Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 293. szám. ARA: 1,60 Ft 1980. december 14., vasárnap Mai számunkból A TECHNOLÓGIAI SZERELŐKÖN A SOR 3. old. EMBERT PRÓBALÓ IDŐ 5. old. BÁLI BÉG ALKUJA 10. old. MOST TE KÖVETKEZEL 13. old. madarAsz, A TÖRTÉNELMI FESTŐ 11. old. A szakszervezetek XXIV. kongresszusa folytatta munkáját Szombaton reggel fél 9-kor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában plenáris üléssel folytatta munkáját a szakszervezetek XXIV. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Kádár lános, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A szombati tanácskozás első felszólalója, Fuderer Károly bizalmi, a Baranya megyei Távközlési Üzem műszerésze, a postásokat foglalkoztató gondokat, valamint a bizalmiak munkájával kapcsolatos problémákat tárta a plénum elé. Herczeg Károly,- a Vasasszakszervezet főtitkára az ipari irányítás szervezetének korszerűsítéséről hozott döntéssel kapcsolatos szakszervezeti tennivalókról szólt. Kifejtette: a vállalati szervezetek további korszerűsítése és ésszerűsítése folyamatos feladat. Fontos azonban, hogy a szervezeti módosításokat mindenkor megfelelő elemzés előzze meg. Csak ott szabad és kell a szervezetet módosítani, ahol ez valódi előnyökkel jár. Ezt követően Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár János: Legfőbb politikai erőnk a szocialista nemzeti egység Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Köszöntőm a m agyar szak- szervezetek XXIV. kongresz- szusának küldötteit, a meghívottakat, a külföldi vendégeket. Átadom önöknek pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságénak üdvözletét és jókívánságait. lAi magyar szakszervezetek társadalmunk rendkívül fontos intézményéi, ezért kong. resszusunik kiemelkedő jelentőségű belpolitikai esemény. A kongresszushoz benyújtott írásos anyagokat, a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját jónak tartom*, ezekkel egyetértek. A kongresszus vitájához, fő kérdéseihez kapcsolódva szeretnék szólni belpolitikai helyzetünkről', a fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszáról, a szakszervezetekről és a nemzetközi helyzetről. A magyar munkásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, társadalmunk vezető ereje ez év tavaszán 'tartottá XII. kongresz. szusát, amely foglalkozott életünk mipden lényeges kérdésével, és fontos határozatokat hozott. A kongresszus megállapította, hogy hazánkban a belpolitikai helyzet kiegyensúlyozott, megfelél a szocialista társadalom követelményeinek. Ezt ma is megismételhetjük, hogy barátaink, és ellenségeink egyaránt tudják: a Magyar Népköztársaságiban a belpolitikai helyzet szilárd, és az is marad! A kongresszus alapvetően fontos határozata, hogy pártunk folytatja most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szocialista társadalmat. Pártunk politikája nyílt, a tömegekkel szoros kapcsolatban forrná, lódik, a megoldandó kérdésekről', problémákról, nehézségekről őszintén szól. A párt a népet felnőttnek tekinti és ennék megfelelően tárgyalja meg vele a közös gondokat. Ezt a gyakorlatot; amit más szóval úgy hívunk, hogy a párt munkastílusa, folytatnunk kell. Amit ugyanis a politikában eddig elértünk, lAz eredményeket pártunk kongresszusa nagyra értékelte, és — a helyzettel számot vétve — úgy (határozott, hogy most minden erőnket az elért eredményeink megvédésére, megszilárdítáisána kell összpontosítanunk. Ily módon minden téren megteremtjük a feltételeit annak, hogy a lendületes fejlődés újabb esztendői következzenek. Párltunk Központi Bizottsága és az egész párttagságunk úgy vélekedik, (hogy elért eredményeinket becsülnünk kell, mert ezek — pártunk politikái irányimutatásávlal — az egész dolgozó . nép együttes erőfeszítésével jöhettek létre. Joggal mondhatjuk, hogy nagy utat tettünk meg, de helyzetünket idealizálnunk egyetlen területen sem szabad. Nem mondjuk azt, hogy nállünk már minden tökéletes, és már nincs mit javítani. 'Legyen szó a politikáról, és a politikai munkáról, a munkamódszerről vaigy a gazdasági építésről, a művelődés, a kultúra, az életszínvonal kérdéseiről, mi mindig1 azt hangsúlyozzuk, hogy sok még a megoldatlan, feladatunk. Ez nagyon fontos, mert arra in. dít bennünket, hogy ne éljünk meg egy pillanatra sem, hogy mindig előrehaladjunk. Eredményeinket úgy 'összegezhetjük,' hogy a fasiszta diktatúra kegyetlen rendszerében leigázott népünk megteremtette a saját hatalmát, élni tudott a szabadságával és néhány évtized alatt hatalmas alkotómunkával százados elmaradottságot hozott be. A feudalizmus igája alatt nyögő országból alapjaiban és intézmény rendszerében szocialista állam, közepesen fejlett ipairi ország lett. S ha továbbra iis cóltudlatoslan dolgozunk, akkor belátható időn belül szocialista alapon felemelkedhetünk a fejlett ipart országok sorába. Ezeket az eredményeinket becsüljük, örüljünk nekik. De eközben ne csak magunkra gondoljunk. Pártunk, munkásosztályunk, népünk erőfeszítéséit, munkáját, harcát 35 óv óta a világ népei figyelik. Sokan közülük még kegyetlen körülmények között élnek. Számukra, csakúgy, mint a világ minden népének, mi az. zai nyújtjuk a legnagyobb segítséget, ha becsületesen helytálltunk a szocialista építőm unkában. M,a szerte a világon ez a leghatásosabb propagandája a szocialista társadalmi rendnek, és a szocialista eszméknek. Amikor tehát népünkkel együtt népünkért dolgozunk, akkor nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítjük. Az elmúlt 35 esztendőben hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. Ők természetesen másképpen értékelik a magyar nép felszabadulását és vívmányainkat, mint a jóakaraté emberek. A felszabadulást közvetlenül követő években idehaza is., nyugaton is nagy hangerővel bírálták viszonyainkat, a Magyarországon végbement eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itthon elcsitultak a szocializmus ellenségei, egy részűik el is hagyta az országot, de az imperialisták változatlanul foglalkoznak hazánk belső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani. A nyugati propaganda kezdettől fogva azt hangoztatja, hogy Magyarországon „kommunista diktatúra” van, az •államnak „túl. nagy a hatal- tma” a szakszervezeteket „államosították”. Élénken „törődnék” a munkások élet- és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket „a magyar nép sorsa”. iDe miről. is van szó valójában? A felszabadúlás előtt az ellenforradalmi rendszer kegyetlen elnyomással sújtott mindenkit, aki szót emelt az emberek jogaiért, majd ugyanez a rendszer belekény- sZerítette az országot a magyar nép nemzeti érdekeivel ellentétes (fasiszta háborúba. Akiknek akkor nem fájt sem a munkások szociális helyzete, sem az emberi jogok igazi hiánya, sem pedig a magyar nép sorsa, azoknak ma sem az a gondjük, hogyan él a magyar munkás, és vannak-e nálunk a szakszervezeteknek jogaik. Az imperialistákat — még ha újabban némileg másképpen is fogalmaznak — valójában csak az foglalkoztatja, miiként lehetne visszafordítani a történelmi fejlődés kerekét.! De mivel egy földbolygón lakunk, s a különböző társadalmi rendszereknek egymás mellett kell élniük, az imperialistáknak tudomásul kell venniük; Magyarországon győzött a munkásosztály és a népi demokratikus rendszer formájában megteremtette a saját hatalmát. Ez a magyar nép első számú és visszavonhatatlan vívmánya. Magyarországon soha többé nem lesz földesúri, kapitalista rendszer! A termelési eszközök társadalmi tulajdonban maradnak, s az embernek ember általi kizsákmányolását nálunk soha senki vissza nem állíthatja!' [Nem kevésbé fontos nagy vívmányunk, a szocialista nemzeti egység, ez a mi legfőbb politikai erőnk. Amikor azt mondjuk: belpolitikai helyzetünk szilárd, létrejött és erősödik a szocialista nemzeti összefogás, akkor arra gondolunk, hogy a párt irányításával a párt és a tömegek, beleértve a korábban különböző pártállású és az eltérő világnézetű embereket is, közösen dolgoznak a nép javára*, a fejlett szocialista társadalom felépítésén, országunk, nemzetünk felvirágoztatásán. Ezt az egységet és összeforrottságot senkitől sem hagyjuk megbontani, s minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a jövőben még tovább erősödjék. A szocialista nemzeti ösz- szefogás élén a munfcásosz- osztály forradalmi pártja és maga a munkásosztály halad. Ennek az összefogásnak további szilárdítása és gyarapítása a legfontosabb feladatunk. A tömegeket pedig csak nyílt politikával, meggyőző érvekkel nyerhetjük meg. Vlan tórténelmi tapasztalatunk is éppen elég, s ne felejtsük, nem könnyen jutottunk hozzá. Mi már sokféle csatát láttunk, és érdemes jól megjegyeznünk, hogy az ellenség, ha megfeszül is, nem tud nekünk annyit ártani, mintha saját magunk h*ibá- zunk. Az ország helyzetének elemzését, értékelését állandóén napirenden tartjuk, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenézünk, azokat nem söpörjük a „szőnyeg alá”, mert maguktól nem oldódnak meg. Keressük a megoldásuk út- ját-módiját, azt, hogyan tudnánk jobban dolgozni, még több eredményt elérni a politikai munkában, a gazdasági építés területén, a szociális és kulturális kérdések megoldásában. [Nálunk nem a kevesek diktatúrája érvényesül, népi demokrácia van a szó leg- jóbb értelmében., Társadalmi rendszerünk sajátos vonása, hogy előrehaladásunk menetében* államunk fokozatosan össznépi állammá alakul át. A jövőben is a szocialista demokrácia fejlesztésének útját járjuk. Hogyan és miiként fejlesztjük tovább a szocialista demokráciát Magyarországon minden területen, a párt munkájában, az állam tevékenységében, a társadalom életében, a szakszervezetekben, azt nem a szocializmus ellenségei* fogják eldönteni, hanem mi magunk. És hogy a magyar szakszervezetek hogyan, miképp bontakoztatják ki az üzemi, .munkahelyi demokrácia útjait, módjait és lehetőségeit, azt a magyar szakszervezetek fogják meghatározni, kidolgozni, megoldani, és nem mások. Nagy vívmányunk és erős támaszunk, hogy internacionalista barátságot és szövetséget építettünk ki a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával, a világ haladó erőivel.' Ez nagy erő, eddigi eredményeinknek hatalmas segítője. Magyarország internacionalista 'kapcsolatait a jövőben is erősíteni 'kívánjuk, megbontani sékitől sem* hagyjuk.1 A fejlett szocialista társadalomi építésének előttünk álló szakaszát illetően a XII. pártkongresszus megfelelő eligazítást adott. Hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket elemezve dolgozta ki alapvető útmutatásait. Figyelembe kellett venni a szocialista fejlődés hazánkban elért szintjét, s a nemzetközi gazdasági viszonyokat, amelyek bennünket alapvetően érintenék, hiszen exportunk értéke ma már eléri a nemzeti jövedelem 50 százalékát. Mindezeket felélős- ségteljiesen mérlegelve, ' a kongrésszus egy szolid fejlődési ütemet ajánlott, a következő öt évre a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növe(Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János beszédét mondja Becsüljük meg eredményeinket azt a helyes elvi, kommunista pöMtdkánlknak és ennek a nyíltságnak köszönhetjük. A jövőben is a tömegekkel együtt, a bevált szövetségi politikát érvényesítve haladunk tovább. Szövetségi politikánk, mint azt már .többször hangsúlyoz, -t u'k, oszt ál ypol i ti(k a, vagyis a dolgozó osztályok és rétegek összefogása, munkás-panaszt szövetség, a munkásság, a parasztság és az értelmiség tömegeinek egységbe tömörítése. Politikái lag ez a párttagok és a párton kívüliek szövetségét, a különböző világnézetű emberek együttműködését jelenti ide értve 'az egyháziak felelős, hazíafias elemeit, vezetőit és tagjait, mindazokat, akik hajlandók velünk együtt dolgozni szocialista céljainkért. Ennek a szövetségi politikának: a zászlajába ezt írtuk: egyesüljenek a nemzet összes alkotóerőd, mindazok, akik azt akarják, hogy népünk és hazánk a szocdlaűizmús építésének útján haladjon élőre, ezen az úton boldoguljon a jövőben. Egyenrangú szövetségesnek tekintünk mindenkit, aki ezt vallja és így cselekszik. A közös munkából mindenki kiveheti a részét és joga Van ahhoz, hogy az eredményekből is a végzett munka arányában részesüljön. így lesz ez a jövőben is, ebben a szellemiben dolgozunk, támiaszkodva azokra a nagy eredményekre, ölmelyeket a politikában, a népgazdaság, a műveltség, la kultúra fejlesztésében és az életszínvonal növelésében elértünk.
