Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-14 / 267. szám

4 IníÉPÜJSÁG 1980. november 14. „Halál a tetvekre”- Becsben Mint azt a bécsi Volksstim­me írja; — A tudatlanság, a rosszul értelmezett szégyen- lősség és az igen nagy fer­tőzőképesség miatt valóságos új csapás fenyegeti az oszt­rák iskolákat és óvodákat: a tetűinvázió lavinaszerűen ter­jed. Ausztriában a fertőzési esetek száma nagyjából meg­egyezik az első világháború utáni évekével. Az óvodák és iskolák vezetői már reszket­nek a téltől, mert a tetvek ilyenkor érzik magukat a leg­jobban. Nem kevés jól ápolt oszt­rák iskolásgyerek anyja és apja pirult el a haja tövéig az utóbbi években, amikor csmetéje hajdíszét alaposabb vizsgálat alá vette és — ti­tokban — tetveket fedezett fel, egészen közönséges tet­veket. Az ilyesmit nem szívesen adja tovább az ember. Vi- szolyog attól, hogy elmesél­je az óvó néninek, a tanító néninek vagy a Franci ma­májának. És ez a titokzatos­kodás csak a tetvek terjedé­sét mozdítja elő. így aztán egyre szemtelenebbek. A Bé­csi Egészségügyi Hivatal ál­tal végrehajtott tetvetleníté- sek száma 1974 elején még évi 100 alatt volt, 1975-ben 491, a következő években már 807, 1977-ben a tetvetlenítők alig-alig győzték a munkát: 3740. De jött még rosszabb is: 5001 tetvetlenítés 1978-ban és végül az 1979-es rekord: 5993 bevetés a tetűfronton. Az idén mindenesetre „irányváltozás” kezd kiraj­zolódni. Eddig 3416 tetvetle­nítés volt, ami egész évre át­számítva „csak” háromnegye­de a tavalyinak. Az egészség- ügyi hivatal reméli, hogy a szélesebb körű tájékoztatás hatására a tetűinvázió egy kissé alábbhagy, és hogy ha­marosan teljesen úrrá lesz­nek a problémán. Időközben megtanultunk a tetvekkel „együtt élni” és a kiszélesedő tájékoztatás segít megfosztani az ügyet tabu­jellegétől, ami végre meg­könnyítheti a harcot ezek el­len a kellemetlen dögök el­len. Mindenekelőtt tudjuk most már. hogy a tetvek a legápoltabb fejektől sem riadnak vissza. Hogy a „tisz­ta gyerek”, aki egyszerre csak tetvekkel a fején kezd sétál­ni, nem feltétlenül csak a szülei képzelődése szerint tiszta. A tetű tehát nem szé­gyen, ha a magától értetődő haivizsgálat során akad, leg­alábbis most már. És egyáltalán miért van­nak olyan gyerekek, akiket ezek az állatkák gvötörnek? Mert egész egyszerűen gyak­ran összedugják a kobakju­kat. A megelőzés persze a tet­vek elleni harcban is a leg­jobb módszer. A sűrű fésű olyasmi, amit a tetvek egyál­talán nem kedvelnek. Ezen­kívül ajánlatos a legalább hetenkénti hajmosás. Ha már egyszer azonban a hatlábúak itt vannak, akkor szigorúan az erre vonatkozó magatartási utasítás szerint kell eljárni. A tetűellenes szerrel történt kezelés után igen hasznos, ha az utolsó hajöblítés ecetes oldattal (öt rész víz, egy rész ételecet) történik. Aztán jól át kell fésülni a hajat, hogy a peték, a serkék is ártalmatlanná váljanak. A „Halál a tetvek- re”-akciót nyolc-tíz nap múl­va meg kell ismételni. S vé­gül nem szabad elfelejteni: a ruhákat és az ágyneműt is tetvetleníteni kell. Hogyan segítsük az iskola munkáját? Még a tanév elején történt. Megyek haza estefelé, s a konyhából énekszó szűrődik ki: Sztep da sztep krugom Puty daljok lezsit. A feleségeim dalol a két na­gyobb fiúval. Meglepődöm egy kicsit, idáig nem volt szokásuk, hogy esténként oro­szul énekeljenek. Lelkesen fogadnak, s kérik, egészítsem ki a dal szövegét, amelyet csák hézagosán ismernek, hisz a nyolcadikos Szabolcs ma tanulta az iskolában. A dalt én is ismerem. Va­laha kedvtelve dúdolgattam a szomorú históriát, hisz az ötvenes évek közepén min­dennapos volt a rádióban: Puszta néma táj, rajta út se visz, Ott a hómezőn halt meg egy kocsis. Elmondom az orosz szöve­get, ismételgetjük egy kicsit, aztán már négyen fújjuk. Leglelkesebben az ötödikes Ajti, akinek csudára tetszik, hogy ilyen igzalmas dologban vehet részt. Hisz az idén ő is megekezdte az orosztanu­lást, s míg a többiek egy-két közhasznú szónál tartanak, ő már egy egész orosz dal tu­dásával dicsekedhet majd az iskolában. Buzgón fújjuk a dalt. Be­kukkant a nagymama is a konyhába, és megkérdezi, mitől van ilyen jókedvünk. Persze, lassan és fátyolos hangon kellene énekelnünk a hómezőn rekedt kocsis vég­üzenetét, de nekünk jóked­vünk van, élvezzük az geyütt- énekelést. Olyan ez, mintha valami közös titkunk lenne. Középiskolás korom első esztendeje rémlik fel, amikor orosztanárnőnkkel oly sokat énekeltünk együtt Esztergom­ban a bányagépészeknél. Ta­lán ezért is szerettük őt any- nyira, mert a sok kedves dal közelebb hozott bennünket egymáshoz. Ezért is örülök annyira, hogy Szabolcsnak dalszerető orosztanárnője van. Hisz tapasztalatból tu­dom, hogy nemcsak szavakat kell tanulni, meg nyelvtani szabályokat., mert az önma­gában holt anyag. Ezzel ön­magában nehéz lelkesedést kelteni egy tizenéves gyerek­ben. Ám megsejteni a nyelv lelkét, valami ízelítőt adni az orosz emberek lelkivilágából, erre nagyszerűen alkalmas a dal. S ha legközelebb megint ta­núinak valamilyen éneket, bizonyára kitörő örömmel jön majd haza a fiam... és együtt dalolgatjuk majd újra, mert így nemcsak a kitartást igénylő szótanuláshoz ül le nagyobb kedvvel, de az örö­me is megsokszorozódik. Azt hiszem, a szülő akkor segíti legjobban az iskola munkáját, ha igyekszik ott­hon is kedvet csinálni a gye­reknek ahhoz, amit az isko­lában tanulnák. Az oroszhoz azzal is, ha levelezőtársat ke­res, segít a levelek fordítá­sában, megfogalmazásában. A földrajzhoz, ha felkeres­nek együtt egy-két jellegzetes hazai tájat, amiről tanultak. Az élővilághoz, ha a növé­nyeket, rovarokat együtt gyűjtögetik, igyekeznek élő­ben is felkutatni a tanult ál­latokat. Ha a gyerek érdeklő­dését, szenvedélyét magáévá teszi a szülő, s okosan, türe­lemmel igyekszik tovább szí­tani. A kémia, fizika sok apró kísérletét otthon is el lehet végezni. Ha eszközöket kap hozzá a gyerek, milyen élve­zettel adja elő szülei előtt, vagy éppen a gyakorlati órán készített tárgyat ismét előál­lítja, ha szerszámai vannak hozzá. Persze, sók a tantárgy, és kevés a szülők ideje hozzá. De mi csak egy-két tantárgy­ra gondoltunk, amihez a gye­rek különös hajlamot érez, vagy ami egyáltalán nem ér­dekli. Ezeknél érdemes okos szülői furfanggal felszítani az érdeklődést. Meghallgatni a kis- és nagydiák élménybe­számolóit az újonnan tanul­takról. Hisz már az is jóté­konyan előre viszi a gyere­ket, ha érdeklődő hallga­tókra talál. ÁTÁNYl LÁSZLÓ Gyümölcseinket Európa- szerte ismerik, kedvelik, mert nemcsak szépek, hanem táp­lálkozás-élettani szempontból is kiválóak. Izük, illatuk jel­legzetes, magas az élvezeti értékük. Közöttük az alma egyike a legismertebbeknek. Érdekes jelenség, hogy ezt a gyümölcsünket igen nagy­ra becsülik, és a nemzetközi versenyben is helytáll, bel­földön viszont az almát ke­vésbé értékelik. Ennek talán az az oka, hogy egész évben nagy mennyiségben rendel­kezésre áll, és emellett arány­lag az ára is olcsó és sokféle formában kapható: frissen és lének feldolgozva, dzsem vagy aszalt gyümölcs formá­jában, de kedvelt befőttként is. Az alma megérdemli, hogy táplálkozásunkban nagyobb szerepet kapjon! Kora nyári, őszi és téli al­máink ízesek, lédúsak. Külö­nösen a mind jobban elter­jedő jonatán és starking faj­ták kiváló minőségűek, jól tűrik a hónapokig tartó tá­rolást, főleg azóta, hogy alma­termő vidékeinken megfelelő színvonalú hűtőházak, szállí­tási rendszerek állnak ren­delkezésre, és biztosítják a védelmet a romlás ellen. Legfőbb értékeik a vitami­nok, ezek között is a C-vita- min, amelynek felét még a konzerválás után is megtart­ja. A szénhidrátok közül a keményítő és a cukor emelik tápértékét. Az ásványi anya­gok is megtalálhatók benne, bár csak nyomokban, de ezek igen fontosak egészségünk megtartásában. A mész (cal­cium) például a gyermekek csontrendszerének kifejlesz­tésében, az idősek csontritku­lásának akadályozásában ját­szik nagyon fontos szerepet, emellett az ideg- és agysejtek működésére is jótékony ha­tást fejt ki. Az alma útján a szervezetbe bevitt mész- anyag nem súlyosbítja az idősebb korban fellépő ér- elmeszesedési folyamatot. Az alma foszfortartalma kedvezően hat az agy és fő­leg a csontok sejtjeinek fej­lődésére és működésére. A magnézium és kálcium az ér­rendszert védi a károsodás­tól, míg a C-vitamin általá­nos egészségvédő hatású anyag, mely tavasszal segít védekezni a meghűléses be­tegségek ellen. Az alma savtartalma ja­vítja az emésztést, a benne lévő rostanyagok szintén ha­sonló hatásúak. Az almában lévő 10—15 százalékos szén­hidráttartalom nagyrészt cu­kor, mely a tárolási idő el­húzódása esetén fokozatosan csökken és átalakul kemé­nyítővé, majd később rost­anyaggá, mely szintén az emésztési folyamatot serken­ti. A túl hosszú tárolás miatt az alma C-vitamintartalmá- nak egy részét elveszíti, édes íze csökken, húsa pedig ros­tossá válik, ízetlen lesz. Az almát egész nap fo­gyaszthatjuk: reggel, uzson­nára, déli vagy esti étkezés után. Kissé lehűlve kiváló hűsítő ital az almaié. Étkezés előtt az almafogyasztás meg­indítja a gyomorban a nedv­képződést, étvágyat kelt, ét­kezés után gyorsítja az emésztést. Az alma íz- és illatanyagai növelik élvezeti értékét. Az almának igen fontos szerepe lehet a gyer­mekek fogszúvasodásának megelőzésében, a fogápolás­ban. Az étkezés után elfo­gyasztott alma letisztítja a fogakat az ételmaradékoktól, védi a fogzománcot a káro­sodástól, a fog belsejét pedig a szúvasodástól. Ugyanakkor az erős rágán erősíti a fog­ínyt. Az almát sokféleképpen használhatjuk fel: frissen (hámozatlanul. mert a héj alatt található a vitamin), befőttként (önálló csemege, vagy húsételek mellé ízesítő­nek), dzsemnek (kenyérre kenve, vagy tészták töltelékanyaga­ként), • ivóiéként vagy szörpként hűsítőnek, ételek mellé ízesítőnek (például sajt fogyasztása al­mával, vagy ecetes tormába frissen belereszelve, stb.). Gyakran adják a betegnek cukorral vagy mézzel édesít­ve a lereszelt nyers almát, kevés citromlével dúsítva. Sportolóknak vagy szívbete­geknek is készítenek reszelt alma- és reszelt sárgarépa­keveréket, melyet citromlé­vel dúsítanak, és kevés cu­korral vagy mézzel édesíte­nek. Többféle tápanyagot (vitamint, szénhidrátot, emésztést elősegítő savat, ás­ványi anyagot) tartalmazó, gyorsan ható keverék. Az almát csecsemőkorunk­tól késő öregkorig nem lehet megunni. Régi háziszer (pél­dául hasmenés ellen reszelt alma cukor nélkül, vagy úgy­nevezett „almakúra” azok­nak, akik nem akarnak híz­ni egy-egy napon csak almái fogyasztanak, stb.). Szoktassuk rá gyermekein­ket az alma rendszeres fo­gyasztására, mert az egészsé­ges, és az alma hazánkban mindig megtalálható, szinte egész éven át beszerezhető. Mezőkövesdi hímzés Olyan matyómintát mutatunk be, amelyet a legkülönbö­zőbb kézimunkák — futó, terítő, szett, párna, mellény, stb. — díszítésére lehet felhasználni. A minta egy régi, szép mezőkövesdi kötényről való, s egymás mellé folya­matosan hímezve nagyobb munkák kivarrására is alkal­mas. Az eredeti egyszínű, piros gyapjúfonallal készült. Tornaszer: a konyhaszék Ajándékozzunk magunknak 15 percet, vagy ha úgy tet­szik, raboljunk el ennyi időt a háztartási munkából és végez­zük el ezeket az izomlazító, frissítő gyakorlatokat. 1. Fogjuk meg jó erősen bal kezünkkel a szék támláját, és lengessük kinyújtott jobb lábunkat előre-hátra, egyre ma­gasabbra. Majd kézcsere után bal lábunkat lengessük. Tíz­szer ismétlés. 2. öljünk a székre és támaszkodjunk hátul a kezünkkel. Jobb lábunkat kinyújtva a talajon, bal térdünket emeljük ma­gasba, majd kinyújtva engedjük le. Mindkét lábbal tízszer gyakoroljuk. 3. A székre ülve, mindkét karunkat emeljük oldalt magas­ba, emeljük fel mindkét lábunkat egyenesen és egymást ke­resztezve, egyre gyorsuló tempóban ollózzunk tízszer. 4. Álljunk oldalt a szék mögé. Fogjuk meg erősen a szék­támlát bal kezünkkel, és váltakozva, mindkét lábunkat lendít­sük fel előre, amilyen magasra csak tudjuk, tízszer ismételjük. DÁN GÖNGYÖLT HÜS Hozzávalók 4 személynek: 8 vékony marhafelsál-szelet (kb. fél kg), 20 dkg ementáli sajt, 2 db zöldpaprika (30 dkg), 4 evőkanál olaj, só, bors, édes porpaprika. A hússzeleteket kissé ki- klopfoljuk, a sajtot 8 csíkra vágjuk és minden hússzelet­be egy darab sajtot bele­göngyölünk. Majd a húst fog- piszkálóval, vagy fémtűvel összefogjuk. A paprikát meg­mossuk, kimagozzuk és dara­bokra vágjuk. Egy serpenyő­ben olajat forrósítunk és a paprikát megpároljuk, fűsze­rezzük és kivesszük a zsira­dékból, melegen tartjuk. A húsgöngyölegeket ugyanab­ban a zsiradékban mindkét oldalán 8—8 percig sütjük, amíg barna lesz. Sóval és borssal fűszerezzük. A párolt paprikát édes paprikával íze­sítjük és a húsrolóval egy tálra tesszük. Galuskát és uborkasalátát adunk mellé. SPANYOL KACSA Hozzávalók 4—6 fő részé­re: 1 mélyhűtött, vagy friss kockából), hámozott paradi­csom, fél csomag mélyhűtött zöldborsó és zöldbab. A mélyhűtött kacsát fel­engedjük. Kívül és belül megmossuk és szárazra töröl­jük. Feldaraboljuk és sóval és paprikával megszórjuk. A vöröshagymát és fokhagymát megtisztítjuk és feldarabol­juk. Az uborkát megmossuk és vékony szeletekre vágjuk a zöldbabot felengedjük. Az olajat egy serpenyőbe fel- forrósítjuk, a kacsadarabokat benne mindkét oldalán erős lángon barnára sütjük. Majd kivesszük a zsiradékból a kacsadarabokat és egy tálra tesszük. A feldarabolt hagy­madarabokat és uborkaszele­teket a zsiradékba tesszük és megpároljuk, amíg a hagymadarabok üvegesek lesznek. A hagymás uborká­ra rászórjuk a rizst és sáf­ránnyal ízesítjük. A rizs ké­sőbb szép sárga színű lesz a sáfránytól. Jól elkeverjük. A húslét ráöntjük és jól elke­verjük. Majd hozzákeverjük a hámozott paradicsomdara­bokat és felforraljuk. A rizs tetejére rátesszük a kacsa­darabokat, a zöldborsót, a’ kacsa, só, édes-nemes papri­ka, 3 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 db uborka, 6 evőkanál olaj, 30 dkg rizs, sáfrány, 6 dl húslé (leves­zöldbabot és ízlésesen elhe­lyezzük a serpenyőben. A serpenyőt előmelegített sütő­be tesszük és körülbelül fél óra hosszat pároljuk. Korszerű csomagolásban

Next

/
Thumbnails
Contents