Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
1980. november 14. t^PÜJSÄG 3 Húskombinát-építkezés A VÍV munkásaira figyel mindenki Szombaton indítják a hűtőüzemet Ügy is mondhatjuk, hogy a VÍV szakemberei fogják annak a szalagnak a végét, amelyet majd avatáskor elvágnak. A Villanyszerelőipari Vállalat nyolcvanöt fővel dolgozik a szekszárdi húskombinátnál. A húsüzem és az összes kiszolgáló létesítmény elektromos szerelése rájuk vár. Tulajdonképpen úgy is van, hogy a konnektortól, a transzformátorig minden bekötés, és ezekhez minden vezeték elkészítése, felszerelése rájuk vár. Rengeteg a munkájuk, de a java még hátra van. Szinte hétről hétre szorítják ki magukat egy-egy munkaterületről. Átadták, illetve befejezték a szerelést a kúttelepnél, a vízkezelő-gépházban, a szennyvízátemelő létesítménynél, és lefektették a gyár teljes kábelrendszerét. Kiss Ferenc másfél hónapja még Nigériában dolgozott, nyolcadmagával egy tevevágóhidat szerelt. Most itt vezető szerelő. — A munkánk sűrűsödése miatt, a közelgő határidők is indokolták, hogy megerősítsük szerelőgárdánkat, Szegedről, Csongrádból, Pestről és más munkahelyeinkről is jöttek emberek. Az a jó, hogy Mráz Mihály, az ÉLITI mérnöke kifogástalan tervet készített a vágóhíd villamosítására. Nincs, vagy alig egy-egy helyen fordul elő módosítás. Folyamatosan tudnak dolgozni szerelőink. Bevontuk a munkába azokat a húsipari embereket is, akik majd üzemeltetik a gépeket, akik karbantartók lesznek. Kiss Ferenc végigkísér bennünket a vágóhídon. Tizennégy helyen dolgoznak. Trafót szerelnek, motort kábeleznek, kapcsolót kötnek és vezérlőpultokat szabályoznak, mindenütt rajz alapján. Ott is látványos a munka, ahol még nem takarítottak ki. A három hűtőüzem villamosítása kész. Most szombaton kilenc tonna ammóniával töltik fel a rendszert, s próbajáratást kezdenek. A sertésbontó világítási rendszere is kész, úgyszintén minden villamos gépet rá lehet már kötni a vezetékre, a kábeleket az első üzemrészben mindenütt felszerelték a meny- nyezetre. A jövő héten készülnek el a szennyvízkezelő üzemmel. Húszadikán forgatási próbát tartanak. Most a kapcsoló- szekrényt kötik be, rendezik a kábeleket. Ugyancsak szerelik az egyes üzemekben az automatikai rendszereket, illetve ezek ellenőrzési vezetékeit. Dolgoznak még a hús- feldolgozó üzemrészekben is, a szalonnaüzemben például e hét végére fejezik be a teljes világításszerelést. De működik már — ki is próbálták — a szalonnaüzem, a bontó-, a vágórészleg és más konve- jorok is. A jövő héten kezdik a zsírüzem villamos gépeinek bekötését. A világítás már itt is kész. Tekintettel a sok munkára a VÍV szakemberei az átadásig nem tartanak szabad szombatot, sőt vasárnaponként is dolgoznak. Antal István, a VÍV egyik vezető szerelője régebben itt van mint Kiss Ferenc. Ő mondja, hogy kiválóak a kapcsolataik a generálkivitelezővel, a TÁÉV-vel és a beruházóval. A szokásos munkaegyeztető értekezleteken minden segítséget megkapnak, egyeztetik a vállalatok hálódiagramját, kapnak munkaterületet, van elegendő anyag, szerelvény. Legjobban annak örül, hogy a hűtőüzem 160 kilowattos motorjai kifogástalanul működtek a próbaforgatás során. Huszonegy ilyen óriás gép van a hűtőüzemben. Egyébként a húskombinátot 11 transzformátor szolgálja ki. Mindegyik akkora teljesítményű, hogy közepes falut képes volna ellátni villamos energiával. Az üzemhez csatlakozó összes nagyfeszültségű vezeték is kész. Az üzemrészek között telefon-összeköttetés is lesz, az irodaépületben van már az új központ, gyors ütemben szerelik a VÍV emberei a vezetéket a központtól az állomáshelyekig. A vállalatok jó együttműködéséről több alkalommal elismerően írtunk, most is ezt tehetjük. A monori MEZŐGÉP szerelői állítják fel a húsfeldolgozó gépeket. A VÍV szakembereit kérték, segítsenek kábelezni, azaz a fő vezetékről a motorokig elvezetik a kábelt. A VÍV vezérigazgatója, Nagviványi Ádám a múlt héten ismét járt itt. Ő is megelégedéssel tapasztalta a jól szervezett munkát, a gyors előrehaladást. Gyakori látogatók a szerelők között az 1-es üzem vezetői is, hiszen a helyszínen adott segítség énnen úgy szükséges most. mint a szép munkát dicsérő szó. PÄLKOVÄCSJENŐ Fotó: Bakó Jenő Szelegán József és Lázár János a kábeltartó PAS-házakat szereli, állítja össze Szombaton ez a hűtő üzem már dolgozik A tizenegyedik transzformátor sínéit erősítik a szigetelőhöz Kiss Ferenc vezető szerelő Ifjúsági parlamentek A munkahelyi demokrácia sajátos Hiúsági fórumait — az ifjúsági parlamenteket — eddig három alkalommal, 1974-ben, 1976—77-ben és 1978-ban hívták össze. A kormány szerdai ülésén módosította az ifjúsági parlamentek megrendezését szabályozó minisztertanácsi határozatot, amely eddig a fiatalok országos párbeszédének kétévenkénti összehívását írta elő. A jövőben a középtávú tervidőszakhoz igazodva 5 éven belül két alkalommal lesznek ifjúsági parlamentek; egy ízben munkahelyiek, iskolaiak, egy alkalommal pedig felmenő rendszerű tanácskozások. Az ifjúság hatalmas tömegeit, legutóbb egymillió négyszázezer fiatalt megmozgató ifjúsági parlamentek „napirendjében” is lesz változás. Eddig a tanácskozások legfőbb feladata az ifjúsági törvény végrehajtásának ellenőrzése, az eredményekről szóló számvetés megvitatása, az új intézkedési tervek elfogadása, valamint a vállalati-intézményi pénzeszközök ifjúságpolitikai célú felhasználásával foglalkozó állásfoglalás volt. A jövőben viszont e pénzeszközök fel- használásának csupán az elveivel, a főbb területeivel foglalkoznak a parlamentek, a konkrét éves tervezésben pedig a KISZ és a szakszervezet gyakorolja majd az egyetértési jogot. A Minisztertanács úgy határozott, hogy a soron következő, felmenő rendszerű ifjúsági parlamenteket 1981 szeptemberétől 1982 áprilisának végéig kell megtartani. Ezek részletes feladatairól az Állami Ifjúsági Bizottság később hoz határozatot. Az új szabályozás kapcsán az ÁIB-nek a Minisztertanács határozatával egyidejűleg kiadott irányelve néhány átmeneti intézkedést is tartalmaz. Mivel az ifjúsági törvény helyi végrehajtásáról szóló, az 1978. évi parlamenteken jóváhagyott kétéves intézkedési tervek hatálya ez év végén lejár, a munkahelyek, az oktatási intézmények vezetői — a KISZ és a szakszervezet helyi szerveinek egyetértésével — e tervek hatályát meghosszabbítják 1981 őszéig, a következő parlamentekig. Szükség szerint a terveket ki kell egészíteni azokkal az időközben felmerült javaslatokkal, amelyek a következő parlamentekig érdemben megoldhatók. Az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhasználásának 1981. évi tervéről a gazdasági, az intézményi vezetés a KISZ-szel és a szakszervezettel egyetértésben dönt. Amennyiben lényeges ifjúságpolitikai szempont indokolja, a fiatalok többségének kezdeményezésére, az illetékes KISZ- és szakszervezeti szervek javaslatára bármikor — így akár ez év végén is — rendkívüli ifjúsági parlamentet kell összehívni a munkahelyeken vagy az oktatási intézményekben. Fellebbezések nyugdíjügyekben A megyei társadalombiztosítási igazgatóságon Földesi Józsefné nyugellátási osztály- vezetőtől megtudom: az idén eddig több mint 5300 alap- határozatot és 639 módosító határozatot hoztak. Kissé érthetőbbé téve ezeket az adatokat: az első szám azt jelenti, hogy ennyi személynek határozták meg nyugdíja összegét, a második pedig a korábban megállapított nyugdíjak kérelem alapján történő megváltoztatására vonatkozik. A határozatok ellen ebben az évben 44Ó-en szólaltak fel. — Ez a szám a több ezerhez képest nem tűnik túlságosan soknak, de ha csak egy idős ember lenne elégedetlen a megállapított nyugdíjával, az ő számára ez az egy is „sok” — latolgatom, s' Földesi Józsefné ezzel egyetért, de hozzáteszi: — Gyakran nem az összegről folyik a vita, hanem a felszólamlók — rokkantsági esetekben — nem értenek egyet az orvosi bizottság véleményével. Mi pedig természetesen csak ez alapján dönthetünk. — Mi lesz a 440 felszólamlás sorsa? — Az említett esetekben újabb, másodfokú orvosi vélemény szükséges, a többi ügyben pedig a nyugdíjfellebbezési társadalmi albizottság az illetékes. Ennek kilenc tagja egy-egy szakszervezeti szakmai ágazatot képvisel. * Klósz Józsefné e bizottság tagja. Szekszárdon, az Ezerjó utcai lakásán először hiába csengetek, így egy ismerősével elegyedek szóba, s tudakolom tőle: jó helyen . já- rok-e? — Persze! — hangzik a válasz. — Ő az a tevékeny asszony, akit keres. Valóságos „jólélek”... Másnap otthon találom. Fehér hajú asszony, aki azt mondja: — Belecsöppentem a társadalmi tevékenységbe. Hatvannégyben kerültem az MMG-be, ott nyolc évig a társadalombiztosítási tanács elnöke voltam, aztán a BHG- hoz mentem dolgozni, s hetvenhéttől nyugdíjas vagyok. — És „jólélek”? — Nem tartom magam különbnek másnál, de amit az albizottságban teszek, azt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. nyugdíjba készülőkkel. Sokszor hiányoznak dokumentumok, gond a felszabadulás előtti munkaviszonyok igazolása is, ám tanúkkal bizonyíthatják munkában töltött éveiket a jogosultak. — Kérem, beszéljen erről. — Kéthetente ülésezünk, s bíráljuk el a fellebbezéseket. Igyekszünk mindannyian az emberek jogos érdekeit képviselni, s elmondhatom, hogy nagyon jó az összetétele az albizottságnak. Persze, csupán szívvel-lélekkel nem lehet pénzügyekben döténi, hanem ismerni kell a jogszabályok adta lehetőségeket is. Van dolgunk bőven, néha mondjuk is, mikor pénteken reggel 8-kor találkozunk az ülésen: annyi a fellebbezés, hogy ide kellene hozatni az ebédünket is... — Mitől függ a fellebbezések száma? — Részben a nyugdíjasok szubjektív megítélésétől, részben pedig — és ez a döntő —1 a vállalati, üzemi nyugdíjelőkészítő bizottságok munkájától. Ezek felveszik az igényeket, s már legkésőbb a korhatár elérése előtt egy évvel el kell beszélgetni a Klósz Józsefné, a nyugdíj- fellebbezési albizottság tagja — Előfordulnak különösen * nehéz esetek? — Jött már hozzánk olyan asszony, akin látszott, hogy egész életében dolgozott, de semmilyen dokumentummal nem tudta bizonyítani ezt. S ennek ellenkezője is akadt, amikor egy meglehetősen nagy nyugdíjú asszony mindössze tíz forint miatt keresett fel bennünket, s bebizonyította igazát. — összességében felel ő- sebb, nagyobb jelentőségű döntéseket kell hozniuk, mint. például egy-egy segély összegének megállapításakor teszik azt mások. — Igen, mert — bár idősekről van szó — remélhetőleg hosszú évekre szóló döntéseket hozunk, s mindig a lehető legkedvezőbben akarunk eljárni. — Nem fárasztja ez 3 munka? — Szeretném minél tovább csinálni, ameddig csak erővel bírom. Ha tudok, mindig szívesen segítek. * A beszélgetést követő második napon csengett a szerkesztőségben a telefon: Klósz Józsefné keresett: — Elfelejtettem elmondani, hogy hetvenötben SZOT- oklevelet kaptam társadalmi munkám elismeréséül... Meg azért is hívtam, mert ma ülésezett az albizottság, és bővült a feladatunk: ezután minden héten más-más al- bizottsági tag eljár majd besegíteni a tanúmeghallgatásokhoz az SZTK-ba. Mit mondhatok? Kívánhatnék búcsúzóul Klósz József- nének — és az albizottság többi tagjának — további jó munkát, de ez nem elég. Inkább kevesebb munkát kívánok, azt, hogy főként a nyugdíjelőkészítő bizottságok még eredményesebb tevékenysége nyomán csökkenjen a fellebbezések száma nyugdíjügyekben. V. Z.—Cz. S.
