Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
Mai számunkból XXX. évfolyam, 258. szám. ARA: 1,60 Ft 1980. november 2., vasárnap KIÉ A FÖLD? (7. old.) BERUHÁZÁSOK ÜJ MÓDON (8. old.) HUSZONHAT ÉVESEK VAROSA (8. old.) KISPÁLYÁS villamtorna (14. old.) PARTCSOPORTBÓL — ALAPSZERVEZET (3. old.) az Általános JÖVEDELEMADÓ módosítása (3. old.) ALAPÍTÓK (4. old.) TÜZELŐ, TÉLIRE (5. old.) AKI MEGTALÁLTA AZ ELVESZETT VÍRUST (9. old.) ANGLIA ÉS A KGST (9. old.) KIT VÁLASZT A BOLGÁR NÖ? (9. old.) KECSKEMÉTI NOTESZLAPOK (10—11. old.) MUNKÁSOK SZÍNHAZA BUDAPESTEN (11. old.) SZÁLLÍTÁS KONTÉNERBEN (12. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) OLCSÓBB NAPELEMEK (12. old.) V BETŰ AZ ÉGEN (13. old.) „CSODAFEGYVEREK” A SPORTBAN (14. old.) Gazdag program az évfordulóra Koszorúzás, ünnepi nagygyűlések A FŐISKOLA — HÁTTÉRBŐL (3. old.) MÚLTÚNKBÓL (6. old.) A FONÁL MEGTALÁLJA A SZÉPET! (7. old.) Ezekben a napokban me- gyeszerte folynak az előkészületek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulójának megünneplésére. A párt-, állalmi és társadalmi szervek, az üzemi, intézményi kollektívák képviselői megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékműveket, sírokat, a városokban és községekben ünnepségeket rendeznek. Ünnepi megemlékezéseket tartanak az üzemekben, hivatalokban, iskolákban is. Szekszárdon hétfőn este kezdődik az ünnepi rendezvény-sorozat. A Babits Mihály Megyei Művelődési Központban tartják meg a szovjet könyv ünnepének országos megnyitóját, ünnepi beszédet mond dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára és B. Ny. Zsuldibin, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselőjének helyettese. A kiállítás megnyitását követően Bakcsi György irodalomtörténész vezetésével irodalmi műsorra kerül sor. Kedden ugyancsak a megyei művelődési központban — a szovjet kultúra napjai keretében — szovjet-orosz zeneszerzők műveiből koncertet rendeznek. Szerda délután a szekszárdi alsóvárosi temetőben és a Felszabadulás téren koszorú- zási ünnepség lesz, majd este 6-kor kezdődik a megyei művelődési központ színháztermében az ünnepi nagygyűlés. Dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára mond ünnepi beszédet, majd a Pécsi Nemzeti Színház művészei adnak műsort. Pakson csütörtök délután tartják az ünnepi nagygyűlést az ifjúsági ház nagytermében, utána kerül sor a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzására. Dombóvárott — a koszorúzás után — a művelődési központ nagytermében tartják meg a nagygyűlést, majd elvtársi találkozót rendeznek a Hotel Dombóvárban. A Gőgös Ignác Gimnázium történelmi szakköre ünnepélyes, nyílt foglalkozást tart. Tamásiban szerda délután a Kossuth téren rendezik meg az ünnepséget, Bonyhádon csütörtökön délután kezdődik az ünnepség a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzásával. Gyönkön szerda este ünnepi nagygyűlést tartanak, a gyönkiék ez alkalommal veszik birtokukba a felújított művelődési házat. Csaknem mindenütt kulturális rendezvények is lesznek, műsort adnak a helyi együttesek. Tolnán a selyömgyár irodalmi színpada lép fel, Kapospulán a KISZ-alapszervezet vetélkedőt rendez „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel' Hogyan lobban? Régi mondás, hogy Magyarországon legkevesebb 'két dologhoz mindenki ért: a közlekedéshez és a futballhoz. Ezt a kettőt mindenki bírálja, tanácsokat ad, hogyan lehetne jobban csinálni. Az érem másik oldala, hogy ezeket a tanácsokat általában senki sem veszi komolyan, s a dolgok többnyire úgy mennek tovább, ahogyan a bírálat előtt. És nemcsak a közlekedésben meg a futballban. Hiszen 'bírálni — állítólag — könnyű. Minden szakterületen elmondták, megírták már ezerszer, hogy a kritikák elfogadásának töméntelen sok akadálya van, amelyeket a kívülálló nem láthat. A tanulságot pedig sokan úgy vonják le: mindenki söpörjön a maga háza előtt, ne kritizáljuk egymás munkáját. Ha van is ebben némi igazság, teljesnek semmiképpen sem lehet elfogadni. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében például éppen az lenne a baj, ha nem bírálnánk elégszer és eléggé a visszásságokat. Lehet ugyan — például —, hogy a felbontott úttest rendbehozásához egy sor intézkedés, szervezési munka kellene. Lehet, hogy a bolt árukészletének állandó szinten- tartásához bizonyos dolgokat meg kellene változtatni. Ám, ha senki nem teszi mindezt szóvá — maradnak a hibák, a bajok, a bosszúságok. Az pedig semmit nem visz előre. Mint ahogyan az sem, ha okkal, ok nélkül védik a különböző szakterületeken a „mundér becsületét”. El kell jutnunk oda, hogy igazán becsülete ne a szakzsargonszövegekkel ködösített semmittevésnek legyen, hanem a köz ellenőrzés alatt folytatott eredményeiben látható munkának. Lázár György miniszterelnök,mondta az országgyűlés legutóbbi ülésszakán: „A kormány legfontosabb kötelességei között tartjuk számon, hogy... elősegítsük a szocialista demokrácia — az alkotó munka e legfőbb éltető eleme — még teljesebb érvényre jutásának, a közélet tisztaságának, a közügyek intézésének társadalmi ellenőrzését". •Természetesen nem arról van szó, hogy most már mindent és mindenkit bírálni kell, akár ad rá okot, akár nem. Ellenkezőleg: a jót, az új, előrevivő kezdeményezéseket támogatni és népszerűsíteni kell. Tulajdonképpen ez is bírálat, ami a maradiság, a bürokrácia, a túl- szervezések és túlbiztosítások címére szól. Nem hiányozhat a „bírálat” szó elől az az állandó jelző, hogy „építő”. Hiszen valóban könnyű úgy bírálni, hogy csak azt mondjuk meg, ami nem tetszik, amit nem tartunk jónak — de nem gondoljuk tovább a dolgokat. Az építő bírálatban benne kell lennie annak is, hogy mit hogyan lehetne, kellene jobban csinálni. Legalábbis — a bíráló véleménye szerint. Azon pedig ismét lehet vitatkozni: hátha ő nem látja jól azt, amit megbírál. Kiindulópont mindig az: hogyan lehetne jobban? Nem elég általában megállapítani, hogy életünk egyik másik területén sok a nehézkesség, a bürokrácia. Tanácsüléseken, lakó- és falugyűléseken, termelési értekezleteken, taggyűléseken szóvá lehet és kell tenni ezt — de nevén nevezve a hibát és az érte felelősöket is. Ezzel megnyílik az út a hiba kijavításához — noha nem ritka nálunk az, amiről ugyancsak a miniszterelnök beszélt: „állami és gazdasági életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét”. Pedig abból kell kiindulniuk, hogy aki bírál, javítani akar. Természetesen csak akkor, ha szemtől szembe mondja meg azt, amit hibának, visszahúzónak tart. Sokkal nagyobb baj, ha valaki látja a hibát, de hallgat róla, mondván: úgy sem tudunk változtatni. Ez a pesszimizmus éppúgy visszahúz, mint a bürokrácia, a maradiság, a „jó volt. eddig, jó lesz ezután is” szemlélet. Kritikára van ok — borúlátásra nincs. Sok helyen nehezen változtatnak a beidegzett gyakorlaton — de például mind több üzem kezdi el az olykor megrázkódtatásokkal járó termékváltást. Számos városban, községben hagytak fel a céltalan panaszkodással, s megpróbáltak — többnyire eredménnyel — önerőből hozzáfogni a sürgetően szükséges szociális, oktatási, kulturális létesítmények megvalósításához. Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha az ilyen kezdeményezések úgy indulnak el, hogy az érintettek bírálják, sürgetik a hivatalokat. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” gondolkodás azonban némi kívülállást tételez föl. Aki csak magában, lakása falai között morgolódik, emlegeti a hibákat — nem érzi magát igazán a közösség tagjának. Akkor pedig nem is biztos, hogy valóban ott a hiba, ahol ő látja — talán inkább önmagában. \Mások viszont — csak. ne mondhassák róluk: elfojtják a bírálatot — válogatás nélkül elfogadnak mindenféle kritikát, s aztán minden marad a régiben. Az ilyen vezetői magatartás végső soron ugyanoda vezet, ahová a kritika elfojtása: rosszkedvhez, olyan vélemény alakul ki nyomában, hogy úgyis hiába minden, nincs remény a változtatásra. Most akkora feladatok állnak az egész ország előtt, hogy javaslatokból, előre vivő, építő észrevételből szinte semmi sem lehet sok. Nagy munka közben óhatatlanul fordulnak elő hibák, s ezek „menetközbeni” kijavítása közérdek. Kézlegyintésekkel, „úgy sem hallgatnak rám” — szemlélettel semmit sem lehet előbbre mozdítani. VÄRKONYI ENDRE A Gyár- és Gépszerelő Vállalat bölcskei gyáregységében a közelmúltban készült el egy csőelőregyártó üzemcsarnok. Atomerőművi csőrendszerek mellett több nagyberuházás részére gyártanak itt berendezéseket: a Székesfehérvári Könnyűfémmű részére kéményt, a Jászberényi Hűtőgépgyárnak légcsatornát. Az új üzemcsarnok életéről készült képriport lapunk ötödik oldalán található.
