Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-12 / 265. szám
1980. november 12. Képújság 3 Betegek-e a táppénzesek? NEB-vizsga lat Javult a közétkeztetés Találhattam volna szerencsésebb címet is, de ha az embernek hőemel kedése van és borzasztóan „dáthás”, akkor csökken a munkaképessége, jelen esetben a fogalmazáskészsége is. Talán a fordítottját kellett volna írni e sorok fölé, mégpedig ezt: Táppénzes-e minden beteg? Makkegészségesen persze könnyebb lenne fogalmazni, ám az említettekkel szorosan összefügg: erős a gyanúm, hogy megfázásomat éppen a táppénzes helyzetet vizsgáló utam során, s éppen a megyei társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrző főorvosának irodájában szereztem be. * előfordult már, hogy az orvosnak a kiváltatlan receptek miatt elfogyott a türelme, s jogosan egy-két napi táppénz megvonását javasolta, ám a munkahely ennek ellenére kifizette azt. — Nagyobb szigorúságra lenne szükség? — Tapasztalható ugyan javulás e téren, de a válasz: igen. S anyagilag jobban meg kellene éreznie a vállalatoknak a táppénzes helyzet javulását, vagy rosszabbodását. És nagyon fontos feladat a megbetegedések megelőzése, a munkavédelem, a munka- körülmények jobbátétele. — Nehéz és felelősségteljes döntést kíván minden egyes betegről megállapítani, hogy meddig lábadozó, s mikortól teljesen munkaképes. — Nincs olyan készülék, amely ezt kimutatná. A betegség utáni fokozatos munkamegterhelés érdekében azonban tavaly az ország hét nagyvállalatánál bevezették a résztáppénz-utalást, de gyakorlati beválása még nem egyértelmű. * Szekszárdon a TOTÉV üzemorvosi rendelőjének várószobájában délelőtt 9-kor megállapítom: tizenhármán várakoznak. — Nem, nem vagyunk betegek — tiltakozik egy asz- szony. — Szűrővizsgálatra jöttünk. Az üzemorvos így beszél erről: — A betegség megelőzése, vagy kezdeti stádiumában való felismerése sokat javíthat a táppénzes helyzeten, de természetesen nem ez a fő cél, hanem az, hogy egészségesek légyenek és maradjanak az emberek. A statisztika csak másodlagos lehet. — Itt, a TOTÉV-nél az országos és megyei átlagnál is kisebb a betegek aránya... — Uj dolgozó felvételekor és azután évente egyszer teljes belgyógyászati szűrővizsgálatot tartunk, s ez sokat jelent. Ezenkívül az üzemorvos valamivel könnyebb helyzetben van a keresőképesség megállapításakor, mert ismeri a munkahelyeket, azt, hogy páciense hol és milyen körülmények között, milyen munkát végez. — Akadnak szimulánsok is? — A lakóhelyi orvosi körzetekben gyakrabban. Itt egy év alatt mindössze eggyel találkoztam... * Tolna megye székhelyén jelenleg öt főállású üzemorvos dolgozik. Munkájuk eredményeképpen is állapíthatta meg júliusban a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy. Szekszárdon javult a táppénzes helyzet. De természetesen itt is, és máshol is van még tennivaló, hiszen a nagyon sok objektív tényező mellett rengeteg szubjektív is befolyásolja azokat a százalékokat, amelyek mögött tulajdonképpen az emberek egészsége rejlik. Ezért van szükség például a megye valamennyi városában az óvodák & bölcsődék zsúfoltságának csökkentésére, a körzeti és gyermekkörzeti orvosi rendelők korszerűsítésére. Ezenkívül a vállalatok, intézmények fontos feladata a keresőképtelenek ellenőrzése. Persze, a legtöbb táppénzes valóban jogosult is a táppénzre, de a visszaélőkkel szemben itt is erélyesen fel kell lépni. Mert, ha egy fekvőbeteg a kertjét ássa, az enyhén szólva gyanús, arról nem is beszélve, hogy akadtak már olyanok is, akik átírták a keresőképtelenség időtartamát jelző napok számát, természetesen az eredetinél többre. Egyszóval: arra van szükség, hogy csak azok élvezhessék e szociális vívmány előnyeit, akik valóban rászorultak, s kizárólag a valóban betegek legyenek táppénzesek. Mert nem kis összeg tíz hónapra 78 millió forint táppénz egyetlen megyében, de ennél sokszor nagyobb az az érték, amelyet a már említett 910 ezer táppénzes nap miatt nem teremtettünk meg. Ugyanis ez a 910 ezer nap 2494 évnek felel meg. V. Z.—B. J. Dr. Scherer Sándor főorvos egyáltalán nem udvariatlanságból mondja, hogy ne vegyem le a kabátomat. Ugyanis a szobája falán függő hőmérő mindössze 15 fokot mutat. — Másfél éve tatarozzák az épületet — mentegetőzik a főorvos a körülményekért, teljesen indokolatlanul mások helyett, hiszen ő és munkatársai elsősorban szenvedő alanyai ennek, s aztán jövetelem okára térve tájékoztat: — Minden társadalmi fejlettségi fokhoz tartozik egy úgynevezett táppénzes állapot, amelyet nemcsak a betegség—egészség viszony befolyásol, hanem például az utóbbi időben az is, hogy létezik a gyermekápolási táppénz. Ez év kilenc hónapjában megyénkben nem kevesebb, mint 98 ezer 384 napot töltöttek otthon gyerekükkel az egyébként dolgozó anyukák. — Milyennek ítéli meg megyénkben a táppénzhelyzetet? — Az értékelés alapja, pontos mutatója a táppénzesszázalék, amely kifejezi, hogy az adott időben száz dolgozó közül hány van táppénzen. Nos, ezt a százalékot figyelembe véve az ország három legjobb megyéje közé tartozik Tolna megye. Két éve az országos átlag 5,8, Tolnában 4,8 százalék volt, a tavalyi táppénzes arány pedig 5,7, illetve 4,7. Az idén szeptember végéig ez a százalék: 4,87. — Ebben az évben hány napot töltöttek a Tolna megyeiek betegállományban ? — Szeptember végéig több mint 910 ezret, s a kifizetett táppénz pedig 78 millió 603 ezer forintot tett ki. — Nem kis jelentőségű tehát a táppénzes fegyelem további szilárdítása. — Ezzel szoros kapcsolatban van a munkafegyelem. A vállalatoknak, üzemeknek kell tudniuk azt, hogy esetleg melyik dolgozójuk iszákos, tekergő, s ők tudják ellenőrizni a táppénzen lévőket. A mi néhány ellenőrünknek csupán egyik, kis részfeladata ez. Egyébként az is Állványerdő borítja Szekszárdon a társadalombiztosítási igazgatóság épületét. A belső hőmérséklet: 15 fok. Rendelőintézeti pillanatkép Két babakocsi a váróteremben — a sok közül. A gyermekápolási táppénzesek aránya az idén 10,8 százalék A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálatban méri fel a lakosság tömegétkeztetésének helyzetét. Ebben vett részt a megyei N'EB is. Az elkészült beszámoló tartalmazza az elmúlt évben lefolytatott általános iskolai vizsgálat megállapításait is, amelynek ismertetésére nem térünk ki, hiszen annakidején részletesen beszámoltunk róla. A mostani felmérés során a népi ellenőrök jártak a megyei vendéglátó vállalatnál, annak 3 egységében, 5 ÁFÉSZ-nél és azok 6 vendéglőjében, 2 saját kezelésű üzemi konyhán, 5 oktatási intézményben és 3 olyan konyhán, amelyet a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat üzemeltet. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa ezen kívül 5 helyszínen végzett vizsgálatot. Az ellenőrzésben részt vett a megyei KISZ-bizottság és a Tolna megyei KÖJÁL is. A legfontosabb megállapítás egyben igen örvendetes is. A tömegétkeztetés helyzete Tolna megyében folyamatosan javul, sőt jó. Nem vonatkozik ez az általános iskolások ellátására. jA, vizsgált szervek többsége — itt a saját kezelésű konyhák a kivételek — jelentős összeg felhasználásával korszerűsítette a konyhákat, ebédlőket, megteremtve az előkészítés és a mosogatás korszerű körülményeit. Lényegesen csökkentek a higiéniával, a környezeti kultúrával kapcsolatos hibák. A szakember-ellátottság megfelelő, megbízható és folyamatos a nyersanyagellátás, de itt is van kivétel, a gyümölcs, ugyanis a ZÖLDÉRT Vállalat még a minimális igényeket sem képes kielégíteni. Ezért a népi ellenőrzés azt javasolja, hogy ahol lehetőség van rá, vásároljanak a konyhák gyümölcsöt közvetlenül a termelőktől. Márcsak azért is érdemes, mert náluk olcsóbb is. Az egy konyhai dolgozóra jutó étkezői létszám 35 és 80 között szóródik. Tekintettel arra, hogy a választék minimális, a főzött ételeknek több mint a felét nagy mennyiségben elviszik, a kiszolgálás pedig többnyire önkiszolgáló rendszerű, elég lenne 110— 120 étkezőre egy konyhai dolgozó. Javult az utóbbi években az ételek minősége és változatosabban is főznek. Ugyanakkor a vizsgálat arra is rámutat, hogy még mindig kevés a főzelék, sok a sertéshús, kevés a tej és gyümölcs. Ez utóbbiakra különösen a középiskolásoknak lenne szükségük. Körülbelül 2500 étkező véleményét dolgozták fel a népi ellenőrök. A megkérdezettek többsége elégedett volt az étkezéssel, annak figyelembevételével, hogy tisztában vannak az anyagi lehetőségekkel. Észrevehetően javult az iskolai és a munkahelyi vezetés felügyelete. Az iskolák KlSZ-szervezetei, a diáktanácsok, a szakszervezeti bizottságok véleménynyilvánítása rendszeres, és ezeket a véleményeket általában hasznosítják is. A középiskolások döntő többsége részesül „üzemi” étkeztetésben, a maradék ezt nem is igényli. A felnőttek közül viszont sokan nem használják ki az adott lehetőségeket: Szinte minden konyhánál kapacitásfelesleget állapítottak meg a népi ellenőrök. A vendéglátóipar lehetőségeit elsősorban az általános iskolások számára kellene biztosítani. „Ennek megvalósulásához viszont hiányzik az együttműködési készség és a közös cselekvés. Az általános iskolai vizsgálat kimutatta, hogy az ellenőrzött 22 intézményben a tanulóknak nem egészen 70 százaléka kap ebédet. Végezetül érdemes néhány konkrét példát is megemlíteni a tanulság végett. Jó példa a Tolna megyei Vendéglátó- ipari Vállalat által üzemeltetett konyha a TOTÉV-nél. A kétféle menü és a 15 forint 50 filléres nyersanyagérték lehetőséget nyújt a nehéz fizikai munkát végzők igényeinek kielégítésére éppúgy, mint- a korszerű táplálkozás követelményeinek érvényesítésére. Ugyancsak kifogástalanul dolgozik a vállalat által üzemeltetett szekszárdi faiskolai konyha is. A legtöbb bírálat a dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskolát érte. A vizsgált egységek közül, egyedül náluk nincs szakképzett személyzet, ami önmagában nem is érdemelne szót akkor, ha az étkeztetés megfelelő lenne. De ez az egyetlen hely, ahol a műanyag tányérokat még nem cserélték ki porcelánra, pedig azt a KÖJÁL már régen előírta. Háromheti menüt ellenőriztek a népi ellenőrök és ez alatt az idő alatt 7-szer kaptak tejet a diákok, 14-szer teát. Kávét, vagy kakaót egyszer sem. Az a tény pedig már nemcsak a konyhát érinti, hogy 25 tanuló menzaigényét — köztük vidékiekét is — elutasították, akkor, amikor a konyhán 77 felnőtt étkezik, köztük a Gőgös Ignác Gimnázium tanári kara. A témához hozzátartozik, hogy az intézmény más szervezett étkezési lehetőséget sem keresett diákjainak, pedig a dombóvári vendéglőkben is van szabad kapacitás. IHÁROSI IBOLYA A mi postásunk Sebesen nyargal a szél, hideg őszi-téli esőt csapdos, az alsótengelici hatalmas határban azonban úgy halad lépésről lépésre előre László Antal, a postás, mintha gép „hajtaná” előre. A gép kicsinyke kis Babetta, és tolja a postás. Tíz éve járja a pusztákat, majorokat. Ha jó az idő, akkor az út tizenhat kilométer, ha rossz, esik, sár van, akkor húsz. Most húsz kilométer a napi fejadag. A „cucc” két tarisznyában fér el. Egyik a postás-, a másik meg egy műbőr táska és akad a kormányra még egy nájlon- szatyor is, tele újsággal. — Én a maguk postása is vagyok — mondja László Antal —. Ismerem magukat, névről az egész szerkesztőséget, már aki ír a lapba. Nyolcvankilenc Népújságot. 17 Népszabadságot, megilyes- miket hordok. Sok a színes, a képes lap, a Ludas Magazinból harmincat is eladok. Negyven Nők Lapja, 38 Rádióújság... Jövök, kopogok, hordom a nyugdíjat, kiabálok a kutyákkal, szedem a boltokból a napi bevételt — nem lehet inni egy korty szeszt sem, nagy érték van az emberre bízva. Jön a nyugdíjfizetés, -kihordás ideje. Akkor több a munka, több az öröm a házaknál, ahova járok. Kilencvenötezer forint nyugdíjat viszek, általában. Aztán hozom a háztájiért a vállalatoktól a pénzt, sok a dolgom. Sok. A mi postásunk tehát reggel elindul az alsótengelici postáról, bemegy Katalin- pusztára, Középhídvégre, Al- sóhídvégre és végül János- major külterületre. Az alsótengelici postán hárman dolgoznak, a másik kézbesítő Bregovicsné, ő az állomási dolgokat intézi, meg a helyi ügyeket. Molnár Ist- vánné hivatalvezető pedig több mint tizenöt éve „postásgazda” ezen a homokos, pusztákkal, majorságokkal teleépített területen.-PjFotó: Cz. S. László Antal megérkezett egyik állomáshelyére.
