Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
1980. december 14. 2 KÉPÚJSÁG A szakszervezetek XXIV. kongresszusa folytatta munkáját (Folytatás az 1. oldaliról.) kedését tűzte ki célul. Ez azt jelenti, hogy 1981 és 1985 között a nemzeti jövedelem 14 —17, a reáljövedelem 6—7, a lakosság fogyasztása 7—9 százalékkal növekedhet. Ezeket a számokat azonban nem szabad mechanikusan értelmezni minden területre. A termelés például nem mindenütt fog 3 százalékkal növekedni, mert erősen differenciált fejlesztésre kell törekednünk. A mérsékelt ütem mellett is erőteljes műszaki, technológiai fejlesztést kell elérnünk. A kongresszus azt a feladatot is kitűzte, hogy megőrizzük az életszínvonalban elért eredményeket, és javítsuk az életkörülményeket. Ez azt jelenti, hogy a lakásépítést lényegében az eddigi lendülettel folytatjuk és új 'kórházakat, iskolákat is építünk. Fejlesztjük az egészségügyet, és meg kell oldanunk bizonyos néhéz szociális problémákat. Foglalkoznunk kell a legalacsonyabb összegű nyugdíjak emelésével, könnyíteni akarunk a gyermeknevelés gondjain, javítani kívánunk a pályakezdő, családalapító fiatalok helyzetén. Az életkörülményeket jelentősen javítja majd az ötnapos munkahét bevezetése is. Megfelelő programunk van a kultúra és a műveltség fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban megemlítem — hiszen a szakszervezetek nem kevés kulturális intézményt tartanak fenn és még többre van befolyásuk —, hogy a kultúra fejlesztése nem mindig jelent új létesítményeket, a meglévőket is lehet a jelenleginél sokkal jobban kihasználni. Jobban kell gazdálkodnunk azzal a pénzzel is. amit művelődésre és kulturálódás- ra költünk.' Gondoskodnunk kell hazánk, szociálist?, vívmányaink védelmiéről is. Népünk békéje és biztonsága, ennek (megőrzése elsőrendű feladatunk, mert csak békében és biztonságban építhetjük a szocialista társadalmat. Nekünk, szövetségeseinkkel együtt, olyan védelmi erőt kell alkotnunk, amely visszatartja a NATO uráit attól, hogy „kísértésbe” essenek. A programunk tehát megalapozott, reális, lelkesítő. Nagy dolog, hogy az adott viszonyok között, hazai lehetőségeinket és a nemzetközi viszonyokat számbavéve ilyen célt tűzhettünk ki. Gáspár elvtárs is utalt rá: még a legfejlettebb kapitalista országok között sincs sok, amely jelenleg ilyen pozitív ötéves programot tud nyújtani lakosságának. Nagy megelégedéssel és örömmel mondhatom — és nemcsak a magam, hanem a Központi Bizottság nevében is —, nagy erőforrás számunkra, hogy a kongresszus útmutatásait az ország közvéleménye megértéssel és egyetértéssel fogadta, és kész dolgozni a megvalósításért. Ez óriási hajtóereje a fejlődésünknek. Terveinkben a nemzetközi fizetési merleg egyensúlyának helyreállítását tettük az első helyre. De az egyensúly megszilárdítása fontos feladat a termelés és az energiaráfordítás, a munkaerőkeresiet és -kínálat, a költségvetés vonatkozásában is. Ezek olyan minőségi feladatok, amelyek fontosabbak egyes mennyiségi előirányzatoknál, mert ezek megoldásával erősíthetjük az egész népgazdaság és az elért életszínvonal alapjait. Külön is szólnék arról, hogy becsüljük meg ellátási színvonalunkat, életkörülményeinket. A kibocsátott vásárlóerőnek és a rendelkezésre álló fogyasztási árualapnak egyensúlyban kell lennie. Aki a dolgozó ember javát akarja, az elfogadja és követi azt a szabályt, hogy a kibocsátott vásárlóerő nem haladhatja meg a rendelkezésre álló fogyasztási cikkek mennyiségét. Ezt a szabályt mi nem egy éve, hanem több mint két évtizede követjük, és nagyon jól bevált. Mert igaz, hogy mérgelődik a A népgazdaságunk jövőjét illetően is bizakodó vagyok, mert az alapok egészségesek, szilárdak. Most csak arra az egy tényre utalok, hogy 1973- ban, tehát hét évvel ezelőtt, rohamosan emelkedni kezdtek a nyersanyag- és energiaárak a világpiavon, hatalmas terhet rakva a mi népgazdaságunkra is. Ezzel együtt értékesítési problémák is adódták. A magyar népgazdaság azonban hét éve állja ezt a hatalmas nyomást, s ez nem akármilyen eredmény. Derűlátó vagyok azért is, mert reális szemlélet, felelős gondolkozás és cselekvőkészség tapasztalható. Nem csekély az az erő, amely anyagiakban, termelőberendezésekben, valamint emberi tudásban, képességben, akaratban rejlik. Nagy támaszunk a KGST- országokkal való együttműködés, s az abban rejlő további lehetőségeink kihasználása. Ezekkel jobban kell élnünk, fejlesztenünk kell a kooperációs és más együtt-, működési formákat. A fejlődő országokkal is széles körű gazdasági kapcsolatokat tartunk, amelyeket tovább akarunk bővíteni. Kereskedünk a fejlett kapitalista országokkal is, mégpedig — e tekintetben minden „félelmet” eloszlathatok — kizárólag a kölcsönös érdekek, előnyök alapján. Ezen a téren a követelmények egyre nőnek, minden — szocialista és nem szocialista — viszonylatban csak olyan üzletkötés jöhet létre, amely mindkét fél érdekének megfelel, s csak olyan árut vesznek át, amely megüti a mértéket. Szívességből rossz minőségű árut mi sem veszünk át, tőlünk sem fogadnak el. Az élet minden területén Van értelme az erőfeszítéseknek. Most két esztendeje, • hogy a kormányszervek kicsit szigorúbban szabályozták a vállalati jövedelmeket. Az elején bizony nagyon panaszkodtak a gyárigazgatók, s ennek én örültem, mert addig csak a pénzügyminiszter sóhajtozott, hogy kevés az állami bevétel. A vállalati vezetők azonban lassan hozzáedződték az új viszonyokhoz, Kedves elvtársak! Magyarországon a szak- szervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkás- osztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták mindig támaszkodtunk a szakszervezetekre, mind a munkásosztály napi érdekeinek védelmében, mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, vagyis a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a szakszervezetek tekintetében is csaknem negyedszázada egyértelmű. A történelmi harcban és a mindennapi építőmunkában egyaránt támaszkodott, s a jövőben is támaszkodik a szakszervezetekre, mert pártunk politikája mindenekelőtt a munkásosztályra, a tömegek támogatására épül. Á szákszervezetek sok képviselőije tagja a párt ves ma már a vállalati nyereség kezdi megközelíteni a korábbit. Mindez azt jelzi, hogy vannak még tartalékok! Ezek között is a legnagyobb: a munka. Az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásban, minden területen becsületesen dolgozik, helytáll az emberek nagy többsége. Ennek eredménye, hogy a nemzetközi fizetési mérlegünk idén a tervezettnél jobb lesz. Jobban takarékoskodtunk az energiával. A beruházásokat kicsit jobban megfogtuk, most ésszerűbben, összehan- goltabban építkezünk. A munkaerőgazdálkodás is javult. Régebben például nem volt olyan összejövetel, ahol nem panaszkodtak a munkaerő hiányára. Most megváltozott a helyzet. Ma már a vállalatok olyan terveket is készítenek, amelyek munkaerőcsökkenéssel számolnak. Ez gazdasági és politikai kérdés, mert az érintettek átcsoportosítását tisztességesen, becsületesen fogjuk megoldani. Építési terveink évtizedekre biztosítják az általános foglalkoztatást. Ezen a téren akkor lesz minden rendben, ha akinek munkahelye van, az ott tisztességesen, fegyelmezetten dolgozik. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás nehézségeivel kellett megküzdeni. A dolgozók nagy munkát végeztek. Kitalálták például, hogy helikopterekkel fújják le a havat a kukoricáról, mert akkor a gép be tudja takarítani a termést. Ez persze nem olcsó megoldás, de fontos, hogy semmi se menjen veszendőbe, amiben munka, érték van. amit megtermeltünk. amire szükségünk van. Minden reményünk megvan arra. hogy a korai tél és a többi időiárási nehézség ellenére mezőgazdasági tervünket — a dolgozók áldozatos munkájával — teljesíteni tudjuk. A fejlett szocialista társadalom építésében a gazdálkodásnak nem könnyű szakasza áll előttünk. Gőzerővel kell dolgoznunk, de meggyőződésünk, hogv érdemes. Szocialista hazánkért, népünkért tesszük. zető testületéinek — a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak — és szoros áz együttműködés a párt más szervezeteivel is. Ott vannak legfőbb államhatalmi szervünkben, az országgyűlésben is. Részt vesznek — s ez nem formaság — a párt gazdaságpolitikai bizottságának és a Minisztertanácsnak az ülésein, valalmint több más fontos tanácskozáson. Évtizedek óta hatásosan működik ez a rendszer, s ugyanígy kell működnie a jövőben is. Egy rendes gyárigazgató természetesen szem előtt tartja a munkások érdekeit, de elsőrendű gondja mégis a termelési terv megvalósítása. A feladatait jól ellátó szak- szervezeti főbizalmi mindent megtesz, hogy a gyár teljesítse a tervét, de ő mindenekelőtt a munkások helyzetével törődik. Ebből az együttműködésből alakul azután ki a helyes szemlélet és gyakorlat, ami gazdaságirányítási rendszerünk sajátossága miatt különösen fontos. Nálunk ugyanis a beruházási alapok jelentős részével az üzelmek rendelkeznek, ők döntik el, hogy azokat mire használják fel. A megadott kereten belül a bérgazdálkodásban is önállóak, az üzérnek döntenek a szociális, kulturális és sportcélra fordítható összegek felhasználásáról is. Ez pedig azt jelenti, hogy üzemeinkben a pártszervezetek és a szak- szervezetek felelőssége, ■ önálló cselekvési. lehetősége igen nagy. Vagyis a szakszervezetek megfelelő módon bele tudnak szólni az ország és a vállalatok ügyeibe,1 s erre szükség is van.. Éppen ezért a párt nemcsak ma dolgozik jól együtt a szakszervezetekkel, s tekinti őket munkatársaknak, harcostársaknak, hanem országos és helyi ügyekben egyaránt a jövőben is támaszkodik rájuk. Véleményünk szerint a szakszervezeteknek önállóan kell dolgozniuk, csak így lehetnek erős támaszai nagy, közös szocialista ügyünknek. Munkájukban természetesen és helyesen érvényesül a párt vezető szerepe. Ennek módja, hogy a szakszervezetekben is dolgoznak párttagok, s az ő feladatuk, hogy érvekkel érvényt szerezzenek a párt álláspontjának. A párt is, a szakszervezet is a munkás- osztály szülötte. A Népfrontban is együtt dolgozunk és közösen munkálkodunk a tömegek javára. Kedves élvtársak! Az MSZMP Központi Bizottsága rendszeresen foglalkozik a nemzetközi helyzet kérdéseivel. Alig egy hete a Varsói Szerződés tagállamainak ‘vezetői Moszkvában találkoztak és — -miként a közleményben is olvashatták megtárgyalták a világpolitika néhány fő problémáját. 'A nemzetközi helyzetet ma az jellemzi, hogy világméretekben folyik a küzdelem' az imperializmus és a haladás erői köziött. Egyidejűleg jelen vannak és hatnak az enyhülés és a feszültség elemei. Vannak — sajnos — régi feszültséggócok a Közel-Keleten és másutt. Az utóbbi időben ilyennek számít a Perzsa-öböl vidéke is, ahol Irak és Irán háborúzik. Meggyőződésünk, hogy ez a háború az egyik! félnek sem előnyös, csak az imperializmus malmára hajtja a vizet. A nemzetközi helyzetet károsan befolyásolja a NATO vezető köreinek az a több évvel ezelőtti elhatározása, hogy új fegyverkezési hullám elindításával katonai fölénybe próbálnak kerülni a szocialista világgal szemben. Fel akarják borítani azt az egyensúlyt, ami ma többé- kevésbé elismert. Mi ellenezzük ezt a próbálkozást, mert mérhetetlen anyagi terheket ró a világ valameny- nyi népére, elképesztő meny- nyiségű fegyverzet felhalmozódására vezet és növeli a háborús konfliktus veszélyét. A NATO törekvéseivel mi saját politikai álláspontunkat szegezzük szembe, amely a moszkvai közleményben is kifejezésre jutott. Valamennyi vitás nemzetközi kérdés tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk, ellenezzük a fegyverkezési versenyt. Hozzátesszük ugyanakkor: a NATO részéről illúzió, hogy erőfölényre téhet szert. Mi az egyenlő biztonság elvét valljuk és ajánljuk a NATO-nak is, hogy ezt valósítsuk meg a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ez mérsékeltebb terhet róna az emberiségre és csökkentené a háborús Veszélyt. Ez a mi külpolitikánk, amelyet népünk helyesel és támogat. Ezt képviseljük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a bécsi és a madridi tanácskozáson és ezt fejtettük ki legutóbb Moszkvában is. A moszkvai találkozó egységes volt a helyzet megítélésében és abban az eltökéltségben, hogy tovább folytatjuk harcunkat az emberiség létérdekéért, az enyhülés megszilárdításáért és a ve- s zélygócok felszámol ásáért. Ezt fejézték ki Brezsnyev elvtárs Indiában elhangzott javaslatai a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán problémáinak Szorosan együvé tartozunk és jó szellemben dolgozunk közös Céljaink eléréséért. iA szocialista rendszerben, s így hazánkban is a szak- szervezeteknek kettős funkciója van. Az egyik a munkásfiatalom erősítése és a szocialista! építés programjának megvalósítása; a másik a szervezett dolgozók érdekeinek védelme, képviselete. E kettős funkció megvalósítása értelmes, szép feladat, Szakszervezetéink — a párttal és minden más aktív társadalmi erővel szoros egyetértésben — tevékenyen harcolnak a békéért. Ennek szolgálatába állítják nemzetközi munkájukat, amely jó, hasznos és további lehetőségeket kínál, s nemcsak itthon, hanem külföldön is nagy elismerésnek örvend. Felszólalt itt a Szakszervezeti Világszövetség titkára, aki méltatta azt a tényt, hogy a Szakszervezeti Világszövetség magyar elnököt választott. Ez is egyfajta elismerése a magyar szakszervezetek gyakorlatának, munkájának. Őrizzék továbbra is ezt a megbecsülést, gyarapítsák tovább .nemzetközi tekintélyüket. igazságos megoldására. A szocialista országok készek a szembenállók érdekeit is figyelembe venni, s mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Ebből indulnak ki a szovjet javaslatok is, amelyekkel teljes mértékben egyetértünk. Külpolitikai tevékenységünkben a jövőben is építünk népünk támogatására, támaszkodunk szocialista szövetségeseinkre. Az el nem kötelezett országokkal együttműködésre törekszünk. Az enyhülésért folytatott küzdelemben számítunk a fejlett kapitalista országok reálisan gondolkodó polgári politikusaira iS, akikkel készek vagyunk partneri viszonyt folytatni, hogy keressük a mindkét fél számára elfogadható megoldásokat. Mély meggyőződésünk, hogy az enyhülésért folytatott küzdelem Európa és a világ összes népeinek közös érdeke. Külön kívánok szólni a lengyelországi helyzetről, amelyről — .mint ismeretes — Moszkvában is beszéltünk. Valójában érthető, hogy jelenleg mind a világ haladó erőinek, mind a szocializmus ellenségeinek a figyelme — természetesen más-más előjellel — Lengyelország felé fordul. Mi azt tartjuk szem élőtt, hogy Lengyelország szocialista állam, a Varsói Szerződés tagja, az európai béke egyik fontos tényezője.1 Álláspontunk világos, nyilvánosán is kifejtettük a központi bizottsági állásfoglalásban és az országgyűlés előtt. A magyar és a lengyel népet hagyományos baráti érzelmek fűzik össze. Mi ezt nagyra értékeljük és őrizzük. Még fontosabb és meghatározóbb, hogy a magyar és a lengyel munkásosztály között osztályszolidaritás van, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt testvérpártok. Összeköt bennünket az érdekek, a szocialista célok és világnézetünk azonossága. Ezért vagyunk teljes mértékben szolidárisak a Lengyel Egyesült Munkáspárttal, a lengyel munkásosztállyal és néppel. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a kapcsolatok széles körűek és sokoldalúak. A gazdasági együttműködés szoros szálai fűznek össze bennünket, és ezért is érdekeltek vagyunk abban, hogy Lengyelországban szilárd szocialista viszonyok legyenek. Azt kívánjuk, hogy a lengyel munkásosztály, a lengyel nép, pártja vezetésével találja meg a szocialista megoldást azokra a problémákra, amelyek Lengyelországban az idők folyamán felhalmozódtak, feszültséget okoztak és ma jelentkeznek. Kívánjuk, hogy a párt vezetésével a lengyel munkásosztály és a lengyel nép maga oldja meg ezeket a problémákat és biztosítsa Lengyelország továbbhaladását a szocializmus útján. Ügy véljük, hogy ehhez a lengyel kommunistákban, munkásokban, a lengyel hazafiakban megvan az erő. A moszkvai találkozó közleménye is kifejezte, hogy —miként a lengyel elvtársak meghatározták — Lengyelország szocialista állam, a szocialista országok közösségének szilárd tagja, az volt és marad a jövőben is. Ezt kívánjuk mi is! Olyan világban élünk, amelyben a szocializmus világrendszerré vált, és mind több ország vallja magáénak a szocializmus programját. Még van gyarmati uralom, faji diszkrimináció Dél-Afri- kában és másutt, de a gyarmati rendszer végérvényesen összeomlott. A népek elszánt harcot folytatnak a neokolo- nializmus ellen, mert saját országuk, sorsuk urai, a nemzeti szuverenitás birtokosai akarnak lenni. Az imperializmus már régen nem egyedüli ura a világnak. Minden nép szabad akar lenni és saját sorsát önmaga akarja irányítani. A Föld urai egyre inkább a Föld népei lesznek! Nincs a világon olyan erő, amely a történelem kerekét vissza tudná fordítani. Ezek a világ realitásai. Ilyen körülmények között javasoljuk a békés egymás mellett élést. A két társadalmi rendszer folytasson békés versenyt és végül is az eszmék, a példa ereje győzzön. Ad'diig pedig működjünk együtt minden olyan kérdésben, amely valmennyi népnek egyformán érdéke: a béke megtartásában, a fegyverkezés lefékezésében és a leszerelésben. Ez a mi politikánk! Kedves elvtársak! Nehéz, áldozatos munkát 'kívánó belső feladatokat kell megoldanunk, és bonyolult nemzetközi helyzetben kell élnünk és dolgoznunk. A szocialista társadalom a munka társadalma, mi cs'ak a munkából élhetünk, nem úgy, mint a kizsákmányolok. Mai viszonyainlk között elsősorban murikával kell nemes céljainkért 'küzdeni. Feladataink megoldásához van erőnk és nemzetközi hátterünk, támaszunk. A szak- szervezeti mozgalom, egész népünk számíthat arra, hogy a párt betciti történelmi hivatását. A párt. pedig számít és támaszkodik a szakszervezetekre, a munkásosztályra, a szövetkezeti parasztságra, az értelmiségre, dolgozó népünkre. * . A párt és a nép' — s elmondhatjuk, hogy a szak- szervezet és a tagság — között az első törvény a kölcsönös bizalom legyen. Ez politikánk alapkérdése. A bizalom hatalmas erő, amelyet meg kell őriznünk a jövőben is. A bizalom, a nyílt és az őszinte beszéd jó befektetés. A párt továbbra is ezt a gyakorlatot akarja követni és nagyra értékeli a nép fejlődő politikái érettségét és felelősségét, amély minden fon- 'tos kérdésben megmutatkozott. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Végezetül engedjék meg, hogy a Központi Bizottság nevében még egyszer sok sikert kívánjak önöknek és az önök személyében mind- azók'ak, akiket képviselnek. Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után Király Mihály, a HVDSZ Budapesti Bizottságának titkára, a vhe- lyiipari dolgozók ötéves munkájáról számolt be a kongresszusnak. Irházi Lajosné, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára az ellenőrzés fejlesztéséről szólt. Kifogásolta, hogy túl sok a határozat, és a módosítás s a sok intézkedést az ellenőrzés is nehezen követi. Harry Tisch, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének elnöke csaknem 9 millió szervezett NDK-beli dolgozó baráti üdvözletét tol(Folytatás a 3. oldalon.) A szakszervezetek nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be Folytatjuk harcunkat az enyhülés megszilárdításáért Reális szemlélet, cselekvőkészség munkásember, ha valamit meg akar venni, és nincs meg a hozzávaló pénze, de még inkább mérgelődne, ha a pénz a zsebében volna, és nem tudna érte vásárolni. Ha árualap nélkül emelnénk a névleges béreket, attól a dolgozó ember nem kerülne jobb helyzetbe, csak az ellátás romlana. Számunkra fontos politikai kérdés, és ez a dolgozó ember érdekeinek becsületes szolgálata, hogy csak olyan mértékben emeljük a béreket, amilyen mértékben megtermeljük annak anyagi fedezetét. Bár a bérfejlesztéssel összefüggésben tegnap itt gyári vezetőket bíráltak — s az illetékesek nézzenek is utána a felvetett kérdéseknek —, mi továbbra is az eddigi tisztességes eljárás folytatására törekszünk.
