyakorlatiban konkrét, naturális mutatókon keresztül; mérni lehetett az atomerőműben

végzett munkát, viszonyítva más ipari objektumokhoz képest; akkor, úgy érzem; hogy ez a vita alapvetően eldőlt. Például ebben az évben Pakson mintegy 10 milliárd forint értékű beruházás valósul meg adott sorrendben és rendkívül magas minőségi követelmények mellett.1 Az ehhez tartozó naturális értékek mutatják, hogy Magyar- országon soha ilyen értékű beruházást egy telephelyen nem valósítottak meg, Néha megjegyzik, hogy ez azért van, mert nagy értékű gyári berendezéseket építünk be. Ez is igaz, de az is, hogy az előbb említett értéknek az egyharmada építészet, amely csaknem teljesen helyszíni tevékenység eredménye.

— A legszembetűnőbb az ellentét az egyes nagyvállalati központok és az úgynevezett „paksi kirendeltségek” között. Ez a legnehezebb terület, mert rangban, összetételben egy helyszíni kisebbség áll szemben egy teljes vállalati központtal; és érthető módon ezt a szembeállást a vitában nem mindig vállalják. Például a 22, sz. Á'ÉV- nél 1975—7'6-ban ez az építkezés az akkori ráfordítások alapján tényleg a meglévő építésvezetőségek közül egy volt a sok közül. Ma viszont ez a „paksi kirendeltség” adja a vállalat 1960. évi árbevételének közel 75 százalékát, és ha még ezek után is valaki vitatkozni akar, hogy ez a ki- rendeltség nem több egy másiknál, ám legyen. A baj csak az, hogy a legtöbben a központban akarnak dolgozni, és a helyszíni vezetésnek nem adják meg azt a segítséget, mint amit a paksi feladat megkövetelne. A helyzetet azonban egyre jobban felismerik a vállalati vezetők. A 22. sz. ÁÉV példájánál maradva, azt (hiszem, sokat mond, hogy a vállalat vezérigazgatója a hét 5, illétVe 6 napjából 2—3-af a helyszínen tölt, és minden lényeges kérdésről tájékozott. Az elmondottak alapján ezt az alapvető álláspontot a tények bebizonyították és bizonyítják napjainkban is.

4. — Sok vita volt a 10+4-es munkarendről. Főleg azok vitatkoztak, akik addig túlóráival sokat kerestek. A KOfBI-pénz — így nevezik az emberek a kormánybiztosi prémiumot — jobban differenciál, mint a túlóra?

— A folyamatos munkarend bevezetése nem volt könnyű feladat sem a helySzabó Benjámin kormánybiztos

színen, sem a tárcák, sem a vállalatok, selm a dolgozók részéről. Egy kialakult, megszokott gyakorlatot, ritmust kellett felborítani. Ebből következik, hogy természetesen sok ellenzője volt és valószínű, hogy ma sem mindenkinek a legkényelmesebb. De hogy mennyire szükséges és helyes intézkedés volt, aZt talán mutatja; hogy egy év óta ezt mint problémát sem beosztott, sem vezető nem veti fel. Az elhangzik néha, hogy miért 10+4-es és miért nem 8

+6-os munkarendben dolgoznak az építők, de a folyamatos munkarend szükségességét elsősorban a főépületen, ahol kis területen kell nagy értékeket beépíteni, ma nem vitatják. A munkarendeket pedig az egyes tárcák határozták meg az iparág sajátosságaiból kiindulva, és annak a korszerűségét rendszeresen vizsgálják.

— A túlórakérdésben az a véleményem, hogy van Magyarországon egy törvényes munkarend. Ennek keretében kell — ha egy mód van rá — a feladatot elvégezni, és e feladatban résztvevőket munkájuk szerint bérezni. És ha valaki azonos időalappal dupla munkát végez el, akkor keressen dupla pénzt. Vannak munkafolyamatok, ahol nem lehet a munkát harangszónál befejezni, és bizonyos mértékű túlóra jelenleg is, ezután is szükség lesz & van. A kormánybiztosi prémiumnál néhány dolgot tisztázni kell. A kormány megértve a paksi rendkívüli körülményeket, amiről az előbb már beszéltünk, a többi kiemelt nagyberuházáson alkalmazott pótlékon túlmenően biztosított egy jelentős összeget, melyet a legkomplikáltabb feladatok megoldása érdekében munka szerint lehet felhasználni. Ennek a preferenciának egy fajtája a kormánybiztosi prémium is. Az elmondottakból következik, hogy a kormánybiztosi prémium felhasználásának olyan kritériuma van, hogy elsősorban azon feladatokra tűzzük ki, amelyek az atomerőmű speciális jellegével függnek össze, az építés szempontjából a legkritikusabb, legbonyolultabb, feladatot jelentik. Ilyen elsősorban a főépület és ezen belül a reaktorépület. így például bármennyire tervszerűen, a vállalt minőségben és határidőre végzik a munkájukat a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói egy teljesen hagyományos jellegű különösebb problémát nem jelentő vízkivétel! műnél, itt kormánybiztosi prémiumot nem tűzünk ki, de erre is érvényes a kiemelt nagyberuházásóknál alkalmazott bérpre- ferenoia. A két feladatot nem léhet összemérni, lényegesen nehezebb a számunkra ismeretlen főépületen dolgozni, mintegy több évtizeden keresztül kialakult, hagyományos építményen. De természetesen a 26. sz. ÁÉV is kap .prémiumot a főépület, vagy annak környékében a kritikus helyen végzett munkáért. Ennél a prémiumnál a felhasználási célkitűzés az, hogy a jóváhagyott koordinációs ütemtervben szereplő határidőket biztosítsuk. A lemaradások zömében nem irányítá- ' si mulásztásból következnék be, hanem erőhiányból. A gyakorlat megmutatta, hogy ha egy hagyományosan megtervezett, különösebb problémák nélküli építményről átteszünk egy „jó vállalatot” a főépületre, az éppen olyan problémákkal fog küzdeni, mint az a vállalat, amelyet eddig kikiáltottunk rossznak,

pontatlannak. Mielőtt azonban nagyon belebonyolódnánk, a kormánybiztosi prémiumról azt is kell tudni, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyek abból legtöbbet kaptak az elmúlt időszakban, pl. a 22. sz. ÁÉV, az ott sem érte el a dolgozók átlagos havi jövedelmének 6—8 százalékát. Ez a preferencia fontos és jó eszköz a feladat elvégzése érdekében, az egész beruházás szempontjából azonban nem meghatározó. Van olyan vállalat, amely nem kap kormánybiztosi preferenciát rendszeresen, mert nem olyan munkaterületen dolgozik, mégis a dolgozóinak a havi átlagos jövedelme jobb, vagy legalábbis nem rosszabb azokénál, mint akik kormány- biztosi preferenciát kapnak.

^ Befejezésül foglaljuk össze az 1980-ban végzett munkát, és egy kicsit beszeljünk 1981-ről.

— Az 1980-as pénzügyi és műszaki teljesítményben jelentősen magasabb minden eddiginél. Ez évben^ a várható pénzügyi teljesítés mintegy 50 százalékkal magasabb lesz, mint az elmúlt évben volt. Az 1980-as évre rendkívül jellemző volt a munkák sokrétűsége. Az 1. blokknál megkezdődött a segédberendezések, létesítmények üzembe helyezése, a szekunderkor szerelése befejezéshez köze. lediilk, kezdődnek az úgynevezett funkeiópróibák, és mint ahogy már említettük, megkezdődött magának a primerkör 'technológiai rendszerének szerelése szinte mindenütt. Az 1. reaktorblokkon, különö. sen, az év első felében, de jelenleg is folynak az építőipari befejező munkák. Az év elején még jelentős lemaradásban lévő 2. reaktorblokk építése meggyorsult, és ma csaknem azonos készültségi szinten van az 1. blokk egy évvel ezelőtti állapotával. Ezzel együtt rövid időn belül az első két realkitorblokkihoz tartozó főépületrészt szerkeze, tileg csaknem teljesen befejezzük. Megkezdődtek a járulékos és festési munkák már a 2. blokknál is, sőt, a sze- kundenkönben a turbina-kon. denzátor szerelékével megkezdődött a technológiai szerelés is. Ezen túlmenően jelentősen megindult a 3—4. blokk szerkezetének építése, ahol már tapasztalatainkat kihasználva, jelentős korszerűsítésekét ve- vezettünk be. Az elmondottak alapján az 1980-ban elért teljesítés a munkánk sok. rátűségénéi 'és bonyolultságánál fogva, műszaki tartalomban mérve — véleményem szerint — nagyobb arányiban növekedett az előző évhez képest, mint a pénzügyi.

— Az 1981. évi koordinációs ütemterv, amely átfogó, an tartalmazza az összes feladatot, ez év végén kerül jóváhagyásra. Elöljáróban azonban el lehet mondani, hogy az 1981-es pénzügyi előirányzat gyakorlatilag megegyezik az 1980. évivel. A munkák sokrétűsége, struktúrája is hozzávetőlegesen azonos lesz az 1980. évivel. Az 1981. évi feladatok nehézségi fokát az 1980. évihez képest a reaktorhoz tartozó bérén, dezésiak szerelésének befejezése, ezek és az egész erőmű komplex üzembe helyezési munkái adják meg. A Paksi Atomerőmű létesítésének teljes időszakában minden bi. zonnyal az 1981-es év lesz a legnehezebb, elsősorban az ország első energetikai atomreaktorának üzembe helyezési munkálatai miialtt.

— Köszönöm a beszélgetést.

HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY