Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

1980. december 31.

Képújság 5

Az első tolnai

NYOMAT ALIGHANEM

már bottal üthetjük: a bátai szent-vadkanszobor óta, sőt bizonyára előtte is megvolt a lehetőség a fenti „dicső cím” elnyerésére. Nem eredhetünk hát utána, meg kell elégednünk az évszázadok viharait átvészelt adatokkal — s miért is ne elégednénk meg, hiszen ezek is érdekesek, a tegnapok-tegnapelőt- tök ezer mosolyfakasztó vagy tudományos érdeklődést felkeltő tényeit rejtik.

„Nem illik disznó orrába az arany peretz” — olvashatjuk a Sárközből származó Baranyai Decsi János első magyar közmondásgyűjteményében. Ugyancsak ő jegyezte fel először a „nagy bön- dő = tanagraeas coetus” szólást. Ismervén több, megyénkben tevékenykedő prédikátor írásait is, tudjuk, mindez a kiterjedt „haskultusz” nyomaira utal. így Tolnai Fabricius Bálint házassági köszöntő verse, mely elsők között említi a „borsos tik”- ot, a mai paprikás csirke ősét, amelyre — szinte mondanunk sem kell — nyilván jól csúszhattak az akkor már nagy keresettségnek örvendő szekszárdi borok.

A disznótenyésztés a török uralom időszaka alatt sem esett vissza, az új urak — bár vallásuk tiltotta a tisztátalan lény fogyasztását — a sertéstized pénzjövedelmét fontosnak tartották. Ezért találhatunk a Kasztner Géza kiadta Monumenta Histori- cában ilyen bejegyzést: „Az disznos tolvaj rab megfogásáért fizettünk a szubasának 18 1/2” (akcsét). A Régi magyar költők tára második kötetében pedig már himni- kus magaslatokat ostromol a téma:

„Oh mely szemérem ez a

sós szalonnának, az disznó soldomok, hogy

füstön hallgatnak”.

ALKALMAS VOLT persze példabeszédekre is a fenti testrészek egykori tulajdonosa. Nemcsak a református prédikátorok hasonlítottak hozzá dörgedelmeikben a szabados erkölcsű embereket, hanem már előttük Magyar Balázs, Mátyás király kapitánya is így feddte fukarkodással meggazdagodott fiát: „A fösvénynek, s a hízott disznónak csak kimúlta után lehet hasznát venni”.

„...ki sőrtéssét; kiczoda; mellyk esztendőben...” — ezek a kérdések — alig egy-két századdal később —, hangzottak el Tolna mezővárosában, az 1719. év márciusában. (A levéltár iratai között nyugvó esetet már csak azért is tanulságos az évszázadok homályából felidézni, mert olyan gazdasági és néprajzi érdékességeket is tartalmaz, amely a maga nemében első megyénkben.)

A Daróczy Ferenc alispán előtt valló tanúknak a következő kérdésözönre kellett válaszolni :

„Primo. . Tudgyae, láttáé, hallottae a Tanú; Hogy Tolna Várossá sőrtéssei közül, ki sőrtéssét; kiczoda; mellyk esztendőben, holnapban, és napon, mellyk határban lőtte meg.

2do. Hallottae; amidőn jelérül megismerték, hogy szelíd sőrtés volna; akkor mit mondottak egy más koszt, az után csak ugyan megnersel- téke, kiczodák; a bélit hová vetették, miczoda alkalmatosságon hozták el, es hová tették, a sértésnek húsát, és szalonnáját.

3tio. Mondgya meg azt-is, ha ezen dolgot attáke hirivel a Bírónak; vagy is csak eltitkolták; bé volte sózva, darabonként volte, és hány darabban volt.

4to. Tudgyae azt-is, Hogy amidőn Tolnai Bírák, a Sőrtés Pásztorral, házánként keresték volna, az elveszett sőrtést, ki házánál találták meg; és hogy azon Gazda vette tagadást, hogy házánál nem volna, de amidőn keresték, szemlélték házánál, czak ugyan ott, meg találtáke, miczoda edényben volt, és mi- némű helyen volt elrejtve.

5to. Tudgyae, hallottae, ezen kívül, ki házánál volt, egy fél sörtés, melly tájban, ki hozta volna néki, honnét, ki vett belőle, árultake akkor tájban a Mészár Székben Sőrtés húsát; nem de nem Bán István, Várass Nótáriussá Sőrtésse veszette el Tolnai határban és melly tájban.”

Fazekas András, 42 éves tolnai lakos így vallott: „Tud- gya azt, hogy leg közelebb elmúlt 1718 esztendőben, Ka- ráczony havának 21 nap tájban, Derkovicz János, Tolnai határban Farkas György sőrtéssét lőtte meg; amint hogy, amidőn ezen dolog felől a Bírák examináltak (vizsgálódták) volna Derkovicz János maga szájával is megvallotta, hogy ő lőtte volna meg föllyül meg irt Farkas György disznaját, Ad 2dum (a második kérdésre); Amidőn meglőtte azon sőrtést megismerték, közelebb menvén hozzá, hogy szelíd sőrtés volna, mondván Jankovicz András pih ördög hitve, szelíd disznó ez, még-is béhúzták a nád közé, mint egy harmincz lépésnyire és ittsaka (éjszaka) megperselték, a nád köze elvetették a bélit, és Jankovicz András Kocsiján Tolnára bé hozták (...) senkinek nem attak hírt ezen dolog felől, hanem czak titokban volt nálok, de volt sózva, és darabonként cir (k. b.) volt harmincz darabban; Ad 4tum; Jól tudgya azt is, hogy amidőn ezen Fatens (tanú) a töb véle lévő Birákkal, hazanként, ezen Sőrtést kereste volna; Jankovicz András házához-is bémenvén, jelentették hogy elveszett sőrtést keresnének, de a meg nevezet Jankovicz tagadást tett, hogy az ő házánál nem volna, de amidőn ott is keresték volna, az ágya alatt (...) egy tekenyöben megtalálták, és a Pásztor, úgy a Gazdája Farkas György a jelérül meg ismertek, hogy az öve volna. Ad 5tum; Hallotta azt amidőn a Bírák Derkovicz Jánost examinálták volna, előttük maga nyelvével vallotta, hogy czak hamar az előtt amikor Farkas György Sőrtéssét megtalláták, látott volna; Jankovicz András házánál egy fél sőrtést, evett is belőle, de nem tudta miczoda sőrtés, és hol vette volna; Jankovicz András, hogy külön vallatták a Bírák vallotta, hogy ő néki Derkovicz János hozta volna, Fehér-Vár- rul (...) amidőn szemben lettek volna, Derkovicz Janko- vicznak szemében mondotta hogy ő bizony nem hozta volna, azután mondotta Jankovicz, hogy másutt szerzetté volna; ugyan akkor tájban, Bán István, Várass Nótáriussá Sőrtésse veszett el, hogy pedig a Mészáros, akkorban vágott volna Sőrtést, nem vágott.” ,

EZT A VALLOMÁST megerősítette négy tanú, a hatodik még hozzátette „megírt esztendőben és napon, valami dolgai lévén be ment volna, a sőrtéssek mellől. Tolnai földrül, az után ki menvén hozzájok, nem találta kőzőttők Farkas György Sőrtéssét, keresvén őket (!), a földön valamely vérre talált, (...) látott ott csizmák, és Kocsi nyomát, Tolnára bé nyomozta, és úgy kéntelenített a Bíróhoz menni (...),. Jankovicz András házánál, az ágya alatt tekenyöben volt, kivévén az ágy alól, azonnal a disznó jelét kereste, és az orját kezében vévén, már ekkor két fele volt a feje vágva, mind akét füle csonka, és a farka rövid; jelévül megismervén, hogy Farkas György Sőrtésse volna, és a Gazdája is meg- ismérte...”.

Azon túl, hogy a bőnösök — láttuk, méltán — megkan- ták a nekik járó vesszőcsapásokat, számunkra is jutott néhány érdekesség: az első mindjárt, hogy az írás feltűnően korán és következetesen hagyja el az a névelőről az aposztrófot (a’), de megtudjuk azt is, hogy a vádlottaknak joguk volt vadászni, (hiszen ezért senki nem vádolta őket), s hogy hihetően védekeztek azzal, első pillanatban nem látták, szelíd disznóval van dolguk...

Nem is csoda, hiszen ún. pázsitdisznóról lehetett szó, nem makkoltatottról, ezt már csak onnét is tudjuk, hogy elfért egy ágy alá becsúsztatható kicsiny sózóteknőben. A disznót levágás után forrázás nélkül perzselték, (ez is természetes volt), félbe vágták, úgy tették sóba — nem tudjuk így meg, zavartalanabb körülmények között készítettek-e tölteléket. (Annyi bizonyos, hogy az 1700-as évek végén már a nagydorogi Tary Rákhel hagyatékában „Egy bádog Kalbasz tőtő” is szerepel... (Utána kellett nézniük a bíráknak, valóban hozhatta-e Székesfehérvárról a fél sertést a vádlott — ez tehát azt mutatja, létezett ilyen kereskedelmi kapcsolat. Az viszont, hogy a mészáros akkoriban nem vágott disznót, azt mutatja, nem is. kellett, mert a legtöbb embernek lehetett, sőt — éppen ekkoriban vághattak legtöbben.

KOLÖN KÉRDEZNEK a

sertés szalonnájára is — ez jelzi, fontosabb volt a húsnál, drágább is volt. Persze, szalonna csak makkoltatás- sal melegíthette volna a nemes állatot, de erre Tolna környékén nem volt lehetőség. (Még az sem biztos, hogy ahol makkadót fizetnek, ott van. A bátaiak írják a 19. század elején: „Mák árendát fizetünk 35 ftkat pedig egy szem mák az egész határunkban lévő erdőn nem volt...) Vagy pedig kukoricával, amelyre a nagy francia forradalom évéből ismerünk palánki példát.

Elfogtuk hát a tolnai sőrtés- tolvajt, bepillantottunk a legrégibb írásos emlékekbe, ideje. már Petőfivel köszönteni a víg disznótorozókat:

„Hosszan nyúljon, mint e

Hurkaszál,

Életünk rokkáján

A fonál.”

TÖTTÖS GABOR

Korszerű raktár a Volán központi javítóüzemében

A 11-es Volán Vállalat szekszárdi központi javítótelepén korszerű raktárt építettek, amely kapcsolatban van a Volán Vállalat központi raktárával is. Itt szinte ismeretlen az alkatrészhiány, ugyanis az országos vállalat raktárai között elektronikai kapcsolat is van, azonnal megtudható, hogy hol, melyik vállalat raktárában található a keresett cikk. A raktárosok könnyen eligazodnak az alkatrészek között, de biztos, ami biztos, pontos kartotékrendszer is segítségükre van.

Téli szántás

Sok nagyüzemben az ünnepek alatt és az év utolsó napján sem pihenhettek az emberek és a gépek. Képünk a felsőnánai tsz kukoricatarlóján készült, ahol MTZ—80-as traktorok szántottak.

A termőtalaj ereje

Három-négy évtizeddel ezelőtt a növények tápanyagutánpótlása jóformán csak szervestrágyázással történt. A műtrágyák használata csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése után vált általánossá. Növénytermesztésünk jelenlegi intenzív szakaszának egyik fontos jellemzője a műtrágyák nagymértékű használata. Műtrágyák nélkül nem érhettük volna el a jelenlegi nagy termésátlagokat.

Mégis: most, amikor a növényi tápanyagok mintegy 80 százalékát műtrágyában adjuk, a szerves trágyák hasznosítása talán még nagyobb jelentőségű, mint bármikor korábban volt. Nemcsak azért, mert drágult a műtrágya, s valószínűleg továbbra is drágulni fog. A szerves trágyák, elsősorban az istállótrágya használatát a műtrágyák hatásfokának jobb érvényesülése követeli meg. Műtrágyával csak nitrogént, fosz- ’ fort, káliumot, s még néhány egyéb elemet viszünk a talajba. Az istállótrágyában viszont megtalálható minden, a növények számára nélkülözhetetlen elem. Az egyoldalú NPK-trágyázás- sal a talajban lévő növényi tápelemek aránya megváltozik. A növények táplálkozása szempontjából viszont lényeges, hogy a különféle tápelemek megfelelő arányban, hozzáférhető állapotban legyenek a talajban. Rendszeres istállótrágyával elkerülhető, hogy valamely fontos elem, különösen az ún. mikroelemek hiányozzanak a talajból. A nagy adagú NPK- műtrágyáknak kedvezőtlen hatásaként jelentkezhet a talaj el- savanyodása. Az istállótrágya rendszeres használata meggátolja ezt a folyamatot. Mindenképpen célszerű tehát, a kétféle trágyát együtt alkalmazni mindenütt, ahol csak mód van rá. Az istállótrágya a benne lévő, a talaj termőerejét növelő tápanyagok miatt nagy értéket jelent. Az üzemek általában 100 forinttal számolják tonnánkénti értékét. A sok laboratóriumi vizsgálat szerint azonban rendkívül változatos képet mutat az istállótrágyák tápanyagtartalma.

A jól kezelt trágyák tonnánkénti értéke — műtrágyaárakon számolva — 200 forintnál is több lehet. Sajnos, sok helyen előfordul az is, hogy a trágya beltartalmi értéke — a hanyag kezelés miatt — kevesebb mint az elszámolóár.

Arra intenek ezek a vizsgálatok, hogy érdemes jobban, gondosabban kezelni az istállótrágyát, úgy, hogy ne menjen kárba értékes tápanyagtartalma. Annál is inkább szükség van erre, mert a rosszul kezelt trágya rendszerint a környezetet is szennyezi, s különösen a felszíni és a talajvíz szennyezése okoz nem egy helyütt közegészségügyi problémákat.

Jól ismert azonban, hogy az istállótrágya nemcsak tápanyagtartalma miatt hasznos melléktermék. Igen kedvezően hat a talaj fizikai állapotára, s így vízgazdálkodási tulajdonságaira. Különösen az ún. „szélsőséges” talajokon. A tömött agyagtalajokat lazábbá, porhanyósabbá teszi, s így ezek a csapadékot könnyebben befogadják. Könnyebben is művel- hetők. A kevés szerves anyagot tartalmazó homoktalajok víztartó képessége javul a rendszeres szervestrágyázás hatására.

Az időjárás az idén sok helyütt hátráltatta a szerves- trágyázási terv teljesítését is. Nagy szükség van téhát a lemaradás pótlására. Az üzemek egy részében az igényekhez képest viszont kevés a szervestrágya-szóró. összefogással azonban ezen is lehet segíteni.

Ahol nincs annyi erő, hogy egy-egy táblán néhány napon belül végezzenek a munkával, célszerű erre az alkalomra néhány gazdaságnak társulni, így a trágyázás elhúzódása nem késlelteti a talajmunkát.

A szerves trágyákat szinte bármely növény alá adhatjuk. S ha az időjárás miatt több gazdaságnak módosítani kellett a vetéstervet, a szervestrágyázás terve sem tekinthető változ- hatatlannak. Egy a lényeg: minden arra alkalmas szerves trágyát érdemes összegyűjteni és mielőbb a talajba juttatni.

DR. ABRAHÄM LAJOS MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ