Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-20 / 298. szám
2 .Képújság 1980. december 20. Ami ellentétes az enyhülési politikával Ponomarjov párizsi megjegyzései Borisz Ponomarjov, a Franciaországban tartózkodó szovjet parlamenti küldöttség vezetője bírálattal illetett bizonyos francia tömegtájékoztatási eszközöket és politikusokat, amiért azok szembe helyezkednek az enyhüléssel. Megjegyzéseit, amelyek egy fogadáson hangzottak el, az L’Humianité, a Francia Kommunista Párt napilapja ismertette részletesen. Ponomarjov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió ragaszkodik az enyhülés, a leszerelés, a békés együttélés politikájához, hiszen ez a nemzetközi kapcsolatok egyedüli ésszerű alapja. Méltatta a francia— szovjet együttműködés eredményeit is, majd így folytatta: „Sajnálatos módon tapasztalni kell azonban, hogy francia részről a békés együttélés tekintetében sokszor ellenkező módon járnak él. Számos nagy francia tömegtájékoztató eszköz, különösen pedig a rádió és a televízió tisztességtelen híreszteléséket terjeszt, noha az államé, tehát annak politikáját kellene szolgálnia. Néha pedig egyenesen rágalmakat terjeszt országunkról. Ez mérgezi a légkört, árt a népeink közötti barátságnak és megértésnek, kapcsolatainknak.” „A francia televízió legutóbbi, igencsak részrehajló adásai úgy írták le a szovjet emberek mindennapi életét, mintha az valóságos pokol lenne. Mit tudhatnak meg a franciák az ilyen adásokból? Mire valók ezek? — Meg kell ezt mondani, mert hogy őszinték legyünk, időnként az atlanti szelek elég erőteljesen fújnák Franciaországban, és a jelék szerint hatnak egyes politikusokra is — mondta. — Nem lennénk őszinték önökhöz, ha eltitkolnánk azt a kellemetlen meglepetést, amelyet a francia hatóságok azon nyilatkozata nyomán éreztünk, hogy Franci'aország már kísérleteket hajtott végre a neutron- fegyverrel, és elhatározhatja e fegyver gyártását az elkövetkező években. Nem tudjuk megérteni, mi bírja Francia- országot arra, hogy ilyen tevékeny módon vegyen részt az atomifegyverkezési versenyben, s hatalmas összegeket fordítson, ilyen célokra, holott kétségkívül szüksége lenne a pénzre más célokra is.” „Nem maradhatunk közömbösek ama felhívások iránt, amelyeket a NATO vezérkarában és Franciaországban bocsátanak ki az utóbbi időkben annak érdekében, hogy Franciaország folytasson katonai együttműködést az atlanti szervezettel, sőt gyakorlatilag térjen vissza a NATO katonai szervezetébe. Véleményünk szerint e szándékok összeegyeztethetetlenek a katonai enyhülés követelményeivel” — jelentette tó Ponomarjov. Leningrádba érkezett a norvég külügyminiszter Sedli Klibi Bejrutban Pénteken délelőtt rövid látogatásra Bejrutba érkezett Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára, és átadta Szártósz libanoni államfőnek a november végén megtartott arab csúcsértekezlet gazdasági alapokmányát. Ugyancsak az Arab Ligával összefüggő hír, hogy Kuvait pénteken hivatalosan cáfolta azt a bejrúti sajtóértesülést, amely szerint Kuvait — Szaúd-Arábiával együtt — felfüggeszti a Libanonban állomásozó arab (Szíriái) békefenntartó erak költségeihez való hozzájárulást. Pénteken délután Lenin- grádba, szovjetunióbeli hivatalos látogatásának első állomására érkezett Knut Try- denlund, a Norvég Királyság külügyminisztere. A szovjet— norvég külügyminiszteri tárgyalások, amelyek hétfőn kezdődnek Moszkvában, folytatását jelentik a Szovjetunió és észak-európai szomszédai közötti párbeszédnek. Try- denlund személyében néhány hónap leforgása alatt a harmadik észak-európai országból érkezik Moszkvába magas rangú politikus: tavasz- szal a svéd külügyminiszter, majd Kek'konen finn elnök látogatott el a Szovjetunióba. Norvég külügyminiszter utoljára 1966-ban tárgyalt a Szovjetunióban (Jphn Lyng). 1974-ben Trygve Bratteli miniszterelnök viszonozta a szovjet kormányfő három évvel korábbi oslói látogatását. A mostani kormányszintű találkozó időszerűségét nem csupán a legutóbbi hasonló megbeszélés óta eltelt hosz- szú idő indokolja: mindenekelőtt a nemzetközi kérdések, az Európa biztonságát érintő problémák között van jó néhány, amely mindkét ország érdeklődésére számot tart! A nemzetközi és európai témák mellett szerepelni fog a szovjet—norvég megbeszélések napirendjén a kétoldalú kapcsolatok kérdése is. PANORAMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizotságának első titkára táviratban köszöntötte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökét 74. születésnapja és az Októberi Forradalom Érdemrenddel történt kitüntetése alkalmából. * Üj műsorstruktúra kialakítását tervezi ,a televízió az elkövetkező öt évben — jelentette be Nagy Richard, a Magyar Televízió elnöke pénteken, sajtótájékoztatóján. Gazdagítják a délutáni időszak programját, elsősorban szórakoztató jellegű műsorokkal, a délelőtti órákban pedig az előző napok érdekesebb adásait ismétlik, s újdonságokat is bemutatnak. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének határozatai alapján a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesévé nevezték tó Alelkszej Antonovot, s egyidejűleg felmentették eléktroítedhiíikai ipari miniszteri tisztségéből; ugyancsak a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesévé nevezték ki Ivan Bo- gyult, és felmentették miniszterelnök-helyettesi tisztségéből Vlagyimir Trofimo- vdcs Novikovot, aki nyugállományba vonult. VARSÓ Varsóban pénteken délelőtt megkezdődött a szejm ülése. A lengyel törvényhozás napirendjén szerepel — első olvasásban — a népgazdasági tervről és a jövő évi költség- vetési törvényről szóló tervezet megvitatása, az ideiglenes költségvetési törvény tervezetéről szóló beszámoló meghallgatása, az adókötelezettségekről szóló törvény- tervezet ismertetése. RÓMA Cvijetin Mijatovics jugoszláv államfő pénteken délelőtt, Rámából való elutazása előtt még egyszer találkozott Pertini olasz köztársasági el- nökkél. A két állaimfő elégedetten nyilatkozott országaik kapcsolatainak fejlődéséről. Ugyancsak pénteken II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta a jugoszláv éltem főt. Ulsteri lőporos hordó Péntek esti kommentárunk. Csökiken-e a feszültség a közeljövőben Észak-Írországban? — bizonyosat senki nem tud. Mindenesetre a Maze-i és az Armagh-i börtönben fogva tartott IRA-iharcosok pénteken befejezett éhségsztrájkja némileg enyhített a pattanásig feszült helyzeten. Csakhogy ezek a hullámvölgyek és -hegyek nem újkele- tűek. Északír válságról írni — már-már közhelynek számít 1969 augusztusa óta, amikor a brit hadsereg első kötelékei megjelentek a hat tartományiban. Most tizenegyezer angol katona állomásozik Észak-írországiban. Többségük — a közvél eménykutatások erről tanúskodnak — retteg az IRA kommandóitól, a legváratlanabb időben és helyen robbanó bombáktól, a lesből leadott géppisztölysorozatoktól, a tarományo- ka.t elborító terrorhullámtól. Persze sokán — és joggal — szemére vetik Londonnak: miért kell brutális eszközökkel féken tartani az észak-írországi tartományokat, mi szükség volt az internálótáborokra? A munkáspárti kabinet után most a konzervatívok is kénytelenek beismerni: tapodtat sem sikerült előbbre jutatok a bel- villongás megfékezésében. Igaz, ez hagyomány. A múlt században hatszor vonultak be az angolok Észak-Írországba, hogy rendet teremtsenek. Az elmúlt évtizedekben sem hagyták föil ezzel a szándékukkal. Egyelőre eredménytelenül. Már úgy tűnt, véres karácsony köszönt Ulsterre, mert ismét magasra csapnak az ellentétek lángjai. Az IRA-foglyok- nak politikai státuszt követeltek az éhségsztrájkotok, de a londoni kormány hajthatatlan maradit. Most — néhány társuk életveszélyes állapota láttán — mégis úgy döntöttek a bebör- tönzöttak, hogy abbahagyják az éhezést. Ami viszont folytatódik: az északír protestánsok küzdelme előjogaik érvényesítéséért. Kétségtelenül ez az egyik — bár nem egyetlen — legfontosabb tényezője a több mint egy évtizede tartó nyugtalanságnak. Ian Paisley lelkész nemrég így fogalmazott: „Mi, protestánsok soha nem bíztunk a kormányban, csak a saját erőnkben. Nem a kormányhoz, hanem a koronához vagyunk hívek. Ahhoz az 1701-es örökösödési törvényhez, amely biztosítja az ulsteri hét tartomány protestáns jellegét.” Más szóval az északír többség azt szeretné, ha visszaállítanák a brit katonaság 1969. évi megjelenése előtti állapotokat. Amíg ez nem következik be, félő, hogy az ulsteri nyugtalanság hírei nem kerülnek le az újságok oldalairól. Továbbra is robbannak a bambák, csattannak a lövések az északír tartományokban, így hát bármiikor robbanhat az ulsteri lőporos hordó. GYAPAY DÉNES Izraeli betörés Dél-Libanonba Izraeli csapatok a péntek hajnali órákban katonai akcióba kezdték Dél-Libanon középső szakaszán, helikopterek és tüzérség fedezetével palesztin állások ellen intézve támadást. Az izraeli tüzérség Aisijeh helységet lőtte, a légierő bomibatámadást intézett a dél-libanoni térség középső szakaszán, és a szárazföldi erők — mintegy hatszáz izraeli katona — támadást intéztek Khardálinál a Litani folyón át vezető híd, valamint a folyótól északra fekvő Mahmudia falu ellen — jelentette a WAFA palesztin hírügynökség. A jelentés szerint az izraeliek erős tűz alá vették Nabatijeh-t is. A palesztin—libanoni baloldali közös erők felvették a harcot a támadókkal és egy Tel Aviv-i katonai szóvivő szerint rakétákkal lőtték Izrael északkeleti határ menti részeit; Nem omlott össze Roham-konferencia Báli szigetén Az iráni küldöttség tagjai közrefogták az üres karosszéket, benne a fronton elfogott olajügyi miniszter képével. Normális viszonyok közepette általában három napig tart az OPEC, az Olajexportáló Országok Szervezetének egy-egy miniszteri konferenciája. Normális helyzetről azonban a két nagy olaj tér. melő ország, Irak és Irán kö_ zött kirobbant háború miatt már jó ideje nem lehet beszélni. A háború következményeképpen el kellett halasztani 1980. október 14-én, a Londonba tervezett miniszteri konferenciát. A szimbolikus jelentőségűnek szánt, a szervezet huszadik évfordulóját köszöntő jubileumi csúcsértekezletet sem tudták megtartani november 5-én. (Ezt az értekezletet az egyik hadviselő fél, Irak fővárosában, Bagdadban kellett volna megrendezni.) ARCKÉP A KAROSSZÉKBEN Ilyen körülmények között eredménynek lehet tekinteni politikai szempontból már azt a tényt is, hogy az Indonéziá. hoz tartozó Báli szigetén megtarthatták az OPEC olajmi- nisz tereinek értekezletét, méghozzá úgy, hogy a két hadviselő fél, Irán és Irak képviseltethette magát. Ez an- inkátob „mesterfogásnak” szá. mított, mert Irán olajügyi minisztere ifraiki fogságban van. A Teheránt képviselő miniszterhelyettes, drámai módon, a fogságban lévő miniszter arcképét helyeztette el karosszékében. Ezek után nyilvánvaló lett, hogy a konferencia létrejöttét csak .akkor léhet majd valóban politikai sikernek vélni, ha az értekezlet nem omlik össze. Ezt sikerült elkerülni, s ezzel az OPEC megmenekült a közvetlen széthullás veszélyétől. A két hadviselő országra a többi tagállamok részéről óriási nyomás nehezedett annak érdekében, hogy a konferenciát ne változtassák politikai párbajuk színterévé, hanem ragaszkodjanak az olajpolitikai és árpolitikai kérdések megvitatásához. Végtére ez ' sikerült, ami beszédesen mutatja, hogy az exportáló országok közös pénzügyi érdekei még egy fegyveres konfliktus hatását is el tudják homályosítani. Mindamellett a résztvevők nyilvánvalóan érezték, hogy elhúzódó vita esetén aligha lehet megakadályozni valamiféle 'összecsapást az iráni és az iraki küldöttség között. Ezért a konferencia időtartamát a hagyományos három nap helyett már eleve két napban határozták meg. Azután valósággal keresztülihajszol ták az értekezleten a jelek szerint előre elkészített kompromisszumos javaslatot. Hymodon az egész értekezlet voltaképpen egyetlen napig tartott. A december 15-i, reggeli kezdést követően éjszaka bezárták a konferenciát, majd 16-án, hajnalban kibocsátották a közös közleményt. A közlemény nem tartalmaz különösebb meglepetést. Az OPEC úgynevezett radikális magva, amely általában a nagyszabású áremelés híve, az iraki olajexport részleges bénulásával voltaképpen meggyengült. Ilymódon alig volt realitása annak a követelésnek, amelyet Algéria és Líbia hangoztatott; hogy tudniillik az eddigi, hordónkénti 32 dolláros átlagárat 40 dollárra emeljék. Árrobbanás nem lesz Meghatározó jelentőségű volt viszont a legnagyobb exportőr, Szaúd-Arábia magatartása, amely október ó.ta napi 10,5 millió hordó olajat termel és ilymódon jelentős részben pótolja az iraki és iráni olajexport elmaradása által okozott kiesést a nemzetközi tőkés piacon. A szaúdiak könnyűolajának ára, amelyet hivatalos bázisárnak tekintenek, eddig barrelenként, azaz hordónként 30 dollár volt. Most ezt 32 dollárra emelték. A Báli szigetén hozott határozattal az elméleti maximális árat 36 dollárban 'határozták meg, míg az összes pótlékokkal megterhelt OPEC-plafonár 41 dollár lett. A szaúdi bázisár és az elérhető legmagasabb plafon között a különbség .kilenc dollár. Ez nagyjából megfelel az eddiginek. Az olaj átlagos ára eddig 32 dollár volt, mégpedig azért, mert az olcsó, 30 dolláros szaúdi olaj jelentkezett legnagyobb tömegben a piacon és ez lenyomta az átlag árszínvonalat. A piacon továbbra is Szaúd-Aráfoia szolgáltatja az export zömét. Mindent egybevetve: Báli után. a szakértők számítása szerint, körülbelül tíz százalékkal, tehát valamivel 35 dollár fölé emelkedik az olaj átlagára a tőkés piacon., Mivel a vezető tőkés országok változatlanul nagy tartalékokkal rendelkeznek és a gazdasági nehézségek következtében olajlkeresletük 1980 folyamán öt százalékkal csökkent — a belátható jövőben még akkor sem várható nagyobb szabású árrobbanás, ha elhúzódna az Irán és Irak közötti háború. (-i e-) Dos Santos: Angola fejleszti kapcsolatait Az angolai MiPLA-iMunka- párt első rendkívüli kongresszusának második napján Jósé Eduardo dos Santos államfő és pártelnök az elmúlt három év mérlegét a nehézségek és az elkövetett hibák ellenére pozitívnak minősítette. A párt elnöke a gazdasági sikerek közül kiemelte 'az olaj kitermelés fejlődését. Az oktatás és az egészségügy területén viszont nagy a lemaradás és az élelmiszerellátás „egyáltalán nem kielégítő”. A Központi Bizottság beszámolója felhívta a tervezési minisztérium figyelmét arra, hogy „tegye kiegyensúlyozottabbá a gazdasági fejlődést”. A beszámoló megállapítja, hogy az MPLA-Munkapárt és a szocialista országok közösségének pártjai között az együttműködés sikeresen fej. lődik. Hangsúlyozza, hogy az Angolai Népi Köztársaság kiemelt jelentőséget tulajdonít a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatoknak. Jósé Eduardo dos Santos kitért arra is, hogy Angola rendezni kívánja diplomáciai kapcsolatait a nyugati országokkal, és a békés egymás mellett élés elvének megfelelően fejleszteni óhajtja a gazdasági együttműködést ezekkel az államokkal.
