Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-24 / 301. szám

1980. december 24. Képújság 3 T6H tanulságok Kis emlékek egy nagy embertől Elolvadt a hirtelen ránkszakadt hó. A jó hetes zimankóra már csak itt-ott, tenyérnyi fehér foltok emlékeztetnek. De nem kell megerőltetni emlékezőtehetségünket, mennyi gon­dot — helyenként bosszúságot is — okozott a hó. Az a hét, amely tulajdonképpen tiz év óta az első ilyen emberpróbáló idő volt. Utána megpróbáltunk mérleget készíteni, összegyűjtve a tapasztalatokat, tanulságokat. Miként azt tették a közúti igazgatóságon, a tanácsoknál, s a hóeltakarítást végző vál­lalatoknál is. Ba'ksai Ervin, a KPM szek­szárdi közúti igazgatója az összegezésnél kellemes hely­zetben volt. Ök ugyanis bi­zonyították, nem csak felké­szültek a télre, hanem ami­kor beköszöntött, jéggel, hó­val, széllel, állták is a sarat — pontosabban a havat. — A tapasztalat is bizo­nyította, időben kell kezdeni a munkát. Időben el kell vé­gezni — így mondjuk — az alásózást. Mert ha már vas­tag hóréteg tagarja az utat, amit ráadásul keményre ta­postak a járművek, ez a mód­szer jóval hatástalanabb. Sokszorta több sóval sem érünk el ugyanakkora ered­ményt. A megye közútjainak gaz­dái időben indultak az utak­ra. Mint azt az igazgató el­mondta, a kedvező kép kiala­kítását segítette, hogy az összhang az egész megyében megvolt. így aztán nem ala­kultak ki az útviszonyokban különbségek az egyes útmér- nökségek szakaszainak hatá­rán. A tapasztalatok persze azt is mutatják, min kell javíta­ni. Például tökéletesíteni kell a riasztási rendszert. Mert az első napokban nem minden dolgozójukat tudták időben mozgósítani. De, szerencsére, azok is, akik nem voltak be­osztva, szívükön viselték az utak állapotát, s jöttek a hiányzók helyett. Érte persze kritika az igaz­gatóságot. Főleg, mert nem volt minden útnak egyforma az állapota. De nem is ter­veztek mindenütt egyforma szintű, hatékonyságú védeke­zést. Sóval a főútvonalakon és a bányákhoz vezető uta­kon olvasztották a havat, je­get. Másutt csak a síkosságot csökkentő homok-, salakszó­rásra került sor. Mert más­ként hatalmas összegeket kellett volna a hóeltakarítás­ra fordítani, s annyi pénzzel sem az igazgatóság, sem az ország nem rendelkezik. Egy másik tapasztalat: fő­leg a 61-es úton, több helyen is keletkeztek járművel át­hághatatlan hóakadályok. S ezek is valószínű megelőzhe­tők lehettek volna, ha kike­rülnek a hófogó rácsok. Csak­hogy a mezőgazdaság betaka­rítási munkáját akadályozták volna a hófogók. A mezőgazdasági üzemek a hóeltakarításban példásan együttműködtek a közúti igazgatósággal. A VOLÁN szerződéses gép­kocsijai, hóekékkel, lelkiis­meretes munkát végeztek. A városokban, községekben az utak még a KPM-utak tisztítása is tanácsi feladat. Ennek ellenére, a közúti igaz­gatóság gépei, ha kinti mun­kájukkal végeztek, segítették a hóeltakarítást a települése­ken is. A KPM-et a havas napo­kon végzett tevékenységéért elismerés illeti. S ezt senki nem vonta kétségbe azok kö­zül, akik a megyehatáron túl­ra autóztak. Mert a tolnai utak tisztábbak voltak, mint a más megyeiek. Olyan különbséget, amit a megyehatárnál észlelhettünk, láthattunk ha beértünk a la­kott településekre is. A há­zak között legtöbb helyen na­gyobb hóval kellett megküz­deni a járművezetőknek, mint a „kinti” utakon. Szekszárdon a hóeltakarí­tás és az utak síkosságának megszüntetése két cég, a vá­rosgazdálkodási vállalat és a költségvetési üzem feladata. A városgazdálkodási vállalat az ősszel kapott megbízatást arra, hogy a járdákon kívül a megyeszékhely központjában a hótolás mellett az úttest sí­kosság-mentesítését is elvé­gezze. Ez új feladat. Bebizonyoso­dott, hogy milyen fontos idő­ben kezdeni a sózást. Mert hétfőn reggel már teljes ka­pacitással végezték magné- ziumkloriddal a járdákon a jég elolvasztását, de a meg­fagyott, vastag rétegen ez szinte hatástalan maradt. Így aztán a 15 köztisztasági dol­gozó törte a jeget, de csak lassan tisztultak a járdák. Egyebet is bizonyított az egyhetes tél. Azt nevezetesen, hogy a meglévő gép-kevés. Ezért rendeltek meg még két hóekét. És végül, de a fontosak kö­zött: a háztulajdonosok, ke­zelők feladatáról. Az egy hét alatt azt tapasztaltuk, hogy sokan hanyagolták el köte­lességüket, a járda tisztítását lakóházuk előtt. Szekszárdon csak négy szabálysértési eljá­rást indították a téli köteles­ségeiket elhanyagolókkal szemben. Valamennyi eljárás vállalati vezető ellen indult. A magánház-tulajdonosok most még csak stencilezect papíron kaptak figyelmezte­tést. — szepesi — Szállítások terven felül Kétszáz tonna mirelit árut, elsősorban tésztaféléket, zöld­borsót, zöldbabot szállított a belföldi fogyasztók részére a karácsony előtti napokban a győri hűtőház. Mindezt ter­ven felül küldték, hiszen éves tervüket már korábban telje­sítették. Az idén minden eddiginél több, összesen 17 ezer tonna mirelit gyümölcs, zöldség, hús- és tésztaféleség hagyja el az üzemet. Megkezdték az utolsó export gyümölcsszállít­mányok rakodását és továb­bítását is. Elsősorban málnát küldenek a nyugat-európai országokba. Az idén összesen 1200 tonna fagyasztott gyü­mölcsöt exportálnak. Járműosere Több mint tíz milliárd fo­rint értékű szerződéseket írt alá a MOGÜRT Külkereske­delmi Vállalat szovjet part­nerével, az Avtoexporttal kü­lönböző járművek és részegy­ségek jövő évi kölcsönös szál­lítására. A megállapodásban a legnagyobb tételt 6450 Ika- rus-autóbusz teszi ki, míg a Szovjetunióból cserébe egye­bek között 24 ezer személy- gépkocsit és több mint 3700 tehergépkocsit és speciális járműveket vásárolunk. Háromszázezer forrávíztároló az NDK-nak A Hajdúsági Iparművekben átadták a háromszázezredik forróvíztárolót az NDK- beli Heim-electric háztartási készülékeket forgalmazó külkereskedelmi vállalatnak. A téglás! gyár 1968 óta szállít bojlereket az NDK-ba. Az iparművek jelenlegi ter­melésének mintegy nyolc százalékát exportálják a Német Demokratikus Köztársa­ságba, ahol a forró víztárol ók folyamatos érkezése a lakásépítési program megva­lósításának előfeltétele is. A háromszázezredik villanybojlert a Hajdúsági Iparmű­vek kollektívája egy NDK-beli több gyermekes munkáscsaládnak ajándékozta. Hetven év« született Erdei Ferenc Tavasszal múlt 24 éve, hogy azt a bizonyos levelet meg­kaptam és amely levél alig­hanem a legmeglepőbb volt életemben. Egy dr. már nem émilékszem milyen vezeítékne. vű László közölte vélem azt a nem várt tényt, hogy tagja vagyok „a Minisztertanács mellett működő Műszaki Fej­lesztési Tanács Mezőgazdasá­gi Albizottsága Termelőszö­vetkezeti Üzemszervezési Szekciójának” és mint ilyen, ekkor és ekkor szíveskedjek megjelenni az Országházban, ahol mi — mármint ez a több soros nevű együttes — ülést tartunk. A levél máig meg­van, de a címet volt1 alkal­mam memoriterként megta­nulni és valószínűleg már so­ha többé nem felejtem el. Elnökünk Erdei Ferenc volt, az akkori miniszterelnök-he­lyettes. Ez már magában elégséges ok volt a megdöbbenésre. Munkahelyem, a perkátai Ál­lami Mezőgazdásági Gépállo­más elég kilteitjedt levelezést folytatott ugyan, de levelező partnereink között miniszter­elnök-helyettes még nem akadt. — Ez mi? — bámult az ■igazgatóm közvetlen főnö­kömre, a főlagronómusra. Sass Józsi bácsi nem az az ember volt, aki egykönnyen elvesztette a nyugalmát. Vál­lat vont: — Meghívó! Az Ivánnak szál, tehát az Iván elmegy és igyekszik okosan viselkedni. iFigyelmet érdemlő tanács volt. Akkoriban a kötelező arányú vetésterületek korát éltük és még a mesés gazdag­ságú perkátai földeken se volt örömünnep a termelőszövet­kezetek élete. Sass bácsi ki­agyalt egy talajerő-visszapót- lásira alapozott üzemszervezé­si módszert, kombinálva némi számosállat-számítással, ta­karmánymérleggel, Távol volt a tökéletestől, de sok kora­beli hangzatos tervvel szem­ben, ezt az adott körülmé­nyek között legalább nagy vonalakban meg lehetett va­lósítani.' Én az egészhez né­hány számítással,1 egy-két csekély ötlettel és mindennek az írásba foglalásával járul­tam hozzá. Az írás megjelent az Agrártudomány című fo­lyóirat egyik számában és most itt a meghívó. Hátamon némi idegen tol­láikkal vonultam, fel tehát a Parlamentbe. Az ember ha csak teheti, sohase késsen, a Parlament épületéből pedig egyáltalán ne. Ilyesformán jó 20—25 perccel korábban je­lentkeztem a kapuőriségnél, amely némi habozás árán ugyan, de beengedett. Azóta jártam már ott néhányszor, de első látogatásom templomi Erdei Ferenc áhítata máig kísér. Ha a ku­pola székesegyház, akkor ez a földszinti folyosó legalább kápolna volt, de a legnagyobb fajtából. Bilgeri csizmáin pat­kójának nem éppen köröm­cipőre emlékeztető kopogását elnyelte a szőnyeg. Az ajtók várkapukra emlékeztettek és mert a meghívóimban szerep­lő szám mögött nem találtam mást, csak egy közepes ter­met, üres tanácskozó asztallal, bekopogtattam a következőn. Máig sem értem., hogy egy ilyen kopogást egy akko­ra ajitö mögött miként lehe­tett meghallani, de meghal­lották. — Tessék! — hangzott be­lülről és én beléptem. A titkártság alighanem máshon,nét nyílhatott; mert Erdei Ferenc dolgozószobájá­ban találtam magám, Erdei a 'titkárával tárgyalt éppen. Itt most a történelmi hűség kedvéért meg kell állni egy pillanatra.. Ahhoz a nemze­dékihez tartozom, mely Erdei, Féja, Darvas., Kodolányi, Né­meth László, Kerék Mihály, Szabó Zoltán és Kovács Imre ma már klasszikusnak számí­tó műveit Bibliaként forgat­ta, szerzőikre pedig úgy gon­dolt, mint hívő katolikus az apóstolofcra. Ebben a pilla­natban tehát olyasféleképpen éreztem magam, mint egy fel­szentelés előtt álló kispap, aki váratlanul rányit János evan­gélistára. Zavarom alighanem a bajuszom állásán is mérhe­tő volt, mert a miniszterel­nök-helyettes elém jött, kezet adott és legalább ilyen segít- ségnyújtőan bemutatkozott: — Erdei Ferenc vagyok! A fentebb emlfíett törté­nelmi hűséghez az is hozzá­tartozna, hogy a magam szel­lemes első mondatait szintígy felidézzem, de ilyenekkel saj­nos nem szolgálhatok. A foly­tatásban Erdei Ferenc kife­jezte abbéli aggodalmát, hogy netán zavarnának a beszél­getésükkel, ha itt ültetnének le. Ezért átitessékelt az élőb­bén! terembe, elém. rakott né­hány folyóiratot és mély em­berismeretről tévén tanúbi­zonyságot, magamra hagyott. Később, az értekezleten, tu­catnyi országos hírű szakem­ber társaságában természete­sen meg se merítem muk­kanni. Az a tény azonban, hogy egyetlen viszonylag si­került .Cikk után, Erdei Fe­renc egy teljesen ismeretlen, 28 éves, ÁMG-s agconóimust magához rendelt és később a végtelen nevű bizottságban a tudós Pálinkás István fa- mulusaként osztott be, talán elárul valamit abból, hogy a nagy egész áttekintése mel­lett milyen gondos fi gyeimet szentelt rendszerező elméje a részieteknek is. Szekciónkat később edfújta a nagytüdéjű idő. Valami azonban ragadhatott ráim az üzemszervezés akkori alap­jaiból. Jóval később, amikor (az időközben már szintén múlitidőbe 'tehető) Mezőgaz­dasági Szervezési Intézetnél a „tudományos segéderő” csep­pet se magas rangját visel­tem, az FM folyosóján és Latkovits igazgató titkársá­gán kétszer-háromszor talál­koztam vele, néhány értekez­leten, előadáson pedig végig­hallgattam. Elképesztően cél­ratörően fogalmazott és fo­galmaztatott. Barázdált, 'mar. káns arcán a mellébeszélés hallatán ideges rángós futott végig, az ilyesmit nem .tűrte sokáig. Konkrét dolgokat azonban végtelen türelemmel tudott hallgatni, ami nem volt mindig könnyű. Ugyan­is a tudósok ndm tanulnak retorikát és sokan hajllamo- sak eltévedni saját gondola­taik, mondataik útvesztőjé­ben,. Természetesen mindig köszöntöttem és ő visszakö­szönt, de azlt sosem hittem, hogy emlékszik is rálm. I960 telén, az 1-es autó­busszal a Hősök teréről jövet láttam utoljára. Szemközt ül­tünk egymással és szemláto­mást jól mulatott azon, hogy karon ülő lányom sehogy nem akar megbarátkozni szi­gorú vonásaival. Az Oktogon­nál ő segített leszállnunk. — Szervusz, baba! — csik­landozta meg az arcát. Jutka lányom felháborodottan bújt a kucsmámhoz. Erdei kezet adott, amikor megköszöntem a segítségét : — Ugye mi a Parlamentben talál,koztunk először? Nem volt választ váró kér­dés. Biccentett, megfordult és eltűnt a tölmegben.-s. -n. A biztonság ellenőrzése a Paksi Atomerőműben Több mint hét évi megfe­szített munka, több tízmilli- árd forint felhasználása nyo­mán az új esztendőben életre kel hazánk nukleáris erőmű­vének első egysége. A nagy esemény közeled­tét jelzi, hogy a biztonság szavatolása érdekében két évvel ezelőtt minisztertanácsi határozattal létrehozott Pak­si Atomerőmű Állami Indí­tó és Ellenőrző Bizottság ki­dolgozta és kiadta a primer- köri első nyomáspróba meg­kezdésének engedélyezési fel­tételeit a WER 440 MW-os blokkokra. E feltételek alkal­mazása a beruházásban érde­kelt valamennyi gazdálkodó szerv számára kötelező. Az engedélyezési rendszer célja, hogy számba vegyék az atom­erőmű létesítésében, üzemel­tetésében, az indításban sze­repet játszó hatósági engedé­lyek meglétét, meggyőződje­nek azoknak a követelmé­nyeknek a megtartásáról, amelyek lehetővé teszik az atomerőmű biztonságos üzemvitelét. A beruházás megvalósításá­ban az ellenőrzés kezdettől fogva folyamatos. Röntgen- felvételek tízezrei, más kor­szerű vizsgálati eljárások kí­sérték nyomon a beépített anyagok, berendezések, mű­veletek kifogástalan minősé­gét. Mindezeken túl, az indí­tás négy fázisában, komplett ellenőrzést is végrehajtanak az indító kormánybizottság előírása és engedélye alapján. A primerköri nyomáspróba az üzembehelyezés előkészí­tésének első és fontos szaka­sza lesz és arra várhatóan a jövő év derekán kerül sor. Ekkor hatalmas erejű, csak­nem 200 atmoszféra víznyo­más alatt vizsgázik a rend­szer, miután egységei előző­leg részpróbák sorozatán si­kerrel működtek. Ez az igénybevétel másfélszerese lesz a tényleges terhelésnek. A feszítő erő nagyságát jól érzékelteti, hogy a hagyomá­nyos nagy erőművi kazánok 100 atmoszféra nyomással működnek. A primerköri gé­pészeti berendezések közé tartozik többek között a reak­tortartály, a fő keringető ve­zetékek és szivattyúk, a gőz- fejlesztők. Egyidejűleg vizs­gázik a villamos működtetés, az irányítástechnikai rend­szerek és berendezések, a sű­rűét levegő ellátás vezetékei, a vegyszerelőkészítés, a mun­kavédelmi feltételeket bizto­sító szellőzés, a vízellátás­csatornázás, a hírközlés, a biztonsági rendszerek. A szu­perellenőrzés kiterjed a szer­vezeti, bizonylati feltételek meglétére is. Az üzembéhelyezés követ­kező fázisa a nukleáris üzemanyag reaktorba helye­zése, az energetikai indítás, végül a tartás üzemelésre történő átvétel lesz, amelyek engedélyezési ‘ feltételeit ugyancsak az állami indító bizottság dolgozza és adja ki.

Next

/
Thumbnails
Contents