Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-12 / 265. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. november 12. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Bosszúság iFrajda József Tamásiból a következő szövegű levelet ír­ta szerkesztőségünknek: „...A tamási idegenforgalmi hivatalnál 1980. augusztus 26- án — az általuk kiadott prog­ramfüzetben meghirdetett — „Drezda, a szász főváros” meg­jelölésű útból az általuk meg­jelölt időpontra — 1980. no­vember elejére — 2 személy részére lekötöttünk egy 4 na­pos utat, amelyre a 2000 fo­rint előleget szeptember 2-án befizettük. Október 6-án a ta­mási idegenforgalmi hivatal­nál személyesen érdeklődtem, hogy a fenti úttal kapcsola­tosan jött-e valami. Azt vála­szolták, hogy az utazás előtt két héttel fogjuk megkapni a szükséges iratokat. Azután még ezen a napon, kb. két óra múlva felhívott telefonon az idegenforgalmi hivatal veze­tője, hogy Budapestről meg­jött a válasz. Jelentkezők hiá­nyában a csoportot nem in­dítják, helyette felajánlott egy lipcsei és egy cseh-tátrai utat. Az előbbit nem tudtuk elfogadni, mert az utat repü­lőgéppel kellett volna meg­tenni, s így természetesen anyagilag is jóval többe ke­rült, mint a drezdai út, míg a második, sítanfolyammal összekötött volt. Tekintettel Telefonszámunk: 12-284 arra, hogy a Tátrában télen is, nyáron is többször jár­tunk, síelni nem tudunk, így az ajánlatot nem fogadtuk el. Ekkor közölte a hivatal veze­tője, hogy a befizetett össze­get részünkre visszautalják. Október 23-án 1944 forintot postautalványon meg is kap­tunk. A levelet a csekken fel­tüntetett „az összeg rendelte­tésére vonatkozó közlemény” késztetett. Lemondás miatt 50, postaköltség miatt 6 fo­rint a levonás. Az indoklás­sal nem értünk egyet azért, mert az utat nem mi mond­tuk le. Ezt az összeget nem azért fizettük be, mert közel két hónapig nem tudtunk vol­na rá vigyázni, hanem azért, mert Drezdát és csakis Drez­dát szerettük volna látni. Mi­vel esetünket nem tartjuk egyedinek, s az a vélemé­nyünk, hogy ha nem az ügy­fél hibájából történik a le­mondás, legalább elnézést kérjenek...” A levelet a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal veze­tőjének, dr. Bercsényi Vincé­nek küldtük meg, aki a kö­vetkezőket válaszolta: „...A .panaszt kivizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy ta­mási kirendeltségünk nem közölte egyértelműen -pénz­ügyi osztályunkkal, miért ke­rült sor Prajda Józsefek be­fizetett előlegének visszafize­tésére. Az ügyben intézked­tünk, s a tévesen levont ösz- szeget visszautaltuk. Tudjuk, milyen kellemet­len, ha ügyfelünket utazási szándékában bármi is kor­látozza, akár egy-egy útnak a stornózása is. Azonban, saj­nos, ez esetenként elkerülhe­tetlen. őszintén reméljük, hogy Prajda József ék utazási kedvét nem szegte a sok kel­lemetlenség, hiszen nem ez a jellemző és általános, amiért utólag szíves elnézését kér­jük...” Közös vagy magántulajdon? Kis Takács Mihályné Szek- szárdról, a Gróf Pál utca 6. szám alól az alábbiakat pa­naszolja: „...Azért írok önöknek, mert sajnos, vannak olyan lakók, akik sajátjuknak te­kintik a bérházat. Ez nem is volna baj, ha pozitív érte­lemben tennék, s nem úgy, hogy a közös helyiségeket magántulajdonként kezelik — például saját kulcsot csinál­tatnak hozzá, azután beren­dezik, a többi lakó megkér­dezése nélkül. Akkor bezzeg, amikor a férjem és a házmes­ter felszerelte a szárítót, nem segített senki. Szerintem az volna a helyes, ha a házmes­ternél, s nem egyes lakóknál lenne a kulcs, s a házmester így be tundá osztani, hogy ki, mikor mehet ruhát száríta­ni...” A levélre a Szekszárdi Vá­rosgazdálkodási Vállalat igaz­gatója, Orbán György vála­szolt: „...Kis Takács Mihálynéval október 20-i levelünkben kö­zöltük, hogy lakógyűlésen kí­vánjuk tisztázni a korábban több bérlő részére a fürdő­szobák kis alapterülete miatt létesített mosókonyha fenn­tartására vonatkozó igényt. A jelenlegi használat meg­figyelésére egyhónapos idő­tartamot jelöltünk meg, amely időszak alatt az üze­meltetési költségek és a hasz­nálati rend megállapítható és újra szabályozható. A pana­szos levélben ismertetett kö­rülmények arra késztették vállalatunk illetékes vezető­it, hogy korábbi álláspontju­kat megváltoztatva, a mosó­konyha-használatot azonnali hatállyal megszünteti és az eredetileg kialakított szárító­helyiségek megtartása mel­lett döntött. Ennek használa­ta szabályozott, a házfelügye­lő köteles a lakókkal egyez­tetve a kulcsot átadni és visz- szavenni. Az eredeti haszná­lati rend visszaállítása érde­kében az ajtózárat 3 napon belül kicseréljük...” Ml VÁLASZOLUNK Schwarz Dávid, a kormányozható léghajó magyar feltalálója A világ egyik legnagyobb technikatörténeti múzeumá­ban, a müncheni Deutsches Múzeumban, ahol a történel­mi jelentőségű gépek és fel­fedezések eredeti példányait gyűjtik, több magyar vonat­kozású tárgy is szerepel. Eötvös torziós ingájának, Mechwart hengerszékének, a Pollák—Virág-féle gyorstáv­írónak eredeti példányai mel­lett a világ első transzformá­tora — Zippernovszky, Déri, Bláthy magyar feltalálók al- • kotása — és más jelentős magyar találmány között sze­repel Bánki Donát porlasztó­ja (karburátora) és Schwarz Dávid kormányozható lég­hajója is. Schwarz Dávid, a kormá­nyozható léghajó magyar fel­találója 1845. február 28-án született Keszthelyen. Nem volt mérnök, még csak tech­nikus sem. Fakereskedő volt, de a technika iránti vonzal­ma e téren is megmutatko­zott. A fakitermeléshez gépe­ket szerkesztett, és egyre jobban belemélyedt a mű­szaki kérdésekbe. Természe­tesen rövidesen őt is — mint korának minden műszaki ér­deklődésű emberét — foglal­koztatta a repülés kérdése is. Schwarz Dávid a léghajó­zást tanulmányozva új útra lépett. A léghajó ballonhüve­lyét új anyagból, egész vé­kony alumíniumlemezből ter­vezte. Alumínium vázával és a légcsavaroknak a léghajó testén való elhelyezésével új irányt adott a léghajózás fej­lődésének. A feltaláló részle­tesen kidolgozta tervét, és miután a magyar ipar még fejletlen volt, a bécsi had­ügyminisztériumba vitte el. Bécsben azonban mindentől irtóztak, ami magyar volt, és Schwarz Dávid tervét „meg- oldhatatlan”-nak minősítették és elvetették. A fejlődő orosz technika fi­gyelemmel kísért minden új találmányt, és Schwarz Dá­vid rövidesen meghívást ka­pott a cári Oroszországba ter­vei kivitelezéséhez... Két évig Schwarz Dávid (1845—1897) folytatta a magyar feltaláló kísérleteit Szentpétervárott, de a léghajójához fűzött re­mények nem váltak be. Schwarz Dávid azonban nem vesztette kedvét. Egész vagyonát a további kísérle­tekbe ölte. Németországban az imperialista fejlődés hadi célokra alkalmasnak vélte a magyar feltaláló ötletét, s miután az alumínium új fel­használási területét is meg­látta a találmányban, lehető­séget adtak Schwarz Dávid­nak léghajója elkészítéséhez. Az ötvenéves feltaláló most már éjt nappallá téve dolgo­zott ötlete megvalósításán. Ereje már felőrlődött, de to­vább hajszolta, szinte „rög­eszméjévé” vált az alumí­nium léghajó ötlete, az alko­tás vágya. Végre 1895 október havá­ban sor kerülhetett az első felszállási kísérletre. A léghajó megtöltéséhez a német vegyigyára'k csak gyenge minőségű gázt tud­tak szállítani, s így az első kísérlet sikertelen volt. To­vábbi, szinte őrülésbe vezető hajszát indított Schwarz Dá­vid a megfelelő gáz meg­szerzésére. A hír, hogy megfelelő gázt tudnak szállítani, már csak a feltaláló temetésére érkezett meg, akit a hír érkezése előtt két nappal, 1897'. január 11-én ragadott el a halál. rium azonban folytatta Schwarz munkáját és 1897. november 3-án megtörtént az első tényleges felszállás, a 3500 kg súlyú, 47,5 m hosz- szú, szivar alakú, a világ ed­dig legnagyobb — 3607 köb­méter — térfogatú léghajó­jával. A próbarepülés csak félig sikerült. A léghajó a tempel- hofi repülőtérről 400 méter magasra szállt fel, és kor­mányozható volt. A kedve­zőtlen időjárás azonban kényszerleszállást követelt, és a gyakorlatlan pilóta hir­telen ért földet, és így. a zök­kenéstől a gép vékony alu­mínium lemezei leszálláskor összetörtek. A szerencsétlen próbarepü­lés azonban széles körű ér­deklődést keltett. A szakértők megállapították, hogy „Schwarz Dávid elgondolása helyes volt, fém léghajó épít­hető, fel is bocsátható, és mód van arra, hogy a lég­csavarokat a hajó testén he­lyezzék el.” A keszthelyi fel­találó ötlete tehát nem volt „rögeszme” — ahogy sikerte­len kísérletei közben gúnyol­ták. Schwarz Dávid özvegye a feltaláló halála után nyomor­ba jutott. Férje minden va­gyonát felemésztették a kí­sérletek, s amikor gróf Zep­pelin — alig egy évvel Schwarz halála után — aján­latot tett a szabadalmak meg­vételére, az özvegy 15 000 márkáért eladta minden jo­gát. ...és két évvel később a bodeni-tó partjáról felszállt az első „Zeppelin”... ...és 25 év múlva Eckener kapitány, egy „Zeppelin” rendszerű léghajón 80 órán belül Európából Amerikába repült... A „Zeppelin”-rendszer dia­dalra jutott, de magyar fel­találó elődje, aki nélkül nem kerülhetett volna sor meg­valósítására, a feledés homá­lyába merült... A porosz hadügyminiszté­".í-jk Az idegen nyelvtu­Jp dás igazolására ■ V rendszeresített álla­mi nyelvvizsgáról iajjpjí; szól a művelődési " miniszernek a Ma­gyar Közlöny idei 78. számá­ban megjelent 3/1980. (X. 25.) MN számú rendelete, amely szerint ilyen vizsgára jelent­kezhet — iskolai végzettségé­re tekintet nélkül — minden 15. életévét betöltött személy. Alapfokú nyelvvizsga bizo­nyítvány megszerzéséhez csak szóbeli, közép- és'felső­fokúéhoz írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenni, az alapfo­kú nyelvvizsga díja 200, a kö­zép- és felsőfokúé 500 forint. A Magyar Közlöny f. évi 79. számában jelent meg a pénzügyminiszter és a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszer 21/1980. (X. 27.) PM —MÉM számú együttes ren­delete a mezőgazdasági üze­mek támogatásáról, amely tá­mogatás a jogszabályban megjelölt különböző beruhá­zások, illetve beruházásnak minősülő korszerűsítések ese­tében 30. 35. illetve 40 száza­lékos mértékű lehet, megha­tározott esetekben az éDÍtési beruházáshoz, beruházásnak miinősülő korszerűsítéshez igénybe vett hitelékre 2—4 százalékos kamattérítés fo­lyósítható. Rendelkezik a iog- szabálv az építési és az ültet­vénytelepítési beruházások támogatásának kiszámításá­ról, e támogatások igénylésé­ről. felhasználásáról és elszá­molásáról. külön fejezetben szól a gépberuházások, a me­liorációs munkák, a szarvas- marha. juh- és kecskete- nvésztés. a műtrágya, a nö­vényvédő szer és gyomirtó szer beszerzésének támogatá­sáról. a mezőgazdasági kis­termelők és a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek támo­gatásáról, a rendelet mellék­letei pedig táblázatokban tüntetik fel a különböző tá­mogatások összegét. Az együttes rendelet 1981. janu­ár 1-én lép hatályba. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában je­lent meg a pénzügyminisz­ternek a 25/1980. (X. 27.) PM számú rendelete, amely egyes fatermékek termelési adójáról szól, amelynek a ha­tálya a gazdálkodó szerveze­tekre. a költségvetési gazdál­kodási rend szerint működő erdőgazdaságokra, erdő- és vadigazdaságokra terjed ki, s amelv szerint, e szervezetek a kezelésükben levő erdőkben végzett fákitermelés, továbbá a jogszabályban felsorolt fa­termékek értékesítési árbevé­tele után adót kötelesek fizet­ni. A termelési adó mértékét a rendelet melléklete tünteti fel. E jogszabály is 1981. január 1. napján lép hatály­ba. Indokoltnak tartjuk fel­hívni a figyelmet a SZÖ- VOSZ Tájékoztató idei 42. számában megjelent arra a közleményre, amely a fo­gyasztási szövetkezetek építő­ipari tevékenységének gya­korlása, valamint az ÁFÉSZ- ek és a szövetkezeti szolgál­tató vállalatok együttműkö­désének lehetősége tekinteté­ben ad eligazítást. A közle­mény kihangsúlyozza, hogy a fogyasztási szövetkezetek építőipari részlegeinek elsőd­leges feladata a saját építési, fenntartási igények kielégíté­se, s hogy építési-szerelési munkát vállalkozás keretében csak építőipari részleggel rendelkező ÁFÉSZ végezhet, az is csak akkor, ha alapsza­bályszerű tevékenységi köre építés-szerelési munka el­végzésére is kiterjed. Útmutató jelent meg a Művelődésügyi Közlöny ez évi 20. számában a vállalati (intézményi) újítási szabály­zatok felülvizsgálatára és új szabályzatok kiadására, a jelenleg érvényben levő sza­bályzatok érvényessége ugyanis ez év végén lejár és az 1981—1985-ös tervidőszak­ra új szabályzatot kell készí­teni, illetve fel kell újítani, korszerűsíteni kell a meglé­vőt. A felülvizsgálat módját illetően az útmutató kihang­súlyozza : „Az érvényes válla­lati újítási szabályzatokat újításjogi és gyakorlati szem­pontból tegyék társadalmi bí­rálat tárgyává. E munkát a vállalati szakszervezeti bi­zottságok segítsék elvégezni... Kérjék e tekintetben az újí­tóknak és feltalálóknak, az újításokat intéző műszaki- gazdasági szakembereknek az elmúlt öt év során szerzett tapasztalatait.” Megjegyzen­dő, hogy a jóváhagyott sza­bályzatot annyi példányban kell elkészíteni, hogy ahhoz a dolgozók hozzáférhessenek, részletesen megismerhessék. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Gép csapkodja az ajtót Ajtócsapkodástól hangos az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet egyik laboratóriuma: fárasztással vizsgálják a mű­anyag tokos faajtókat. Ami nekünk „rendes ajtóhaszná­lóknak” háromi-öt évig tart, azt egy gép rövid idő alatt elvégzi. Hidraulikus karja tízezerszer vágja be áz ajtót. A kísérlet alatt a tok kilazulását is figyelemmel kísérik. PAP JÁNOS A Schwarz-féle léghajó első felszállása 1897-ben

Next

/
Thumbnails
Contents