Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
1980. november 2. TOLNA \ __ _ NÉPÚJSÁG 3 Pártcsoportból — alapszervezet Ez év augusztus 29-én a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat duniaföldvá- ri üzemmérnökségének kommunistái taggyűlésre ültek össze. Négy pontból állt a napirend: összefoglaló értékelés a pártcsoport egyéves tevékenységéről; az alapszervezet létrehozása, a titkár és a vezetőség tagjainak megválasztása; a második féléves munkaterv elfogadása; egyebek: tagfelvétel, a funkciók elosztása és a pártmeg- bízaltásök meghatározása. Volt miről beszámolni. Két évvel ezelőtt alakult meg az üzemmérnökség — akkor az egyetlen párttag a vezető, Lóki István volt. Tavaly — ekkor már öt párttag dolgozott az üzemmérnökségen — létrehozták a pártcsoportot. A pártcsoportbizalmi Katz István gépészmérnök, az ivóvíz-üzem vezetője lett. Volt már gyakorlata a pártmunkában — mielőtt idekerült, Dunapatajon másfél évig pártttitkár volt. Miég a párt- csoport megalakulása előtt létrehozták a KlSZ-szerve- zetet, a pártcsoport első megbeszélésén pedig elfogadták a csoport munkatervét. A pártcsoportok általában ' nem készítenek munkatervet. Itt azonban — a községi pártbizottság megítélése szerint — szükség volt rá, hiszen megalakítása is azzal a céllal történt, hogy amint létrejönnek a feltételék, a pártcsoport alapszervezetté alakuljon. Hónapról hónapra ösz- szeültek. Novemberben a gazdasági tervek időarányos teljesítéséről adott tájékoztatást az üzemmérnökség vezetője, decemberben az üzemmérnökségi munka hatékonyságának fokozására tett intézkedések kerültek napirendre, februárban a munkaidőkihasználás volt a téma, márciusban a KISZ- alapszervezet munkáját vitatták meg, áprilisban a nyári csúcsfogyasztással kapcsolatos feladatokról tárgyaltak, különös tekintettel a du- naföldvári vízellátásra. Júniusban a strandfürdő problémáit beszélték meg. Igen eredményes volt a pártépítő tevékenység, a pártcsoport és a KISZ-szervezet három fiatalt — Méhes Sándor építés- vezetőt, Pásztor István gépészt és Kövesdi Zoltán raktárost — nevelt párttaggá és a községi alapszervezet májusi taggyűlésén mindhármukat felvették a párt soraiba. Az augusztusi alakuló taggyűlésen Horváth István nehézgépkezelő, az üzemmérnökség KISZ-tifkára tagfelvételéről döntöttek. Túlzás lenne azt állítani, hogy a pártcsoport, mint „kis alaipszervezet” működött, ez meghaladta volna hatáskörét, ám mégis, az augusztusi alakuló taggyűlés a tagság számára formális változásnak tűnt. A szeptemberi taggyűlésen már — jogával élve — az önköltség csökkentésére tett intézkedésekről számoltatta be az üzemmérnökség vezetőjét, döntött a középkáderek utánpótlási, képzési tervéről, az oktőberin az üzemmérnökség munkafegyelmi helyzete, a szocialista brigádok tevékenysége, valamint a szakszervezeti munka került napirendre. Mozgalmasak, élénkek voltak a p árt cső por t -m egb es zélések is, ám ez a legutóbbi taggyűlés még aktívabb .volt, mind a tizenkét párttag elmondta véleményét. Novemberben a Vöröskereszt-aTapszervezet létrehozása kerül többek közt napirendre. — Tudatosan törekszünk arra — mondja Gallai Lajos, a községi alapszervezet titkára, — hogy a területünkön lévő kisüzemekben önálló alapszervezeteket hozzunk létre, segítsünk abban, hogy pártszerveztek alakulhassanak. Ám nem minden áron. Bár a szervezeti szabályzat szerint három párttagból már lehet alapszervezetet alakítani, mi csak az esetben javasoljuk, kezdeményezzük, ha már nyolc-tíz- tizenként párttag dolgozik az üzemben. Az első lépés a pártcsoport megalakítása. Kiemelten * foglalkozunk ezekkel a pártcsoportokkal, megbeszéléseiken alapszervezetünk vezetősége és sok esetben a községi pártbizottság is képviselteti magát. Segítünk a tagfelvételre való kiválasztásban, előkészítésben és abban is, hogy minél önállóbban dolgozhassanak ezék a pártcsoportok. 1970- ben az építőipari szövetkezetben hoztuk létre a pártcsoportot, egy év múlva önálló alapszervezetté vált. Egy év múlva a faipariban alakult meg a pártcsoport, két éven belül az is alapszervezet lett. 1975-ben az Oxigén és Dissousgázgyárban alakult pártcsoport, két évvel később már önálló alapszervezetként folytatta munkáját. Most a Mechanikai Laboratórium duniaföldvári üzemében van egy erős — tizenkét tagot számláló — pártcsoportunk, a községi pártbizottságnak az a terve, hogy ez a pártcsoport jövőre alakuljon önálló alap- szervezetté. Nehézségeink voltak a DUX Kötőipari Szövetkezetnek négy-öt éve idetelepített üzemével. Egyetlen párttag sem volt a dolgozók közt. Fölvettük a kapcsolatot a központ pártszervezetével és kértük a községi KISZ-bi- zottság segítségét is. Létrehoztuk az üzemi KlSZ-szer- vezetet, ráirányítottuk figyelmüket a párttaggá nevelő munkára, eredményesen. Ma már hat párttag van az üzémben és nincs messze az idő, hogy önálló alapszervezetté alakuljon a pártcsoport. (J) Az általános jövedelemadó módosítása A Minisztertanács módosította az általános jövedelem- adóra vonatkozó rendelkezéseket. A lakosság szükségleteinek teljesebb körű, színvonalasabb kielégítésén fáradozó kisiparosokat és magán- kereskedőket érinti elsősorban kedvezően a módosítás. Az adó mértékének csökkentésével, a tevékenység kezdéséhez kapcsolódó mentességek körének bővítésével ösztönözni kívánnak a lakossági szükségletet kielégítő kisiparosi és magánkereskedői tevékenység folytatására. Az új rendelkezés értelmében az exportra termelő, a hiány- és importpótló termékeket gyártó kisiparosok számára az új adómértékek magasabb jövedelemmel járó termelés esetén is érdekeltséget biztosítanak. Sok, kisközségben tevékenykedő, alacsonyabb jövedelmű kisiparos a jövőben több évre szólóan változatlan mértékű tételes adó fize- ;ésével tehet eleget adózási kötelezettségének. A módosított szabályok megállapítják a szerződéses üzemeltetésű vendéglátóipari és kiskereskedelmi egységek vezetőit terhelő adókötelezettség mértékét is. Az új rendelkezés — az ingatlanforgalom megkönnyítése céljából — az indokolt lakáscserék lebonyolítását és ezen keresztül a lakásigények jobb kielégítését kívánja előmozdítani azzal, hogy csökkenti a kisebb mértékű ingatlanok eladásából származó jövedelmek adókulcsát. Tekintettel nemzetközi kapcsolataink bővülésére, a módosítás egyes, a külföldi állampolgárokat érintő adózási megkülönböztetéseket is megszüntet. A konjnány döntése alapján a pénzügyminiszter részletes végrehajtási rendeletet ad ki, amely az adó megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat is egyszerűsíti. Az új intézkedések 1981. január 1-ével lépnek életbe. A főiskola - háttérből ötvenhét millió forint, sőt több — Végy 210 kiló vegyes zöldséget, 670 kiló káposztafélét, 600 kiló burgonyát, 650 kiló húst, ízlés szerinti elosztásban 160 kiló zsírt, vagy étolajat. Ne feledkezzél meg 7 mázsa vegyes gyümölcsről és 3 mázsa savanyúságról sem! Ha mindezt megfelelően variálod és különböző ételek formájában tálalod, akkor bizton számolhatsz azzal, hogy viszonylag tisztességgel jóllakathatsz ebéddel 1300— 1400 személyt egy álló héten át! iEz így persze képtelenség és soha, sehol nem hangzott el. Csak érzékeltetni kívántunk valamit annak a munkának az arányaiból, mely a megyeszékhely egyik legjobban felszerelt konyhájában, a tanítóképző főiskolán zajlik. Mindéhhez hozzáteendő, hogy ugyanitt 800—800 tízórai és uzsonnadagot is kiadnak. Vagyis az üzemi étkeztetés üzemszerű főzést kíván és ez nem könnyű dolog. — A teljességhez tartozik, — mondja Sáfrány Lászlóné konyhavezető — hogy ezt nem mind a főiskolások és az itteni dolgozók fogyasztják el. A Zrínyi utcai általános iskola részére is mi főzünk. Ami persze a munka arányain mit sem változtat és azon se, hogy a tanítóképző főiskola „hátterét” felderíteni kívánó újságíró jó helyen tapogatózik, amikor itt kezdi puhatolózását. Tipikus férfi szemlélet! Legelőször a gyomrukra gondolnák... Ezt Sáfrány Lászlóné nem mondja, de azért gondolhatja. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat itteni feladatairól azonban van mondanivaló, éppen elég. — Tizenegyen dolgozunk itt és egy félműszakos hentes! A gépesítés az elképzelhető legjobb színvonalú, minden igényt kielégít. A gépesítés egyik képviselője a FRITO nevű hússütő masina, melyben ottjártunk idején éppen elképesztő mennyiségű rántotthús sül. Gőz van, de más konyhákhoz képest elenyészően. Az elenyészőt a szerencsére jól működő elszívó berendezés biztosítja. Az étrend 1980. október 29- én a következő volt: Tízórai: karamell, kifli. Ebéd: karfiol leves, rántott szelet, burgonya, csemege- uborka. Uzsonna: sajt, kifli, alma. — Repeta van? Lehet, hogy ez vendéglátós fülnek szentségtörő kérdés, de ha váláki visszaemlékszik a saját, nagybélű, még patkószegre is éhes főiskolás korára, akkor már sokkal logi- kusabb. Sáfrányné bólint: — Már megszokták a gyerekek, hogy negyed 3 körül lőhet jönni és ha maradt, adunk. A „gyerekek” itt egy gyűjtőfogalom, melybe a „kicsik” (a gyakorló általános iskolások), és a „nagyok” (a főiskolai hallgatók) egyaránt beletartoznak. A „felnőttek” (a tanári kar és a többi dolgozó) már külön csoport és rájuk most csak részben vagyunk kíváncsiak. A főiskolások csak ebédet kapnak, az általános iskolásak tízórait és uzsonnát is. Egy ebéd nyersanyag-értéke 8,40 forint, erre még 31 százalékot lehet rátenni, tehát számottevő összegről1 nem beszélhetünk. — Milyen a koszt? Erre egy funkciójának betöltésére alkalmas konyhavezető csak egyet válaszolhatna, tehát a kérdést III. éves fiúiknak tesszük fel. A válasz egybehangzó: — Jó! Nem lehet kifogás ellené! Aztán egy kiegészítés, írásban reprodukálhatatlan kéz- legyintés keretében: — Bezzeg a vacsora, a kollégiumban... A három pont nemcSak írásjel, majdnem a valóságban is elhangzik. * A legfontosabb „háttérről” tehát ennyit. Tulajdonképpen a többi sem kevésbé érdekes. A főiskolára ugyanis természetesen mindenki úgy gondol, mint egy fontos oktatási intézményre. A járókelők már bizonyára megszokták a Lőrinczi Gyula tervezte, ízléses épületét, a betévedő pedig délelőttönként hajlamos úgy érezni magát, mint egy méhkasban. Ezt a méhkast azonban „üzemeltetni” is kell, gondoskodni arról, hogy az oktatási feltételeik kielégítők legyenek és azonnal rendbehozni, ha például csöpögni kezd egy vízcsap. Óriási értékről van szó, és ha ezt mondjuk, természetesen nem a vízcsapra gondolunk. A gazdasági hivatal — személyesen Bölcsföldi György- né és dr. Tatár Józsefné — mindent tud, ami ezzel kapcsolatos. A könyvelésben járatlan látogató megilletődött csodálattal figyeli a kezük között pergő különböző kartonokat és nyilvántartásokat, melyekből például a következő adatokat lehet megtudni: Az épület értéke 57 millió 41 ezer forint. Az állóeszközöké, vagyis a gépeké, berendezéseké, műA „raktár” szó idézőjelbe kívánkozik. Nem tár, csak nagyobbacska kamra. A karbantartók egymást segítik szereké, felszereléseké, a személygépkocsié pontosan 5 millió .178 ezer 575 forint. Pátzay Pál szobra, mely az aulában áll, ebben az ösz- szegben 156 ezer forinttal szerepel. Más szóval, ha valaki megkísérli a talapzatába vésni imádottja névbetűit, ekkora értéket károsít. A fogyóeszközöké 4 millió 438 ezer 826 forint és 70 fillér. Akit a 70 fillér közlése nem hat meg, az csak könyvelő lehet. — A földszinten van a gyakorlóiskolái, a műhely, raktár, tornaterem, gondnoki iroda és az aula meg az étterem a konyhával. — veszi át az idegenvezetői tisztet Bölcsiföldiné. — Az első emeleten, a vezetés, tanszékek, gazdasági hivatal, könyvtár, tanácsterem, hagy előadó és öt tanterem. A másodikon hat tanszék és ugyanennyi tanterem. Végül a harmadikon 1 tanszék, 3 előadóterem, a laboratórium, a KISZ-szo- ba és a zongoragyiakorló. Az összes helyiségék alap- területe több mint 3/4 hektár, pontosan 7684 négyzetméter. Van 3 telefonfővonal és 22 mellékállomás. Az évi áramfogyasztásért kereken 200 ezer forintot, a távfűtésért tavaly pontosan 1 millió 412 ezer 610 forintot fizettek ki. — Ez nagyon sok! Most beszereztünk egy műszert, mely pontosan méri a valóban leadott hőmennyiséget és eszerint módosítjuk a városgazdálkodási vállalattal fennálló szerződésünket. * Az olvasó ne aggódjon, a későbbiekben számokkal már alig trakitáljuk. Az ilyenek böngészése helyett jöjjön velünk a műhelybe, de már lehetőleg útiközben tegye félre az afféle illúziókat, hogy üzemcsarnokra bukkan. A műhely, a tornaterem, öltöző részei mellett egy folyosószakaszból, néhány kisebb helyiségből és még kisebb raktárból áll. — Raktárra a tervezésnél valószínűleg nem gondoltak! Ezt Horváth János asztalos mondja, a négy itt dolgozó szakember egyike. Igazság szerint valamennyien univerzális szakemberek. Ahogy a szükség megkívánja, úgy dolgoznak egymás keze alá. Ö épp úgy, mint Szili István villanyszerelő, Weigand Antal lakatos é.s az oktatógépeket is szerelő Zsoldos Ferenc technikus. Mint mondják, a műhely szerszámozottsága kielégítő, a tantestülettel való emberi kapcsolatuk túlnyomórészt jó, feladataik pedig olyan sokrétűek, hogy sorolni is bajos. — Egy szekrénysor tervezésétől a leesett csempe helyre rakásáig, vagy valamilyen bonyolult oktatógép kivitelezéséig mindenre sor kerülhet! — Jó ez, vagy rossz? Kiderül, hogy túlnyomórészt jó, a munka változatos és az embernek használnia kell az eszét. — Más, mint a bútoriparban tíz évig, mindennap ugyanazt a munkaműveletet végezni 1 — ezt is Horváth János mondja. Szili István: — Az viszont előfordulhat, hogy egy segédmunkás keresete fölözi a szakmunkásét. Emberek vagyunk, ez nem öröm. A leendő tanító nénik és tanító bácsik az itteni karbantartók személyében találkoznak az épületben a munkásosztállyal. — Megbecsülik magukat? — Tiszteletfudóaik! (A „háttér” véleménye a fősifcoilásokról jó. Az éttermi dolgozók úgy vélték, hogy a kicsinyekkel, a gyakorló általános iskolásokkal különösen kedvesék.) Weigand Antal mosolyog: — Csak a kicsikkel nehéz! Előfordul, hogy úgy rohannak, majdnem leverik az embert a lábáról. Érthető, nincs helyük! Ezzel ismét visszatérünk a „háttérbeszélgetés” során sűrűn Haülotit helyhiányra. Tisztázzuk a tényeket. A mai főiskolát eredetileg általános iskolának tervezték, nem pedig főiskolának és általános iskolának. A tényeket még hosszú ideig tudomásul kell venni, persze ide értve a kicsinyek mozgásigényét is. Szemlélődésünk során a 9 takarítónő egyikével sem találkoztunk. Ők délután 1-kor kezdenek, de tulajdonképpen csak 3-ikor láthatnak munkához, amikor a tantermek kiürülnek. A modern épület jól tiszitíthatő, a főiskola (ezt sóik helyen irigyeihétik) nem küzd takarít óhiiiánnyial. A mindennapi gondokkal küzd. Az, hogy ebből a hallgatók nem sokat vesznek észre, sokak csendes és cseppet sem mutatás tevékenységének is köszönhető. ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÖ SÁNDOR A konyha. Balra, a szállítótar gonca mögött van a FRITO hússütő konyhagép.
