Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

1980. november 2. 2 ^PÜJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Szovjet—etióp csúcstalálkozó Moszkvában. — A brit külügyminiszter Budapestre érkezett. — Magyar napi­rendi javaslat Madridban, a biztonsági és együttműködési konferencia előkészítő értekezletén. — Megalakult az új libanoni kormány. Kedd: Izrael Dél-Libanonban újabb területet foglalt el. — Carter és Reagan televíziós vitája kevés hatással volt a még habozó amerikai választókra. — Khomeini egy síita vallási ünnepen mondott beszédében elutasította az Irak­kal való tárgyalás gondolatát. Szerda: Az iráni parlament ismét elhalasztotta a túsz­ügy vitáját. — Lord Carrington budapesti tárgyalásai után Varsóba utazott. — Szadat egyiptomi és Navon izraeli el­nök a kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt Kairóban. Csütörtök: Leonyid Brezsnyev Moszkvában találkozott Stanislaw Kaniával, a LEMP KB első titkárával és Józef Pinkowski lengyel miniszterelnökkel. — Jobboldali vá­lasztási győzelem Jamaicában. — Ben Bella volt algériai elnököt amnesztiában részesítették. Péntek: A Közös Piac az acélválság miatt szigorú ter­meléscsökkentési intézkedéseket határozott el. — Pinkows­ki lengyel miniszterelnök Varsóban a Szolidaritás Szak- szervezet vezetőivel tárgyalt. — Az iráni rádió közvetve elismerte Khorramshahr elestét. Szombat: Tovább tartják magukat a túszok közeli sza­badulásáról szóló híresztelések. — A Biztonsági Tanács új javaslata az iraki—iráni konfliktus rendezésére. A hét 3 kérdése 1. Mi a helyzet az amerikai elnökválasztási verseny haj­rájában? Az elnökválasztás előtt az amerikaiak félszemmel Tehe­ránra tekintenek: a túszügy kimenetele nagyban befolyá­solhatja a november 4-i szavazás eredményét. Az utolsó közvélemény-kutatási adatok egyébként Carter elnök haj­szálnyi fölényét mutatják. 100 megkérdezettből 40-nél va­lamivel többen az elnökre fognak szavazni, 39-en pedig Reaganra; azaz még mindig jelentős az utolsó pillanatig ingadozók aránya. A szakértők véleménye szerint Ander­son, a harmadik elnökjelölt teljesen esélytelen. Hosszas halogatás után a héten sor került a két esélyes amerikai elnökjelölt nyilvános tV-vitájára. Carter és Rea­gan a clevelandi stúdióban. Carter és Reagan keddi tv-vitája a jelek szerint kevéssé volt hatással a nézőkre, akiknek a számát egy forrás 60 millióra, a másik már 80 millióra, a harmadik pedig nem kevesebb, mint 100 millióra becsülte. A két jelölt nyilat­kozatai korántsem voltak olyan szenvedélyesek, mint ami­lyen személyeskedő fordulatokat a kampány korábbi sza­kaszai hoztak. E téren az utolsó események: Carter ellen­ségei újra fölmelegítették a „Billygate” históriáját, az elnök öccsének líbiai kapcsolatait, új adatokat közölve ezek anyagi hátteréről. Reagan számára pedig az lett kí­nos, hogy meg kellett válnia külpolitikai tanácsadójától. Richard Allenről kiderült, hogy szolgálatokat tett a japán autóiparnak, amikor még Nixon közeli környezetéhez tar­tozott. S természetesen nem ingyen. Allen állítólag a lisz- szaboni fasiszta rendszer uraitól is pénzt fogadott el, azért, hogy kieszközölje a Nixon-kormányzat jóindulatát a por­tugálok afrikai gyarmati háborúinak folytatásához. A jó­indulat fegyverszállításban és diplomáciai támogatásba^ egyaránt megnyilvánult. Kérdés, hogy az ilyen övön aluli ütések mennyiben ren­díthetik meg a jelöltek helyzetét az elnökválasztás előtt 48 órával. 2. Miért hozott drákói intézkedéseket a Közös Piac az acéltermelés csökkentésére? A tőkés világban az acélipar évek óta súlyos válsággal küszködik. Különösen nehéz a helyzet Nyugat-Európában: a Közös Piacban viszonylag elég sok a kisebb acélüzem, amely nem tudja felvenni a versenyt sem korszerűség dol­gában, sem az árakban — mondjuk — a japán termékek­kel. Az acélipar gondjai onnan erednek, hogy a nyugat­európai országokban általában visszaesett a beruházási te­vékenység. Súlyos helyzetbe került a hajógyártás és az autóipar is, ez a pangás pedig visszahat a kohászatra. Az a nyugat-európai acélipar, amely a hatvanas években szin­te 100 százalékig ki tudta használni kapacitását, most már legjobb esetben is csak háromnegyed gőzzel termel. Jellegzetesen tőkés megoldással a Közös Piac azt a dön­tést hozta, hogy a jövő év közepéig 13—20 százalékkal Húsz év óta a legnagyobb atomfegyver-ellenes tüntetés zajlott le Londonban. Ezrek vonultak fel a Trafalgar téren. csökkenteni kell a termelést. Az intézkedés több mint 300 kohót érint a kilenc országban. Különösen a kisebb vál­lalatokat éri igen érzékeny veszteség: a szakértők azt jó­solják, hogy ha néhol korszerűbbé válik is a gyártás, a legtöbb helyen csak munkáselbocsátásokhoz fog vezetni az Európai Gazdasági Közösség döntése. A Közös Piac miniszteri tanácsában hozott határozatot heves vita előzte meg. A nyugatnémetek kézzel-lábbal ha­dakoztak a termelés csökkentése ellen. A végén kénytele­nek voltak visszakozni, bár elértek némi eredményt: bizo­nyos különleges acélfajtákra nem vonatkozik a csökkentés. Például az olajvezetékeknél használatos acélcsövekre sem; ezeket a nyugatnémet cégek változatlan mennyiségben ál­líthatják elő. Igaz, van is rá vevőjük: a Szovjetunió. 3. Hogyan alakul a két német állam viszonya? A két német állam viszonyában most kétségtelenül fe­szültség tapasztalható, amely hivatalos nyilatkozatokban éppúgy megmutatkozik, mint a lapok hasábjain, vagy a tv, rádió kommentárjaiban. A problémák régi keletűek: az is, hogy az NDK márkájának vásárlóerejét odaát, Nyu­gaton nem ismerik el és árfolyamát tudatosan leszorítva az NSZK és Nyugat-Berlin bankjai tulajdonképpen spe­kulációra adnak lehetőséget. Az is, hogy a német állam- polgárság nyugatnémet elmélete és gyakorlata sérti az NDK-t, mint szuverén államot, hiszen az NSZK nem is­meri el az NDK-állampolgárságot. Az is, hogy a két német állam között fennáll ugyan diplomáciai kapcsolat, de nem nagykövetségi szinten. Az NDK azt sürgeti, hogy Berlinben, illetve Bonnban a megbízotti hivatalok helyett állítsanak fel nagykövetségeket. A Berlinben megfogalmazott igényekre Bonn hevesen válaszolt, de ahogyan telnek a napok, a vita hőfoka alább- szállni látszik. Persze ez nem jelentheti sem azt, hogy a nyugatnémet kormány — amely különben most van meg­alakulóban a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíciós tárgyalások során — engedékenyebbé válnék, sem pedig azt, hogy Bonn lemondana sérelmeinek sorozatos fölemlegeté­séről különböző nemzetközi fórumokon. Máris jelezték, hogy az NDK legutóbbi pénzátváltási intézkedésének visz- szavonását fogják követelni a Madridban november 11-én kezdődő európai biztonsági és együttműködési értekezleten, s arra is számítani lehet, hogy a NATO decemberi minisz­teri tanácsülésén atlanti szövetségeseik segítségét kérik majd az NDK-ra kifejtendő nyomáshoz. Persze nem szabad elfeledkezni a pozitív tényekről sem. A párizsi Le Monde írta a napokban a két német állam viszonyát elemző cikkében, hogy körülbelül félmillió nyu­gatnémet munkás él az NDK-ba irányuló szállításokból. Csak az utóbbi 3 évben 3,2 milliárd márkáért vásárolt az NDK gépeket az NSZK-tól, s az NDK kivitele szintén ál­landó emelkedést mutat. A bonni kormányszóvivő is azt mondta — igaz, vádak és kifogások sora után —, hogy „nem szabad elvesznie az enyhülési politikának”. pAlfy József Egy iráni férfi otthonának romjainál. További heves har­cok zajlanak az iraki és az iráni csapatok között. Iraki-iráni helyzetkép Harcok, találgatások Péntek éjjel az iraki—iráni front teljes hosszában folyta­tódtak a heves összecsapások. A harcok súlypontja ismét Abadan; az iráni olajipar központja volt. Bagdadi had-ijelentések sze­rint az iraki csapatok bezár­ták az ostromgyűrűt Abadan körül és a 32 kilométerrel délebbre fekvő Khosrowa- badnál megközelítették a Perzsa-öblöt. Az irakiak je­lentéseikben most először említették Khosrowabadot, amelyen keresztül az iráni haditengerészet az utánpót­lást szállította Abadanba. Teherán Viszont azt közöl­te, hogy a védők visszaver­ték az Abadanba behatolni készülő támadókat és 187 ira­ki katonát megöltek. A tehe- ráni rádió elismerte, hogy súlyos harcok folynak Aba­dan északi szegélyén, de hoz­zátette, hogy az iráni csapa­tok — a heves tüzérségi tá­madások ellenére — „a hit fegyverével” sikeresen védik a várost. A Pars iráni hír- ügynökség szerint az iráni csapatok még tartják a Ka­run folyó kulcsfontos-ságú hídját, amely Abadant és a már iraki kézen lévő, 16 kilo- lométerrel ászaikra fekvő Khorramislhahrt köti össze. A legújabb iráni fejlemé­nyek megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy a parlament vasárnap az ame- riki túszok szabadon bocsá­tása mellett dönthet. Monta- zeri ajatollah, az egyik leg­befolyásosabb vallási vezető táviratot küldött a medzslisz valamennyi tagjának, felszó­lítva őket, hogy vegyenek részt a vasárnapi ülésen. Em­lékezetes, hogy csütörtökön mintegy húsz képviselő boj­kottja miatt kellett elhalasz­tani a vitát. A teheráni rá­dió ugyanakkor külföldre szóló arab nyelvű adásában közölte, hogy már eléggé megbüntették az amerikai túszokat és nem lenne „igaz­ságtalan” szabadon bocsátani őket. Az iráni parlament egyik képviselője azt mondta, hogy csak a szabadon bocsá­tás idejéről van vita: egyesek várni akarnak az amerikai elnökválasztásig, mások pedig az iraki—iráni tűzszünetig. Közben Stockholmban a Scanair nevű svéd Charter légitársaság bejelentette, hogy az Iránban fogva tar­tott túszok elszállítására egy gépet rendeltek tőle, de nem közölte, hogy ki és mikorra. A Fehér Ház cáfolta, hogy az Egyesült Államok rendel­te volna a repülőgépet a svéd légitársaságtól. Mondale alelnök pedig 'kijelentette: az iráni kormány nem jelezte, hogy a közeljövőben szaba- donbocsátaná a túszokat. A Chichago Sun-Times cí­mű amerikai lap szombaton azt írta, hogy az Egyesült Ál­lamok és Irán már két héttel ezelőtt megállapodott a tú­szok szabadon bocsátásáról amerikai fegyverszállítások ellenében. A lap szerint Lloyd Cutler elnöki tanács­adó Genfben találkozott irá­ni küldöttekkel. Carter elnö'k sajtótitkára azonban „telje­sen pontatlannak és felelőt­lennek” minősítette a jelen­tést. A PKP küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ok­tóber 27—november 1. között látogatást tett hazánkban a Portugál Kommunista Párt küldöttsége Osvaldo Castró- nak, a központi bizottság tag­jának vezetésével. A portugál vendégeket fo­gadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. A helyi tanácsok munkájának szervezeti és módszertani kérdéseit tanul­mányozó delegáció megbeszé­léseket folytatott Rácz Sán­dorral, a KB tagjával, a KB osztályvezetőjével. A küldött­ség felkereste a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalát, az Országos Testnevelési és Sporthivatalt, látogatást tett Győr-Sopron megyében, ahol találkozott Háry Bélával, a megyei pártbizottság első tit­kárával. PANORÁMA BUDAPEST Szombaton Budapesten megkezdte munkáját a Köz- alkalmazottak Szakszerveze­tének IX. kongresszusa. A szombati tanácskozáson részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök- helyettese, Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese. * A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének XXXIII. kongresszusa a Duna Inter­continental Szállóban ugyan­csak tegnap kezdődött. A ta­nácskozáson megjelent Benke Valéria és Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, ott voltak a szak- szervezethez tartozó ágazatok miniszterei, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese és Adam Ghertinison, a Keres­kedelmi Dolgozók Szakszer­vezeti Nemzetközi Szövetsé­gének főtitkára. MOSZKVA Századik születésnapját ün­nepelte a legendás hírű Pa- tyomkin cirkáló egykori mat­róza, a tengerészek lázadá­sának egyik szervezője, Illa­rion Sesztyigyeszjatij. Az 1905-ös orosz forradalom egy­kori résztvevője mentette meg annak idején a halálos lövéstől a matrózok akkori vezetőjét, Afanaszij Matju­senkót, s egyik szervezője volt a Patyomkin hősi ellen­állásának — ma ő a lázadás utolsó, életben lévő részt­vevője. BERLIN Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök az NDK sajtójának adott — Ber­linben szombaton közzétett — nyilatkozatában kijelen­tette, „a politikai enyhülés csak akkor lesz valóban vég­érvényesen hitelt érdemlő, ha az államok, s mindenekelőtt a két szerződésrendszer, ké­szek arra, hogy katonai terü­leten is jelét adják az egy­más iránti bizalomnak”. Az osztrák politikus ezt tekinti a leszerelés előfeltételének, hozzátéve, számára „a kato­nai enyhülés a bizonyítéka annak, hogy komolyan veszik a politikai enyhülést”. Az ""osztrák államfő Erich Ho- neckernek, az NDK államta­nácsa elnökének november 10—13-án sorra kerülő első hivatalos ausztriai látogatása alkalmából nyilatkozott NDK- beli újságíróknak. ATHÉN A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet tájékoztató iro­dát nyitott Athénben — je­lentette be szombaton Konsz- tantin Micotakisz görög kül­ügyminiszter, aki azon meg­győződésének adott hangot, hogy ez a lépés elősegíti Gö­rögország és az arab államok kapcsolatainak megerősödését.

Next

/
Thumbnails
Contents