Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
AÍIéPÜJSÁG 1980. december 1. Rendhagyó találkozó „Az iskola végzsett diákjai büszkén jöhetnek vissza öreg iskolájukba, ahol szeretettel váltják őketj Látlhatlják alma materük fejlődését, almely összhangban, van a nagyüzemi gazdálkodás által megkövetelt eredményekkel. Az iskola is büszke lehet neveltjeire, akik a termelés, a társadalmi és tudományos élet legkülönbözőbb területein helytöllva gyarapították az iskola és a maguk hírnevét.” Az idézet dr. Rotmány Pál mezőgazdasági és élelmezési miniszter köszöntőljőből való, mely a Baranya megyében lévő szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet alapításának 50. évfordulója tiszteletére kiadott évkönyvben található. Rendkívüli találkozóra jöttek össze Szentlőrincen az iskola mai és volt diákjai: az aranykalászok gazdák, az állattenyésztők, növénytermesztők, a valamikori technikámba járó „gazdászok”, akik közül igen sokan a Szentlőnin- cen szerzett szakmában dolgoznak. Az iskola fennállása óta négyezren végezték ott tanulmányaikat, majd helyezkedtek el az ország különböző megyéibe, különböző munkahelyekre. Természetes, hogy Tolna megyében is szép számmal dolgoznak olyanok, akik valaha szentlőrinci gazdászok voltaik, vagy néhány évvel ezelőtt lépték ki az iskola kapuján. Kirchner József mérnöktanárral Palánkon, a C'slapó Dániel Mezőgazdasági Szakközépiskolában taláiikotzunk, mégpedig — a megbeszélés szerint — „lyukas” órára időzítve a beszélgetést. — A 40-es évékben Mözsör. éltünk szüleimmel, akik egyéni gazdák voltak. Szívesen vették, hogy a mezőgazdasági pályát választom', hisz „elkel a szákember a családban”. 1946-iban iratkoztam be a pa- lánki mezőgazdasági iskolába — kezdi az emlékezést Kirchner József. — Három év után átszervezték a mezőgazdasági iskolákat, s bennünket, palán- ki diákokat Szentüőrincre irányították. — Nem lehetett könnyű az átállás. — Új környezet, új tanárok, új tankönyvek, no és az érettségi így együtt kissé félelmetesnek tűnt. Ennek ellenére SzenÚőrihc nem jelenPuskás János tett zökkenőt egy ónk számára sem. Tanárainkkal közivetlen kapcsolat alakult ki, s komoly segítséget kaptunk tőlük a tanuláshoz. — Félév táján hívattak az igazgatóhoz, Heren ycsényi Bélához. Meglepődtem, még- csak elképzelni sem tudtam, hogy miért — mondja a mérnök-tanár, mintha az „Igazgatói raport” tegnap lett volna. — Néhány tanát ült az igazgatóval az irodában. Amikor bementem, éreztem, hogy nagyobb baj nem lehet. És elmondták javaslatukat: tanuljak tovább az agráron. — Elvégezte? — Igen. Első jelentkezésre felvettek Szüleim tőlük telhetőén támogattak, s örültek, hogy tanulok. Nem' tudom, hogy alakult volná az életem, de Szentilőrrmc nélküli valószínű, hogy ném folytatom tanulmányaimat — mondja, s élneveti magát. — Egyébként az egyetemen is bekerültem az átszervezésbe., Két évig voltam Budapesten, azután pedig Gödöllőre költözött az egyetem. Ezután Kirdhher József munkába állt, de mindig foglalkoztatta a tanári pálya. Végre 1962 februárijában valóra vált álma: tanár lett Palánkén, a szakközépiskolában, Ezután elvégezte a mezőgazdasági továbbképző intézet tanári szakát, az esti egyetemet^' májd biolőglá- tanfolyialmet... A szenitilőrin- ci ünnepségről így vélekedik: — Nagyon jól sikerült a találkozó, annák ellenére is, hogy a nyáron a 30 éves érettségi találkozóra összejöttünk szinte mindannyian az együtt végzettek. Megható volt az iskola első igazgatójának köszöintőlje, aki magnóról szólt hozzánk, hiszen 90 esztendősen és betegen nem lehetett köztünk. Az ünnepségen nyilatkozták a volt tanítványok, de legtanulSágo- salbbnak a tél gazdasági iskola hallgatóinak visszaemlékezése tűnt, akik már a 30-as években munka mellett tanultak, s maguk adták össze az élelmiszert az internátusba. — Palánk is 1930-ban nyitotta meg kapuját, — így igaz. S a sZentlő- rinci példa arra ösztönöz bennünket, hogy tavasszal mi is megünnepeljük iskolánk fél évszázados fennállását, esetlég évkönyvet adjunk ki... Puskás János téeszelnök Faddon, s ott is szünetett. Édesanyja, édesapja főlldlmű- vesek voltak. Ö 1940-ben került SzentlőrSncre, s egy-két év múlva a téeSzszervezésben is részt vett. Diákként egy- egy tanár kíséretében’ járták a házaikat, magyarázták a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. — Állattenyésztési szakon végeztem, s évfolyamunkból a továbbt'ahulók nagy része az állatorvosi egyetemre jelentkezett. Én az agrárra pályáztam, de nem vettek föl. Dunaszentgyörgyön a gépállomáson kezdtem dolgozni. 1959-ben szüleim beléptek a faddi termelőszövetkezetbe, én pedig tées'Ztagként helyezkedtem el ugyanott. Az egyetemet egyébként 1966-ban, m.unká mellett végeztem el. A termelőszövetkezeti ..pályafutásom” mellesleg nagyon érdekes... Megjártam a „létra” összes fokát. Üzem- egység^vezető agronómusként kezdtem, aztán üzemgazdász, májd főagronómus, később növénytermesztési ágazatvezető, aztán ismét főagronő- mus lettem. 1978 júniusában választottak meg elnöknek. — Milyen a kapcsolata a szentlőrSnci iskolával? — Nagyon jó. A tanárokkal, évfolyam- és osztálytársakkal tartjuk a kapcsolatot, s nemcsak a találkozókon jövünk össze, hanem1 egyébként is. Ren getéget beszélgetünk: a munkákról, a mezőgazdaságról. Úgy érzem, hogy Szent- lőrihc nagyon összetart bennünket: Ennek az is az oka, hogy a társaság nagy része a szakmában maradt. Hadd mondjam el, hogy a velem együtt végzettek közül többen megkaptuk az Újhelyi Imre aranykoszorús emlék- plakettet az ünnepségen. — Nem tudom elhallgatni a kérdést: könnyű saját hazájában prófétának lenni? — Nem nehéz. Olyan jó kapcsolatiam van a munkatársa immali, s olyah őszinte légkört alakítottunk ki, hogy nálunk a „prófétaság” nem téma. Egyébként az idősebb tagok jórészt tegeznek, s úgy szóJítámak, hogy „Janikéra, édes öcsém”. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Cz. S. A bonyhádi piacon: OLAJÜTŐBŐL ÁRUHÁZ Amikor egy város llegköze- pén kialakítanak egy minden szempontból alkalmas helyen lévő piacteret, arra a sokat emlegetett „köz” természetesen odafigyel. Véleményt mond és ha ez a vélemény jó, akkor tapsol. Nagyjából: ez történt Bonilládon, amikor a régi Malom-kastély előtt megszűnt a régi piac és 1977-ben a Mártírok tere, a Dózsa György út és a RákócZi út között létrehozták az újat. Ezen ugyan még Van valamelyes nagyobb ítani való. de máris jó, használható, megfelel a célnak. Az előbb említett „köz” figyelme azonban nem lankadt. Ez teljesen érthető, hiszen bajos volt nem odafigyelni az új piac centrumában lévő volt odájütő változásaira. A városi tanácsnak kereken másfél millió forintjába került a régi épület átalakítása. Tetőszerkezetének faanyaga a váraljai úttörőtáborba került, magám az épületre régi tulajdonosai rá se ismernének, any- nyira átalakult. Alkalmassá vált arra, hogy benne nem is egy üzletet nyissanak, ami egy piacon felettébb szükséges és aminek a bonyhádiak már régóta érezték hiányát. Erre vall az is, hogy tanácstagi beszámolók, jelölő gyűlések során érdeklődtek a sorsáról.. Ez a sors idáig meglehetősen változatos volt. Máté Rudolfnak, a városi tanács tervosztálya vezetőjének segítségével megpróbáljuk felvázolni, mert tanulságosnak tűnik. 1. Az alapelképzelés, hogy legalább a földszinten fedett árusítóhelyeket hoznak létre, ugyanis Bonyhádon se ritka az eső, esőben árusítani-vá- sárolni pedig kellemetlen. 2. Jelentkezik a bonyhádi áfész azzal, hogy itt vetömag- és kisgépfooltot nyit, továbbá egy zöldségesboltot is. Mivel létiraszerű alkalmatossággal az emelet eddig csak tyúklétraszerű alkalmatossággal volt megközelíthető, a tanács széles, kényelmes lépcsőt építtetett. 3. A Népbolt a 62. sz. hüs- bol'tiját szánja ide. Az emeleti rész alapterülete 330 négyzetméter 4. 1979. március 7-én megjelenik Molnár László, a MÉH Tröszt vezérigazgatója, Hanák Károly főosztályvezető és Kubatov Erika előadó. Az ekkor elkészült „Emlékeztető”-ben, olvasható, hogy „A MÉH Tröszt képviselői bejelentik, hogy olcsó árú üzletet szeretnének létesíteni Bonyhádon. Kérik a tanács képviselőit, hogy ehhez megfelelő helyiséget biztosítsanak.” Aláírók a fentiek. 5. A MÉH Trösztnek mindettől elmegy a kedve. 6. A húsbolt a régi helyén marad. 7. A Népbolit Vállalat vas- és edényholtot jafvasol, de mert a húsbalt céljaira már felrakott csempéket le kellene verni, ennek a tanács ellentmond. 8. Az áfész áruházát gondol megnyitni. 9. 1980. március 6-án az áfész eláll ebbéli szándékától, mert elmélkedtek a bérleti díjak és az árubeszerzés csali 20—25 százalékbán látszik biztosítottnak. il!0. A Népből! Vállalat a földszinten tőkehús-árusítással egybekötött élelmiszerüzletet tervez, a-z émeQeten raktárt., Mivel az emeleten raktározni1 nehézkes, tóher- félvonót kell építeni: Az ösz- szasen 535 négyzetméter aláp- teriiletű épület, mely részben alápincézett, kezelésbe adása folyamatban van. Az üzlet megnyitására a tervek szerint 1981 májusában kerül sor. Az előző 9 pontban összegezett előtörténet ezzel remélhetőleg befejeződött. Aki az erre vonatkozó dokulmen- tümokiat is meg akarja keresni, az csodálkozhat. Jogérvényes szerződések ugyanis nincsenek. Csak különböző tanácskozásokról! készült 1—2 oldalas „Emlékeztetők”, melyeknek semmilyen' kötelező érvénye nincs. Máté Rudolf osztályvezető egyetért velünk abban, hogy ez a jövőre nézve tanulságul; szolgál. Minden bizonnyal így igaz. Sokan szeretnek ígérgetni. Hiszen már a jogot kedvelő rómaiak leszögezték, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad”. Az új rendeltetésű volt olaj- ütő pedig egy fél év múlva remélhetőleg megnyílik. ORDAS IVÁN Fotó: Cz. S. \ Kirchner József A boltok helye sorsára vár ...
