Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-12 / 265. szám

1980. november 12.

T^ÉPÜJSÁG 5

Hulladék:

„1. A feldolgozott anyagnak a termelő folyamat során visszamaradt része, amelyet felhasználni vagy egyáltalán nem, vagy csak megfelelő

átalakítással lehet. 2. Elhullott, elszóródott, rendszerint értéktelen anyag, szemét.”

(A magyar nyelv értelmező szótára.)

Hasznosítás

Hatalmas lehetőségek, eredmények, de tartalékok is vannak a hulladékhasznosításban. Közismert és agyonírt téma, hogy nélkülözhetetlen a vashulladék, mert kell a kohászatnak, új anyag lesz belőle, nélkülözhetetlen a papír- és újabban az üveggyűjtésre, visszaváltásra is nagyon buzdítanak bennüket.

Budapesten szemétégető mű épül. Nagy költség, de a haszna is jókora: egyrészt megszabadul a főváros a szeméttárolás gondjának jelentős részétől, másrészt pedig hőenergiát 'nyernek a szemét eltüzelésével. A módszer nem új, külföldön előbb kezdték.

Vannak kisebb horderejű, ötletes, gazdaságos megoldások. Megyénkben például — televíziós riportból is tudjuk — Dombóváron nem hagyják kárba veszi a deszkából kikerekített részt egy bizonyos termék készítésénél,- a kivágott anyag szalonnázó deszkaként hasznosul. De ha általánosabb elnevezéssel illetik, vágódeszkának tartják, akkor is megfelel mint hasznosított melléktermék. Nem tüzelőanyag, nem szemét, •hanem termék.

Meg akartam nézni, mi a sorsa a fadarabnak, a szép fenyőanyagból levágott 10—30 centi hosszú deszka-, és lécmaradványnak egy szövetkezet asztalosüzemében. Már ott jártam a közelében, amikor visszafordultam. A telep mellett ugyanis elmond mindent a feltöltés.

A 6-os főút és a dunai védőgát között van az asztalosüzem és előtte, illetve mellette mély terület fekszik parlagon. Feltöltögetik. Körülbelül fele már kész. Nézem a szélét, van itt minden. Fűrészpor, léc-, és deszkadarabok, vasforgács, betontörmelék és valamennyi föld. A már magas rész tetején kőzúzalék. Eltöprengek a látványon. Jó anyag a fahulladék terület- feltöltésre? Nem süllyed meg a terep? Hiszen elkorhad a fa.... Pusztuló anyag hogyan tartson szilárdságot? A feltöltött területtel nyilvánvalóan célja van a szövetkezetnek.

Közben észrevettem — nem volt nehéz —, hogy a 'betonút mellett, az úgy nevezett padkán rengeteg a búzaszem. Túlzás nélkül: magszőnyeg húzódik nagyon hosszan. A búza már megduzzadt a sok esőtől. Két varjú csipegette, ím- mel-ámmal. Megyek a búzaszőnyegen, nem akar véget érni. Átsietek a másik oldalra. Ott is. Mintha vetették volna.

Persze, nincs ezen mit csodálkozni. A búzát szállítják a magtárba, onnan a malomba, nem ritkán száz kilométerekre. Ki veszi észre, hogy vékonyan csordogál két deszka között? Nem ömlik, csak csordogál. Egykét mázsa meg se kottyan az útszegélynek. Csak közelről látszik.

Az oldalt irta és összeállította Gemenci József. A képeket Bakó Jenő és Gottvald Károly készítette.

Hányféle a hulladék?

Rengeteg. Teljes listát készíteni nehéz, sőt talán reménytelen vállalkozás. De azért felsorolhatunk egy tarka összeállítást, némi töprengés után.

Már ismert fogalom a radioaktív hulladék. A tudományos kísérletekhez használt izotópok egy idő után elhasználódnak, hulladék lesz belőlük, persze veszélyes hulladék, amit nem lehet kidobni, sőt az eltemetése is nagy gond, hogy a sugárzás ne érje az élő környezetet. Ugyanez fokozottan érvényes az erősebben sugárzó anyagokra, az atomerőművekből kikerülő nagyobb tömegű radioaktív hulladékra. Az ország izotóptemetőjének a helykijelölése nemrégen történt, még emlékezhetünk rá. A különleges hulladék különleges bánásmódban részesül. Az egyiptomi fáraók sírját föl lehetett bontani, az izotóptemető vasbeton kamráit aligha nyitja ki illetéktelen kéz.

Menjünk tovább. Van például hulladékhő. Erőművekre jellemző helyzet, hogy a hőenergia egy része nem hasznosul, kárba vész. Illetve már nem mindenütt van így. Százhalombattán felhasználják a hulladékhőt halastó vizének melegítésére a téli időszakban, s ezáltal intenzív haltenyésztést tudtak megvalósítani. Máshol kertészeti célokat szolgál a különben haszontalan meleg.

A legkülönlegesebb hulladék mégiscsak az, amit Arany János ír: „Nyolc év óta gyűlt hulladék verseimet valahá- ra... sikerült összeszednem.” Bizonyos, hogy ez a vershulladék nemesebb költészet, mint millió más költemény, amit összegyűjtöttek. Ha jól meggondoljuk, hetilapban, folyóiratban jelennek meg versnek nevezett irományok, amelyekről az olvasó semmi jót nem mondhat, sőt hulladéknak titulálja őket, csak nem ezzel a szóval.

Az ipari hulladék a legnagyobb mennyiségű és nagyon sokféle lehet. Fémforgács és egyéb visszamaradó vasvagy betondarabok, tuskók, üvegek, gumiabroncsok (játszótéren és óvodákban, sőt kiskertekben is felhasználják egy részét, játéknak és díszítőelemnek), továbbá ipari hulladék a fémhordó, amit kidobnak, jobbik esetben hazaviszik olaj- vagy víztárolásra, papíranyagok, üvegek, műanyag ballonok, tubusok

flakonok, dobozok, zsákok, faanyagok (ezeket többnyire hasznosítják), textilanyagok és említsük meg az ártalmasakat is, a vegyszereket, amelyek szennyezik a vizet, a talajt egyaránt...

Utóbbi természetesen elmondható a mezőgazdasági hulladékkal kapcsolatban is, hiszen rengeteg vegyszert használnak a mezőgazdasági üzemek, s jó néhány mérgező anyag kerül a földbe, esetenként útszélre. Műtrágya is van olyan, ami hulladékként tengeti napjait, sőt éveit a szabad ég alatt. A nejlonzsák, akár műtrágya volt benne, akár borjútáp, ma már talán jellemzőbb mező- gazdasági hulladék, mint például az elhullott állat. A műanyag zsákokkal tele van a major, a falu, a mellék- épület. Célszerűen hasznosítják a kiöblített zsákokat szüretelésre. Sok lovas kocsi nem félfenekű hordókkal van megrakva, amikor a szüret napján hazafelé igyekszik, hanem zsákokkal.

A háztartási hulladék is többféle. Szemétbe kerül a kidobott porszívó, a megunt ruha, gyerekjáték. Sajnos, egyre több a kartondoboz, amit nem szednek darabokra, hogy tisztességesen elférjen a 'kukában. Belegyömö? szölik, szorítják, így aztán a kukásautó csapkodhatja az edényt, míg végre kicsúszik a tartalom, ha egyáltalán sikerül ez a manőver. Még kellemetlenebb, ha csak kiteszik, kidobják a hatalmas dobozokat a kukák mellé. Ott áznak, rohadnak hónapokig. A gyerekek időnként széthordják őket, és a viharos szél is eljátszik velük, az utcaképet hatásosan megváltoztatva.

Az utcai szemét egyébként más. Ez is jellegzetes, persze változik is helyenként, városonként. Ami igazán jellemző Magyarországon, az a csikkek tömege. Ezt követi az autóbuszjegy és más papírdarab, cigarettásdoboz és jellemző még a gyümölcscsutka.

A vasgyűjtés országos mozgalommá vált

A szemetelőket helyszínen lehet bírságolni

A falevelet észre sem vesz- szü'k. Nem is szemét. Szinte jólesik nézni a járdán, járdaszélen. Mégis a levelet söprik legbuzgóbban mindenütt. Naponta kínos gonddal összetakarítják Szekszárd sétányain is az ősz tarkaságait. A lótrágya kint maradhat egy-egy utcában napokig, sőt úgy is van, hogy az idő tünteti el, az eső és a sok kerék. A falevelet összegyűjtik a söprőbrigádok.

Piaci szemét: helypénz- cédulák, zsíros papírok, amelyekből kiették a kolbászt, vagy a pecsenyét, zöldség- levelék, föld, napraforgó- és tökmaghéj.

Temetői hulladék: megszáradt, félretett, egyéves koszorúk.

Vegyük utolsónak a gyümölcshulladékot. Megzúzzák, erjed, aztán a jellegzetes szagú cefréből pálinkát főznek. Céltudatos hasznosítás, legalább annyira, mint amilyen gonddal begyűjtik évről évre az ócskavasat, s elszállítják a fortyogó kohóknak.

Interjú a szemeteskocsiban

V

Pakson két kukás szemetes- kocsi van, az egyiket javítják, „lejárt a műszakija”. A dolgozó kocsi személyzetével beszélgetni akarok, készségesen vállalják. Az új város- központban, az idén átadott hatalmas, pirostéglás ház mögött leállnak, „betermelik” a felsorakoztatott kukák szemetét, aztán reggeliszünetet tartanak. Esik az eső, egyikük javasolja, üljünk be a ■kocsiba. Pölmászok a gépkocsivezető mögötti ülésre. A fülke nagy, kényelmes. Négy embernek való. Szag nem ér. ződik. Interjúalanyaim lehúzzák a kesztyűt — mindig abban dolgoznak —, és elkezdődik a beszélgetés.

Megkérdezem, megírhatom-e a nevüket. Ketten is mondják: semmi akadálya, de aztán hozzáteszik, nem szükséges leírni, úgyis ismerik őket. így hát nem erőltetem.

Rövid bemutatkozás.

— Ki mióta jár a kukával?

— Én kezdtem — mondja a szikár férfi — négy évvel

ezelőtt. Akkor jött ez a fajta szemeteskocsi Paksra.

— Valamilyen kényszerből vállalta, vagy a több pénz miatt ?

Nevetnek mindnyájan.

— Sok pénz itt? Tizenkilenc forint órabér, egy fillérrel se több.

A szikár férfi folytatja.

— Itt dolgoztam azelőtt is, a költségvetési üzemnél, kőművesek mellett. Már tizenkilencedik éve a vállalatnál vagyok. Ügy történt, hogy megkértek, átmennek-e szemétszállításhoz. Elvállaltam.

A másik két rakodó ugyancsak régi dolgozója a paksi tanács költségvetési üzemének: 23, illetve 17 évet lehúztak „a köz szolgálatában”. A gépkocsivezető viszont csak két hete ül ezen a járművön, előzőleg a Volánnál vezetett.

— Kezdjük a lényeggel:mi mindent dobnak az emberek a szemétbe?

— Ruha bőven van benne. Teljesen jó holmik, főleg gyerekruhák. (Láttunk olyant, hogy nagy nájlonzacskóba szépen berakott tiszta gyerekruhát tett valaki a kukába.

— Biztosan nem volt már hely a szekrényben, nem őrizték tovább...

— A kenyér kevesebb. Egy év óta kevesebbet dobnak ki.

— Véleményük szerint melyek azok a dolgok, amelyek rendes szemétanyagnak számítanak?

— A konyhai szemét, háztartási hulladékok, üvegek, tejeszacskó. A kerti hulladék: a paprikának, paradicsomnak meg a virágnak a szára. Ez a legtöbb. Az ősz a legnehezebb nekünk, rengeteg a kerti szemét.

— Milyen különlegességek akadnak a szemétben?

— Döglött 'farkaskutya, gyűrű. Az ékszert nem találtuk meg, csak kijött a házaspár a szeméttelepre, fél napig keresgéltek. Takarítás közben dobta ki valamelyikük az aranygyűrűt, azt mondták, együtt takarítottak, és nem tudják, hogyan történhetett. De a kutyát láttuk, sajnos. Nem autó ütötte el.

— A guberálók mit keresnek leginkább?

— Üvegeket, ruhát, papírt. A mi kocsinkból nem kerül

ki a papír olyan állapotba, hogy használni lehetne, mert a keverő beforgatja, összenyomja a többi szeméttel. De a konténeres szeméttárolásnál előfordul, hogy sértetlen a jó anyag. Ürítéskor csak kicsúszik az egész, ugyanúgy, ahogyan a tartályba dobták.

— Ügy gondolom, pontos menetrendje van ennek a kocsinak. Hetenként hányszor jutnak el egy-egy helyre?

— Különböző. Az atomlakótelepre háromszor kell menni. Máshova általában kétszer, a maszek házak szemetéért meg hetenként egyszer.

— A maszekokkal elég sok baj van — mondja a másik dolgozó —. Gyakran előfordul, nem teszik ki a kukát, aztán utánunk kiabálnak, vissza kell menni. Olyan is van, hogy bemennek panaszkodni a főnökségre, nem vittük el a szemetet. Pedig nem is volt kinn az edény.

— Másik eset. Betondarabokkal megtöltötték az edényt, nem bírtuk el. Meg se tudtuk emelni. Szóltunk az illetőnek, könnyítsen, rakja

kétfelé. Hőbörgött. Megmondtuk, kihívjuk a főnökünket. így is történt, de közben az ember kiszedte a betont és falevelet rakott be helyette. Aztán rátámadt a vezetőnkre is. Mondta a főnök, egyikünknek itt kellett volna maradni, amíg ő ideér, ne változzon semmi.

— Persze dicséretet is lehet mondani a 'magánházak kukáira. Nem szórják mellé a szemetet. Rendben tartják. A társasházaknál sok mellé megy. Leküldik a vödröt a gyerekkel, az nem boldogul, félre potyog a szemét. Az ételmaradék ráfolyik a kuka oldalára. Nem takarítják. Szóltunk már néhány helyen. Van, aki megszívleli a kérést. Egy férfi két üveg hi- pót használt el, kimosta az összesét, ami a ház előtt van.

— Nemcsak gyerek önti mellé a szemetet, én láttam. Nem hajlandó fölemelni az illető a kuka födelét, úgy önti. 'Fele kipotyog. Ilyen emberek is vannak.

— A szállítókocsit milyen gyakran fertőtlenítik?

— Nyári nagy melegben hetenként kimossuk a belsejét. Először hideg vízzel, utána klóros anyaggal. Van ehhez egy gépünk. Kinn a telepen is rendszeres a permetezés. Ha öngyulladás miatt nagy a füst, homokkal temetik be azt a részt, ne terjedjen a büdös füst.

Bútorlapot készítenek belőle