Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

1980. november 10.

NÉPÚJSÁG 3

Alkalmazottak és fizikai dolgozók

Hosszú évek óta először fordul elő, hogy az anyagi ágakban nemcsak a fizikaiak létszáma csökkent, hanem megállt a többi foglalkoztatott, az alkalmazottak csoportjának növekedése is. Nincsenek megbízható adatok arra nézve, hogy mi nevezhető a fizikai és a nem fizikai munkavállalók optimális, észszerű arányának.

Napjainkban mozdulni kezd, a kívánatos irányba tartva, a vállalati, intézményi szervezet. E lassú tétova mozdulás is elég azonban ahhoz, h<*gy — éppen szokatlansága okán — erős visszhangot keltsen. Sok vállalatnál osztályokat, főosztályokat vontak össze, a nagyvállalati irányító apparátusból a gyáregységekhez csoportosítottak át embereket, s voltak fölszabaduló státuszok, amelyeket nem töltöttek be.

Idén január elsején a szocialista iparban a fizikai foglalkozásúak száma 1,319 millió volt, a nem fizikaiaké 337 ezer. Ez utóbbiban a legnépesebb tábor a műszakiaké — 152 ezer —, azután a számviteli, ügyviteli alkalmazottak következnek — 99 ezer —, majd többiek, igazgatási, gazdasági, egészség- ügyi, stb. beosztásúak.

Elkerülve a félreértést: az alkalmazottak szinte összehasonlíthatatlanul eltérő foglalkozásúakból tevődnek össze, hiszen éppúgy idetartozik az irattáros, a gyártmánytervező, a számlaellenőr, mint a vezérigazgató, az üzemorvos, a műhelyírnok, a bérelszámoló. Éppen ezért elsősorban csak a konkrét vállalati helyzet ismeretében adható megbízható felelet a kérdésre: sok-e, s ha igen, hol és miért sok az alkalmazott?

Erre a kérdésre ma még k&vés helyen keresik céltudatosan és következetesen a feleletet. Bizonyítja ezt a kereskedelem példája is, ahol minden két fizikai munkavállalóra egy alkalmazott jut, előbbiek 310 ezres táborához utóbbik 163 ezer fős csoportja társul. S ez még akkor is sok és aránytalan, ha figyelembe vesszük a kereskedelem sajátosságait, például az iparétól eltérő ügy- és számviteli rendjét. Hasonló aránytalanságokra bukkanhatunk azután egy-egy népgazdasági részterületen belül is. Aligha magyarázható kizárólag technológiai okokkal, hogy a bányászatban 96 ezer fizikai foglalkoztatottra — a műszakiakat nem számítva — kilencezer alkalmazott jut, a műszeriparban pedig 44 ezerre nyolcezer.

Vizsgálatok bizonyítják: ahány vállalat, annyi szokás, hagyomány, hosszú ideje cipelt örökség — ami az alkalmazottak létszámát, szervezeti elhelyezkedését illeti. Csak példaként: van olyan vállalat, melynek hat fős .kereskedelmi csoportja nagyobb forgalmat bonyolít le, hunt a másik cég kereskedelmi főosztálya, ahol három osztály és huszonegy ember tevékenykedik.

Merev, túlzottan hierarchikus a vállalati szervezet, mindennél nagyobb szerepet játszik működésében a megszokás, a hagyomány, éppen ezért legtöbbször csak a papírig — vagy még addig sem — jutnak el az egyszerűsítési, ésszerűsítési, azaz szervezési elképzelések, javaslatok. Hasonló a sorsa az itt-ott bátortalanul megfogalmazott teljesítménykövetelményeknek, s az ahhoz kötött bérnek, annak a törekvésnek, hogy mindenki a maga munkáját csinálja, de azt maradéktalanul és becsületesen. Nincs szó tehát arról, hogy a vállalatok érzéketlenek a felduzzadt alkalmazotti létszám okozta gondokkal ^szemben, mint ahogy arról sem beszélhetünk, hogy ne lenne igyekezet az ügyvitel gépesítésére, ám mindezek az elképzelések és intézkedések a levegőben lógnak, nem alkotnak egységes, összefüggő rendszert, nem kapcsolódnak a vállalati szervezet átfogó felülvizsgálatához.

Kevesebb, de magasabban képzett, megfelelően szervezett és fölszerelt környezetben dolgozó, s jobban fizetett alkalmazott a mostani állapotokhoz képest a cél. Aminek egyaránt vannak szabályozási és szemléleti akadályai, de ugyanígy vannak bíztató példái is. Ezek is azt bizonyítják, hogy lehet előrelépni. E lépések haszna elsődlegesen nem a létszám csökkenése, sokkal inkább a jobban működő szervezet, az áttekinthetőbb ügyvitel, a gyorsabb adatszolgáltatás, az információk értő elemzése, s fölhasználása a döntésekben — vagyis az alkalmazottak pontos célra irányított, s ezért a vállalat egész tevékenységében sikeresen kamatoztatott munkája.

VERESS TAMÁS

Tasakban termett paprika

Az Óbudai Mezőgazdasági Kertészeti Szövetkezet élen jár a legkorszerűbb módszerek meghonosításában. A paprikát ötkilós műanyag tasakokban termesztik.

Nyugdíjba vonul az eke a faros?

A szakirodalomban már sokat olvashattunk arról, hogy a különböző növénykultúrák szépen fejlődnek akkor is, ha vetés előtt nem szántják a talajt. Ezt tették idén a sióagárdi Sióvölgye Tsz-ben is — a napraforgó aratása után a gabona alá csupán tárcsázták a földet.

A szövetkezetben összesen 859 hektáron vetnek idén búzát: Libelullát, Mv—4-es és Mv—8-as fajtákat. Nemcsak a talajelőkészítés, hanem a vetés módja is lényegesen eltér a hagyományostól. Eddig a csávázáshoz három ember kellett, a zsákokat ketten rakodták a sofőr vezette teherautóról, ketten pedig a vetőgépet töltötték. Ez ugye ösz- szesen nyolc dolgozó. Az o munkájukat most csupán hárman végzik: a csávázó, a rakodó és a vetőgép tartályát feltöltő dolgozó. A vetőgépen nincs faros, a töltést csupán egy ember végzi. Méghozzá géppel.

Munkaerőt és időt takarítanak meg azzal az új típusú töltőgéppel, amelyet a szövetkezet gépműhelyének ügyes kezű dolgozói konstruáltak. A széna- és szalmarakodásnál használt gólyára (homlokrakodóra) szerelték azt a

A mag egy billenős pótkocsiból ömlik a tartályba, melyben egy végtelenített csiga ide-oda forgatásával egyenletesen terül el a vetőmag.

KéNhárom másodperc alatt a vetőgépbe kerül a négy-öt mázsányi vetőmag.

Három vclőgép — egy táblán

tartályt, amelynek a befogadóképessége pontosan annyi, mint a vetőmagtartályé, s az a feladata, hogy a tartályt egy menetben megtöltse vetőmaggal. A homlokrakodóra szerelt, végtelenített csigával ellátott feltöltőtartályt a homlokrakodó a vetőgép fölé emeli, s a mag másodpercek alatt a tartályba ömlik. „Eny- nyi idő alatt egy zsákot sem lehetne felemelni” — mondják a gépen dolgozó emberek.

Ami pedig az időt illeti: az új módszerrel egy nap alatt

28 hektáron lehet elvetni a gabonát. Korábban a hagyományos „zsákos” módszerrel naponta tíz hektáron került a földbe a mag. Ezekben a napokban, hetekben sok cso- dálója akad a sióagárdi vetésnek. Minden bizonnyal a tavaszi vetéseknél sok mező- gazdasági üzemben találkozhatnak majd a vetésnek ezzel az idő- és munkaerőtakarékos módszerével.

d—

Fotó: Bj.

Befejeződött a Vasutasok Szakszervezetének X. kongresszusa

A vb megtárgyalta

Lakásépítés Bonyhádon

Több mint 140 000 aktív és 50 000 nyugdíjas szervezett vasutas 243 képviselőjének és a meghívott vendégeknek részvételével szombaton kezdődött a Vasutasak Szakszervezetének X. kongresszusa Dunakeszin, a gyártelepi József Attila Művelődési Központban. A tanácskozáson megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Putlai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára.

A MÁV, a GYSEV és az Utasellátó Vállalat ötéves munkáját értékelő írásos jelentésekhez fűzött szóbeli kiegészítésében Koszorús Ferenc főtitkár elsősorban a vasút gazdasági és mozgalmi tennivalóiról beszélt. Miután a szállítási igények várhatóan továbbra sem emelkednek, a szakszervezet is messzemenően támogatja a szolgáltatások minőségének javítását célzó törekvéseket: a személyforgalom kulturáltságának, valamint az árufuvarozás gyorsaságának, pontosságának és megbízhatóságának javítását.

A beszámolókat követő vitában a vasút szakmai és mozgalmi munkájának hiányosságai, a következő időszak tennivalói helyet kaptak.

Felszólalt Óvári Miklós is, aki a Központi Bizottság nevében köszöntötte a vasutasszakszervezet legfelsőbb fórumának résztvevőit és elismeréssel szólt arról, hogy a vasutasok nehéz körülmények között is becsülettel teljesítik a gazdasági életben nélkülözhetetlen feladataikat.

'Vasárnap vitával folytatódott a kongresszus.

A felszólalások egyik központi témája a munkaverseny- mozgalom volt. Többen hangsúlyozták, hogy a munkaverseny céljainak kijelölésénél ne az idejét múlt bázisadatokat, a vasúttól független körülményeket is magában foglaló szállítási terveket, hanem a fuvarpiac évközi változásait, a legfontosabb helyi tennivalókat vegyék figyelembe. E feladatokat bontsák le a legkisebb szervezeti egységekre, lehetőleg az egyénekre, és a konkrét teljesítést értékeljék, jutalmazzák. '

'Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter a közlekedéspolitikai koncepcióból a vasútra háruló feladatokról szólt.

Többen megfogalmazták azt az igényt, hogy a szakszervezet határozottabban lépjen fel a tisztességes munkakörülményekért, az eddigieknél törődjön többet a dolgozók egyéni érdekeivel, gondjaival, a vasutasok kezdeményezéseivel, Javasoltáik-a vasúti szervezet korszerűsítésével felszabaduló munkaerő átcsoportosítását. Tiltakoztak viszont az olyan takarékossági törekvések ellen — amelyre nem egyszer volt már példa —, hogy a legfontosabb munkakörökben sem vesznek fel új dolgozókat.

Á vasutasok szakszervezetének X. kongresszusa a szakszervezet elnökévé ismét Gyócsi Jenőt, főtitkárává Koszorús Ferencet, titkárává Tolnai Ildikót és Szemők Bélát választotta.

A bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén egyebek között a város és a városkörnyék lakásépítési helyzetéről tárgyalt, valamint meghatározták a VI. ötéves tervre vonatkozó feladatokat. A napirendi pont előadója Máté Rudolf, a terv- és munkaügyi osztály vezetője volt.

Bonyhádon a délnyugati lakótelep az állami és többszintes társas lakásépítésekre ad lehetőséget, az északnyugatin pedig elsősorban családi házak és intézmények építésére.

Az építéseket elsősorban a Bonyhádi Építőipari Szövetkezet végezte. Az V. ötéves tervben 417 lakást épített, ebből 318 az új „no fines”- technológiával készült. A

Az őszi csúcsforgalom idején megnövekedett a munka a pécsi igazgatóság legnagyobb vasúti vagonmosodájában. Dombóvárott naponta több mint száz vagont mosnak tisztára, tesznek ismét forgalomra alkalmassá. A mezőgazdasági termények, élő állatok, műtrágyák és egyéb szóródó anyagok szállítása után mindig ki kell mosni a vagonokat, hogy a következő

TÁÉV az OTP megbízásából 180 lakás építését kezdte meg.

A VI. ötéves terv lakásépítési programját előkészítették: építés alatt áll a TÁÉV kivitelezésében 90 lakás, az építőipari szövetkezet kivitelezésében 95 lakás, melyeket fjórészt 1981-ben adnak át. A VI. ötéves terv első felére 390 lakás építése fejeződhet be. valamint sor kerül néhány foghíjas telek beépítésére is. Ezenkívül az építőipari szövetkezet a Mónus Illés utcában száz, új technológiával készülő sorházat épít.

A VI. tervidőszak feladatai köpött szerepel a város- környéki községekben az építésre alkalmas területek fölmérése, hogy a lakosság helyben tudja megvalósítani építési szándékát.

szállítmány ne szennyeződjön. Külön gond azoknak a vagonoknak a mosása, amelyek emeletesek, tehát amelyekkel sertéseket, juhokat szállítanak. Ha „sűrűsödik” a munka, akkor más szolgálati helyekről vezényelnek műn-- kásokat, hogy a forgalom kívánta mennyiségben tudják a fuvaroztatóknak kiadni a tiszta, nyitott és fedett vagonokat.

Vagonmosás