Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
1980. december 24. Képújság 3 T6H tanulságok Kis emlékek egy nagy embertől Elolvadt a hirtelen ránkszakadt hó. A jó hetes zimankóra már csak itt-ott, tenyérnyi fehér foltok emlékeztetnek. De nem kell megerőltetni emlékezőtehetségünket, mennyi gondot — helyenként bosszúságot is — okozott a hó. Az a hét, amely tulajdonképpen tiz év óta az első ilyen emberpróbáló idő volt. Utána megpróbáltunk mérleget készíteni, összegyűjtve a tapasztalatokat, tanulságokat. Miként azt tették a közúti igazgatóságon, a tanácsoknál, s a hóeltakarítást végző vállalatoknál is. Ba'ksai Ervin, a KPM szekszárdi közúti igazgatója az összegezésnél kellemes helyzetben volt. Ök ugyanis bizonyították, nem csak felkészültek a télre, hanem amikor beköszöntött, jéggel, hóval, széllel, állták is a sarat — pontosabban a havat. — A tapasztalat is bizonyította, időben kell kezdeni a munkát. Időben el kell végezni — így mondjuk — az alásózást. Mert ha már vastag hóréteg tagarja az utat, amit ráadásul keményre tapostak a járművek, ez a módszer jóval hatástalanabb. Sokszorta több sóval sem érünk el ugyanakkora eredményt. A megye közútjainak gazdái időben indultak az utakra. Mint azt az igazgató elmondta, a kedvező kép kialakítását segítette, hogy az összhang az egész megyében megvolt. így aztán nem alakultak ki az útviszonyokban különbségek az egyes útmér- nökségek szakaszainak határán. A tapasztalatok persze azt is mutatják, min kell javítani. Például tökéletesíteni kell a riasztási rendszert. Mert az első napokban nem minden dolgozójukat tudták időben mozgósítani. De, szerencsére, azok is, akik nem voltak beosztva, szívükön viselték az utak állapotát, s jöttek a hiányzók helyett. Érte persze kritika az igazgatóságot. Főleg, mert nem volt minden útnak egyforma az állapota. De nem is terveztek mindenütt egyforma szintű, hatékonyságú védekezést. Sóval a főútvonalakon és a bányákhoz vezető utakon olvasztották a havat, jeget. Másutt csak a síkosságot csökkentő homok-, salakszórásra került sor. Mert másként hatalmas összegeket kellett volna a hóeltakarításra fordítani, s annyi pénzzel sem az igazgatóság, sem az ország nem rendelkezik. Egy másik tapasztalat: főleg a 61-es úton, több helyen is keletkeztek járművel áthághatatlan hóakadályok. S ezek is valószínű megelőzhetők lehettek volna, ha kikerülnek a hófogó rácsok. Csakhogy a mezőgazdaság betakarítási munkáját akadályozták volna a hófogók. A mezőgazdasági üzemek a hóeltakarításban példásan együttműködtek a közúti igazgatósággal. A VOLÁN szerződéses gépkocsijai, hóekékkel, lelkiismeretes munkát végeztek. A városokban, községekben az utak még a KPM-utak tisztítása is tanácsi feladat. Ennek ellenére, a közúti igazgatóság gépei, ha kinti munkájukkal végeztek, segítették a hóeltakarítást a településeken is. A KPM-et a havas napokon végzett tevékenységéért elismerés illeti. S ezt senki nem vonta kétségbe azok közül, akik a megyehatáron túlra autóztak. Mert a tolnai utak tisztábbak voltak, mint a más megyeiek. Olyan különbséget, amit a megyehatárnál észlelhettünk, láthattunk ha beértünk a lakott településekre is. A házak között legtöbb helyen nagyobb hóval kellett megküzdeni a járművezetőknek, mint a „kinti” utakon. Szekszárdon a hóeltakarítás és az utak síkosságának megszüntetése két cég, a városgazdálkodási vállalat és a költségvetési üzem feladata. A városgazdálkodási vállalat az ősszel kapott megbízatást arra, hogy a járdákon kívül a megyeszékhely központjában a hótolás mellett az úttest síkosság-mentesítését is elvégezze. Ez új feladat. Bebizonyosodott, hogy milyen fontos időben kezdeni a sózást. Mert hétfőn reggel már teljes kapacitással végezték magné- ziumkloriddal a járdákon a jég elolvasztását, de a megfagyott, vastag rétegen ez szinte hatástalan maradt. Így aztán a 15 köztisztasági dolgozó törte a jeget, de csak lassan tisztultak a járdák. Egyebet is bizonyított az egyhetes tél. Azt nevezetesen, hogy a meglévő gép-kevés. Ezért rendeltek meg még két hóekét. És végül, de a fontosak között: a háztulajdonosok, kezelők feladatáról. Az egy hét alatt azt tapasztaltuk, hogy sokan hanyagolták el kötelességüket, a járda tisztítását lakóházuk előtt. Szekszárdon csak négy szabálysértési eljárást indították a téli kötelességeiket elhanyagolókkal szemben. Valamennyi eljárás vállalati vezető ellen indult. A magánház-tulajdonosok most még csak stencilezect papíron kaptak figyelmeztetést. — szepesi — Szállítások terven felül Kétszáz tonna mirelit árut, elsősorban tésztaféléket, zöldborsót, zöldbabot szállított a belföldi fogyasztók részére a karácsony előtti napokban a győri hűtőház. Mindezt terven felül küldték, hiszen éves tervüket már korábban teljesítették. Az idén minden eddiginél több, összesen 17 ezer tonna mirelit gyümölcs, zöldség, hús- és tésztaféleség hagyja el az üzemet. Megkezdték az utolsó export gyümölcsszállítmányok rakodását és továbbítását is. Elsősorban málnát küldenek a nyugat-európai országokba. Az idén összesen 1200 tonna fagyasztott gyümölcsöt exportálnak. Járműosere Több mint tíz milliárd forint értékű szerződéseket írt alá a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat szovjet partnerével, az Avtoexporttal különböző járművek és részegységek jövő évi kölcsönös szállítására. A megállapodásban a legnagyobb tételt 6450 Ika- rus-autóbusz teszi ki, míg a Szovjetunióból cserébe egyebek között 24 ezer személy- gépkocsit és több mint 3700 tehergépkocsit és speciális járműveket vásárolunk. Háromszázezer forrávíztároló az NDK-nak A Hajdúsági Iparművekben átadták a háromszázezredik forróvíztárolót az NDK- beli Heim-electric háztartási készülékeket forgalmazó külkereskedelmi vállalatnak. A téglás! gyár 1968 óta szállít bojlereket az NDK-ba. Az iparművek jelenlegi termelésének mintegy nyolc százalékát exportálják a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol a forró víztárol ók folyamatos érkezése a lakásépítési program megvalósításának előfeltétele is. A háromszázezredik villanybojlert a Hajdúsági Iparművek kollektívája egy NDK-beli több gyermekes munkáscsaládnak ajándékozta. Hetven év« született Erdei Ferenc Tavasszal múlt 24 éve, hogy azt a bizonyos levelet megkaptam és amely levél alighanem a legmeglepőbb volt életemben. Egy dr. már nem émilékszem milyen vezeítékne. vű László közölte vélem azt a nem várt tényt, hogy tagja vagyok „a Minisztertanács mellett működő Műszaki Fejlesztési Tanács Mezőgazdasági Albizottsága Termelőszövetkezeti Üzemszervezési Szekciójának” és mint ilyen, ekkor és ekkor szíveskedjek megjelenni az Országházban, ahol mi — mármint ez a több soros nevű együttes — ülést tartunk. A levél máig megvan, de a címet volt1 alkalmam memoriterként megtanulni és valószínűleg már soha többé nem felejtem el. Elnökünk Erdei Ferenc volt, az akkori miniszterelnök-helyettes. Ez már magában elégséges ok volt a megdöbbenésre. Munkahelyem, a perkátai Állami Mezőgazdásági Gépállomás elég kilteitjedt levelezést folytatott ugyan, de levelező partnereink között miniszterelnök-helyettes még nem akadt. — Ez mi? — bámult az ■igazgatóm közvetlen főnökömre, a főlagronómusra. Sass Józsi bácsi nem az az ember volt, aki egykönnyen elvesztette a nyugalmát. Vállat vont: — Meghívó! Az Ivánnak szál, tehát az Iván elmegy és igyekszik okosan viselkedni. iFigyelmet érdemlő tanács volt. Akkoriban a kötelező arányú vetésterületek korát éltük és még a mesés gazdagságú perkátai földeken se volt örömünnep a termelőszövetkezetek élete. Sass bácsi kiagyalt egy talajerő-visszapót- lásira alapozott üzemszervezési módszert, kombinálva némi számosállat-számítással, takarmánymérleggel, Távol volt a tökéletestől, de sok korabeli hangzatos tervvel szemben, ezt az adott körülmények között legalább nagy vonalakban meg lehetett valósítani.' Én az egészhez néhány számítással,1 egy-két csekély ötlettel és mindennek az írásba foglalásával járultam hozzá. Az írás megjelent az Agrártudomány című folyóirat egyik számában és most itt a meghívó. Hátamon némi idegen tolláikkal vonultam, fel tehát a Parlamentbe. Az ember ha csak teheti, sohase késsen, a Parlament épületéből pedig egyáltalán ne. Ilyesformán jó 20—25 perccel korábban jelentkeztem a kapuőriségnél, amely némi habozás árán ugyan, de beengedett. Azóta jártam már ott néhányszor, de első látogatásom templomi Erdei Ferenc áhítata máig kísér. Ha a kupola székesegyház, akkor ez a földszinti folyosó legalább kápolna volt, de a legnagyobb fajtából. Bilgeri csizmáin patkójának nem éppen körömcipőre emlékeztető kopogását elnyelte a szőnyeg. Az ajtók várkapukra emlékeztettek és mert a meghívóimban szereplő szám mögött nem találtam mást, csak egy közepes termet, üres tanácskozó asztallal, bekopogtattam a következőn. Máig sem értem., hogy egy ilyen kopogást egy akkora ajitö mögött miként lehetett meghallani, de meghallották. — Tessék! — hangzott belülről és én beléptem. A titkártság alighanem máshon,nét nyílhatott; mert Erdei Ferenc dolgozószobájában találtam magám, Erdei a 'titkárával tárgyalt éppen. Itt most a történelmi hűség kedvéért meg kell állni egy pillanatra.. Ahhoz a nemzedékihez tartozom, mely Erdei, Féja, Darvas., Kodolányi, Németh László, Kerék Mihály, Szabó Zoltán és Kovács Imre ma már klasszikusnak számító műveit Bibliaként forgatta, szerzőikre pedig úgy gondolt, mint hívő katolikus az apóstolofcra. Ebben a pillanatban tehát olyasféleképpen éreztem magam, mint egy felszentelés előtt álló kispap, aki váratlanul rányit János evangélistára. Zavarom alighanem a bajuszom állásán is mérhető volt, mert a miniszterelnök-helyettes elém jött, kezet adott és legalább ilyen segít- ségnyújtőan bemutatkozott: — Erdei Ferenc vagyok! A fentebb emlfíett történelmi hűséghez az is hozzátartozna, hogy a magam szellemes első mondatait szintígy felidézzem, de ilyenekkel sajnos nem szolgálhatok. A folytatásban Erdei Ferenc kifejezte abbéli aggodalmát, hogy netán zavarnának a beszélgetésükkel, ha itt ültetnének le. Ezért átitessékelt az élőbbén! terembe, elém. rakott néhány folyóiratot és mély emberismeretről tévén tanúbizonyságot, magamra hagyott. Később, az értekezleten, tucatnyi országos hírű szakember társaságában természetesen meg se merítem mukkanni. Az a tény azonban, hogy egyetlen viszonylag sikerült .Cikk után, Erdei Ferenc egy teljesen ismeretlen, 28 éves, ÁMG-s agconóimust magához rendelt és később a végtelen nevű bizottságban a tudós Pálinkás István fa- mulusaként osztott be, talán elárul valamit abból, hogy a nagy egész áttekintése mellett milyen gondos fi gyeimet szentelt rendszerező elméje a részieteknek is. Szekciónkat később edfújta a nagytüdéjű idő. Valami azonban ragadhatott ráim az üzemszervezés akkori alapjaiból. Jóval később, amikor (az időközben már szintén múlitidőbe 'tehető) Mezőgazdasági Szervezési Intézetnél a „tudományos segéderő” cseppet se magas rangját viseltem, az FM folyosóján és Latkovits igazgató titkárságán kétszer-háromszor találkoztam vele, néhány értekezleten, előadáson pedig végighallgattam. Elképesztően célratörően fogalmazott és fogalmaztatott. Barázdált, 'mar. káns arcán a mellébeszélés hallatán ideges rángós futott végig, az ilyesmit nem .tűrte sokáig. Konkrét dolgokat azonban végtelen türelemmel tudott hallgatni, ami nem volt mindig könnyű. Ugyanis a tudósok ndm tanulnak retorikát és sokan hajllamo- sak eltévedni saját gondolataik, mondataik útvesztőjében,. Természetesen mindig köszöntöttem és ő visszaköszönt, de azlt sosem hittem, hogy emlékszik is rálm. I960 telén, az 1-es autóbusszal a Hősök teréről jövet láttam utoljára. Szemközt ültünk egymással és szemlátomást jól mulatott azon, hogy karon ülő lányom sehogy nem akar megbarátkozni szigorú vonásaival. Az Oktogonnál ő segített leszállnunk. — Szervusz, baba! — csiklandozta meg az arcát. Jutka lányom felháborodottan bújt a kucsmámhoz. Erdei kezet adott, amikor megköszöntem a segítségét : — Ugye mi a Parlamentben talál,koztunk először? Nem volt választ váró kérdés. Biccentett, megfordult és eltűnt a tölmegben.-s. -n. A biztonság ellenőrzése a Paksi Atomerőműben Több mint hét évi megfeszített munka, több tízmilli- árd forint felhasználása nyomán az új esztendőben életre kel hazánk nukleáris erőművének első egysége. A nagy esemény közeledtét jelzi, hogy a biztonság szavatolása érdekében két évvel ezelőtt minisztertanácsi határozattal létrehozott Paksi Atomerőmű Állami Indító és Ellenőrző Bizottság kidolgozta és kiadta a primer- köri első nyomáspróba megkezdésének engedélyezési feltételeit a WER 440 MW-os blokkokra. E feltételek alkalmazása a beruházásban érdekelt valamennyi gazdálkodó szerv számára kötelező. Az engedélyezési rendszer célja, hogy számba vegyék az atomerőmű létesítésében, üzemeltetésében, az indításban szerepet játszó hatósági engedélyek meglétét, meggyőződjenek azoknak a követelményeknek a megtartásáról, amelyek lehetővé teszik az atomerőmű biztonságos üzemvitelét. A beruházás megvalósításában az ellenőrzés kezdettől fogva folyamatos. Röntgen- felvételek tízezrei, más korszerű vizsgálati eljárások kísérték nyomon a beépített anyagok, berendezések, műveletek kifogástalan minőségét. Mindezeken túl, az indítás négy fázisában, komplett ellenőrzést is végrehajtanak az indító kormánybizottság előírása és engedélye alapján. A primerköri nyomáspróba az üzembehelyezés előkészítésének első és fontos szakasza lesz és arra várhatóan a jövő év derekán kerül sor. Ekkor hatalmas erejű, csaknem 200 atmoszféra víznyomás alatt vizsgázik a rendszer, miután egységei előzőleg részpróbák sorozatán sikerrel működtek. Ez az igénybevétel másfélszerese lesz a tényleges terhelésnek. A feszítő erő nagyságát jól érzékelteti, hogy a hagyományos nagy erőművi kazánok 100 atmoszféra nyomással működnek. A primerköri gépészeti berendezések közé tartozik többek között a reaktortartály, a fő keringető vezetékek és szivattyúk, a gőz- fejlesztők. Egyidejűleg vizsgázik a villamos működtetés, az irányítástechnikai rendszerek és berendezések, a sűrűét levegő ellátás vezetékei, a vegyszerelőkészítés, a munkavédelmi feltételeket biztosító szellőzés, a vízellátáscsatornázás, a hírközlés, a biztonsági rendszerek. A szuperellenőrzés kiterjed a szervezeti, bizonylati feltételek meglétére is. Az üzembéhelyezés következő fázisa a nukleáris üzemanyag reaktorba helyezése, az energetikai indítás, végül a tartás üzemelésre történő átvétel lesz, amelyek engedélyezési ‘ feltételeit ugyancsak az állami indító bizottság dolgozza és adja ki.
