Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-20 / 298. szám
1980. december 20. ivÉPÜJSÁG 3 „Tisztelt Falugyűlés! Két beszélgetés margójára December elsején — mert miért ne kezdődjék jól az év utolsó hónapja? — falugyűlést tartottak késő délután Tamásiban, kora este pedig a társközségben, Póriban. A székhely község művelődési házának színháztermében az otthonmaradásra csábító idő ellenére közel ötszázan, Póriban majd kétszázan voltak egyrészt kíváncsiak a községpolitika soros információváltására, másrészt érdekeltek a kongresszusára készülő Hazafias Népfront helyi szerveinek beszámoltatásában, a népfront vezetőinek megválasztásában. Majd hétszáz emiber megjelenése egy nagyközség falugyűlésén nem mindennapi dolog, de Tamásiban nem is előzmények nélkül való, mint erről már több alkalommal írtunk. Miért emelem ki az év utolsó negyedében tartott községpolitikai fórumok sorából a tamásiak és a velük egy lakóhelyi közösséget alkotó páriák falugyűlését? Mert változatlanul példaszerű az a nyíltság, kölcsönös bizalom, ami a tanács és a lakosság kapcsolatát jellemzi, valahányszor csak fontos közdol- gokról van szó. Nincs még hónapja se, amikor valaki — akit azért nem nevezek meg, mert nem szeretném kínos helyzetbe hozni — majdnem olyan szigorral szegezte mellemnek a kérdést, mintha bírói pulpitusról szólna: — Megmondaná, miért kedvelik az újságírók Tamásit? Akkor azt hittem, hogy csak a magam nevében válaszolok, ma már tudom, hogy pályatársaim is azért szeretnek e nagyközségünk gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális életéről hírekkel szolgálni, mert bennük is tiszteletet ébreszt az együtt cselekvésnek az a készsége — némely dologban nemes el. szántsága —, melynek eredményeként azt beszélték meg a mostam falugyűlés résztvevői, hogy 1980. decemberére a település 100 százalékosan megfelel a várossá nyilvánítás követelményeinek. És ez a közösen végzett munka eredménye, mert benne van az a több, mint ötvenmilliós érték is, amit a nagyközség lakossága, üzemeinek munkáskollektívái társadalmi munkával adtak a település- fejlesztéshez. Tamásiban 1976 és 1980 között az egy főre jutó társadalmi munka értéke 198 forinttal haladta meg az ötezret. És ha semmi más nem lenne, csak ez, akkor is vissza lehetne utasítani a föntebb idézett és nem is kicsit sanda kíváncsiskodást. Egyéhként a falugyűlésen — többek között — azt is szóvá tette egyik felszólaló, hogy a nagyközség életének alakulása több publicitást érdemelne és nem annyira az érdemek fitogtatása, mint inkább a folyamatos informálódás miatt. Az információ tudniillik a legjobb üzemanyaga a tettrekész lokálpatriotizmusnak. Védettséget is ad az előre nem látott gondok halmozódásának időszakában a kedveszegettség ellen. Ügymond, jó az, ha tudják az emberek, mely cél megvalósításáért mi történt, és mi az még, amit el kell végezni, mert ha ez megvan, akkor mélyebben érzik át a nagyközséget várossá építők, hogy a közös eredmények további sikeres munkára köteleznek, és nem a megállásra. A feleimben idézett megszólítás elhangzása után Tamásiban dr. Mózes György tanácselnök, Pániban, a társközségben dr. Reichert Ödön vb-titkár adtaik számot a településfejlesztés elmúlt öt évi munkájáról, válaszolva 'arra is, hogy a mostanit megelőző falugyűlésen elhangzott lakossági észrevételekre, javaslatokra milyen intézkedések születtek. Történt mindez valóban családias légkörben, amelyben nincs helye se a sztabioiba csomagolt kérdéseknek, se a váraszóknak. Szóval: a mellébeszélés kényszere nélkül folyt le ez a falugyűlés csakúgy, mint a népfrontbeszámolók megvitatása, a népfront tisztségviselőinek megújítása. A nagyközségi közös tanács elnökének, dr. Mózes Györgynek nem kevesebb, mint huszonkét kérdésre keltéit megadnia nyomban a választ, s bizony volt ezek között olyan is, ami nemmel kezdődött. Nyíltan nemet mondani pedig — tartják még ma is sokhelyütt — egyáltalán nem tartozik a népszerű dolgok közé. Tamásiban viszont kockázatmentesen lehet már nemet is mondani, ha kiegészül tömör magyarázattal. Sőt. Ezt határozottan jónéven veszik a községpolitizáló tamásiak és páriák is, akik az elmúlt években elszoktak a megalapozatlan igenektől. Kis és nagy horderejű dolgok egyaránt szóba jöttek mindkét helyen, s bár irreális kívánságokkal nem állott elő senki, a rövid, átgondolt válaszokból az derült ki, hogy a település fejlődésének elkövetkező újabb öt éve az eddiginél is sóikkal nagyobb ösz- szefogást, okosabb gazdálkodást követel meg. Tisztázódott egyebek között, hogy ha Tamási a következő ötéves tervben elnyeri a városi rangot, az semmiképpen sem jelenti majd, hogy akkor meg lehet állni, kipihenni az elmúlt öt évi településfejlesztési munka fáradalmait. A minőségében más fejlesztési tevékenység ákfcor kezdődik ugyanis igazán. Ahogy azt a krónikás látja: kezdődhet, mert a mostani falugyűlés Tamásiban és Pártban is azt ígérte, hogy a nagyközség lakossága kitart korábban elfogadott jelmondata mellett, mely egyik, ezt megélőző és szintén sikeres községpolitikai fórumon született meg és fogadtatott el: „Tamási városként olyan lesz, amilyennek mi — együtt — megépítjük!” , — óa — Régi és új M ESZÖV-küldöttközgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) kezet, ahol egyetlen felsőfokú végzettségű szakember sincs. Ezen változtatni szükséges. Elsősorban a meglévő dolgozók beiskolázásával. Eredményesek a különböző továbbképző tanfolyamok, erősödtek a kádermunka demokratikus vonásai, a személyzeti apparátus kiépítése az elmúlt években fokozatosan megvalósult. A továbbiakban a szövetség apparátusának a káder- és személyzeti munka segítésével foglalkozott a beszámoló, majd a feladatok közt hangsúlyozta: a szövetkezetek időben biztosítsák a vezetés korszerűsítését. Alapvető változást kell elérni a káderutánpótlás terén. A megüresedett vezetői posztok betöltésekor a belső tartalékokat részesítsék előnyben. Ajánlja a küldöttközgyűlés, hogy a szövetkezetek jobban éljenek a pályázati és ösztöndíj-rendszer adta lehetőségekkel. A vita és a határozati javaslat elfogadása után Csapó Jenő titkárságvezető a SZÖ- VOSZ-nak az ÁFÉSZ-ek és a tagság vagyoni kapcsolatainak továbbfejlesztésével, valamint az egyes kereskedelmi és vendéglátó egységek üzemelési formáival összefüggő feladatokról szóló irányelveit, illetve az ezekkel kapcsolatos megyei tennivalókat terjesztette elő. Az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak a célrészjegyek, egyes, az érdekelt tagság szükségleteit kielégítő fejlesztések megvalósításához — az egy-egy tag által jegyezhető célrészjegy értéke elérheti a 150 ezer forintot, majdnem dupláját az eddigi határnak és, a takaréklevél után járó kamatot kaphat. Szükséges felülvizsgálni a szövetkezeti kiskereskedelmi és vendéglátó egységek közül azoknak a működését, amelyek jelenlegi formájukban nem gazdaságosak, nem elégítik ki megfelelően a lakosság, a tagság igényeit és velük kapcsolatban az egyszerűbb, szerződéses üzemelési formát kell alkalmazni. A küldöttközgyűlés ajánlást fogadott el az új módszer bevezetésének előkészítésére, alkalmazására. A továbbiakban az 1979. évi költségvetés teljesítéséről, a felügyelő bizottság 1980. évi munkájáról, majd a mozgalmi, az ifjúsági és a nőbizottság munkájáról szóló jelentést fogadta el a küldöttközgyűlés. Törvények a holnapról Három nagy jelentőségű törvényjavaslatot fogadott el az országgyűlés most befejeződött téli ülésszaka, módosította a honvédelemről szóló törvényt — tizennyolc hónap, ra csökkentve a sorkatonai szolgálat idejét —, meghallgatta az interpellációkat, az azokra adott választ is, azaz kiemelkedő fontosságú fel. adatokat oldott meg államéletünk legfőbb vezető testületé. A ‘három törvény — a népgazdaság VII, ötéves tervéről; az 1981. évi költségvetésről; a tanácsok 1981—1985. évi pénzügyi tervéről — nemcsak logikai értelemben kapcsolódik szorosan egymáshoz, közös jellemzőjük: a realitások tisztelete a gazdasági teendők meghatározásában:, a minőségi jellemzők előtérbe állítása a végrehajtásban. Társadalmunk a gazdasági építés nehéz szakaszában jár. A hosszú időn át megszokott módszerek, megoldások jelentős részét fel kellett adni a tervezésben, gazdálkodásban igazgatóságban, ezt a követel, ményt fogalmazta meg sokrétűen mindhárom törvény. Új módszereket, megoldásokat kell alkalmazni, kamatoztatni az élet minden területén; két napon át erről folyt az eszmecsere a Parlament üléstermében. Lényegét tekintve egyaránt erről szól a törvényjavaslatokat előterjesztő min iszt erei - nök-lhelyettes, miniszter; a vitában részt vevő gyárigazgató, a körzeti orvos, a Központi Bizottság titkára, a munkás, nő, a tudós, mindazok, akik nemcsak választókerületük, hanem városuk, megyéjük, munkaterületük sokféle gondját, tervét, kétségeit és elhatározását szőtték bele felszólalásukba. A törvényhozó testület tanácskozása éppen ezért egyszerre volt közvetítője és mérlegelője a társadalom legszélebb köreit kép. viselő álláspontoknak. Ezért holnapunkról úgy beszélhettek képviselőink, mint akik túl a feladatokon azzal is tisztában vannak, hogy milyen cselekvőkészségre támaszkodhatnak majd e teendők végrehajtása során. Több. mint százötven képviselő fejtette ki véleményét az országgyűlés bizottságai, illetve a megyei képviselőcsoportok ülésem az előkészítő szakaszban, s most, az országgyűlés tanácskozásán a népgazdaság hatodik ötéves terve törvényjavaslatának finomításához huszonhatan já. rultak hozzá észrevételeikkel és javaslataikkal. Ez is bizonyítéka annak, miként formálódott véglegessé a középtávú népgazdasági program — mert az észrevételek, javaslatok egy része beleépült a tervibe, a másik részét a vég. réhajtás során hasznosítják :—, azaz miként nyílt: széles tere a demokratizmusnak a döntés megszületéslében. Ennek a demokratizmusnak — s tágabban értelmezve: általában az emberi tényezőknek, a tudati elemeknek — a végrehajtásiban is meghatározó szerep kell, hogy jusson, mart a helyi cselekvés iránya csak így alapozható meg. Ennek fontosságát a SZOT fő- tiltkár-íhelyettese éppúgy hangsúlyozta, mint a megyei tanácselnök, a Hazafias Népfront országos titkára, mert hiszen a helyes termelési, településfejlesztési elgondolások összegzése nem automatikusan működő garancia arra, hogy a vállalatoknál, a lakóhelyeken szintén az ésszerűség követelményének megfelelően döntsenek. Ehhez a kollektív bölcsesség elengedhetetlen. 'Nélkülözhetetlen e bölcsesség annak belátásához is, hogy a létbiztonság, valamint az elért életszínvonal megőrzése, megszilárdítása bonyolult kölcsönhatásban áll egymással, s e hatások egészséges arányainak megtartása nem lebecsülhető eredmény — se sikerért: keményen kell megdolgozni — a mai világ- gazdasági környezetben. Végső soron ugyanis a közös gondolkodás és cselekvés a forrása annak, hogy a tevékenységek egésze — légyen szó akár a kivitel öt esztendő alatti 37—39 százalékos növekedésről, a termelő állóeszköz-állomány 26—28 százalékos gyarapodásáról, akár arról, hogy a jövő évben a költségvetés bevételeinek 7,1 százalékkal kell emelkednie, mert csak így fedezheti egyebek között az oktatási, szociális többletkiadásokat — a népgazdaság alkalmazkodóképességének fokozódásáról tanúskodjon. /Lehetetlen vállalkozásnak bizonyulnia akár csak címszavakban is utalni arra, mi minden került szóba a téli ülésszakon, iám a részletezés nélkül is igaz: egycélű, sokrétű volt a vita. Megkülönböztetett helyet kapott a kutatás, fejlesztés jelentősége, a mezőgazdaság tartalékainak hasznosítása, ahogy az általános iskolai oktatás intézmény- hálózatának helyzete, s az egészségügy is kellő megvilágítást kapott a hatodik ötéves terv törvényjavaslatának tárgyalásakor és a lehetősé, géknak megfelelő részesedés jutott a jövő évi állami költségvetés kiadási tételeiben. Szintén fontos, hogy félreérthetetlen álláspont alakult ki az úgynevezett kistelepülések, valamint a városok és a községek fejlesztése arányainak ügyében, mert ebből jelentős társadalmi rétegek olvashatnak ki 'biztatást lakóhelyük jövőjét illetően. Hiba lenne azonban elfeledkezni arról — s ezt a Központi Bizottság titkára fejtette ki teljes Világossággal a vitában —, ihogy a feladatok végrehajtása közben nem szabad elfeledkezni a friss hatásokról, az új elemekről sem. Mert korábban ért tettük — késve vontunk )e bizonyos tanulságokat —, a lehetségesnél kedvezőtlenebb a kezdősebességünk a hatodik ötéves terv küszöbén. Okulni kell abból, ami történt, s a hatodik ötéves terv .időszakában, de már annak első esztendejében fis gyorsan és mégis megfontol tan kell reagálni a társadalmi, gazdasági folyamatok részleteire, hogy e folyamatok egésze összhangban álljon, azzal, amit elterveztünk, amit célunk elérni. Csú csforg alom Az idén korábban elkezdődött az év végi csúcs— mondták a szekszárdi nagypostán. Már december elején volt egy roham és a karácsonyi, 'évvégi csúcs is a szokásosnál hamarabb érezteti hatását. Az átlagnapokon hozzávetőleg 15—16 ezer levél jött-ment a megyeszékhelyen, most a küldemények száma már eléri a 45 ezret. A csomagfogalbm is fokozatosan nő. :A posta nemrég kérte az ügyfeleit, hogy korábban adják fel az ünnepekre szánt küldeményeket. Ügy látszik, a kérésnek volt foganatja. Legalábbis erre utal. hogy míg korábban december közepén kezdődött a csomagdömping, most már 10-én érezték a hivatalban dolgozók, s a kézbesítők', hogy közelednek az ünnepek. És iha ez azt is eredményezi, hogy nem lesz olyan nagy a forgalom az ünnepek előtti néhány napban sem, mint tavaly, vagy tavalyelőtt volt, kellemesebb lesz a postások karácsonya is. Most azonban sokat kell túlórázni valamennyiüfcnek, s nemcsak azért, mert több a küldemény, hanem mert sokan betegek Ügy látszik, a hivatal ablakainál ülőket hamarabb elérte az a betegség, amiről a kö.TÁL tudja csak megmondani, hogy „influenza, vagy más.” így aztán akik a gyógyulok helyett is dolgoznak, még fáradtabbak, s néha bizony idegesek. Van azonban jó is. Például, 'hogy szinte minden egyes küldeményre ráírják az irányítószámot, ami nagyban könnyíti a postások munkáját. De az is tény, hogy elég sok a hiányos, hibás címzés. Reggelente a kézbesítőknek vagy félszáz ilyen címet olvasnak fel, s dicséretükre szolgál, hogy ők a rosszul címzett levelek jó részét is tudják kézbesíteni. De akad mindig 4—5 olyan levél, üdvözlő lap, amit hiába írtak meg, mert nem jut el ahhoz, akinek szánták. Növekedett a távbeszélőforgalom is. A múlt hetihez képest most naponta általában félezerrel több ikézi'kap- csolású beszélgetést kémek a szekszárdiak. S hogy a 01-est tárcsázva néha hosszan kell várni, míg bejelentkezik: a központ, annak az is az oka, hogy az ott dolgozók közül ds sokan betegek. — szepesi — Sok a munka
