Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
1980. december 7. r KÉPÚJSÁG 7 Tízéves a BVK szekszárdi gyára „Azt hiszem, ez a legjobb műszak” Fiatal szakemberek a jövőről beszélnek - a jelen tapasztalatai alapján Tulajdoniképpen négy szakemberrel beszélgettünk a BVK éppen tízéves szekszárdi gyáregységében. Hárman alig vannak tű] a húsz éven, Baranyai Kálmán gyárigazgató éppen harmincnyolc éves, vegyészmérnök-közgazdász. Amint telnek a percek, s előjönnek a történetek, hogy ki hogyan került a BVK-hoz, úgy lesz egyre nehezebb a dolgunk. A végén az!t kérdem a fiúktól: Mi a szépség a szakmájukban? Miért érzik jól magukat a műhelyben? Kezdjük a beszélgetést az elején. Baranyai Kálmánnal abban állapodtunk meg, hogy fiatal szakemberékkel ülünk le a jövőről beszélni. Köztudott, hogy a gyár fejlesztésére elkészült a program, hiszen az idei termelés értéke már több mint harminc százalékkal magasabb, mint tavaly volt. Lesz-e, aki a nagy fejlesztési programot végrehajtja, aki majd termel? Milyen műszaki szakembergárda lesz négy-öt év múltán ? — Én a MEZÖGÉP-nél szabadultam, ott dolgoztam, mint marós a fejlesztési- kíáérleti osztályon. A központi gyártelepről kivittek ezt a részleget Várdombra és nékem is oda kellett volna járni. Az a helyzet, hogy éppen Tengelicről azért jöttem Szekszárdra lakni, hogy ne kelljen utazni, így eljöttem a BVK-hoz, Ács János volt főnököm után... Klein Lászlónak nem lett több a fizetése. Tizenötnegyvenért dolgozik a marós szakmában. — Nem a pénz hozott el, hanem a munka. Megszállottja vagyok a vasnak, a fémnek. Olyan jó élmény, amikor a darab vasból élő szerszám lesz. Hatan vagyunk a műhelyben, mind kiváló szakember, igen jól megértjük egymást. Azt hiszem', a vállalatnál a mi brigádunk a legjobb. Ha kell, éjszaka is bejövünk, szombaton túlórát Vállalunk, ha a gép elromlik, a vasárnapot is rááldozzuk. — Másutt betanított munkásnak is van ennyi órabére — szólunk- közbe. — Az lehet, de olyan, jövő, mint itt, az nincs előttük... Fejlesztik a gyárat, új szerszámkészít ő műhelyt kapunk, új gépekkel... Tudja, milyen lehetőség előtt állunk? Állítom, hogy a szerszámok készítői látják a jövőt, várjuk, hogy több feladatot kapjunk. Most 'például egy olyan munkadarabon dolgozom, amelyhez nincs rajz. Van egy új marógépünk, kár, hogy nincs meg hozzá minden tartozék, akkor sokkal többet tudna a gép is, meg mi is. Steig Zoltán lakatos — bár szerszámkészítést tanult. Baranyi Kálmán — Az a programunk, hogy aki majd szerszámkészítőnek kerül, ismerje meg a termelő gépeket, lássa, hogy mihez kell szerszámot csinálni — mondja az igazgató. — Tudtam, hogy ez lesz a feladatom — így Steig Zoltán. — Vállaltam... Ez egy új szákma, itt végeredményben műanyag-gyártó gépék, berendezések javítását-'karban- tartását ismerhetem meg. Tízéves lehettem, amikor szó volt arról, hogy itt gyár lesz. Akkor nem gondoltam, hogy valaha ide kerülök. A brigádunk — állítom —, hogy a legjobb hangulatú a gyáriban. A termelőgépék mindig üzemelnek — ezt elértük. Ne legyen állásidő — alig fordul elő. Bállá Zoltán üzemmérnök a főnököm, ő is fiatal szakember. Jó főnök. Ö is pályakezdő, mint mi. Szeretünk vele dolgozni, egy kottából játszunk... Steig Zoltán a szekszárdi fazekas-dinasztia vasassá vált fiatal családtagja. — En valahogy elkerültem a. fazekasságtól, a vasas szakma jobban húzott. Egyébként nem váltam el a népművészettől. A Bab its-ház tánc- csoportjának tíz évig tagja voltam. Most már nem táncolok, hanem muzsikálok, azzal, ami jön... — S a gyárban? — Hát, itt is muzsikálunk... Vagyunk vagy százötvenen fizikai dolgozók, s félmilliós évi tervet teszünk a népgazdaság elé — szóval, jó érzés tudni, hogy az ember fontos, bármely munkaterületen is dolgozik egy ország életében. A Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezettől a tavasszal hét fiatal szakember egyik napról a másikra felmondott. Köztük Horváth István is. — Az volt a helyzet, hogy a munka harminc százalékának díját megkaptuk. Jött egy ukáz, nem is beszéltek velünk erről, egyik napról a másikra megváltoztatták... Adtak egy papírt, hogy 26 százalék lesz. Még mindig folyik a pör. Akkor úgy gondoltam, hogy ideiglenesen ide jövök a BVK-hoz, amíg találok valami jobbat. Jártam én autószerelő szakmámmal a Volánnál, az ÉPFU- nál, az AíFIT-nál... Sehol sem vették fel. A BVK-nái az autószerelő extruderkezelőnek jelentkezett. (Extruder: folyamatos alaksaijtbló présgép.) — Tizenkilencen dolgozunk a műszakban — Handa György a főnök, a művezető. Ügy gondolom, hogy a mi műszakunk a legjobb a gyárban. Ezt a teljesítményeken is, meg a minőségi munkán, a gépállások helyzetén is meg lehet ítélni. Van egy brigád- tagunk, a hatvankét éves Pusztai Lajos bácsi. Bácsi? Fiatalosabb, mint sok koravén húszéves. Mondom, ez a műszak a legjobb. Például, két gépen dolgozunk, de ha valaki beteg, vagy egy-két nap szabira megy, vállálunk még egy gépet... Nem mondom, a folyamatos munkarendet meg kell szokni, de könnyíti elviselni a hét plusz három-hét plusz három-hét plusz egyes munkarendet, hogy tisztességesen megfizetik. ♦ Az igazgató csendben ült a beszélgetés idején. Csak egyszer szólt közbe, helyesbített, hogy a gyáregység összes dolgozója százhetvenhat, dehát ez inkább pontosítás, mert a fizikai állomány százötven tagú. S a fejlesztés-témakörben, a hangulatról, a prémiumügyben is hangzott el vélemény... Gyakorta kapnak az emberek prémiumot, nem nagy összeget, de a „csöpögő” pénz is pénz, s mi mégis azt kérez- zük Baranyi Kálmántól: — Miért dicséri minden szakember a saját brigádját, műszakiját ? — Nézze, ezek az emberek fiatalok, tudják, amit jól csinálnak, az valóban jó. Tudják, hogy mi a feladat, ennek megvalósításához alkalmazkodnak, szervezik a munkát, segítenék egymásnak. És jó a versenyszellem, a vetélkedés, hogy ki tudja jobban, szebben a munkát a keze közül kiadni... * A Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi gyára jó hangulatban, kiváló termelési eredményekkel, a jövőben bízó szakemberekkel kezdte felváltani a gyáralapítás történetének második x-ét. PÄLKOVACS JENŐ Fotó: Czakó Sándor Horváth István Klein László Steig Zoltán Európa szójája a borsó Fehérje-hazai forrásból „A nyolcvanas évek mezőgazdasága nem ismétli az előző évtized útját, más módszert, más pályát követ. A gazdasági teljesítmények növelését nem lehet szervezni a ‘hetvenes évek elején alkalmazott eszközökkel, az akkor jónak minősített módszerekkel. Üj évtizedünk mezőgazdaságának egyértelmű követelménye: az eddigit minden tekintetben felülmúló, okos gazdálkodás” — hangzott el azon az országos agrártanácskozáson, melyet ez év elején tartottak Gödöllőn. A mezőgazdasági tudományők alakulását, változását figyelő szakember mindennapi szóhasználatába új szavak kerültek: Car- badox, amit a sertések takarmányozásában használnak, vinasz, aminek a szarvasmarhák etetésében van jelentősége, aztán a csepegtető öntözés, ami ma az intenzív gyümölcstermesztés új módszere. Mindez nem véletlen, hisz a gazdasági élet törvényszerűséged szerint csak az a kollektíva kerülhet előnyös helyzetbe, amely a leggyorsabban reagál a kialakuló gazdasági folyamatokra, alkalmazza az új módszereket. A világpiacon bekövetkezett nagy arányú áremelkedés megköveteli a mezőgazdaság fejlesztésében dolgozóktól, hogy az új eljárások kidolgozása során nagyobb teret kapjon a takarékos anyag- és energiafelhasználás. A hatékonyság növeléséről ma már nem lehet beszélni az új módszerek alkalmazása, az anyag- és energiatakarékosság nélkül. A lassúság nemcsak lemaradást, hanem mind nagyobb veszteséget is jelent. Sok a tartalék, és nagyok a lehetőségek például a takarmánygazdálkodásban. A magyar mezőgazdaság évente közel 50 milliárd forint értékű takarmányt használ fel, s itt csupán néhány százalékos megtakarítás is miilliárdokban mérhető. Az elmúlt években tett intézkedések következtében csökkent a fajlagos abrakfelhasználás, javult a tömeg- takanmányok minősége, jelentősen nőtt a mezőgazdasági maradékok felhasználása. Mindez jelzi: kedvezően alakult a mező- gazdasági üzemek vezetőinek szemlélete is. Persze, a mezőgazdasági üzemek tennivalói mellett nem elhanyagolható a háttéripar, a vegyipar, a gépipar, és az építőipar összehangolt fejlesztő munkája sem. Az állatok etetésének nélkülözhetetlen alapja a fehérje, amit elsősorban hazad forrásból kell előállítani. Mivel a növényi maradékok, és a tömegtakarmányok fehérje- tartalma viszonylag kevés — felhasználásuk viszont az olcsóbb takarmányozás miatt elengedhetetlen —, a fehérjét pótolni kell. A kérődző állatok biológiai adottságai miatt lehetőség van arra, hogy a fehérjét nagyrészt karbamid-készítményekkel, szesziipa- ri melléktermékékkel pótolják. Ezeknek az anyagoknak a feldolgozása azonban beruházásigényes, a gyártásra való felkészülés most folyik. A természetes fehérjetartalmú növények termesztése azonban soha nem szűnhet meg. Csák a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vetőmagtermelő taggazdaságai 30 ezer hektáron több mint 45 ezer tonna szója-, borsó-, hibridkukorica- és babvetőmagot állítottak elő, 60 százalékában belső szükségletek kielégítésére, 40 százalékban pedig exportra. Ez a rendszer jól szolgálta a népgazdaság export-import egyenlegének javítását, a kukorica-, a fehérje- és a húsprogram kibontakozását. A hazai fehérjetakarmány-kutatás fontos bázisa az Iregszemcsei Takarmány termesztési Kutató Intézet, mellette a PROTOL, a tudományos termelési társulás is működik. A nemesítők a bőtermő, magas fehérjetartalmú, a bevitt energiát jól hasznosító, stabil és szárszilárd, tehát géppel könnyen betakarítható borsófaj'ták nemesítésén dolgoznak. Ebben a munkában felhasználják a hibridizáció, a génsebészet, a sugárbiológia, a mesterséges megtermékenyítés eredményéit. A kutatóintézet bicsérdii telepén például embrió-preparálással, idegen pollen- megtermékenyítéssel és besugárzással 3—5 nap alatt tudnak virágzó borsónövényt előállítani — kémcsőben. A borsó potenciális termőképessége 45—50 mázsa hektáronként, ugyanakkor az országos termésátlag csak 20 mázsa körüli. Ha sikerül a borsó fehérjetartalmát 30 százalék fölé emelni, akkor ez a növény lehet Európa szójája, s a jelenleginél jóval kevesebb importfehérjére lesz szükség. D. V. M. Számítógéppel a mezőgazdaság szervezettebb irányításáért A KSH SZÜV szekszárdi számítóközpontja kezdeményezésére a közelmúltban szakmai bemutatókra került sor a Tolna megyei mező- gazdasági nagyüzemek részvételével a Szikrai Állami Gazdaságban, illetve a kon- dorosi tsz-nél. Először a Tolna megyei állami gazdaságokat tájékoztatták a szakemberek az anyag- és készletgazdálkodás számítógépes információs alrendszerének bemutatásával a kecskeméti számítóközpontban, illetve a Szikrai Állami Gazdaságban. A bemutatón a meghívottak közül a paksi, a tamási, a hőgyészi és a Szekszárdi Állami Gazdaság képviseltette magát. Részt vett a bemutatón az Állami Gazdaságok Országos Központjának (ÁGOK) képviselője, illetve az ÁGOK területi kirendeltségének két vezető munkatársa is. Ezután a Tolna megyei mgtsz-ek vettek részt hasonló jellegű bemutatón. E bemutatóra a dunaföldvári Virágzó, a dunaföldvári Alkotmány, a dunaföldvári Aranykalász, a zombai Egyesült Erővel, a teveli Kossuth és a kaposszekcsői Kossuth Mgtsz képviselői érkeztek meg. Természetesen nagy érdeklődéssel kísérték ezt a bemutatót a Tolna megyei Tanács V. B. mezőgazdasági osztályának és a megyei tsz- szövetség szakemberei is. A SZÜV kecskeméti számítóközpontjában a résztvevők megtekintették a számítógépes adatfeldolgozás fontosabb eszközeit és megismerhették a feldolgozás főbb folyamatait a számító- központon belül. Ezzel is érzékeltetni kívánták a szekszárdi számítóközpont munkatársai a résztvevőket, hogy később Szekszárdon is hasonló körülmények között fogják biztosítani a számító- gépes feldolgozást. A Szikrai Állami Gazdaságnál és a kondorosi tsz- nél maguk a felhasználók Ismertették a számítógépes alrendszert és mondták el több éves tapasztalataikat. A legfontosabb vélemények és következtetések az alábbiak szerint foglalhatók össze, a teljesség igénye nélkül: A számítógépes anyagelszámolási alrendszer bevezetése nem igényel középgépes ügyviteli adatfeldolgozást, és nem is javasolták az ilyen jellegű gépek beszerzését, mivel a számítóközpont közvetlenül „bizonylatokról” is elvégzi a feldolgozást. A számítógépes alrendszerre való áttérés tehát nem terheli az amúgy is szűkös fejlesztési alapokat. Amelyik gazdálkodó egységnél már folyik középgépes feldolgozás, a számítógép képes .fogadni a másodlagos adathordozókat is. (Pl.: lyukszalag.) Nagy gondot és figyelmet kell fordítani az anyagféleségek egyértelmű, pontos meghatározására és a kódrendszerek kialakítására. A sikeres számítógépes feldolgozás feltételei közül az egyik legfontosabb, hogy a feldolgozási folyamatban részt vevő vállalati dolgozók betanítása és begyakoroltatá- sa kellő időben és részletességgel megtörténjen. A számítógépes alrendszer bevezetésének kezdetén felmerülő nehézségek könnyebb, zökkenőmentesebb áthidalása érdekében és gazdaságossági szempontból is előnyös, ha egy időben több gazdálkodó egység tér át a számító- gépes adatfeldolgozásra. A jelenleg működő számítógépes anyaginformációs alrendszer bevezetése — a már alkalmazók tapasztalatai szerint 3/4—1 évet igényel. Ez az idő szükséges, de elégséges is ahhoz, hogy begyakoroltam, nagy biztonsággal át lehessen térni a hagyományos anyagelszámolásról a számítógépes feldolgozásra. A résztvevők tájékoztatást kaptak arról is, hogy további alrendszerek bevezetését tervezik az elkövetkezendő években. Ezek a tervezett alrendszerek a következők: létszám- és bérgazdálkodás, állóeszköz-gazdálkodás, rendelés és értékesítés, illetve a segédüzemágak elszámolása. Ezek bevezetésének eredményeként valósult meg a mezőgazdasági nagyüzemek számítógéppel támogatott egységes termelésirányítási rendszere. A számítógépes rendszer előnye elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a gazdálkodó egységek különböző szintű vezetői gyorsan, egy időben és rendszeresen kapják meg a munkájukhoz szükséges információkat, amelyek segítségével döntéseiket még megalapozottabban tudják megtenni. A feldolgozói folyamat előkészítési szakaszában érdekelt dolgozókat pedig még pontosabb munkára ösztönzi. VIDA JÓZSEF, A SZÜV Szekszárdi SZK szervezési és programozási osztályvezetője.
