Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-10 / 263. szám
A iRÉPÜJSÁG 1980. november 10. Moziban Érzéstelenítés nélkül Egy sikeres ember — történetesen külpolitikai újságíró — tündöklését és bukását mutatja be Andrzej Wajda Érzéstelenítés nélkül című új filmjében. Természetesen kevés és Wajda esetében elképzelhetetlen, hogy csak erről, ennyiről legyen szó. A cikkeiből és a tv-ből egyaránt ismert, a világot járó és egyetemen tanító Micha- lowski történetét nem elég és egyben lehetetlen egyszerűen csak látni és aztán napirendre térni fölötte. A film, pontosabban a rendező gondolkodásra, továbbgondolásra kényszeríti a nézőt, arra, hogy elemezze a látottakat, keresse a történetet mozgató rugókat. megértse a rendező szándékát, elfogadva vagy elutasítva azt. Michalowski újságírót először a tv képernyőjén pillantjuk meg, amint könnyedén, rutinosan válaszol a riporter kérdéseire. Elmondja, hogy szereti a kockázatot, a harcot, fontosak számára felesége, gyermekei, ezek ragaszkodása. Aztán néhány képsorral később kiderül, hogy számára teljesen váratlanul, felesége válni készül, a szerkesztőségben fokozatosan, de szinte megállíthatatlanul csúszik lejjebb. És ami a nézőt megdöbbenti: mind magánéletében, mind munkájával kapcsolatban képtelen a hatékony szembeszállásra ez a harcos, kockázatot állítólag szerető jelentős személyiség. A természetesen adódó kérdésre, hogy miért, direkt módon nem kapunk választ. Mert ezt nem jelentheti „a szerelem útjai kifür- készhetetlenek”-szerű sztereotípia, és nem az, hogy a „fönt” dolgozó barát, Protektor lába alatt is ég a talaj. Ez utóbbi magyarázatát, mely szerint olyan tendencia kezd kialakulni, amikor az átlagos képességűek azokat mozdítják el, akik túl jól értik a dolgukat, a néző vagy elfogadja, vagy nem. Mindenesetre látja, hogy Michalowski esetében a szintenmara- dáshoz, a megmaradáshoz kevés a sikeres munka, a makulátlan családi élet, annak ellenére, hogy ez nem csak látszat, hanem a filmben tény. És azt is látja, hogy ha mindezért képtelen valaki eredményesen megvívni a harcot, amikor annak eljön az ideje, megsemmisülésre van ítélve. Még ha nem is minden esetben fizikailag, mint ahogy Michalowskival történt a film utolsó képsoraiban. — gy — Jövő héten a „Luxusbordély Párizsban” című színes, szinkronizált francia filmről írunk Rádió A szovjet kultúra napjai Kamarazenei hangverseny A nézőtér egyik oldalán esztétikailag is szemet gyönyörködtető cirillbetűs könyvek kiállítása, szemben a Kreml falait és a Vörös tér jellegzetes hagymakupolás templomát ábrázoló kép, a széksorok másik oldalán alkalmi könyv- és hanglemezárusítás. Ebben a társművészetek által atmoszférát teremtő légkörben csendültek fel a szovjet kultúra napjai rendezvénysorozat részeként a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ márványtermében a szovjet zeneszerzők műveiből összeállított kamarazenei hangverseny melódiái. Az est közreműködői a két „szomszéd vár”, a kaposvári és a szekszárdi zeneiskolák tanárai voltak. Nagy örömünkre szolgált, hogy Szek- szárdon köszönthettük és hallgathattuk „Somogyország” fővárosának muzsikus követeit. Prokofjev: D-dúr fuvolaszonátájának II—III. tétele rendkívüli nehézségével minden fuvolista felkészültségének próbaköve. Már-már olyan feladat elé állítja in- terpretálóját, hogy végsősoron a hangszer minősége is befolyásolhatja a mű sikeres bemutatását. Dobai Tamás kvalitását igazolta, hogy megoldotta ezt a technikailag nagyon igényes művet. Zongorán kísérte Dobai Tamás- né, aki finom érzékenységgel és pontossággal követte férje virtuozitását. Sosztakovics Prelűd-je a szerző neoklasszikus alkotói korszakából való. Ugyanúgy írt prelúdiumokat és fúgákat, mint Bach. E 4nűve barokk hagyományokat elevenít fel, azonban a zenei elemek használati módja eltérő az említett korszak stílusától. Prokofjev Kísértés című kompozíciója egy látomás, vízió zenei megfogalmazása. Hajszolt tempó és hangvétel jellemzi. Pianisszimó indul és pianisszimóval záródik. Prokofjev vonzódott a misztikum iránt. Nála kevesebb a hagyományos elem. Keresi az éles disszonanciákat. Az említett két zongoradarabot Thész László játszotta értő módon, hatással. Bojasov neve számunkra kevéssé ismert. Ma élő zeneszerző és zenepedagógus. Kürtszonátáját Bogáthy Józseftől élvezhettük, zongorán Balázs István kísérte. Az ütem- és hangulatváltásokat az előadók felkészülten, az avatott kamarazenélés szépségeit felvillantva tolmácsolták. Kedves ismerőst üdvözölhettünk Balázs István személyében, aki nemrég még megyénk zenei életét gazdagította. Hacsaturján Triójának hegedűszólamát játszotta biztonsággal, nagy muzikalitással. Klarinéton S. Perjés Margit, zongorán pedig Kardos Kálmán segítették. A különleges hangszerösszeállítású mű az örmény szerző akadémiai évei alatt íródott. Keleti ritmusok, a dobzene inspirációi fedezhetők fel dallamvezetésében . Chopin-hagyományokon nyugvó, laza szerkezetű modem hangvételű Rääts Három prelúdiuma, mely a kortárs észt szerző 24 prelúdiumsorozatából való. Előadásával Husek Rezső igazolta, hogy a modern disszonanciák világában is otthonosan, művészi kifejezőerővel muzsikál. Schnittke két hegedűre komponált Moz-Art-ját Balázs István és dr. Gyánó Bé- láné kitűnő együttmuzsikálá- sában élvezhettük. Ajvazján kisebb lélegzetű művek írásával vált ismertté. Grúz tánc című darabjának érdekessége, hogy többszöri regiszterváltás és egy esetben hangnemváltás is segíti a zenei mondanivaló teljesebb kibontását. Pallós László (gordonka) és Kardos Kálmán (zongora) játszották. Az A—B—A szerkezetű kompozíció csellón megszólaló lírai melegségű középrészére szívesen emlékezünk. Pallós személyében kitűnő muzsikust ismerhettünk meg. Arutunján Hacsaturján tanítványa volt, jelenleg az örmény zeneművészek szövetségének elnöke. A hangverseny befejező számaként elhangzott Trombitaversenye világszerte szerepel e hangszer művelőinek műsorán. Pecze István ^éhány jelentéktelen hibától eltekintve, helyenként virtuóz módon játszotta, zongorán kísérte Thész László. A zenei ismereteket bővítő színvonalas koncert újabb lehetőséget adott a szovjet kultúra értékeinek még teljesebb megismerésére, művészi élményekben való gazdagoHódra LEMLE ZOLTÁN Az 1002-ik éjszaka meséje Legfeljebb csak az 1002-ik éjszakán lehetne megindokolni, hogy oly sok életrajzi visszaemlékezés után az elmúlt szombaton miért sikerült úgy, ahogy a rádióban a néhai dr. Germanus Gyulának szentelt műsor. Ugyanis sehogy se sikerült és ebben aligha az archív hangszalagok segítségével megszólaltatott tudós volt hibás, hanem a szerkesztés. Germanus Gyula orientalista volt, matuzsálemi kort élt meg, és a hangszalagok tanúbizonysága szerint olyan patetikus stílust használt az élő beszédben, ami még a XIX. század kezdetének korai romantikusainak is becsületére vált volna. A mai rádióhallgatót inkább mulattatta, semmint érdekelte. Pedig a Mekkát— Medinát járt Germanus élete nem szűkölködött érdekességekben. Az ifjútörök mozgalom tagjaként még halálra is ítélték. (95 évet és 1 napot élt jó egészségben). Ezekből az érdekességekből kaptunk ugyan néhány felületes információt, amiként az Arabfélsziget déli részére és az 1001 éjszakára vonatkoztató tájékoztatások se emelkedtek a keresztrejtvény-műveltség szintje fölé. Titokban maradt azonban az az apróság, hogy Germanus tulajdonképpen minek a tudósa volt az orientalisztika meglehetősen átfogó fogalmán belül? Indiában milyen egyetemen tanított három évig? (Santini- ketánban, Rabindranath Tagore meghívására.) Mit írt? (Sikeres könyveket, többek közt az „Allah akbar”-t is.) Volt valami köze az egyik sokadik kiadásban is népszerű könyv, a Bengáli tűz írójához? (Volt. G. Hajnóczy Rózsa neve előtt a „G” Ger- manusnét jelent.) Mindezt még lehetne folytatni. Elég annyi, hogy ebben az esetben bebizonyosodott, nem feltétlenül sikeres, ha valakinek a bemutatását önmagára és a vágóasztalra bízzák a szerkesztők. Ameny- nyiben létezik ilyen gyűjtemény, a negatív példák tárában az Ifjúsági Rádió Germanus Gyula-műsora előkelő helyet foglalhat el. (ordas) TV-NAPLÓ Ezt is láttuk, azt is láttuk Szalai János írásának felhasználásával készült az ördög szántotta hegy című dokumentumfilm, mely a Nagyharsányi hegység kérdőjeleire kereste a választ. Kivételesen ritka természetvédelmi területről van szó, amely egyben tiszta, az acél- és a cukor- gyártáshoz is felhasználható mészkövet rejt magában, kibányászása és értékesítése tehát gazdasági érdek. A film mindkét oldalról felsorakoztatta az érveket, szakembereket szólaltatva meg, akik meggyőzően védték igazukat. Az egyik oldalon a természet kivételes szépsége, s olyan növényvilág, mely az országban csak itt található, a másik oldalon pedig az exportra is alkalmas mészkő az érv, amely ugyancsak itt található, mert hozzá hasonló minőségű másutt nincs az országban. A pécsi körzeti stúdió filmje beérte a tényekkel, s kerülte a hatásos fordulatokat, a felelősség ez esetben patetikus kérdését, s nyitva hagyta a Nagyharsányi hegység jövőjét. De épp a tények felsorakoztatásával vált hatásossá, egyben arra is figyelmeztetve, hogy olyan szakkérdésről van szó, amit nem lehet szenvedéllyel, indulattal eldönteni. * Nagyon szép a franciák Phaedraja, Racine ma is eleven tragédiája. Ha igaz az, hogy Shakespeare-t csak az angolok tudják hitelesen játszani, valószínűleg fokozottan igaz ez Racine-ra. Bár tegyük mindjárt hozzá, hogy Somlyó György fordítása az eredetivel egyenértékű; pontosan érzi és tudja Racine zengő nyelvének titkát, s a francia vers valóban magyarul szól nála. Éppen ezért kell felvetni a szinkronizálás kérdését, ugyanis ebben az esetben durván meg kellett csonkítani a kimért sorokat, másutt fölösleges szótag került a szövegbe, egyformán gyanúba hozva R acine-t és Somlyót. Nálunk mindent szinkronizálnak, ami általános szabályként aligha fogadható el. Itt legkevésbé: a francia vers áradása azokra is hatott volna, akik nem értik a nyelvet, a felirat pedig, hűen követve Somlyó szövegét, elegendő lett volna a cselekmény megértéséhez. * Kocsis Zoltán zongorajátéka csodával határos, bármit ad elő, mindig meggyőző, s csak a legnagyobbakhoz lehet hasonlítani. A szakértők szerint a Bartók-művek előadásában új fejezetet jelent művészete, s erről győzött meg péntek esti húsz perce is, amikor fiatalkori műveket szólaltatott meg, köztük olyanokat, amelyeket ritkán szoktak előadni. A kettős ünnep első napján, fő műsoridőben, két népszerű film között azonban hatásosabb, a nagyközönséghez közelebb álló művek talán jobban szolgálták volna Bartók népszerűsítését, an\ire sajnos még ma is szükség van. Azt csak zárójelben tesszük ide, hogy a bántóan suta díszletre sem Bartóknak, sem Kocsisnak nincs szüksége. * Baranyi Ferenc viszont nem nyit új fejezetet a zenei ismeretterjesztésben. Már a múlt héten is feltűnt suta Traviata-magya- rázata, melyben Germont urat kinevezte visszataszító kispolgárnak, holott ebben a népszerű operában egészen másról és másokról van szó. Szombat esti műsorában minden rendszer . nélkül követték egymást a népszerű áriák, mert azért olyan logikai kapcsolatot fölösleges a nézőre erőltetni, hogy miután az öreg Verdi hallott részletekét Puccini Toscájából, akkor hallgassuk meg a fiatal Verdi Nabuccojának egy részletét... A kedélyesnek látszó anekdoták helyett pedig jobb lenne megvilágítani egy-egy zenei részletet, bevezetve a hallgatót az opera lényegébe, meggyőzve arról is, hogy rendszerint semmi nem véletlenül történik a műben. A zenei ismeretterjesztés — többször leírtuk már — a tv egyik igen fontos feladata. Ennél azonban immáron tovább kellene jutni. Cs. L. Riport este hét előtt A televízió sok mindenben kárpótol: nem kell színházközeiben élnünk, hogy megnézzünk egy Shakespeare-darabot, nyugodtan fölvehetjük a középkorosztály oly sokat csúfolt bojtos papucsát, hogy filmet nézzünk, miközben a gyermekeink a közelünkben alszanak. A televízióban másfél óra alatt ki lehet „olvasni” egy klasszikus író háromkötetes regényét, s meghallgathatjuk a népszerű operák slágereit. Mindezekért lehet dicsérni, másért pedig szidni. Kinek-kinek ízlése szerint. Én leginkább azért vagyok mérges, mert úgy vélem, hogy az átlagigénynél több a vetélkedő, és a kupaszerda, az meg már nálam teljesen megszokott, hogy éppen abban a pillanatban szenderülök álomra, mikor a gyilkos ráfogja az áldozatra a kést. A krimit is meg lehet szokni, akár az esti fogmosást. Amit viszont hiányolok: országépítő munkánkról, s más népek mindennapi munkájáról végtelenül kevés szó esik. lmitt-amott a Hét-ben, s a tv-híradó egy- egy műsorra jutó rövid perceiben láthatjuk, hogy mi történik körülöttünk, hogyan élünk, és hogyan dolgozunk. Ha éppen mégis, netántán gazdaságpolitikai műsort akarunk elcsípni, akkor este 7 óro előtt kell próbálkoznunk. Így találtam rá én is riportfilmet keresve a héten „Az évszázad építkezése” című filmre: a Bajkál—Amur vasútvonal, közismertebben a BAM építkezéséről szólt. Arról, hogy egy 3120 kilométer hosszú vasútvonal mentén feltárják a tajga kincseit, a szenet, kőolajat, aranyat, wolframot, gyémántot, grafitot és molibdént, hogy az erdő fát ad és rénszarvast nevel, s hogy 200 ezer ember kötődik az évtized végén a vasúthoz. Az építkezés valóban az évszázad legnagyobbika, erről győzött meg a film, na meg arról, hogy mínusz 40 fokos hidegben is lehet dolgozni. Ha akar az ember. Építkezés, beruházás, kitartó munka külföldön, és itthon is van, nem is kevés. Jóval gyakrabban látogathatnánk el ezekre a helyekre mint tesszük, hisz vannak, akik a tigrisek magatartását tanulmányozó film második ismétlése helyett szívesebben néznék az ország nagyüzemeinek munkájáról szóló filmet. Hogy ne csak hallják, hanem lássák is, mit csinálnak, hogyan élnek azok az emberek, akik csak jóval a műszak befejezése után húzhatják fel házipapucsukat. D. VARGA M. Szemle Nem tudom, kikhez akart szólni szerdán este éppen 22 óra 5 perctől 22.55-ig a Szemle című társadalomtudományi körkép, amelynek témájáról előzetesen csak annyit tudhattunk meg az RTV-újságból, hogy „A hátrányos helyzetről — több megközelítésben". Sokféle hátrányos helyzet van; ebben volt maga a műsor is: késői időpont, az általánosság homályába vesző témamegjelölés, s az immáron bővebb terjedelmű hetilap nagyobb felülete sem volt elegendő csak a Szemlében megszólalók országosan kevesek számára ismert nevének puszta felsorolására... Pedig a Szemle fontos és érdekes témát feszegetett. Fő vonalakban: a kedvezőtlen adottságú gazdaságok problematikáját, az elnéptelenedő aprófalvak sorsát, a textiliparba, s a fővárosi miliőbe kerülő lányok életmódját, valamint a településfejlesztés és a kultúra összefüggéseit. Mindezekről házár István műsorvezető beszélgetett Márton Jánossal, az Agrártudományi Kutatóintézet igazgatójával, Mátyus Alizzal, aki könyvet írt a textilipari munkásnők „utánpótlásáról” — vizsgálva, hogy honnan és miért jönnek ezek a lányok —, s Vitd- nyi Ivánnal, a Kultúra és Közösség című folyóirat főszerkesztőjével. Az elméleti szakemberektől megtudtuk többek között: a következő évek immár kisebb fejlesztési összegeit méginkább ott érdemes befektetni, ahol kedvezőbb körülmények vannak, tehát ahol a nyereség hamarabb jelentkezik és -nagyobb lesz; viszont csak az a „gazdag” gazdaság fog tovább gzdagodni, amelyik hatékonyabban termel, s az a „szegény" fog tovább szegényedni, amelyik nem használja ki megfelelően a lehetőségeket. Kicsit még bonyolultabbá teszi e megállapítást az, hogy fogjon össze a „szegény” a „gazdaggal”, a „szegény” keresse meg olyan kezdeményezéssel a még egy-két megyével is távolabbi „gazdagot", amiből mindketten hasznot húznak. Elméleti állásfoglalások születtek a műsorban a textiliparról is: még csak ott tartunk hogy munkaerőket szereznek a gyárak, holott emberekről kellene gondoskodniuk, életmódjukat formálniuk. Vagy egy másik megállapítás: a munkahely, ahol a „gazdagságot” megteremtették, legyen kapcsolatban a dolgozók lakóhelyével. Nem folytatom annak a kissé megkésett felvetésnek a részletezésével, hogy „egy-egy faluból minden kulturális intézmény kivonul”, s azzal, hogy „az egész életet egy kultúrának tekintsük, aminek nincs külön gazdasági és külön művelődési fejlesztése”. Minden elmélet próbája a gyakorlat, az általános igazságoké a konkrétum. Az elméleti szakemberek szemléjét nem tudom, hány cselekvésre vágyó gyakorlati szakember nézte-hallgatta végig. Gyanítom: igen kevés. Akkor viszont érdemes lett volna legalább a stúdióba meghívni egyet az érintettek közül azért, hogy a Szemle társadalomtudományi körkép jellegét figyelembe véve se lehessen összetéveszteni a tudományos igényekre alapozott lényeges teendőket esetleg szubjektívnek tűnő, kívánságokra alapozott, elvontan diktált cselekvésekkel, a Szemlét pedig a hiábavaló szemlélődéssel.- V. Z.
