Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
1980. november 7. NÉPÚJSÁG 9 mmmm Ütem és életszínvonal A Szovjetunió történetiében kiemelkedő esztendő az 1980. év, az öltéves terv befejező esztendeje. Egy-egy ötéves terv ugyan is nemcsak egy adott szakaszt jelez a népgazdaság fejlődésében. Fontos esémény ez az ország egész társadaHlmi és politikai életében is. Az ötéves tervek teljesítését elemezve, végig követhetjük kongresszustól kongresszusig, miként változik az ország arculata, milyen ütemben fejlődik a gazdaság, s hogyan mutatkozik ez meg a dolgozók életszínvonalában. A Szovjetunióban csupán az utóbbi 10 év alatt megkétszereződött az ipari termelés. Az Egyesült Államok 16, Franciaország 17, az NSZK 18, Nagy-Britáronda 29 év alatt ért el ilyen eredményt. Az első ötéves terv első esztendejéhez, 1928-hoz viszonyítva a szovjet ipari termelés több mint 130-szo- rosára nőtt, a villamoséner- gia-termelés növekedése 240- széres, az acélé 35-szöras, az olajé pedig több mint öO-szeres. Az első ötéves terv idején, a szocializmus alapjának lerakásakor olyan új iparágak jelentek meg, mint a traktor-, gépkocsi-, szerszámgép-, mezőgazdasági gép-, repülőgép- gyártás. Több mint 1500 nagy vállalat kezdte meg a termelést 1929. és 1883. között vagyis az országiban szinte mindennap átadtak egy-egy gyárat, üzemet, köztük olyan gyáróriásofcat, mint a kuz- nyecki és a magnyitogorszki kohászati kombinát, a Gorkiji Autógyár, az 1. sz. Állami Golyóscsapágygyár, a sztálingrádi és a harkdvi traktorgyár. A terv kezdetén a Szovjetunió a fejlett nyugati országoktól 50—100 évvel volt lemaradva, 1982-ben azonban az ipari termelés méreteit tekintve Európában már az első. a világon pedig a második helyre került. A szovjet népgazdaság a következő időkiben is gyors ütemben fejlődött, így jött létre a hatalmas ipari potenciál. Jelenleg az ország álló- alapjai 1,5 billió rubelt tesznek ki, - köztük a térmedési alapök értéke 1 billió. Az ipari termelés 1 százalékos növekedése ma az egész 1928. évi termeléssel egyenlő. Az ország a mostani tervidőszak első háromi esztendejében többét termelt, mint a nyolcadik ötéves tervben — 1966. és 1970. között. Mindez azonban nem' jelenti azt, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország már megoldotta a gazdasági fejlődés minden problémáját. MoSt fontosabb, mint bármikor, Ihogy teljes egészében kihasználjuk a meglévő potenciált. Éppen ez a feladat határozza meg a termelésirányítás új módszereinek felkutatását, a 'gazdaságirányítás szabályozóinak továbbfejlesztését, azt, hogy a gazdálkodás jórészt külterjes féjlesZtését a termelés magas intenziifikálá- sa váltsa fel. A Szovjetunióban állandó és dinamikus folyamat a népgazdaság irányításának korszerűsítése. A fejlett szocialista társadalom a szovjet emberek legfőbb vívmánya. Építése során a Szovjetunió különösen sok tapasztalatot gyűjtött a népgazdaság irányításának tökéletesítésében és a gazdálkodás formáinak és módszereinek fejlesztésében. Az emberek életszínvonala és az ország gazdásági fejlődésének üteme, a gazdálkodás minősége és hatékonysága közötti kapcsolatot végigkövethetjük a Szovjetunió fejlődési szakaszain. A háború előtti 1940. évihez képest például 1978-ban az egy főre jutó reáljövedelem 5,5-szeresére emelkedett, a társadalmi fogyasztási alapokból jutó részesedés pedig csaknem 25- szörösére nőtt. A mostani ötéves terv első három esztendejében a munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 10 százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt felépült 6,3 millió lakás, így mintegy 32 millió ember jobb 1 akáskörülm ény ékh ez jutott. Az életszínvonal emelésiben élért eredmények szükségessé teszik a gazdasági fejlesztés ütemének további fokozását. A tizedik ötéves terv utolsó évében éppen ezért a Szovjetunióban széles körű vita tárgyát képezik a hatékonyság, a termelés mennyiségi növelését, az irányítás minőségi javítását szolgáló ülj lehetőségek, Ennek a vitának az a célja. hogy az SZKP következő, XXVI. kongresszusa előtt pontosan számba vegyék a termelés növelésének tartalékait, hogy a jövőben is tervszerűén és állandóan emelkedjék az emberek életszínvonala és fejlődjék a szocialista népgazdaság. A tervgazdálkodás tudományos elveire támaszkodó gazdaságirányítás egyetlen szakaszában sem maradhat változatlanul. Még kevésbé most, amikör növekednek a termelés méretei, bonyolultabbá válnak a gazdasági kapcsolatok, gyorsul a tudományos-technikai fejlődés és fokozódik a munka termelékenysége. Ezért az SZKP XXV. kongresszusa feladatul állította a szovjet közgazdászok és tervezési dolgozók elé az ország gazdaságirányítási rendszerének és gazdasági mechanizmusának további tökéletesítését. Melyek e program fő sajátosságai, mi a lényege? Először is, ez a gazdasági mechanizmus valamennyi elemének kölcsönösen összehangolt, komplex tökéletesítése. Vonatkozik ez az irányítás, a tervezés, a termelés- növelés . gazdasági ösztönzésének megszervezésére. Másodszor, az irányítási és tervezési tevékenység orientálása magas népgazdasági eredmények elérésére. Harmadszor, a korszerű műszaki-tudományos forradalom eredményeinek és a A gazdaságirányítás tökéletesítése A Szövetség gázvezetéken, amely 168 folyón és vízi akadályon halad keresztül, több mint 2700 kilométerről érkezik a szocialista országokba: az NDK-ba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Bulgáriába és hazánkba a gáz. Ez a gázvezeték is igazolta azt a tényt, hogy a KGST-tagorszagok erőfeszítéseiket egyesítve egyenjogú és kölcsönösen előnyös alapon sikerrel valósítják meg a nagyszabású nép- gazdasági programokat. szocializmus előnyeinek szerves összekapcsolása. Negyedszer, az irányítás gazdasági módszereinek, a tömegek kezdeményezésének fejlesztése, a nép bevonása a termelés irányításába. Ezekkel a célokkal teljes mértékben összhangban hozta meg határozatát az SZKP KB és a Szovjetunió Miniszter- tanácsa a tervezés javításáról és a gazdasági mechanizmusnak a termelési hatékonyság fokozására és a munka minőségének javítására gyakorolt hatásának növeléséről. A határozatban előirányzott intézkedések a népgazdaság rendelkezésére álló valamennyi eszköze legracionálisabb felhasználását irányozzák elő. Az iparvállalatok és az építési szervezetek új gazdálkodási feltételekre történő átállítása már az idén megkezdődött és a XI. ötéves terv elejére befejeződik. így az 1981—85-ös évekre vonatkozó népgazdaság-fejlesztési tervet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán fogadnak majd el, azoknak a gyökeres változásoknak a figyelembevételével állítják össze. amelyek a népgazdaság irányításában bekövetkeznek. Milyen konkrét feladatokat kell megoldani? Mindenekelőtt valamennyi termelő- egységet a magas népgazdasági eredmények elérésére kell irányítani. E feladat megoldásához szükséges a tervezés olyan tényezőinek megtalálása, amelyek lehetővé teszik a dolgozó és a vállalat, a vállalat és az állam érdekeinek egyeztetését, ösztönözve ezzel a reális tervek kitűzését és teljesítését, a készletek takarékos felhasználását, az önköltség csökkentését és egyidejűleg az új termelési módszerek elsajátításának meggyorsítását, a megfelelő minőségű és választékú termékek előállítását. A gazdasági mechanizmus tökéletesítésével kapcsolatban végrehajtandó intézkedések komplex jellege azt jelenti, hogy annak nem csupán egy bizonyos — legyen az akár a legfontosabb — elemét vizsgálják át, hanem a gazdasági mozgatók és ösztönzők egész rendszerét, a gazdaság minden szintjén. Éppen ezek a körülmények határozzák meg jelenleg, a XI. ötéves terv küszöbén, a Szovjetunióban folyó gazdasági munka fő irányvonalait. A termelés technikai fejlesztése A szovjet tervgazdálkodás ötvenéves történelme során a termelés további fejlesztésével kapcsolatos feladatok sikeres megoldása mindig együtt járt a tudományos és technikai vívmányok fel- használásával. Azokat a jelentős változásokat is, amelyek a gazdaságfejlesztés irányításának formáiban és módszereiben most végbemennek, nagymértékben a tudományos-technikai fejlődés meggyorsítása teszi szükségessé. A cél: hogy a tudo- mányos-tedmikai elgondolások minél gyorsabban eljussanak* a jörneg term elésig. Az új technika bevezetésének gazdasági haszna csupán a jelenlegi ötéves terv első három évében mintegy 13 milliárd rubelt tett ki. Ezalatt az idő alatt több mint 11 ezer féle új típusú gépet, berendezést, készüléket és műszert fejlesztettek ki. Az új technika bevezetése és a tudományos munkaszervezés kapcsán 1971—78-lban foganatosított intézkedések eredményéként az iparban a munkatermelékenység 60 százalékos növekedését érték el. Bármennyire jelentősek is i azonban az új technika bevezetésének gazdasági eredményei, a termelés technikai fejlesztésének üteme (még nem kielégítő. A tudományos-technikai fejlesztés folyamán jelentősen megnő a hosszú gyártási idejű termékek száma. Ezért szentel annyi figyelmet ezeknek a kérdéseknek az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsának nemrégen elfogadott határozata. Milyen változásokat eredményez ez a határozat az ország tudományos-technikai fejlődésének irányításában, a XI. ötéves terv irányítási rendszerében ? A távlati fejlesztési tervezés alapjává mindenekelőtt az a tudományos-technikai fejlesztési program válik, amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia, a Tudományos és Műszaki Állami Bizottság, valamint az Állami Építésügyi Hivatal közösen dolgoz ki 20 éves időszakra, ötévenkénti 'bontásban, és legkésőbb a következő ötéves tervidőszak előtt két évvel terjeszt elő. ötévenként a programon végrehajtják a szükséges változtatásokat. A kidolgozott tudományos- technikai komplex fejlesztési program a távlati népgazdaságfejlesztési tervek ki- induióbázi'sa. Üj formát jelentenek a legfontosabb műszaki-tudományos és technikai kérdések megoldására kidolgozott speciális programok, amelyek lehetővé teszik a tudományos és technikai vívmányok fel- használását a gazdasági és szociális fejlesztési tervek készítésénél. Ezek a programok előirányozzák a végső célokat, a technikai-gazdasági eredményeket, a munkák elvégzésének határidejét és szintjét — a tudományos kutatástól a gyakorlati megvalósításig, beleértve az új technika sorozatgyártását. A célirányos programok szükségességét két körülmény is magyarázza. Egyrészt, segítik az erőfeszítések összpontosítását a fontos, súlyponti, nagyméretű tudományos-technikai problémák megoldására, amelyek nagymértékben meghatározzák az ország gazdasági és szociális fejlesztésének egész folyamatát. Másrészt, realizálásuk megköveteld sok minisztérium, hatóság, tudományos intézmény jól összehangolt munkáját, a dologi és pénzügyi 'készletek rendkívül pontos kiegyensúlyozottságát. Hiszen a nagy horderejű tudományos-technikai fejlesztési programok megvalósítása népgazdasági szinten nemcsak a tisztán termelési feladatok megoldását követeli meg, hanem számos különféle — demográfiai, szociális, ökológiai, szállítási és sok más — tényező figyelembevételét is. A gyakorlat igazolja a tudományos-technikai fejlesztés célirányos tervezésének hatékonyságát. Csupán a jelenlegi 10. ötéves terv folyamán több mint 200 nagy tudományos-technikai programot dolgoztak ki és valósítottak meg. A tudományos-technikai fejlesztés tervezésében végbemenő változásokat kiegészítik az új technika bevezetésével elért gazdasági eredmények ösztönzésére kidolgozandó komplex intézkedések. Mindez lehetővé teszi a Szovjetunió tudományos- technikai fejlesztési ütemének meggyorsítását. O. NYEKRASZOV, a közgazdaságtudományok kandidátusa A három legjelentősebb szovjet társadalmi-gazdasági program egyike a nem fekete föl- dű övezet rekonstrukciója, amely előreláthatólag 1990-ben fejeződik be. Csupán ebben az ötéves tervben 1,8 millió hektár földet csapolnak le és 667 ezer hektáron létesítenek öntözőberendezéseket. A képen: pneumatikus műtrágyázás a vlagyimiri területen. A Mir nevű, 840 kilométer hosszú, 750 kilovoltos távvezeték összekötötte Csehszlovákia, Bulgária, Lengyelország, az NDK, Mongólia, a Szovjetunió és hazánk energiarendszerét. Ez az energetikai rendszer páratlan a világon, hisz nemcsak Európa, de Ázsia egy részét is magában foglalja. Az SZKP XXVI. kongresszusa elé zászlaja alatt
