Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
1980. december 21. Képújság 7 Az anyagbeszerző mindennap hazatér [Ha naplót vezetne Vecsernyés Géza anyagbeszerző, ilyenformán adhatna száriiot egy napjáról!: Korán indultam Szekszárdiról, szokás szerint Érden reggeliztem — fél liter tej, három kilfli —, aztán egész nap egy falatot sem ettem, mert nem volt rá időm, de már megszoktam régen. Budapesten ma nyolc helyen 'jártam, majdnem mindent sikerült beszerezni. Jó, hogy nem felejtettem el a névnapokat], két nőnek is kellett venni virágot., A hazaihozott ■áru — autóalkatrész — értéke 180 ezer forint. Nem rakodtam le, nagyon késő lett volna, odaállítana a porta elé, hogy a kocsi szem előtti legyen. A feleségem megvárt a vacsorával, mint mindig ... Tizenegy esztendő óta végzi ezt a munkát Vecsernyés Géza a szekszárdi AMT-nál, és ha Szombathelyre megy, akkor is együtt vacsorázik a feleségével, mert ő megvárja. Ha kilenc órakor ér visz- sza Szekszárdra, kilenckor van vacsora. Az asszony könyvelő a Volánnálj, tudja, milyen az autós élet, megérti, megszokta, A fiuk már nincs otthoni, matematika-fizika szakos egyetemi hallgató. SzekSzárdon beszélgetünk Vecsernyés Gézával, az AFIT-telep főnöki irodájában: — Mi a legfontosabb ebben a munkában? Hogyan tud mindent, vagy majdnem mindent beszerezni? Kell1 az ajándékozás? A demizson? — Ajándékozni én nem tudok. Én eriélkiül is tudtam jó kapcsolatokat teremteni. Érezni kell, milyen hangon beszéljen, kérjen az ember. Ahova tíz év. óta járok, ott ismerős vagyok, így fogadnak. Valamelyik évben Miskolc-Tapolcán üdültünk a feleségemmel és a fiammal, s többen üdvözöltek az ott pihenők közül. AZt mondta a fiam: „Apu, téged mindenki ismer?” Persze, egy-egy szál virág is sokat; ér. A beszerzőhelyeken minden nőt megköszöntök virággal, aki nekem alkatrészt ad évek óta, ezt nem' felejtem el. Ha ott, az üzletben látom valakinek az asztalán a virágot, szóval rádöbbenek, hogy elfelejtettem a névnapot, rögtön megyek virágot venni. Addig nem kérek semmit. így végül is nem kell könyörögnöm, nem kell üres kézzel távoznom, ami áru kapható a boltban, raktárban, azit nekem kiadják.1 „Lányok, mi érkezett a legutóbbi találkozásunk óta?” És már alakul is a lista... — Ilyen egyszerű? Barátságos, jó modor élég? — Nem elég. Szeretni kell ezt a munkát, mindent, ami hozzátartozik. Először is: magam vezetem az autót, magam rakodok, tárgyalok, vásárolok, aláírok, szóval vállalnom kell a felelősséget nagy értékekért. — Szereti az állandó mozgást, vagy csak megszokta? — Nagyon szeretem, éppen ez a jó, hogy az anyagbeszerző nincs helyhez kötve. — Az egészsége is ib írtja az országjárást ? — Még nem voltam táppénzen a tizenegy év alatt. Üdülni viszont kétévenként mehetek. — Hogyan, miért lett anyagbeszerző? — Alapító tag vagyok itt, azt mondhatom. Még el se készült az üzem, már szóltak, ide jönnék-e. Megállapodtunk. Előzőleg a Volánnál dolgoztam, teherkocsit vezettem 13 évig. Most Barkast hajtok, ez a második kocsi 11 év alatt, amit anyag- beszerzésihez használok.' A Barkast 1973 óta vezetem, 3S0 ezer kilométer van benne. — Sose karambolozott? — Egyszer cslúnyán megjártam. Este megyek, nyugodtan hajtok, főúton, nekem van előnyöm. Mellékút- ról nagy sebességgel belém- szaladt egy BIMV. Szétziúzta a kocsimat. Arra eszmélek, hogy valaki mondja fölöttem: „Még él”. Fölsegítettek, semmi bajom nem törtérit, agyrázkódáson kívül. — Körülbelül hányféle cikket, alkatrészt kell beszereznie? — Nemcsak autóalkatrészeket, hanem az üzem munkájához szükséges minden anyagot hozni kell, a szappantól a törlőrongyig. Persze, az alkatrész nagy szám, személykocsikhoz és kis teherautókhoz való mindenféle alkatrészre szükségünk van. Előfordult, hogy 400 ezer forint értékű anyagot hoztam Szekszárdra. — Fel tudná sorolni, hány helyre jár? — Budapestre, Pécsre, Győrbe, Szombathelyre, Veszprémbe. Budapesten nagyon sok üzletbe, raktárba. Az anyagraktárban két és fél milliós a készlet. Két dolgozó a raktári csoportból: Haász Márton és Mező József. Vecsernyés Géza három arca Hetenként kétszer—háromszor fölmegyek a fővárosba. Először is az AFIT központi raktárát keresem fel. Nagyon jó az ellátásunk, ez a legjőbb, a vállalati központ. De itt sem lehet mindig minden. Járni kell az AUTÖKER összes budapesti fiókját. A Rádai utcában tartják a Fiat, a Volkswagen-, a Dacia- és a Renault-alkatrészeket. A Liszt Ferenc téren van a Polski Fiat és a Zsiguli, a Székely Bertalan úton a Wartburg- és a Zaporozsec- anyag, a Paulai Ede utcában a Moszkvics. — Ezekből minden összejön? — Dehogy. Az Ecseri útra is megyek, az AUTÓKER nagykereskedelmi egységéhez. Ugyanennek a cégnek a törökbálinti üzlete, telepe az NDK-reláció. így mondják. Szóval, itt vannak az NDK- ban gyártott kocsik alkatrészei. De ezzel még nem ért véget a sor. Amit nem kapok meg az AUTÖKER-nél, keresem a KERAVILL-:nál. öthat helyen érdemes szétnézni. A MOBIL Nagykereskedelmi Vállalatnak három üzletét érdemes megkeresni. Végül, ha szükséges, elmegyek a szövetkezeti alkat- részboltökba. Körülbelül hat ilyen bolt van, fővárosi áfé- szeké. — Rengeteg hely. Átlagembernek, sőt, átlag anyag- beszerzőnek biztosan nagyon fárasztó ennyi keresgélés. Azt jelenti ez, hogy mindig hiányzik sok minden? — Nem. Van alkatrész, csak az elosztása nem megfelelő. Ezért kell keresgélni, sok helyre utána menni. — Mégis, milyen típusú kocsikhoz legjobb az alkatrészellátás nálunk? — Legjobb a Trabanthoz. Utána következik a Zsiguli, a Skodá és a Wartburg. — Nagy itt a forgalom, az AFIT-nál. Győzi egyedül? — Ketten vagyunk máraz utóbbi évékben. Kinőttük a raktárát is, alig lehet hova tenni az anyagot. De épül az új helyünk. Alkatrész is lesz, raktárunk is, bírjuk az erősödő ostromot. G. J. Fotó: B. J. Termelési biztonság a mezőgazdaságban Nehéz, de sikeres évet zár a magyar mezőgazdaság. Termelési értékének növekedése csaknem 5 százalékos, mely — figyelembe véve a körülményeket — kiváló eredménynek mondható. Az idei hideg tavasz, a növények elhúzódó beérése, az őszi betakarítási veszteségek, mind azt bizonyítják, hogy a terméshozamokat az időjárás még most is — az egyre korszerűsödő gazdálkodás ellenére — számottevően befolyásolja. Viszont a felszabadulás óta eltelt évek mást is bizonyítanak. Tapasztalhattuk, hogy az agrárpolitikának bármiféle időjárásnál nagyobb a szerepe. Soha nem felejthetjük el az 50-es évek elhagyott, megműveletle- nül maradt százezer hektárjait. Azok az emberek, akik korábban a földosztás idején is szinte éltek, haltak a földért — nem látták értelmét erőfeszítéseiknek, a szántásnak, vetésnek és egyszerűen elhagyták a földeket. Anyagilag nem voltak érdekelve a termelésben, teljesen bizonytalanná vált maguk és családjuk megélhetése. Sérelmet szenvedett a munkás—paraszt szövetség, a termelés biztonsága, nem láttak jövőt maguk előtt a földművelők. így súlyos gondok támadtak a termelésben, a lakosság ellátásában, a legelemibb szükségletek kielégítésében. ERÖSÜDÖ BIZALOM Az MSZMP 1956 után az agrárpolitikában is őszintén és következetesen levonta a szükséges tanulságokat. Orvosolták a parasztok jogos sérelmeit; a kötelező, merev begyűjtési rendszert az önkéntes termelési, értékesítési szerződéskötések rendszere váltotta fel. Növekedett a földművelők anyagi érdekeltsége. A megalakuló tsz-ek nagy önállósághoz jutottak és kezdettől fogva az állam megfelelő segítségére támaszkodhattak. A munkás— paraszt szövetség új erőre kapott és az egyre erősödő bizalom elősegítette a termelési célkitűzések elérését is. Széles körűvé vált a mezőgazdaságban a termelési biztonság. Ma már senki sem vitatja, hogy enélkül lehetetlen eredményesen gazdálkodni, nem is beszélve a termelés fejlesztéséről. Ennek a biztonságnak sok az összetevője. Az első és a legfontosabb az anyagi érdekeltség ösztönző megteremtése. Nélkülözhetetlen, hogy a szorgalmas, hozzáértő termelők, a mezőgazdasági nagyüzemek, de a háztáji és kisegítő gazdaságok is érezzék, tapasztalják: kifizetődő a termelés, a bevételek meghaladják a költségeket. Sok mindent meghatároznak a felvásárlási árak, az adórendszer, az állami támogatás rendszere, a termeléshez szükséges anyagok, eszközök árai. Nagy részben ezektől függ, hogy a termelés nyereséges-e vagy veszteséges. Hatásukat különböző mértékben kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolhatják a gazdaságok adottságai, felkészültsége, kezdeményezőkészsége, az emberi igyekezet és szorgalom. Végső soron a terméseredmények sok mindent elárulnak. Mindennél jobban jelzik a helyes agrárpolitika érvényesülésének erejét. A szocialista átszervezés óta eltelt két évtizedben mezőgazdaságunk több mint 70 százalékkal növelte termelését. Világviszonylatban is feltűnő és elismerést érdemlő eredmény ez. Bizonyítja, hogy a tsz-ek és állami gazdaságok a háztáji és a kisegítő gazdaságok értelmét látták az erőfeszítéseknek és sokat tettek adottságaik minél teljesebb hasznosításáért. KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK A termelés biztonsága egyre inkább érvényesült, a termelők a nagyüzemekben és a kis gazdaságokban egyaránt megtalálták számításukat. Az járt jobban, aki többet és jobb minőségben termelt. Erősödött az értékesítés biztonsága is. Az önkéntes — kölcsönösen előnyös — termelési értékesítési szerződések a tervszerű gazdálkodás legfontosabb tényezőivé fejlődtek. Törvény mondta ki a tsz-ek gazdálkodási-önállóságát, így a tsz-ek maguk alakíthatták ki — az adottságaiknak, érdekeiknek leginkább megfelelő — termelési szerkezetüket és törvényes keretek között kiegészítő tevékenységgel is foglalkozhattak. Egyre nagyobb önállóságot kaptak az állami gazdaságok is. Élhettek a mező- gazdasági nagyüzemek az önálló értékesítéssel: közvetlenül a fogyasztóknak, a felhasználóknak adhatták el termékeiket és terményeiket. Nem könnyű feladat, a mintegy 1500 tsz, állami gazdaság és szakszövetkezet, valamint több mint 1,6 millió háztáji és kisegítő gazdaság termelési és értékesítési biztonságának megteremtése, termelési kedvének megőrzése, sőt a növelése. Sok tekintetben nagyok köztük a különbségek; a talaj minősége, a gépesítés, a kemizá- lás színvonala, a szakmai felkészültség eltérő. A mezőgazdasági felvásárlási árak viszont a közepes körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek termelési költségeit veszik alapul. Érthetően jobban jár az a gazdaság, melynek a hozamai nagyobbak, a termelési költségei alacsonyabbak a közepesnél. A kedvezőtlen adottságú tsz-ekben pedig a hozamok is alacsonyabbak a közepesnél és a költségek is magasabbak. Ezek a különbségek tették szükségessé a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek kiemelt állami támogatását. Ennek formái — az ártámogatás és a fejlesztési támogatás — beváltak. TÁRSADALMI ÉRDEK Ez a támogatás azonban nem képes minden hátrányt ellensúlyozni. Nem véletlen, hogy a veszteséges tsz-ek túlnyomó többsége évről évre a kedvezőtlen adottságú gazdaságok közül került ki. Jelenleg is mintegy 350-re tehető azoknak a tsz-eknek a száma, melyek — elsősorban önhibájukon kívül — nem érnek él akkora nyereséget, mely számukra biztonságot teremtene, a termelés megfelelő bővítéséhez szükséges lenne. Több mint 1,3 millió hektár földet művelnek meg ezek a gazdaságok és a termelésükre nagy szükség van. Helyzetük alakulása éppen azért fokozott figyelmet és gondoskodást kíván. A háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési biztonsága is elsőrendű fontosságú; ők adják a mezőgazdasági termelés egyharmadát. Ezek a gazdaságok különösen érzékenyek, termelési kedvükre nagyon kell vigyázni. Az idei év is szolgált tapasztalatokkal. A hízott sertések átvételi idejének merev meghatározása, a hizlalás jövedelmezőségének bizonyos mérvű csökkenése azonnal és érezhetően mérsékelte az anyakoca-tartási kedvet. A nemrégiben hozott intézkedéseknek — az átvételi időpontok méltányos rendezésének és a felvásárlási árak emelésének — célja épp az volt, hogy a termelési biztonságot erősítse, a hizlalási kedvet növelje. A termelési biztonság és a belőle fakadó termelési kedv tehát sok forrásból táplálkozik. Éppen ezért nagy jelentőségű minden intézkedés, mely a mezőgazdasági termelés feltételeivel kapcsolatos. Az idén új módosított, finomított mezőgazdasági szabályozó rendszer célja is az, hogy a termelés tervszerű mennyiségi és minőségi növelésére ösztönözzön. Az ma teljesen nyilvánvaló, hogy a termelési biztonság a mezőgazdaságban egész társadalmunk érdekét — a lakosság jobb ellátását, az export növelését — szolgálja. TÖTH BENEDEK
