Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

2 Képújság 1980. december 24. Alekszej Koszigin hamvait a Kreml falába helyezték Az urnát Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Tyihonov és Mihail Szuszlov viszi a Kreml falához. Katonai tiszteletadással, mély részvét mellett helyez­ték el kedden a Vörös téren a Kreml falában az Alekszej Koszigin hamvait tartalmazó urnát. Az elhunyt politikus gyászszalagos képével díszí­tett és moszkvaiak által be­népesített Vörös téren pont­ban délben kezdődött a gyász­nagygyűlés. A szovjet párt és állam vezetői, élükön Leo- nyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének el­nökével a Lenin-mauzóleum mellvédjén foglaltak helyet, a virágokkal borított urnát a mauzóleummal szemben he­lyezték el. A gyásznagygyűlést Nyiko­laj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, miniszterelnök, a temetés megszervezésére ala­kult kormánybizottság elnö­ke nyitotta meg, az SZKP KB és a minisztertanács nevében végső búcsút véve az elhunyt­tól. Felidézte életútját és ki­jelentette: Alekszej Koszigin a párt által rábízott vala­mennyi feladat teljesítése kö­zepette bizonyságot tett a párt és a nép ügye. iránti hű­ségéről, nagyfokú igényessé­get és pártszerű elvhűséget, tanúsított. Gazdasági tapasz­talatainak egészét, átfogó is­mereteit a párt irányvonala megvalósításának, a szocia­lista szovjet állam erősítésé­nek, nemzetközi pozíciói erő­sítésének szolgálatába állí­totta. Tyihonov hangsúlyozta, hogy Koszigin nagy tekin­télynek örvendezett a párt és a nép körében. A kommunis­ta párt és a nép ügyének tett kimagasló szolgálataiért szá­mos magas szovjet érdem­rendet és kitüntetést nyert el — két ízben kapta meg a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést. Tyihonov szólt ar­ról, hogy az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége, a miniszter­tanács az egész néppel és külföldi barátaikkal együtt mélységes fájdalommal fo­gadta Koszigin halálának hí­rét és őszinte együttérzéséről biztosítja a hozzátartozókat. Ezután Leonyid Boriszov, a moszkvai pártbizottság titká­ra mondott búcsúbeszédet. Emlékeztetett rá, hogy Alek­szej Koszigin politikai tevé­kenysége több mint négy év­tizeden át kapcsolódott Moszkvához és hogy Koszi­gin személy szerint is sokat tett a főváros népgazdaságá­nak fejlődése érdekében, a lakosságért. Nyikolaj Taraszov könnyű­ipari miniszter beszédében felidézte a Nagy Honvédő Háború időszakát, amikor Alekszej Koszigin sokat tett a népgazdaságnak a honvé­delmi igények szerinti át­állítására, majd arról szólt, hogy milyen szerepet játszott az elhunyt a háború utáni újjáépítésben. Arra is emlé­keztetett, hogy Koszigin nagy érdeklődést tanúsított a la­kossági ellátással összefüggő gazdasági, termelési kérdések Lenpoligrafmas esztergályosa búcsúztatta Koszigint, fel­idézve életútját a munkás­család körében eltöltött gyer­mekkortól a legmagasabb kormányfunkcióig. Emlékez­tetett arra, hogy Koszigin mindvégig közvetlen kapcso­latot tartott fenn a dolgozók­kal, tapasztalatait átadta, és mindenkor a nép érdekében cselekedett. Nyikolaj Tyihonov zársza­va után a szovjet vezetők — Leonyid Brezsnyevvel és Tyi- honowal az élen — vállukra emelték az urnát és gyász­induló hangjai mellett a Kreml falához vitték. Az ur­nát Nyikolaj Tyihonov he­lyezte el a falban, majd tü­zérségi díszsortűz után fel­csendültek a szovjet himnusz hangjai. A himnusz elhang­zása után a politikai bizott­ság tagjai tisztelgéssel vet­tek végső búcsút Alekszej Koszi gintől. A temetési szertartás a moszkvai helyőrség alakula­tainak díszmenetével ért vé­get. iránt. Szülővárosa, Leningrad ne­vében Vaszilij Zaharov, a Salvador Beiktatták a junta elnökét PANORÁMA BUDAPEST Kedden bemutatták a Var­sói Szerződés megalakulásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból készített, A Kék bolygó békéjéért című, negyvenper­ces magyar dokumentumfil­met. A Magyar Néphadsereg Művelődési Házában tartott filmbemutatón jelen volt Pú­ja Frigyes külügyminiszter, Győri Imre, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztá­lyának vezetője, Csémi Ká­roly vezérezredes, honvédel­mi államtitkár, Korcsog And­rás művelődési államtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Földesi Jenő belügy­miniszter-helyettes. A bemutatón megjelentek a Varsói Szerződés tagálla­mainak Budapestre akkredi­tált nagykövetei, valamint katonai és légügyi attaséi. Ott volt Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának ma­gyarországi képviselője. MOSZKVA Hivatalos látogatásának be­fejeztével kedden délután el­utazott Moszkvából Knut Fry- denlund, a Norvég Királyság külügyminisztere. Szovjet­unióbeli tartózkodása alkal­mával a norvég külügymi­niszter látogatást tett Lenin- grádban, majd Moszkvában tárgyalt szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval. Fryden- lundöt fogadta Nyikolaj Tyi­honov szovjet kormányfő is. * Az MSZBT aranykoszorús kitüntető jelvényét nyújtotta át dr. Szűrös Mátyás magyar nagykövet öt szovjet közéle­ti személyiségnek, aki a ma* gyár és a szovjet nép barát­ságáért különösen sokat tett. A magyar nagykövetségen kedden délelőtt megrende­zett ünnepségen Georgij Be- regojov altábornagy, a Gaga­rin űrhajós kiképző központ parancsnoka, Jurij Barabas, a kulturális miniszter első he­lyettese, Ligyija Firszova, a moszkvai városi pártbizottság munkatársa, Viktor Jerofe- jev, a kupavmai finomposztó- gyár igazgatója — az SZMBT elnökségének' tagjai — és Alekszandr Pokriskin mar­sall, a DOSZAAF, a fegyve­res erők támogatói szerveze­Jose Napoleon Duarte a salvadori junta új polgári el­nöke hétfőn letette a hivatali esküt. Az alelnöki tisztet Jai­me Abdul Gutierrez ezredes, a kormányzó tanács egyetlen katonai tagjai tölti be. Meglepetést okozott, hogy Duartét csupán a junta és nem az ország elnöki tisztébe iktatták be, így továbbra is osztoznia kell a hatalomban a junta többi tagjával. Megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a polgári politikus beiktatásával csu­pán a junta cégére változót1, céljai és lényege nem. Az át­alakítás egyetlen célja a vi­szonylag haladónak tekintett Majano ezredestől való sza­badulás volt. Majano tartóz­kodási helye jelenleg is is­meretlen. Duarte beiktatási beszédé­ben azt állította, hogy Salva­dorban nincs többé ok a harcra, ezért mindenkit fel­szólított a fegyverek letételé­re. Azt állította, hogy a ve­zetés véget vet majd a jobb­oldali terrorszervezetek ga­rázdálkodásának. Salvadorban hétfőn ország­szerte folytatódtak a harcok, és az eddigi hírek szerint 36 ember vesztette életét. Mint ismeretes, hétfőn a junta teljes harckészültséget rendelt el a hadseregben, mi­vel a Farab un do Marti népi felszabadító erők és az egy­séges ellenzéki erők általános és végső támadása még ebben az évben várható. Mint az ADN jelenti, a kikötői és raktári dolgozók­nak az Egyesült Államok nyugati partján működő szakszervezete hétfőn úgy döntött, hogy bojkottálni fog­ja a Salvadornak szánt ame­rikai fegyverszállítmányokat, így az 5,7 millió dolláros ka­tonai segély keretében a sal­vadori nemzeti gárdának és a rendőrségnek szállítandó fel­szerelések tekintélyes része várhatóan az amerikai kikö­tőkben reked. tének elnöke vette át a ki­tüntetést. PNOM PENH Kambodzsa kedden ismét bírálta Thaiföldet, mert re­pülőgépei többször megsértet­ték az ország légterét, .illet­ve thaiföldi területről tüzér­ségi tűz alá vettek kam­bodzsai határmeniti körzete­ket, polpotislta bandák beha­tolási kísérleteit fedezve. A határsértések színhelyei Par­sat és Battambang tartomá­nyok voltaik. fi forradalmárok neuelöje 1900. december 24-e különösein jelentős helyet foglal el az oroszországi forradalmi mozgállöm eseménynaptáréban. Nyolc évfizeddöl ezelőtt, ezen a napon jelent meg a forradalmi pro­letár párt megszervezésében jelentős szerep betöltésére hiva­tott illegális marxista újság, az Iszkra első száma. Amikor a múlt század végén Oroszországban fejlődésnek indult a munkásmozgalom a cárizmuslSal és a kapitalista ki- zsákmány olással szemben, a forradalmi marxisták fefliadatul tűzték ki az elaprózott szociáldemokrata körök és csoportok egységes központi szervezetben, való egyesítését. Ennek a szer­vezetnek kellett vezetnie a proletariátus harcát, s megadni e hairc céltudatos jellegét. Az ilyen szervezet megalakítására 1898-ban tett első kísér­let azonban nelm vezetett sikerre. Az OSZDMP I. kongresz- szusán csupán néhány Ihelyi szervezet képviseltette magát. A kongresszus nem dolgozott ki sem programot, sem szervezeti szaíbáilyzfatot a párt számára. V. I. Lenin ebben a helyzetben terjesztette elő azt a tervet, hogy az oroszországi forradalmi marxistákat olyan illegális politikai lap segítségével töMörít- sék és szervezzék proletár párttá amely az ország fő körze­téiben a munkatársiak kiterjedt hálózatával renddlkeziik. Ez a lap lett az Iszkra. Az Iszkrát lenininek szokták nevezni. Lenin .nemcsak a lap kiadásának volt kezdeményezője, hanem, közvetlen szervezője és irányítója is volt. Az újság hasábjain három év alatt több mint 50 cikket publikált, amelyekben földolgozta a párt alap­vető elméleti, taktikai és szervezeti kérdéseit, megalapozta a munkás- és általános demokratikus mozgalom feladatait. Neki köszönhető, hogy az Iszkra új típusú politikai orgánummá, a párt erői egyesítésének és a forradalmi káderek nevelésének, harcos marxistá pártba való tömörítésének központjává vált. Az Iszkra tevékenysége folytán kialakultak az összes szük­séges eszmei-poli tikai előfeltételek Oroszországban egy forra­dalmi marxista párt megalakításához. 1903 .elejéig az ország­ban levő szociáldemokrata bizottságok többsége csatlakozott az Tszkralhoz, jóváhagyta annak programját, taktikáját és szer­vezeti tervét, s azt vezető szervként elismerte. A helyi bizott­ságokra támaszkodvta az Iszkra szervezet előkészítette és biz­tosította az OSZDMiP II. kongresszusának összehívását. Ezen a kongresszuson megtörtént a forradalmi marxista szervezetek egyesülése és megalakult az új típusú protetárpárt, 'a bolsevi- k olk pártja. Az Iszkra forradalmi hagyományait aztán más bolsevik la­pok folytatták. Az egész forradalmi marxista sajtó vezető el­vévé vált az a lenini tétel, hogy az újság nemcsak kollektív .propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szerve­ző is. A cárizmus nehéz viszonyai között a párt forradalmi irány­vonalát rendületlenül követő munkás tömegsajtó Lenin és harcostársai által történt megszervezése kiemelkedő példává vált a nemzetközi munkáslmozgalom történetében. Sok mar­xista—leninista párt vezetőinek véleménye szerint a lenini újságok harci hagyományai példaképül szolgálnak a világ élenjáró kommunista sajtójának. LEONYID SIRIKOV (ACPN—KS) Ami változik és ami nem Kedd esti kommentárunk. Most már a kétség árnyéka sem férhet ahhoz, hogy a kínai belpolitikában — ha úgy tetszik^ hatalmi harcban — rendkívül komoly változások tanúja a világ. A legújabb hír szerint a Zsenmin Zsipao, a párt központi lapja minden korábbinál egy­értelműbben írt a „Mao életének utolsó szakaszában elköve­tett súlyos hibákról”.1 Ezzel folytatódik, kiszélesedik és elmé­lyül az az erjedés, amelynek mind világosabban látható célja nemcsak a múlttal, hanem egy élő alakkal való leszámolás. A Mao elleni támadások vitathatatlanul az egyetlen olyan ve­zető ellen irányulnak, akiinek nincs igazi bázisa a jelenlegi .hatalmi struktúrában és aki kizárólag Mao (alighanem mani­pulált) végakaratának köszönheti magas pozícióját. Természe­tesen Hua Kuo-fengről van szó, akinek eltávolítása a jelek szerint rövid idő kérdése és e folyamat alighanem, nem. vélet­lenül esik egybe a tízek perével. Miközben a kínai belső porond csak úgy recseg-ropog a nem akármilyen változásoktól, a kínai külpolitika, pontosabban annak gátlástalan szovjetemen es és terjeszkedő alapállása vál­tozatlan maradt. A legutóbbi órákban Pékingbői érkező hírek csak tovább erősítik eZt a megállapítást. A kontraszt önlmagáért beszél: a haqoi nemzetgyűlés azo­kat az erőfeszítéseket körvonalazta, amelyeket Vietnam népe tesz a felemelkedésiért, a békés építésért, közben pedig Pe- kingből megérkezett az újabb kínai elutasítás, amély nemet mond a kiét ország tárgyalásaira, a problémák békés rende­zésiére. A kínái „nem” annyit jelent, hogy Peking legalábbis „takaréklángon” atóarljia tartani a fenyegető délkelét-ázsiiali fe­szültséget.1 iEgy másik Pekingből keltezett hír, hogy a kínai vezetés éles hangon bírálta a holland kormányt, amely tengeralattjárókat és bizonyos ipari berendezéseket szállít Tájvannak. Egyetlen (megfigyelő sem vonja kétségbe, hogy a kínai kiróhanás nem­csak a címzettnek, vagyis Hollandiának szól, hanem afféle figyelmeztetés egész Nyugat-Európának és az Egyesült Álla­moknak is. iPekingét egyre jobban idegesíti, hogy Nyugat-Eu.rópa Taj­vannal folytatott kereskedelme viharos gyorsasággal nő és a 17 milliós szigetország immár olyan nagyságrendű áruforgal­mat bonyolít le az EGK és a NATO európai tágjaival, mint az egymilliárdos Kína. Ehhez hozzávehetljük, hogy a tajvani fő­városban létesített nyugati „irodák” gyakorlatilag egyfajta bújtatott diplomáciai viszonyt iis jelentenék és Ray S. Oline,, Reagan külpolitikái megbízottja Tajpéitben. a tajvani fővá­rosban nemrég kijdlem;tette: a Fehér Ház új lakója „állandó iszelmélyes megbízottat” küld majd a szigetre. Ez bizony Pe­king számára annyit jelent, hogy a vad szovjeteiténesség kül­politikáját NATO-körökben nem honorálták a kínai vezetés által .remélt miértekben „ . . HARMAT ENDRE A Reagan-kormány újabb tagjai A Reagan-kormány újabb tagjainak kinevezését hozták nyilvánosságra Washingtonban. A kabinet néhány tagja egy sajtótájékoztatón — köztük az egyetlen női miniszter­jelölt és a jövendő ENSZ-nagykövet, aki feketebőrű dip­lomata. A rendőrség felhívása Mint arról már korábban közlés történt, december 15- én 15 óra 30 perckor Buda­pesten, a XVIII., Keszőce ut­cai bölcsődéből a szülők tud­ta és hozzájárulása nélkül, rokoni kapcsolatra és vidéki utazásra hivatkozva, egy is­meretlen nő elvitte Csapansz- kij Orsolya 2 éves kislányt. Az ügyben a rendőrség szé­les körű nyomozást folytat, és ismételten kéri a lakosság se­gítségét. A gyermek személyleírása: 95—100 cm magas, közepes testalkatú, arca kerek, telt, haja szőke, szeme kék. Külö­nös ismertetőjele, hogy a bal felső 3-as foga ferdén nőtt, s a bal comb külső, középső ré­szén körülbelül 50 filléres nagyságú bőrelszíneződés lát­ható. Eltűnésekor viselt ru­házata: sárga, pilóta fazonú, pomponos kötött sapka, ka­pucnis, a nyaktól a bal boká­ig zippzáras, piros orkán ove­rall, bordó színű bunda­béléses, fél lábszárig érő csiz­ma, piros mohair garbó, ele­jén margarétahímzéssel, sö­tétkék, kötött kertésznadrág, piros kötött pulóver. A gyermeket elvivő, isme­retlen nő személyleírása: 25— 30 év körüli, körülbelül 165 cm magas, enyhén molett, sö­tétbarna (esetleg vörösesbar­na), középen elválasztott, valószínűleg festett, nyakba, vagy vállig érő hajú. Arca ovális, kissé szeplős. A cse­lekmény elkövetésekor viselt ruházata: sötét színű hét- nyolcados bőrkabát, fekete alapon piros-sárga-zöld szí­nekkel festett virágmintás vállkendő, melyet 8—10 cm hosszúságú rojt szegélyez, to­vábbá sötét színű, hosszú szá­rú csizma. Az ismeretlen nő elvitt a bölcsődéből egy acélkék, ka­pucnis gyermekbundát, kék kötött garbót, szürke kötött kardigánt, piros kötött nadrá­got és olasz gyártmányú, pi­ros színű, összecsukható, négykerekes gyermekkocsit is. A rendőrség kéri mindazo­kat, akik az esemény körül­ményeiről, a gyermek hollé­téről, a keresett nőről, az el­tulajdonított tárgyakról tud­nak, vagy környezetükben olyan jelenségeket észleltek, amelyek a cselekménnyel ösz- szefüggésbe hozhatók, értesít­sék az ünnepnapok alatt is a budapesti rendőr-főkapi­tányságot a 07-es, vagy a 123-456/17-87-es telefonszá­mon, illetőleg bármelyik rendőrkapitányságot, rendőr­őrsöt, rendőrt.

Next

/
Thumbnails
Contents