Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

io Képújság 1980. december 25. Kislány Vilt Tibor szobra Egymillió klasszikus kézirat A weimari Goethe—Schil­ler Archívumban egymillió kéziratot, levelet, dokumen­tumot őriznek. Többek kö­zött Goethe , ;Fa üst ” -kézi rata, Schiller, Herder, Wieland, valamint a XIX—XX. szá­zad neves íróinak a hagyaté­kából származó iratok talál­hatók meg a levéltárban. Az archívum anyagát rendszere­sen gondozzák, restaurálják. Restaurálásira szorultak pél­dául Friedrich Schillernek a feleségével folytatott levele­zése, a Johann Wolfgang Goethe és magántitkára, Jo­hann Peter Eckermann kö­zötti levélváltás darabjai. Angelika Kauff-mann rajzai, Philipp Hackert és Franz Theobald Homy grafikái. Goethe még nem ismerte A béke, a szeretet jelképe A karácsony a keresztény­ség legnagyobb ünnepei közé tartozik és egyik jellegzetes, - kedves tartozéka a kará­csonyfa, melynek díszes ágai, csillogó fényei a békét, sze­retettet jelképezik. A karácsonyi szokások szánté egészen az ősemberig nyúlnak vissza. A katolikus egyház átveti sok ilyen szo­kást és keresztény szellemmel töltötte meg... Az ókori népek a téli nap­fordulót a mítoszok szerint a Napisten születésnapjaként ünnepelték december 25-én. A 4. században aiz egyház e napra helyezte Jézus szüle­tésének évfordulóját.. A ka­rácsonyhoz sok ősi népszo­kás kapcsolódik, mint pl. a feldíszített fenyőfa, a betle­heme« játék sffo. Európában az újkor kezdetétől ismerték meg a karácsonyfát, először a németek által lakott, terüle­teken. Kezdetben a házak belsejét frissen vágott zöld ágakkal díszítették, később ezekre az ágakra vagy az e célra kivágott fákra gyümöl­csöt, süteményt, szentképe­ket sfto, helyeztek. A fákon helyet kapott az alma is, mint a bibliai tudás fájának almája.-Elzászban a 17. század ele­jén alkalmazták először a ka­rácsonyfát, melyre papírból kivágott díszeket, édességet, gyümölcsöt aggattak.- Fel­jegyzések szerint 1605-ben Strassbourgban díszítettek először karácsonyfát. Ez ak­kor újdonság volt, szokatlan és pl. a münsteni -tiszteletes igen kemény hangon kelt ki a „szentségtörő” divat ellen. A karácsonyfa nyugatról kelet felé terjedt és Goethe 1773-ban még nem ismerte a karácsonyfát. Drezdában 1807-ben láttak a piacon fe­nyőfaárusokat, Berlinben pe­dig 18‘16-b-an már ismerték. A velünk szomszédos Bécsbe 1821-ben- vitte el Anschütz Henrik színész. A karácsony­fákra gyertyácskákat először 1685-ben helyeztek el, később ez általános szokássá vált. Az égő gyertyák azt jelzik, hogy karácsony éjjelén a fák kivi- rágoznak. Egy nürnbergi rézkarc az 1600-as évek vé­géről vizes edényben lombos ágat ábrázok melyet alma, dió, cukorkadíszek borítanak. Ezen is vannak égő gyer- tyácskák. 1810-ben Coburgi Albert, Viktória királynő férje vitte az első karácsonyfát London­ba. Európa népei között a né­met kereskedők terjesztették el a karácsonyfa-állítás szo­kását, mely Amerikában is meghonosodott. Hazánkban a 19. században -találunk elő­ször utalást a karácsonyfa­állításra. Podmaniezíky Fri­gyes báró naplójában (1887) azt írja, hogy édesanyja állí­totta az első karácsonyfát Magyarországon, 1828-ban, ami igen nagy szenzációt kel­tett ebben az időben. Az 1840-es években már széles körben vált ismertté és elter­jedtek nálunk is a karácsony­nyal- kapcsolatos szokások, misztériumok, játékok fbetle- hemesek, háromkirályok stb.). A karácsonyfa valószínűleg kapcsolatban volt a Borbála és Katalin-napi zöldággal, mely szerencsét hoz azoknak, akik állítják... RUDNAY JANOS 'Egy 'fagyos februári reggelen a két falusi, Guglielmo és Roberto szülővárosukból1, Brianzából ünnepélyesen megérke­zett Milánóba. Ez a történelem fényében teljesen mellékes tény említés* sem érdemelne, még igaz volta ellenére sem, ha Guglielmo nem hozott volna magával egy hatalmas, Pi.p- po névre hallgató, kakast, azzal a szándékkal, hogy éladja, míg Róberténak néhány elintéznivalója volt1. És csak az óriás tollas jelenléte miatt beszélünk a megérkezés ünnepélyessé­géről. Olyan hideg volt; hogy azt sarkvidékinek nevezni olyan, mintha melegnek mondanánk. A várost vastag hótakaró lep­te be, amit hómunkások hada halmozott- fel! a járdák mentén. A -hómunkások kabátban, kesztyűben — néhányan szemüveg­gel — olyanok- voltak, mint a szabad művészetek munkanél­küli művelői, akikre az éjjel — mint a rossz idő mannája — hullott az égből a lehetőség, hogy ebédre- és vaesoráravalót keressenek magúknak fárasztó munkával, ami* a meggémbe- redetfc lakosság szeme előtt végeztek szemérmes pirulással, elfojtva a lapáttal szembeni természetes u-tálkozást, mint; aki a tollal nagyobb meghittségben van. Így aztán hőseink, figyelembe véve az utak járhatósági állapotát; mielőtt dolgaik után lóittak volna; elhatározták, hogy megpihennek egy kocsmában a tizennyolcadik századi filantrópról, Dateóról elnevezett -tér közelében. Itt- nekiláttak inni újdonsült cimborák társaságában; s hódolva annak az igencsak elterjedt nézetnek;, hogy semmivel sem lehet jűbban -védekezni az éghajlat zordsága ellen, mint egy pohár jó bor­ral: Ahol ds poháron, a fent nevezett folyadékból pár liter értendő. Ekkor az történt, hogy egy-egy pohár között megemelke­dett a hangulat1, és valaki élki ál tattá magát: — Hát Pippóra nem gondol senki?? Neki is védekeznie -kell a hideg ellen. — Bort Plppónák! — kiáltotta mind. lÉs szolgálatkészen hozzáfogtak, hogy erőszakkal megitas­sák a kakast. Lévén, hogy Pdippo atosztinens volt, egyesült erővel fá­radoztak azon, hogy meggyőzzék, és egy kortyot elfogadtas­sanak vele, s eközben egy egész üveggel öntöttek rá abból a nedűből, A zuhany alatt tiltakozása jeléül, amely ki tudja, hány embert boldoggá tett volna, a kakas cs-uklan-i kezdett. Megijedvén a cimborák, azt javasolták a bánatos Guglielmó- nak; hogy tegye a kakast száradni az égő kályhára. Pippo azonban száradás helyett -verdesni, -majd ütemesen ugrálni kezdett egyfajta ehariestont járva, aztán füstölni, d-e úgy, hogy az nem- jósolt sdmmi jót. 'Végül' mozdulatlan maradt, méghozzá egy olyan dermedtségben, ami jogos aggodalmat keltett mindenkiben, aki szerette a józan állatot, kiváltképp a tulajdonosában. Le is vette a kályháról', megrázta, vizsgál- gatta, és meggyőződött a- keserű valóságról: Pippo kinyiffant. Egek, nyíljatok meg! A bor ködén át Gugfielmóban vi_ lá-gosság gyulladt, megérteni vélte, hogy barátai tanácsát — hogy a kakast az égő kályhára tegyék — nem a szárnyas ja­vának őszinte óhaja diktálta. A felismerés okán öklét rázta, és rugdosott a körüláUóik felé, azzal vádolván őket, hogy sze­rencsétlen gyógymódjukkal a megboldogult állat halálát okoz­ták. Ezt követően odacsődültek a kimúlt állat köré, és olyan patália kerekedett, amelyhez képest a- madridi kakasviadal csekélység. Röpködtek a tollak mindenfelé, mint -támadásra indult rohamlövésziek lövedékei. (Még poharak és székek is röpültek. Közbelépett a kocsmóros, aiki sokat- küszködött,, hogy le_ csillapítsa a veszekedőket. De -végül sikerült egy megegye­zés révén, mely szerint Fippónak, a barátok költségén, ünne­pélyes gyászszertartást rendeltek el. Gyászszertartás^ ame­lyet a konyhában, egy serpenyőben kellett elvégezni, krump­li és beszédek kíséretében- és egy -folyónyi.... — Könnyben! — mondanátok. Majdnem: Lacrima Christi nevű folyójábán. (Bangó Beáta fordítása) ILLYÉS GYULA: Három vidéki kép I. FELELŐSSÉG Jött-jött nagy felelősségével a tehén gyerek-kezem-tárta kapunk elé. Sietett befelé. Bólintott, bólintott, már énfelém; „Én ne tudnám, szegény háznál mit ér a té?!’’ II. SZÁNÜT, VENDÉGSÉGBE Hó is volt, hold is volt, szólt és szólt csikócsengő is és jött, szállt, röpült apánk anyánk is velünk. S lett külön örömünk: s ha földülünk?! III. HÁTRALÉPTETŐ FOLYAM A part-evőt, a hátraléptetőt, ezt a mohó-serényet, ezt a vadul már lábam harapó időt: moccanatlanul, karba tett kézzel nézném, már néma megvetéssel, ha nem tatanám két karomban éppen ezt a féléves leánycsecsemőt. miiiiiiiiimmimiiiimiiiiimimiiiiiimiimiimimiiiiiiiiimiiii'.immiimiiiiiiiiimiiiiimminiimniiiimiiiiiimiiimiiiiiiiniiiiiimiimim Anóka Eszter: ingerültebben ordított a kölykökre, testvéreire, s egy­re elkeseredettebben táplálta magában a kétség-beesett re­ményt, hogy majd megjön a Karácsonyfa Két napja kezdődött a szünidő, s Marcsóka két nap­ja csak takarított. Hogy el tud koszosodni ez a szoba­konyha ! Persze, nagyképű­ség szoba-konyhának nevez­ni; mikor csak egy helyiség, de hát egyharmada betonos, kétharmada hajópadlós, és eszerint is használják, és ta­lán még jó is, hogy egy he­lyiség, a tűzhellyel- fűlhetnek is, bár így meg a falak, a politúrozott bútorok elszür­külnek), és felihólyagosodnak az állandó gőztől meg füst­től. És ezen bizony takarí­tással nem segíthet, s a po­loskákat se tudja kiirtani, hi­szen a telep minden lakásá­ba befészkelték magukat, fu-llasztó nyári éjszakákon, amikor még nyitott ablakkal is nehezen- bírhatni, csapa­tostul vonulnak egyik lakás­ból a másikba, de tmost tél van, egyenként, gondosan be- petróleumozza a bútorok il­leszkedéseit, s azután forró, lúgos vízzel — amelytől ke­ze úgy magdagadt, hogy esté­re már nem tudta behajlíta­ni ujjait, s miután elhelyez­kedett húga mellett az ágyon, a zsibogó fájdalom mintegy a jól végzett munka tudatát adta neki — kisikál-ta, s ez­zel legalább átmenetileg kus. solásra kényszerítette a für­ge, kövér dögöket; hogy leg­alább a karácsonyt ne zavar­ják meg. Kiskarácsony, nagykará­csony, kisült-e már a kalá­csom — énekelgetett, mint egy kiscseléd, tisztaság, s -családvágya cselédje, de. szenteste délelőttjén, már a helyenként feketére mocsko- lódott, kopott festékű kony­habútort sikálva — míg elő nem tűntek az üde, alma­zöld festékmaradványok, s a puhafa elevenen, duzzadt-ró- zsaszínen, mint a fürdővíz­ből épp kiemelt baba popó­ja. S az eláztatott fenyőfa­bútorból oldódó gyantaszag a tisztítószerek s a petróleum szagába keveredve karácsony másnapjának gyerty-aszagú, kihűlt tűzhelyű ágyban lus­tálkodásával kecsegtette. Meg-megállt felkapott fővel, s két, orra felé -összetartó ránccal szemöldökei között: sehol se talált eldugott aján­dékot, holott minden zugot rendbe rakott, fenyőfa se ló­gott az ablakpárkány alatt falba vert kampósszögre kö­tözve, liszt, cukor alig volt a -háznál: hogy lesz itt kará­csony, miből süt kalácsot az anyja? Egyre többször állt meg ilyen űzötten aggódva, egyre munkából anyja megrakod­Kucsna András illusztrációja *» Hideg­.........................—............."...........»............ ................. ö röm az iskolában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents