Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

1980. december 16. TféPÜJSÁG 3 A szakszervezetek XXIV. kongressznsa befejezte ........... (F olytatás az 1. oldalról.) kerüljenek hátrányos helyzet­be. Még ma is vannak olyan vezetők, akik azt képzelik, hogy felsőbb érdeknek tesz­nek eleget, amikor figyelmen kívül hagyják az egyes dol­gozók konkrét helyzetét.. Sze­rencsére egyre kevesebb a különböző szinteken az olyan vezető, aki úgy véli, hogy a hatalom mindenre jogosít és semmire sem kötelez. Hatal­mával senki sem élhet vissza, az mindenkit arra kötelez, hogy becsülettel végezze el munkáját, és tisztességgel in­tézze a rájuk bízott emberek ügyeit. Természetesen a veze­tőknek is, a szakszervezetek­nek is tudniiok kell neimet mondani, amikor ez a reális válasz. A nyereségrészesedést például csak ott követelhetik meg, ahol azt megtermelték. Ahol ez nem történt meg, ott nem lehet nyereséget osztani. Ha a szakszervezetek a dol­gozókat mindig helyesen tá­jékoztatják a dolgok okairól, akkor nincs illúzió és nincs csodavárás. Be fogják látni, nem valamelyik testület jóin­dulatán múlik, ki mikor mit kap, hanem attól, hogy az egyén, az iparág, az ország hogyan dolgozott. Gáspár Sándor végül a nemzetközi kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy a magyar szakszervezetek a len­gyel szakszervezeti mozga­lomban segítenek minden olyan erőt, amely a kibonta­kozást, a problémák szocia­lista megoldását szolgálja. A főtitkár összefoglalója után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság munkájával kapcsolatban ész­revétel nem hangzott el. Ezt követően a küldöttek egyhan­gúlag elfogadták a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa írásos és szóbeli beszá­molóját. A kongresszus az elé terjesztett határozati javaslatot — a módo­sításokat figyelembe véve — Az Internacionálé eléneklésével ért véget a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa határozattá emelte, végül el­fogadta a magyar szakszerve­zetek alapszabályának módo­sítását. Ezzel lezárult a kong­resszus első két napirendi pontja, s egyben léjárt a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és a számvizsgáló bi­zottság mandátuma. Ezután a kongresszus rá­tért a napirend 3. pontjára, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bi­zottság új jávál asztmására. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa megválasztot­ta elnökségét, titkárságát, ve­zető tisztségviselőit, a munka- bizottságokat és kinevezte, il­letve megerősítette a SZOT osztály- és intézményvezető­ket. A számvizsgáló bizottság megválasztotta elnökét és tit­kárát. A Szakszervezeték Országos Tanácsának elnöke: Földvári Aladár. Alelnökök: Dusc'hek Lajos né, Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Pa­lotai Károly. Főtitkár: Gáspár Sándor. Főtitkárhelyettesek: Jakab Sándor, Gál László. Titkárok: dr. Cseihák Judit, Sólyom Ferenc, Timmer Jó­zsef, Virizlay Gyula. Ezt követően a kongresszus plenáris ülésen folytatta mun­káját, ahol az elnöklő Föld­vári Aladár ismertette a vá­lasztások eredményét. Zárszavában az elnök rá­mutatott : most a feladatok végrehajtására kell a fő fi­gyelmet fordítani, az erőket összpontosítani. A szakszerve­zetek, a tisztségviselők azon munkálkodjanak, hogy a szak- szervezeti mozgalom egyre színvonalasabban feleljen meg társadalmi hivatásának. Az egész tagság bátor kiál­lással, alkotó tenniakarással lásson hozzá a közös célok megvalósításához. Végül az elnök köszönetét mondott mindazoknak, akik hozzájá­rultak a kongresszus eredmé­nyes munkájához. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. A magyar szakszervezetek kongresszusának határozata A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa megvi­tatta és elfogadta a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelen­tését az elmúlt öt évben vég­zett munkáról, jóváhagyta a szakszervezetek alapszabályá­nak módosítására tett előter­jesztést. A határozat leszögezi: tár­sadalmi helyzetünket, szo­cialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetértett a Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusa általi végzett elemzéssel, értékelés­sel és magáénak vallja a ki­tűzött célokat és feladatokat, mert azok híven tükrözik né­pünk, a munkásosztály, a négy élsíéi milliós szakszerve­zeti tagság érdékeit, törekvé­seit. A határozat megállapítja, hogy a szakszervezetek az el­múlt években is felelős, cse­lekvő részesei .voltak mind­annak, ami a szocialista épí­tés programjánák végrehaj­tásáért történt és történik. Eredményeik mellett azonban vannak kifogásolható ténye­zők is. Sok tisztségviselő még bátortalanul él a szakszerve­zeti jogokkal és az érdekvé­delmi funkció érvényesítésé­ben is sok még a bizonyta­lanság. Az irányító, ellenőr­ző munkában is akadnak még bürokratikus, formális voná­sok. betölthetik hivatásukat. A szocialista társadalom építése a szakszervezeti mozgalom áltel képviselt négy és fél millió szervezett dolgozó ügye is. Ebből fakad a szákszer­vezetek kettős funkciója: egy­felől szervezik és nevelik a dolgozókat a munkáshatalom védőimére, erősítésére, társa­dalmunk politikai, gazdasági, kulturális erejének növelésé­re, másfelől segítik és ellen­őrzik a munkások, a dolgo­zók anyagi, szociális és kul­turális érdekeinek kielégíté­sét, védelmezik a dolgozók törvényekben, rendeletekben biztosított jogait, képviselik érdekeit. A kongresszus megállapí­totta, hogy az állami és a szakszervezeti szervék között jól működő munkakapcsolat alakult ki, de a növekvő fel­adatok ennek továbbfejleszté­sét igénylik. Vegyenek részt a szakszervezetek aktívabban az országgyűlés munkájában. Szervezett feltételeket kell biztosítani ahhoz is, hogy a bérből és fizetésből élők élet- körülményeit érintő minden rendelkezés meghozatala előtt a SZOT, az érintett ágazati szakszervezet véleményt mondhasson. I. A határozat rámutat, hogy társadalmunk vezető ereje a Magyar Szocialista Munkás­párt, amely a marxizmus—le­niniizmus elvei és saját törté­nelmi tapasztalatai alapján megteremtette azolkiat a poli­tikai és jogi feltételeket, ame­lyek között a szákszervezetek A gazdasági építőmurtka kérdéséit érintve a határozat kifejti, hogy a szakszerveze­tek egyetértenek a VI. ötéves terv irányelveiben megfogal­mazott elgondolásokkal, gaz­daságpolitikánk tervezett fő céljaival és irányaival. A gaz­daságpolitika fő irányvonala a hatékonyság és a verseny- képesség növelése, a minő­ségi tényezőkön alapuló in­tenzív fejlődés kibontakozta­tása legyen. A szakszerveze­tek azt az álláspontot képvi­selik, hogy az életszínvonal­ban elért vívmányaink meg­őrzése és megszilárdítása ér­dekében tartás, hosszú távú megoldások kerüljenek elő­térbe. A szocialista munkamozgal­mak szorosan kapcsolódjanak gazdaságpolitikai törekvé­seinkhez. Segítsék a vállalati belső tartalékok gyorsabb feltárását és hasznosítását, a . gazdasági erőforrások éssze­rűbb, takarékosabb felhasz­nálását, az újító, az alkotó munka hatékonyabb kibonta­koztatását. A szocialista demokrácia érvényesülése, fejlesztése tár­sadalmi előrehaladásunk egyik döntő feltétele. A szo­cialista demokrácia fórumai kialakultak, működnek, most tartalmasabbá téteLük a leg­főbb feladat. Ennék feltétele, hogy a szakszervezetek fel­lépjenek a demokratikus módszereket lebecsülő néze­tek és’ gyakorlat ellen. Uta­sítsanak el minden formali­tást, látszatdémokráciát. Ha­tározottan követeljék meg, hogy mindenütt vegyék fi­gyelembe azoknak a vélemé­nyét, akiket a döntések érin­tenek, s akikre a feladatok megoldása hárul. Különös fi­gyelmet kell fordítani a szak- szervezeti főbizalmiak, bizal­miak és a munkahelyi gaz­dasági vezetők, illetve a bi- zallmitestiületék és a váltala, tok, intézmények vezetői kö­zötti együttműködésre. Ennek keretében vállalniuk kell az érdékek ütköztetéséből faka­dó esetleges konfliktusokat is. A szakszervezeti szervek meggyőző módon képviseljék az egyéni, a kollektiv, a tár­sadalmi érdekéket, a napi, a távlati célok helyes sorrend­jét. A határozat szükségesnek tartja, hogy ne csökkenjen azoknak az életszínvonala, akik a megnövekedett köve­telményeket teljesítik. Aki pedig ennél többet nyújt, azé növekedjék is. A szociális cé­lokra rendelkezésre álló esz­közöket elsősorban az ala­csony jövedelműek, a sok- gyermekes családok, a nyug­díjasok helyzetének javításá­ra, a lakásépítés fejlesztésére kell felhasználni. A közvélemény megérti, hogy az áraknak a piac és a termelés igényeihez kell al­kalmazkodniuk, de igényli, hogy az eddiginél gondosab­ban mérlegeljék a szükséges áremelések gazdasági indo­kait, a különböző rétegekre gyakorolt hatását. Központi árintézkedéseknél, a bérek reálértékének megtartása ér­dekében indokolt esetben al­kalmazni kell a kompenzálás lehetőségeit. A szakszerveze­tek sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem politikai­lag nem tartják célszerűnek, hogy kialakuljon az árak és bérek „versenye”. Ezért el­várják az állami intézmé­nyektől, hogy az árképzésben és árellenőrzésben érvénye­sítsék a legszigorúbb állami fegyelmet, és ennek megsér­tői, valamint a tisztességtelen haszonra szert tevők ellen példamutató szigorral lépje­nek fel. A szakszervezetek javasol­ják a kormánynak, hogy a következő tervidőszakban olyan bérpolitikai gyakorla­tot folytasson, amely elősegí. ti az egyes ágazatok munka, erő-ellátásában, a szakkép­zettségben tapasztalható je. lenlegi ellentmondások mér­séklődését, megszüntetését. Szükséges, hogy a közeljövő­ben) hosszabb távú bérpoliti­ka kidolgozására is sor ke­rüljön, amit a dolgozókkal előzetesen meg kell vitatni. A kongresszus rámutat, hogy a teljes foglalkoztatást hazánkban változatlanul fenn kell tartani. A kongresszus belátja, hogy a szocialista tár­sadalomban a teljes foglal­koztatottság és. a létbiztonság a munkaerő-gazdálkodásban nem jelenthet mozdulatlansá­got. A társadalom nem ga­rantálja kinek-kinek a kíván, sága szerinti munkahelyeit. Lehetőséget kell teremteni azonban airna, hogy mindenki képzettségének és képességé­nek megfelelően helyezked­jék él. Nagyobb mértékben kell megszervezni a dolgozók továbbképzését, 'illetve átkép­zését. Ki kell dolgozni az egy­séges, konszern rehabilitáció rendszerét, ezzel is segítve a rugalmásiaibb imunkaerő-gaz. dálkod'ás-t, az egyéni és társa­dalmi érdekék jobb összhang­ját. A szakszervezetek mű­ködjenek közre abban, hogy a szükségessé váló munkaerő- átcsoporitosítás körültekintő előkészítéssel, emberséggel történjék. A szakszervezetek szüksé­gesnek tartják az ötnapos munkahétre való áttérés meg­kezdését. Ezzel együtt gon­doskodni kell a munkafegye­lem megszilárdításáról, a munkaidő jobb kihasználásá­ról, valamint arról, hogy sza­bad idejüket hasznosan tölt­hessék el a dolgozók. A társadalmi juttatások rendszere, színvonala szocia­lista életünk egyik legna­gyobb vívmánya, A szakszer­vezetek álláspontja az, hogy gazdasági eredményeinkkel összhangban ezeket meg kell őrizni, megszilárdítani és to­vábbfejleszteni. A kongresz- szus hosszú távú szociálpoli­tikai terv megfogalmazását és előzetes társadalmi vitára bo­csátását javasolja. Szinten kell tartani, de lehetőleg még javítani is kell a gyermekel­látást, az ifjúságról való gon­doskodást. Könnyíteni kell a . többgyermekes családok ter­hein. Ezért javasolja a kong. resszus a gyes és a családi pótlékok felemelését, az óvo­dai hálózat, az általános is­kolai és a napközi otthoni helyek számának növelésiét. Szükségesnek tartja az ala­csony nyugdíjak reálértékéi­nek megőrzését, fejlesztését. Ki kell dolgozni az idősekkel való foglalkozás társadalmi programját. zalmiak csoportjuk tényleges, elismert vezetői, a gazdasági vezetéknek pedig felelős part­nerei jegyének. A határozat rámutat, hogy a szakszervezeti mozgalom irányítása egységes. A mi­nisztériumok felépítésében bekövetkező szervezeti válto­zás órdntti a szakszervezetek tevékenységét is. Ki kell dol­gozni az összevont miniszté­riumokkal való együttműkö­dés szervezeti formáit és módszereit. A kongresszus ar­ra is felhívja a figyelmet, hogy fontos feladat a dolgo­zók sokoldalú tájékoztatása, A SZOT és a kormány meg­beszéléseiről, az ágazati szak- szervezéték és minisztériu­mok közös tanácskozásiadról, a szakszervezetek megyei ta­nácsa, valamint a megyei ta­nácsok vezetőinek megbeszé­léseiről, az igazgatók és a szakszervezeti bizottságok tárgyalásairól a dolgozóknak a korábbiaknál alaposabb tá­jékoztatást kell nyújtani. VI. IV. A kongresszus szükséges­nek tartja, hogy tovább erő­södjék a szakszervezeti veze­tő testületek, választott tiszt­ségviselők és aktivisták fele­lőssége a nevelő munkáért. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista brigádok kulturális és közéle­ti tevékenységére; az olvasó, mozgalmiakra; az öntevékeny művészeti együttesekre. A szakszervezetek segítsék a szakmai képzést és tovább, képzést, vatamdnlt az atap- művélltség általános megte­remtését. Vonják be fokozot­tabban a műszaki értelmisé­get a világszínvonalú műsza­ki ismeretek, eljárások ter­jesztésébe. V. A szakszervezeti demokrá­ciában az elmúl öt évben ki­bontakozott pozitív folyama­tokat új elemekkel kell bőví­teni úgy, hogy társadalmi ha­tásuk tovább erősödjék. Az eddigieknél1 is jobb tájékoz­tatássá!, rendszeres képzés­sel, továbbképzéssel és- folya­matos módsziertanl segítség­gel kell, biztosítani, hogy a bi. A nemzetközi kapcsolatok­kal foglalkozva a határozat felhívja a szakszervezeteket, hogy hagyományaikhoz híven aktívan vegyenek részt a vi­lág dolgozóinak a békéért, a társadalmi haladásiért, a jobb élet- és munkakörülménye­kért, a szocializmusért vívott küzdelmében, Szorgalmazzák és segítsék elő a különböző irányzatú szakszervezetek együttműködését és akcióegy­ségének erősítését. Továbbra is tekintsék meghatározónak a szoros barátság és együttmű­ködés erősítését a szocialista országok szakszervezeteivel, törekedjenek aura, hogy ezek a kapcsolatok tartalmasab­bakká váljanak. Az int-ema- ciomalilsta hagyományokhoz híven részesítik sokoldalú tá­mogatásban a fejlődő orszá­gok S2iakszenvezeteit. Gazda­gítsák kapcsolataikat a fej­lett tőkés országok szakszer­vezeteivel, elsősorban Euró­pában. Fokozottabb lendület, tel, kezdeményezőbben vegye­nek részt a Szakszervezeti Vi. tagszövetség és a szakmai nemzetközi szövetségek munkájában. A kongresszus végül -meg­köszöni valamennyi aktivista és tisztségviselő munkáját. Reményét fejezi ki, hogy a következő években a szak- szervezetek előtt álló felada­tok végrehajtásában tovább­ra is számíthatnak -rájuk. A SZOT elnökségének fogadása A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának Elnöksége a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa alkalmá­ból vasárnap az Országház­ban fogadást adott a szak­szervezetek újonnan megvá­lasztott vezető szervei és tisztségviselői, továbbá a kongresszus külföldi yendégei tiszteletére. A fogadáson megjelent Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, Lázár György, a mi­nisztertanács elnöke, Méhes Lajos ipari miniszter és Né­meth Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Politikái Bizottság tagjai. A SZOT újonnan megvá­lasztott elnöksége nevében Gáspár Sándor üdvözölte a fogadás résztvevőit, és kö­szönetét mondott a kongresz- szus sikeréért végzett mun­káért. Nemzetközi visszhang A moszkvai Pravda hétfői számában visszatért Kádár Jánosnak, az MSZMP KB el­ső titkárának a kongresszu­son elhangzott beszédére. A lap a -beszéd nemzetközi vo­natkozásait emelte ki, min­denekelőtt azokat, amelyek a Szovjetunió nemzetközi poli­tikád kezdeményezéséire, a szocialista országok egységé- nék megvédésére és a lengyel helyzetre vonatkoztak. Nagy teret szentelt a lap a magyar szakszervezetek feladatainak. Az NDK sajtója hétfőn Ugyancsak nagy hangsúllyal foglalkozott a magyar szak- szervezletek kongresszusával, Kádár János -beszédével és az elfogadott határozatokkal. A Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja egye­bek között rámutatott: a kongresszus által elfogadott dokumentum pontosan meg­határozza a szakszervezeték helyét és feladatait a mun­kás- és paraszthatalom erő­sítésében. Kádár János felszólalásából a lap kiemelte, hogy az MSZMP KB első titkára a szákszervezetéket a magyar társadalom rendkívül fontos intézményeiként értékelte. A PAP lengyel hírügynök- ség ugyancsak külön kom­mentárban foglalkozott a szaikszervezeték 'kongresszu­sával, nagy teret szentelve a tanácskozás lengyelországi vonatkozásainak.

Next

/
Thumbnails
Contents