Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
1980. december 7. Képújság 5 Jelentési kötelezettség Csökkent a papírmunka a téeszekken Sokat változtak, korszerűsödtök az utóbbi két évben a hatósági eljárások a mező- gazdasági üzemekben. A Központi Bizottság 1978. márciusában hozott határozatát követően több kormány, és miniszteri intézkedés változtatott a mezőgazdaság állami irányításán. Az elmúlt év áprilisában például 144 hatósági hatáskört egyszerűsítettek, 71-et pedig végérvényesen' megszüntettek. Megszűnték például a járási mezőgazdasági osztályok, az üzemekben kevesebb a papírmunka. í TIZENNYOLC HELYETT: HÉT Példát erre a dunaföldvári Alkotmárty Szövetkezetből hoztunk, ahol 1978. májusában pontosan 18 jelentést küldtek a különböző szerveknek. Ebből nyolcat a járási hivatalnak, négyet a statisztikai hivatalnak, kért ezenkívül kimutatást a Magyar Nemzeti Bank, a BKR, s csupán egy került a megyei tanácsra. A BKR például arra volt kíváncsi, hogy a termelési rendszerben termesztett növények munkálatainál mennyi energiát használtaik fel, hogy munkaműveletenként milyen szolgáltatásokat vettek igénybe, hogyan alakultak a teljesítményék. Ismét megkerestük a tsz-t, kiváncsiak voltunk, mennyivel lett kevesebb a jelentési kötelezettség. Ez év októberében összesen hét jelentést küldtek: négyet a megyei tanácsnak, kettőt a KSH-nak, és egyet a járási-városi párt- bizottságnak. A tanácsnak az öntözésről, a legelőgazdálkodásról, a tűzvédelemről, az időszerű munkákról küldtek jelentést, a KSH-nak az állatállományról, a munkaügyről- a pártbizottságnak pedig az alaptevékenységen kívüli munkákról adtak kimutatást. Valamennyi szövetkezetben egyszerűsödött a papírmunka, aminek nyilvánvaló következménye, hogy több idő jut az üzem belső életével, a termeléssel valló foglalkozásra. Idén is hatályon kívül helyeztek két minisztertanácsi rendeletet, s ezzel további 18 hasonló szintű jogszabály módosult. Sok esetben azért szüntettek meg egy-egy előírást, mert a még szabályozott tevékenység már nem létezett. SZÍNVONALASABB ÜGYINTÉZÉS A járási osztályok megszüntetésével egységesebbé vált az irányítás, jobban ösz- sze tudják hasonlítani az. egyes üzemek munkáját, a terméseredmények szóródásának okait, a hiányosságokat. Egyszerűbb lett a kapcsolata a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának a TESZÖV-vel, a PM bevételi főigazgatóságával. Országosan a megyei állami apparátust tíz százalékkal kellett csökkenteni — a létszám természetesen a nagyüzemek számához, az adottságokhoz, a távolságokhoz igazodott. A megyei tanács illetékes osztályán 41-en végzik az állami irányítást — igazodva a fent említett szempontokhoz. Az ügyek intézése tehát egyszerűbbé, korszerűbbé és nem utolsó sorban színvonalasabbá vált. A tervkészítésben, a döntésekben a korábbinál megalapozottabb segítséget tudnak nyújtani. Papírmunka persze azért még maradt. Hogy hol, és mit lehet még egyszerűsíteni, azt a gyakorlat dönti majd el. Idén éppen a szélsőséges időjárás, a munkák koordinálása miatt az átlagosnál több felmérésre, információra volt szükség. Akad még teendő bőven, de az tény, hogy a gépelt papírnál, a „postamunkánál” jóval többet jelent a rendszeres, személyes emberi kapcsolat, az, hogy nem leveleznek, hanem találkoznak azok, akiknek a megye mezőgazdaságának irányítása, s a termelés, a termelés szervezése a dolguk. D. VARGA M. Mikor? Mit? Hol? Várakozni sosem különösebb élvezet, de néha némi haszonnal jár. Tapasztalatokat lehet szerezni. A minap például úgy hozta a sors, hogy az egyik tanácsi vezető titkárságán kellett hosszasabban üldögélnem. Azóta valamelyest más szemmel nézek a titkárnőkre. Legalább is az ittenihez hasonlókra, aki harmadik évtizedét tölti ebben a beosztásban, ez élete első munkahelye, ahol számlálhatatlan tapasztalatot és a jelek szerint drótkötél idegeket szerzett. Akkora volt a forgalom, mint egy kisebb község vasútállomásán, a telefon pedig sűrűbben csengett, mint egy nagyobbnak a postahivatalában. Félóra leforgása alatt érdeklődő, illetve hívó közül pontosan tucatról derült ki, hogy rossz helyen kopogtat, nem oda telefonál, ahová kellene. Ez a magas arány csak nekem okozott meglepetést. A hozzáértők úgy vélekedtek, hogy semmivel se rosszabb a szokásosnál. Az esetek nem voltak a változatosság híjával. Akadt, akinek elég lett volna a kapu alatti ügyfélszolgálati irodához mennie, de ő csak a „fejben" bízott. Másnak az ügye egész egyszerűen nem ide tartozott, ismét másnak csak valamilyen határidőt kellett volna kivárnia, de ő inkább pocsékolta a maga és mások idejét. Ez az időveszteség az egyik, amiért az esetre és az eset mögött rejtőző jelenségre fel kell figyelni. Az időveszteség pedig tájékozatlanságból következik. Ez a másik. Ugyancsak nemrégiben Bonyhádról jöttem haza autóbusszal. Mögöttem két asszony, bejáró munkások, valamilyen munkabér-vitába merült. Itt vitatkoztak, nem az üzemben, pedig ahogy a szavaikból ki lehetett venni, alighanem nekik lehetett igazuk. De hát „Kihez forduljon az ember? Csak az istenhez mehet panaszra!” Mindkét példa rokon és mindkettő elgondolkoztató. Tagadhatatlan, hogy a modern társadalom felépítése bonyolult, sok esetben talán túlságosan is az. De annyira korántsem, hogy viszonylag kis felkészültséggel ne lehetne áttekinteni, legalább a mindennapi élet zökkenőmentes futásához elégséges fokon. Ha ez egy cél, melyhez lépcsők vezetnek, akkor a lépcsősornak még elég alacsony fokain állunk. A gyakorló újságíró számára egyike a legfontosabb megtiszteltetéseknek, amikor olvasói személyesen hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal. Az „Ezt írja meg!" felszólítás mögött sokszor közéjdekű problémák rejtőznek, ami a jobbik eset. Másszor azonban a fentebb már említett bizonytalanság, tanácstalanság, az a tévhit, hogy a sajtó (a rádió, a televízió) valamiféle különleges elintézési jogokkal felruházott hatalmasság. Amiről természetesen szó sincs és a legtöbb az, amit tehetünk, hogy a hozzánk fordulókat, vagy panaszaikat, leveleiket tovább küldjük az illetékeseknek. Ez kötelességünk, külön rovatunk van hozzá. De hányán nem fordulnak hozzánk, és hányán sehova, mert nem ismereik a jogorvoslatok módját? Ami aligha van jól. O. I. Szépen szaporodik Szekszárd szobrainak száma. Az elmúlt napokban két alkotás érkezett. Babits Mihály szobra — Farkas Pál műve — az építkezés elhúzódása miatt nem kerülhetett végleges helyére, a költő szülőházának udvarába. Ez okból és a bürokrácia jóvoltából a városban vándorolni kényszerült. De mint minden rosszban, e dologban is volt jó: Babits — éppen kilencvenhetedik születésnapján — végigjárta azokat a helyeket, melyeken életében is járhatott. Czakó Sándor képriportja „... rossz nyakam ... hajdan megadón hajtottam gyertyáid közé ... Segíts Balázs!” A róla»elnevezett művelődési ház előtt Feleségemmel egykor hintó repített minket a Garay téren Liszt és Babits. Csak lélekben találkoztak. A zeneköltő szimfóniát írt Dantéról, a költő magyarra fordította az Isteni színjátékot. „Röpülj lelkem, keresd meg hazámat! Áll a régi ház még... hogy révébe meneküljek, vár még.” Jó, öreg Garay, kivel a család komaságban állt Találkozott a szomszédasszonnyal, Mariska nénivel, aki személyesen ismerte
