Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

e "népújság

1980. december 31.

Szilveszteri

Most már egeszen biztosra vehető, hogy ismét idősebbek lettünk egy évvel, s gazdagodtunk néhány ősz hajszállal is. Hulljon a hó, vagy szakadjon a nyári zápor, a sportújságíró mindig ott van a lelátón. Jegyzetel, megörökíti a mérkőzések, versenyek krónikáját. Méltat és mérgelődik. Aztán így év végén — mert ideje is engedi — emlékezik. Sikerekre és csalódásokra, bosszúságokra és örömteli pillanatokra. Ezúttal is ezt tesszük. — szilveszteri hangulatban...

És még mondja valaki...

A képre nézve büszkén mondja szánk: merő rossz- indulat, légből kapott- koholmány, hogy a dózsás kosarasok „edzőfalók”. íme a bizonysága annak, hogy igenis szeretik a mestert. A BEAC elleni, utolsó hazai NB I-es találkozójukon egyszerűen fel magasztalták, a magasba emelték Imre bá’-t. Sőt, az öltözőben fürdés közben dalba foglalták ragaszkodásukat. Mit énekeltek a lányok? Ezt: „Ilyen edző kell nekünk, ilyen edző pompás, kinek a Iába csámpás, kinek a feje éjjel, nappal világító lámpás.”

LEG-ek

Statisztikák, értékelések regimentje készül ilyenkor év végén. Hagyomány, hogy ezekben a mérlegekben feltüntetik a búcsúzó óesztendő valamennyi rekordját is. A megye sportkrónikájában tallózva, szubjektíve valami hasonló igény vezérelt. Nem a méterek, a másodpercek, vagy a gólok rekordjait gyűjtöttem csokorba. Ezekről a versenyek, mérkőzések tudósításaiban rendszeresen beszámoltunk. A szilveszteri görbetükörbe a fonákságokat állítjuk.

...A legtöbb álmatlan éjszakát egy lakáskulcs visszaszerzésének bonyodalmai okozták egyik nagy egyesületünk vezetői számára. A szóban forgó kulcshoz ingyen jutott ideiglenes tulajdonosa, aztán, hogy a nyáron angolosan lelépett, egyszeribe pénzre akarta váltani a rézkulcsocskát.

...A legváratlanabb feladat Balogh Ilonára, a tolnaiak asztaliteniszezőjére hárult a belgiumi Corenne-ben. BEK-mérkőzésük másnapján a házigazdák az ottani nemzetközi verseny férfi.győztesével szemben állították asztalhoz. A lelátón sörözgető, pipáz- gató közönség élvezte e furcsa „szuper-döntőt”. Balogh ellenfele is egy ideig, mert Ica 2-1-es vezetésénél a derék belga sérülésre hivatkozva feladta a meccset.

...A legöregebb sportoló-vendég Uj-Zélandból járt Szekszár- don. Mestersége címere a kerékpár, kora ötven... Pardon, férfiak esetében nem illik erről fecsegni. Nos, a nyugdíjkorhatárhoz közelgő Cserepányi Dénes, mert hát róla van szó, ebben az évben is ratjhoz állt a Gemenci Nagydíj nemzetközi kerékpáros versenyen.

...A „legturistább" sportoló — joggal — a bátaszéki Rudolf László volt. Londonban Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett. Hazafelé elhatározta, beviszi megmutatni annak az illetékesnek is, aki „hivatalból” nem támogatta kiutazási kérelmét. Kár, hogy időközben megváltoztatta szándékát a hatszögletű sakk mestere.

...A legfeledékenyebb szakosztályvezetéssel Tolnán találkoztunk. Az ifjúsági labdarúgócsapatuk által nyert 1979. évi érmeket ez év őszén osztották ki a fiúknak. Suba alatt, csak úgy a szertár asztalfiókjából — grátisz.

...A legkülönösebb starthely Balogh Gyulát, a Szekszárdi Dózsa országos bajnok atlétáját fogadta. Párizsban, az ifjúsági mezei világbajnokságon a résztvevő fiatalokat a lovasversenyeken használt boxokba sorakoztatták fel, majd onnan rajtolt a mezőny. Furcsának furcsa volt ez az indítási forma, de legalább egyetlen futamot sem kellett visszalőni — kiugrás miatt.

...A legnagyobb tévedést a megyei labdarúgó-szövetség 11. számú hivatalos közleményében olvastuk: „Értesítjük a sportköröket, hogy a Simontornyai Bőrgyár kedvezményes áron biztosít labdákat. Érdeklődni Tauker István gyáregységvezetőnél lehet." A tévedés mindössze ennyi: a labdákat nem a bőrgyár, hanem a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat készíti, ahol Tauker István nem gyáregységvezető, hanem áruforgalmi osztályvezető, a többi stimmel.

Alom volt csak ox egész

Mesét kopog az írógép ... Leihét, hogy a dupla adag Eu_ noctln, vagy az influenza okozta? Nem tudom, de olyan mély álomba zuhantam, mint még soha. Miközben egyre mélyebbre zuhantam, alaposan előreszaladt velem 'az idő kereke. A naptár egészen pontosan 2000. április 1-ét mutatta:

Csengett a telefon, a fő- szerkesztő magához szólított. „Nézd, öreg — kezdte a főnök. Igazán nagy nap ez a mai. Ráadásul úgy tudom, te egész élétedben erre vártál: ma este avatják Szek- szárd új sportcsarnokát. Arra gondoltam, hogy rád bízom az avatóiünnepség tudósítását. Az esemény megérde_ meine egy külön kiadásit is, ám ettől eltekint a szerkesztő bizottság. Marad egy egész oldal a riport terjedelmére. Itt a lehetőség, öreg! Egy hét múlva nyugállományba vonulsz, írd hát meg ügyesen, hangulatosan utolsó, nagy riDe sokszor leírtuk 1980-ban is, hogy az edzők pályafutása sincs rózsákkal telehíntve. Meg, hogy nehéz szakma ez kérem. Tervekkel, ambícióval teld munkakezdés. Néhány nap múltán egyértelművé válik: gondok és problémák sűrűjébe csöppent a mester. Nehéz a kibontakozás, aztán egy idő múltával látszólag sínen van a csapat. S mert a forma vál tozandó, akár a szeren'Feszengtem a széken.. Micsoda megtiszteltetés ért. Hármasával vettem a lépcsőket örömömben, aztán a rovat csendes szobájába húzód_ tam. Minden idegszálammal a riportra készültem. Hogyan is kezdjem majd? Indítsam a kolumnát történelmi visszapillantással?

— Az angoloknak 90 évet kellett várniuk arra, hogy labdarúgóik legyőzőre találjanak. Nekünk, szekszárdiaknak viszont csak alig egy fél évszázadot, erre a csodálatos létesítményre..,

Nem, ez így túl száraz. Uccu neki, a hangulatos jelzőkkel! Az olvasó szerkesztők úgyis ezeket imádják írásaimban,

— Csiliagdoltnányos áprilisi este. Azon helyen, aihol a múlt században vándorcirkuszok ütöttek sátrat, ahol malacok visítottak egy-egy kirakodó vásár alkalmával, ott, ahol húsz éve még száraz katángkórót kergetett szél — most impozáns spontparadi- csom fényei vilióznak..

cse, jön a hullámvölgy. Mi több, tartóssá válik. Előbb csak halkan, aztán bömbölve követeli az ezerfejű cézár: leváltani! Mármint az edzőt. S ha az egyesület vezetői is „bemennek ebbe az utcába” veheti a vándorbotot. Ám optimizmusuk a keserű száj ízű szerződésbontás után sem hagyja cserben őket. Dalolnak.1

Tapodi László (az NB I-es szekszárdi kosárlabdacsapat

Vagy talán inkább a szakmai indokolás lenne a legkézenfekvőbb? Valahogy így:

— Olyan magasra szökött megyeszékhelyünk minőségi versenysportjának színvonala, amely könyörtelenül szűk. ségessé tétté egy minden sportág űzésére alkalmas, korszerű edzésmunkát biztosító sportcsarnok felépítését. A hatvanezres város lakóinak tömegsport’igénye sem engedte tovább elodázni e létesítmény megvalósítását. Nem is beszélve az iskolások immár háromszorosára felemelt testnevelési óráinak kulturált megtartásáról.

Meditálásom'at kopogás zárta le. Három fotós kollégám állt az ajtóban, és sürgetett: sportként indulás a csarnokba!

Arra határozottan emlékszem, hogy elindultunk. Remegő lábakkal értem a gépkocsihoz, amikor . .. Felébredtem. Feleségem, aggódó tekintete szegeződött rám.

— Mondd, papa, nem vagy te lázas? — kérdezte, majd a homlokomat tapogatta.

volt edzője): „Ki volt a hibás, lehet, hogy én, annál szomorúbb...”

Szloszár István (Faddon „bontott szerződést”): „Te ígértél boldogságot, azt mondtad', hogy soha el nem válunk....”

Juhos László (a bátaszéki labdarúgó-együttest megmentette a kieséstől, aztán leváltották) : „Sört ide, bort ide te szép barna lány, hadd mulatom ki magam igazán”.

Mezcsere

Mondják: a női focinak és a kézilabdának a gól a sava-borsa, kosárlabdázásnak meg a „csont nélküli” kosár. A búcsúzó esztendő mérkőzésein mindegyikből akadt jócskán. A szurkolók régi vágya azonban az idén sem teljesült, mert egyetlen női találkozó után sem került sor mezcserére. Csalódottságukat enyhítendő, mi ezúttal közreadunk egyet. Hogyan? Azt mondják, túl korán exponáltuk a cserét? Közel járnak az igazsághoz, ám fotósunkat üldözte a balszerencse. Exponált ő később is, miközben ráeszmélt: izgalmában elfelejtett új filmtekercset fűzni a gépbe. A régin meg csak egyetlen kocka volt...

portodat”.

Dalolnak az edzők

Hát a szeszt szabad?

Üres volt a várószoba, így azonnal beléphettünk a megyei sportorvos rendelőjébe.

— Doktor úr, lapunk augusztusban közölte az ön szakcikkét. Abban azt a kérdést vizsgálta, hogy egészséges-e a vízivás sportolás. közben? Végső konklúzióként azt állapította meg: sportolás közben szomjúságunkat ne vízivással oltsuk, mert az súlyos elváltozáshoz vezethet.

. — Igen, ez így van.

— ön olyan folyadékokat ajánlott cikkében, amelyek nemcsak vizet tartalmaznak. Gondolt esetleg a borra is?

— Nézze, magam is jól tudom, hogy a borban nemcsak igazság van, hanem víz is. Ezért hát nem javasoltam.

— És mi a sportorvos véleménye a tömény szeszekről?

— Valamennyi kollégámmal egyetemben szilveszterkor azt valljuk: ép testben épp elég rum fér meg.

— Doktor úr, a maga szíve sose fáj?

— Hát, ha arra céloz, hogy manapság is gyakori látvány a tizen-, huszonéves fiataloknál a görbe tartás, a beesett mellkas és a lúdtaípas járás —■ akkor igennel válaszolhatok.

— Bizony gyakori jelenség legyintéssel elintézni azt a temérdek felhívást, hogy rendszeresen sportoljanak. Röpködnek a válaszok: mozgok én eleget a munkahelyemen.

— Ezeknek azt üzenem: felfogásuk ostobaság. Márpedig, ha egy ostobaságot sokszor ismételnek, attól még nem válik igazsággá.

Már búcsúzkodtunk, megköszönve a beszélgetést, amikor a megyei sportorvos visszakérdezett.

— Lehet egy kérdéssel több ez az írása?

— Természetesen — motyogtam.

— Hát a sportújságíró hogyan búcsúztatja 1980-at?

— Azt hiszem, leiszom magam.

— Hoppá, és mi a kedvenc itala?

— A lágy tojás!

Teleszubjektív

„Ne simogass, félreértik!”

LAPZÁRTA

HERBEL EDZŐ LEMONDOTT...

Lapzártakor, galambpostán kaptuk -a váratlan hírt: Herbei József, a Dombóvári MSC labdarúgó-csapatának vezető edzője elnökségi ülésen lemondott — az NB I-be feljutó csapat edzőjének járó MLSZ-prémiumról.

DÍSZTÁVIRAT

Az óév utolsó előtti napján dísztáviratot kézbesített a- posta a Szekszárdi Dózsa labdarúgó-szakosztálya címére. A távirat feladója az NB lies játékvezetői keret legkre- olbőrűbb tagja. A szöveg: „A magam részéről végképp elástam a csatabárdot. Kevesebb Andaxint, annál több gólt és győzelmet kívánok együttesüknek és szurkolóiknak. A játékvezetők téli továbbképzésén ígérem eminens hallgató leszek, hogy tavasz- szal... Igaz, is én akikor Szek- szárdon legföljebb már csak szurkoló lehetek. BUÉK”.

Az aláírás nem kis fejtörést okozott. A távirdás kisasszony előbb ’az „Isten ostorának” olvasta. Végül megoldódott a rejtély: Ág Oston.

MEGKÉSETT SZAVAZAT

Utódlh Előd, muslincavári olvasónk portos levelét pedig sportrovatunk kapta. Sajnálatos módon megkésve. A borítékból ugyanis egy szavazólap került elő. Olyan, amelyikkel az év legjobb Tolna megyei sportolóinak megválasztását segítették, csakhogy a beküldési határidő december 20-án lejárt. Utódh Előd kísérősoraiból idézünk:

„Tisztelt sportrovat. Cimborám unszolására ragadtam tintaceruzát, hogy voksomat papírra véssem. Kapjak a fejemhez és én is szavazzak! — biztatott a komám. Így jutattam arra az álláspontra, hogy anyósomat jelöljem az észtén, dő legjobbjának. Tudom, ezen első hallásra majd elcsudál- koznak, de... Megvallom, szeretem a tütüt és bizony gyakran kapatosán térek haza. Anyósom, ki saját bevallása szerint hajadonon imádta a nehézatlétí'kát, mert hogy súlyt is lökött, szóval ilyenkor a hónom alá nyúl és az ágyba penderít. Ami meglepő, az év 365 napján állandósítani tudja kondícióját. Nála nincsenek forma. és állóképességi ingadozások. Hát ezért esett reá- az én szavazatom...”

'Elismeréssel adózunk szubjektivitása előtt kedves Előd. Fájdalom, de szavazata egyszerűen párját ritkítja.

Az oldalt irta és Összeállította: Fekete László A fotókat Bencze István készítette