Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
ionépüjság 1980. december 21. ANDREJ SZKAJL1SZ: A kutya Rettenetesen szeretem az állatokat, egyszer aztán szereztem is egy kutyát. Görbe lábú, bozontos kis jószág volt; hegyes farka, ha csóválta, úgy járt, mint az autók ablaktörlője. Kivittem az udvarra, hogy hamarabb megszokja új környezetét. Ahogy elmentem vele Kern szomszéd sufnija előtt, fölemelte a hátsó lábát. Ugyanezt akarta csinálni Ski- melicz és Spickhaul szomszédok ajtajai előtt is, de tovább rángattam. Észrevettem, hogy ártatlan kis kalandunk közben vizsla szemmel les utánunk Kern, Skimelicz és Spickhaul. Ereztem, hogy a levegőben lóg, és egyre jobban érik egy kiadós botrány. Valóban, alig, hogy becsuktam az ajtót, máris kopogtak rajta. Kern jött be hozzám. Nagy bajke- verő őkelme, egymás ellen hergel, akit csak tud, és ő maga sem veti meg a veszekedést, de most valahogy csendes, jámbor ember benyomását keltette. — Te, figyelj csak, khm! — kezdte remegő hangon. — Nem beszélhetnénk meg magunk közt? ... Miért kell rögtön így... öö... hivatalosan? Hoznék egy-két üveg konya- kocskát, fizetnék is, ahogy dukál, és minden el lenne boronáivá. Ránéztem. Teljesen józannak nézett ki. — Az isten szent nevében kérlek — mondta teljesen elfúlt hangon —, ne nézz már így rám! Jó, hát megtévedtem ... Az ördög piszkált föl, hogy elhordjam a tüzelődből azt a néhány rönköt... De miért kell rögtön nyomozókutyával? ... Hogy mindenki lássa!? Erre le kellett ülnöm. — Na jó, menj isten hírével! — Imádkozni fogok érted, reggel is, meg este is. Egy perc múltán megint kopogtattak. Lassan, mint aki koporsó után lépked, Skimelicz jött be a szobába. — Megkapod az árát, még ráadást is adok, csak valami marhaságot ne csinálj! — suttogta a fülembe. A padláson, a kémény mögött van a kalucsnid; csak azért hoztam el, hogy el ne vigye valaki... Nem, hittem volna, hogy te majd a nyomozókutyával... Legyen már benned emberség! Isten bizony, soha többé! Nyugtatót vettem be, ahogy elment, mert hevesen vert a szívem, a fülem meg zúgott. De nem, ez utóbbi nem érzéki csalódás volt, hanem igazi zaj: a folyosóról hallatszott be, és egyre jobban fölerősödött, majd üvöltésbe ment át, ahogy kinyitottam az ajtót, Spickhaul állt a küszöbön. Úgy üvöltött, mint a sakál. — A szerelem vitt rá... — üvöltötte —, a kések iránti vak szenvedély .. . Beismerem, polgártárs... Az étteremből hoztam el a kést... A belső zsebemben... Rá se rántanak, ha más csinálja, de engemet rögtön kutyával... Engedj el, ne juttass börtönbe! Soha többé!... Még hallottam Spickhaul üvöltését, amikor föltettem a kutyára a nyakörvet, majd rogyadozó térddel elindultam a legközelebbi rendőri őrszobára. — Csináljanak velem, amit akarnak — mondtam az ügyeletesnek. — Kutyát loptam, ezt itt, ni. Nem tudtam, hogy nyomozókutya. Esküszöm, hogy soha többé!... Fordította: BRATKA LÁSZLÓ A gyermek és a könyv „... valamint a házat is alulról kezdik építeni, azon- képpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermekeknél kell kezdeni” — írja Benedek Elek a magyar gyermekirodalom atytjaj Természetes, hogy Benedek Elek megállapítását ném úgy kell értenünk, hogy azért olvassunk, neveljük gyermekeinket az olvasásra, hogy olvasóközönséget teremtsünk, hanem elsősorban azért, hogy utódainkból értékes emberek, a társadalom hasznos tagijai váljanak.' A gyermekirodalmat nagyon sokáig egészen furcsán és helytelen módon értelmezték, egy leguggoló,! lehajtó, gügyögő irodalmat értettek alatta- az irodalomnak le kélli szállnia a gyermekekhez. Nem így van, A gyermekirodalom az irodalom szerves és elidegeníthetetlen- része, csupán olyan specifikumokkal rendelkezik, melyek figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, addigi élményanyagukat, erkölcsi világképüket. A gyermekirodalomnak önálló léte, létjogosultsága van, hasonló esztétikai ismérvekkel és követelményekkel, mint az úgynevezett felnőtt irodalomnak.: A gyermeket azonban nemcsak beszédre, helyes viselkedésre és a társadalom különböző írott és íratlan normáinak ismeretébe kell megtanítanunk, hanem meg kell tanulni olvasnia is, meg kell szerettetni vele az olvasást, annak örömét. Az elmúlt korok gyermekirodalma két nagy hibába esett. Egyrészt állandóan és szinte kizárólag -pedagógiái célzatú volt, „szájbarágós”, másrészt a gyermeket nem tekintette a maga szintjén sém értelmes lénynek az irodalim-i befogadás szférájában, csupán leereszkedő hangnemben vélte elérhetőnek érteimét. Nem kell mondani, hogy a mai 5—10 évesek valóságérzéke, valóságérzékenysege milyen nagyfokú, elég csak a tv Delta műsorának népszerűségére utalnunk, hogy az autótípusok ismeretéről ne is beszéljünk. Ez már a világra eszmélés, észlelés első pillanatában megnyilatkozik, ezért a mese is miás értelmet kapott az utóbibi két évtizedben. Nincs már vasorrú bába vagy kéményseprő, aki elviszi a rossz gyerekeket. Még a képzeletet megújító mesében is valóságelemek kerülnek túlsúlyba. A jó és a rossz harca, a kaland, de csupán olyanok, melyek mentesek a transzcendentális momentumoktól, A legkisebbek könyvhöz, olvasásihoz való szoktatása azonban még a mesék felolvasása előtt kezdődik; a leporellókkal!, lapozgatokony- vekkel, képeskönyvekkel. Es az sem baj, ha netán a kétéves fiúcska összetépi vagy várat készít belőle. S később, amikor a hallott mese vagy történet élménnyé válik, amikor a 3—4 éves észreveszi, hogy „apu, ezt tegnap másként mondtad”, a mese nemcsak a szórakoztatás vagy az eláltatás funkcióját tölti be, hanem egy nyiladozó értelem emlékezetét is megmozgatja. Ebben a korban a rovidebb •lélegzetű mesék ajánlhatók, mint például a Móra Kiadó nagyszerű össze állítása, a (Mindennapra egy mese, Benedek Elek népmeséd gyűjtésének minden egyes kötete vagy Illyés Gyula nagyszerű 77 magyar népmese című válogatása. Nem szabad élfeledkeznünk a versekről, többek között a memória-gyakorlatok miatt sem. Szerencsére egyre kevesebb szülő „produkaltat- ja” gyerekét a „vendegek előtt versmondással, kitéve őket az esetleges „belesülés” lelki traumáinak. A verset nem megtanultatni, hanem megszerettetni kell, annak nyelvi, stiiláris szépségét, s nem utolsó sorban belső ritmusát, zenéjét. Weöres Sándor, Támko Sirató Károly, Zelk Zoltán vagy Kormos István gyermekversei irodalmi értékű, rangú alkotások, s ha úye- neken nevelődik a gyerek, bizonyos, felnőtt korában nem áll meg a krimik olvasásánál. A mese. és verseskönyvekben a képek szerepe kisegítő, de meg kell értetnünk, hogy nem egy-egy vers vagy mese tartalmának rajzi elmondásáról van szó, hanem a mű lényegének más eszközökkel, egyéni módon való megjelenítéséről. Természetesen szükséges, hogy a környező világot valósághű képekben ismerje meg 3 leolvasóvá nevelés szülők szféra legnehezebb szakasza akkor kezdődik, amikor gyermek önállóan kezd olvasni. „Az ember klasszikusok olvasásara születik — ja .Németh László Lányaim című művében — s egy ep gyerekiélek sokkal közelebb ül a költészet nagy forróhoz, mint egy középiskolával denaturált felnőtt. Igenis, osz. sze lehetne állítani remekművekből egy olyan könyvtarat, hogy a gyermek azon jusson el a serdülésig”. Valóban vannak olyan lyeken generációk nőtték tel, s ma sem porosak, idrezerut- lenek, Defoe, és Swift, Dickens és Mark Twain, Móra es Gárdonyi, Móricz és Mándy Iván alkotásai többségükben tulajdonképpen eredetileg nem a gyerekeknek készültek csupán később nemesedtek azzá, olyan művekké, melyek ismerete nélkül aligha válhat valaki alkotó olvasóvá. Nyilvánvaló szükség van kalandos regényekre, indiántörté- netekre, s arra a műfajra is, melyet egyszerűen Verne Gyulának nevezünk lw ev óta. Ma már csökken a veszélye annak, hogy a tizenévesek csupán szépirodalmat olyasnak s elhanyagolják az úgynevezett ismeretközlő irodalmat. Az egyoldalúság inkább más oldalról fenyeget. Egyrészt a sci-tfi, vagyis a tudományos-fantasztikus regenyek túlzott,1 'jelentőségét messze meghaladó kedvelése, másrészt — ami jobbára csak a most tizenévesekre jellemző — a technika abszolút előnyben részesítése. A társadalorntiidoOTiány ok- ban olyan világviszonylatban is kiváló sorozatok állnak a nagyobb gyerekek rendelkezésére, mint a Képes Történelem, a Képes Földrajz vagy az Így élt.. - Az öszefüggése- ket jól kiemelő, sok képpel bemutató sorozatok nemcsak az iskolai tananyaghoz kapcsolódnak, hanem segítik a helyes történelmi, politikai tájékozódást is. A Móra Kiadó Természetbúvárok könyvespolca Című sorozatában a tudományok szinte minden ágát népszerűén bemutató köteteket találunk.: Ismeretterjesztő gyiermiekkönyvkiajdasunk az utóbbi néhány évben hatalmasat fejlődött. Elég ha utalunk a kisebbeknek szóló Bölcs bagoly, illetve Búvár zsebkönyvek vagy a nemregiben indult Kolibri könyvek című sorozatokra, vagy a< tar- sadalömtudományok területen a már kamaszoknak szánt Iránytű‘című sorozatokra. A művészeti ismeretterjesztés még nem érte utói ezeket a valóban nagyszerű kiadmány- típusokat. Az említett sorozatok inspiráló hatásúak sok esetben életpályákat dönthetnek el —, nem is említve la- tókörtágító hatásukat. A magyar gyertmekkönyv- kiadás napjainkban^ _ vált nagykorúvá — választékában, a művek tartalmi s formai színvonalában a legjobb európaiakkal is felveszi a versenyt. Tudni kell e széles választékból ésszerűen, tudatosan választani; egyrészt hogy az ismeretek és olvasmányok a tudomány és a szépirodalom gazdag palettáját mutassák be, másrészt hogy modot adjon ez a választásra, a specializálódásra is. Az olvasás -a jellem- és ízlésnevelés eszköze az ember formálásában, ezért a szülő feddő és biztató szeme ott kell legyen gyermekei olvasmányainak kiválasztásában is. _ Z ÖLD FERENC Jégvirágos ablak SZEDER KATALIN: Férfitánc Minlthá lálbad a ló volna, mintha éjbe kóborolna, mintha sarkad a dob volna, ajkad hallgatásom orma, kék Sörényed a szél volna, szikraeső pattog róla, mintha tested gitár volna, minden húrja nekem szólna, mintha lábad — mintha éjbe — mintha tested — mintha húrja — Mondd, mivégre vonsz a kútba? Olvasó figura Hincz Gyula festménye Szép magyar nyelv Nyelvi takarékosság Számtalan példával igazolhatjuk, hogy nyelvhasználatunkban mily erőteljesen érvényesül a gazdaságosság, a takarékosság elve. A kiejtésben gyakran kerül egymás mellé három azonos haing, de mérések igazolják, hogy ilyenkor is csak a megszokott hosszúságú hangot ejtjük. A tollal, sakkal szóalakók jól szemléltetik ezt a jelenséget. A toli és a sakk toldalék nélkül is hosszú mássalhangzóra, hosszú ll-re és hosszú kk-ra végződik. A hoz- zájük illesztett -val rag r-jéből is I, illetve k lesz, a teljes hasonulás eredményeképpen, mégsem ejtjük háromszor olyan hosszan, mint a rövid I-t vagy k-t. Sőt, a harmadik hang értékének megfelelő betűt még írásban is megtakarítjuk. Bármennyire világos is a törvényszerűen végbemenő hasonulás, a szóalak egy betűnek á kihagyásával is pontosan tükrözi az értelmet, mégpedig a helyesírásnak ez a legfőbb rendeltetése. A gazdaságosság, a takarékosság a magyar helyesírás negyedik elve, amelyet egyszerűsítésnek nevezünk, s amely a hosszú kétjegyű mássalhangzók leírásában érvényesül, mégpedig úgy, hogy a hosszú kétjegyű mássalhangzóknak csak az első jegyét kettőzzük meg: a Györggyel szóalakban csak a g-t írjuk kétszer, a máso- gik jegy, az y csak egyszer szerepel. Még ismertebb a tőszavaikhoz fűzött toldalékokkal való takarékosság. A tér- és időbeli szókapcsolatban megtakarítottuk a íér-hez is tartozó -beli toldalékot. Ugyanez az elv érvényesül a négy- vagy ötszörös, a hónap-, sőt évszámra, a megye- sőt országszerte szókapcsolatban is. Az azonos elő- vagy utótagú összetételekben még általánosabb, még megszokottabb: zöldség- és gyümölcskereskedés, anya- és csecsemővédelem, általános és középiskola. Nem nehéz belátni, hogy fölösleges pontoskodás és időpazarlás volna a kétszer szereplő szó ismételgetése akár élőszóban, akár írásban: zöldségkereskedés és gyümölcskereskedés, anyavédelem és csecsemővédelem, általános iskola és középiskola. A múl-t század irodalmi nyelvében bőségesen találunk példákat a színészekkel való ilyenféle takarékosságra. Egy a sok közül: „Titkomat őriztem... a kaján- ság-, az irigység-, s a köznapiságnak mérges lehelleté- től” (Jósika). A három azonos szerepű szó közül csak a hanmadilkhoz tette hozzá az író a -nak toldalékot, s ráadásul a másodikhoz, az irigység-hez nem is a -nak, hanem a -nek illeszkedik. Ügy látszik, hogy az iro da Imát és a napi sajtót olvasgató embereknek feltűnt ez a jelenség, s mint stíluseszközt, tréfálkozásra is felhasználták. Ennek a terméke az egyszeri kórház bejáratára kitett tájékoztató: „Beteglátogatás miniden vasár-, csütör- és ünnepnap.” A csütör szócsonk nyilván a -tök-kel válik teljessé és nem a -nap-pal, s ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a nyelvi takarékosságnak is megvannak a határai, korlátái, amelyeket elsősorban a nyelvi közlés egyértelműsége és a közlés körülményéihez illő hangulat szab. Nem annyira a kétértelműség vagy a félireérthetőség miatt, hanem inkább a szöveg keltette hangulat és szokatlan képzettársítás miatt kérdőjelezzük meg az előadók, szónokok ilyen kijelentéseit: „ígérem, rövid leszek” — „Remélem, rövid voltam”. RÓNAI BÉLA Csohány Kálmán rézkarca
