Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
e t^épüjság 1980. november 7. Múltunkból — Sokakat érdeklő eseménysorozatra, a szovjet kultúra napjaira érkeztek Magyarországra Mihail Alekszandrov, a Szovjet Állami Filmbizottság elnökhelyettese, Jevgenyij Leonov és Ljudmila Curcsenko színművészek. Néhány napot megyénkben töltenek, találkoznak magyar nézőkkel. Kérem, hogy szóljanak első benyomásaikról, arról, ami megragadta Önöket mi- nálunk. ALEKSZANDROV: Lenyűgözően szép Magyarország. Szívesen gyönyörködök a tájiban, tetszenek a települések. Külön öröm számomra, hogy eljöhettem Paksra is, egy olyan városiba, aminek a jelene csodálatos jövőt ígér. ILEONOV: Először íjárok Magyarországon, de a néhány itt töltött nap után máris reménykedem, hogy lesz még alkalmaim ellátogatni önökhöz — például a színházammal vendégszerepelni. Budapestről Tolna megyébe gépkocsival jöttünk, amit legszívesebben percenként állí- tottaín volna meg, hogy ked- vémre nézelődjek.,.. Az itt élő emberek-kedvesek, közvetlenek és igen vendégsze- retőek, olyanok, mint a grúzok vagy a,z ukránok. CURCSENKO: Egy ország lakóit annak alapján ítélem meg, hogy milyenek az öregek és milyenek a fiatalok. Magyarországon az idős emberekből sugárzik a szelídség és az elégedettség. Számomra lenyűgöző a kiegyensúlyozott, természetes mosolyé, hófehér hajú emberek látása... A fiatalok pedig vidámak, egészségesen szertelenek és nagyon jól öltöznek. — Mindhárman a szovjet filmművészet képviselői, természetes, hogy elsősorban a szovjet filmekről beszélgetünk. Míg velünk együtt több országban csökken, vagy stagnál a mozinézők száma, Önöknél emelkedik. Vajon ennek mi az oka? ALEKSZANDROV: Filmgyártásunk évről évre növekszik. Harminckilenc filmstúdiónk van. ebből huszonegyben készülnek játékfilmek. Évente százötven mozi- és száz tévéi Mm kerül ki a „műhelyekből”. A többi stúdióban gyártjuk a kisebb lélegzetvételű történelmi- és dokiuimentulmfHímjeinket, melyék száma évente eléri a kétezer-ötszázat'. (Mindnél nagy figyelmet fordítunk arra, hogy elnyerje a közönség tetszését. Ezlórt ábrázolnak filmjeink oly gyakran úgynevezett mai témákat, azaz olyan problémákat, melyek élénken foglalkoztatják az embereket. Az a tény, hogy filmjeinket a bemutatót követő néhány hónapban tízmilliók néznek meg, már önmagába véve is siker. Egyébként ezekből a közön- ségsilkerű filmekből válogattunk és hoztunk el egy csokorra valót Magyarországra, a szovjet filmek fesztiváljára. — A MOSiZiFULM stúdióban létrehozták a Debüt elnevezésű alkotócsoportot, mely megkönnyíti a fiatalok pályakezdését, ezenkívül frissíti a szovjet filmtermést. ALEKSZANDROV: Minden negyedik filmünk elsőfilmes rendező alkotása, akik ugyancsak mai témákat dolgoznak fel, s igen nagy elismerést aratnák. A Débüt egyik fiatal — mindössze 35 esztendős — rendezője Men- sov. Kegyetlen1 tréfa című fillmjét — mely a közösségi élet íratlan törvényeit boncolgatja igen politikusán és okosan — egy év alatt 40 millióan nézték meg. — Jevgenyij Leono- vot, a több megtisztelő díj tulajdonosát ismerősként, barátként köszöntheti a magyar mozinézők tábora. Jó néhány esztendővel ezelőtt mint komikus tűnt fel, s lopta be magát a közönség szívébe. Újabban pedig egyre gyakrabban láthatjuk komoly, sőt drámai szerepekben. Miért e műfajváltás? (LEONOV: Alaptermészetem vidálm, akkor érzem jól és felszabadultnak magamat, ha nevethetek. Pontosan ezért volt, hogy fiatal koronv ban mindig vígjátékba hívtak meg szerepelni. S mivel dolgozni igencsak szeretek, akkoriban is filmből filmbe, előadásból előadásba futottam. Vidámságom tetszett a nézőknek, sőt magával ragadta őket, s el is könyveltek komikusnak. . . Mindehhez még hozzájárult a külsőm is, de hát ezt önök is látják. . . Szerencsére kedvenc tanárom- a ragyogó színész, Mihail Jasin — nála kezdtém a Sztanyiszlavszki'j Színháziban — arra tanított, hogy a színész szerepei emberi sorsok, s az élet és a játék szétválik, ha nem sikerül az életet a maga eredetiségében ábrázolni. És Jasin adott lehetőséget drámai szerep megformálására', mégpedig Bulgakov A Turbinák napja című drámájában Lorioszik szerepében. — A Fogas kérdésben gyári munkást alakított, a Csajkovszkij-ban Aljó- sát, a parasztfiút keltette életre, a Belorusz pályaudvarban a Nagy Honvédő Háború hajdani katonája volt, de alakított királyt, brigádvezetőt, játszott Gogol-ala- kokat. Mindent sikerrel. LEONOV: Fontos, hogy egy színész soha ne legyen elbizakodott. Minden szerepet készítsen elő — még a próbák előtt — önmagában, hiszen minden figurát több oldalról lehet megformálni. Több oldala van a jéllemábrázolás- nak is, mint a gyémántnak, amit több oldalról kell csi- szolgatni. Fontos még, hogy a színész egy-egy szereppel kapcsolatban — még ha az epizódszerep is —, ne mondjon német. Hiszen a csöppnyi szerep is embert takar. Embert, akinek valamilyen jelleme van. — A magyar közvélemény elismeréssel szólt a Prémium című filmről, melyben Ön alakította Potapov brigádvezetőt. Szívesen fogadta ezt a megbízatást? LEONOV: Féltem kicsit a figurától, de boldog vagyok, hogy a rendezőnek, Miikael- jannak sikerült meggyőznie arról, hogy a brigádvezetőt csak én játszihatom el. Egyébként jelenetről jelenetre egyre jobban megszerettem ezt az okos, össznépi gondokat magára vállaló embert. Egyik kritika azt írta, hogy a Prémium „nem az igazságkeresők, hanem az igazság- építők filmje”. — Hogy fogadták a Prémium című filmet a nyugati országok? ILEONOV: Fél sikernek számít, hogy többen megvásárolták. Siker az, hogy többször is műsorra tűzték. Az igazi siker pedig a következő: színészdelegációval jártam Franciaországban, mégpedig akkortájt, amikor ott nefmrég került bemutatásra a film,. Meghívtak bennünket egy párttaggyűlésre. Legnagyobb meglepetésemre az elnökség mögötti falon függött a képem. Erre mondták, hogy ez a kép számukra tulajdonképpen Potapovot ábrázolja, azt az embert, a'ki az igazságért harcol. .. — Kérem, hogy beszéljen magánéletéről, a családjáról és a hobbijáról. ILEONOV: Én pedig azt kérem, ne sértődjön meg, hogy a hobbival kezdem és sok „nemmel” folytatom. Szóval hobbim nincs. Nem tudok halászni. Nem tudok vadászni. S ha tudnék is, nem jutna rá időm. Az én hobbim a családom és a munkám. Moszkvában élünk. Sokat forgatók és dolgozom színházamban, a Leninszkij Kom- szolban. Feleségem szintén a s zí nházfoan t avékenyked i k: irodalmi munkatárs. Fiam már felnőtt, s ő is színész, most fejezte be tanulmánya^ it... Ja! És van egy kutyánk is. Hogy milyen fajta, nem tudom. A fiam szedte föl az utcán.... aztán megszerettük, s nálunk maradt. Egy baj viszont van vele. Neki is a könyv a hobbija, mint nekem. (Csak kiderül, hogy van hobbim!)! Szóval, én olvasni szeretem a könyveket, a kutya pedig szétrágni. . . — Nagyon kedves volt, s méltán aratott sikert Pakson Ljudmila Gur- csenko, amikor a fesztivál nyitó ünnepségén szép dallal is kedveskedett a közönségnek. CURCSENKO: örülök a sikernek, s igazán jól esett a taps. Egyébként a munkám a (hivatásom, s Pakson is dolgoztaim, ugyanakkor nem éreztem, hogy dolgozom, Számomra mindig jó érzés valami pluszt adni a közönségnek. — Tudjuk, hogy ön színházban nem lép fel, hanem kizárólag filmszínésznő. Eddig harminckét filmben negyven szerepet alakított. (Volt, amelyikben több figurát is életre keltett.) Szép sikereket tudhat magáénak, s a néha megfeszíÍ tett munka mellett is jutott ideje családjára, leányára, aki most már dolgozó felnőtt. — Egy nőnek odaadó feleségnek, jó és okos édesanyának is kell lennie. Emellett helyt kell állnia a munkában, eleget kell tennie a társadalmi megbízatásoknak. Aztán vigyázni, hogy karcsú és szép maradjon, ameddig csak lehet, S az utóbbi bizony nem könnyű. . . — Magyarországon először a Karneváli éjszakában láthattuk, melyben bájos, tűzrőlpattant fruskát alakított. Hogyan alakult azóta pályája? CURCSiENKO: Másodéves színinövendék voltam, amikor már három filmben szerepeltem, táncoltam, énekeltem, s elsősorban vígjátékokban kaptam feladatot. Nagyon vágyódtam drámai szerep megformálására. 1983- ban lettem tagja a moszkvai Szovremennyik Színháznak ahol Shakespeare- és Moliere- darabokban játszottam. Ezután a filmszakma is elfogadott drámai színésznőnek. — Szintén drámában, társadalmi drámában láthatja a közönség új filmjében, a kétrészes Szibériádéban. A nagyszabású filmeposz kis szibériai falu sorsát mutatja be. A cannes-i filmfesztivál különdíját nyerte el az alkotás. CURCSENKO: Boldogan vállaltaim a szerepet, hiszen nagyszerű színészi együttesben játszhattam. Örömömre szolgált az is, hogy a mi országunk történelmét vihettük filmre — az első naptól a máig. Minden típusban a nép lelke rejtőzik, az a képesség, hogy még a legreménytelenebb helyzetben sem szabad elveszíteni a hitet. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója a Szovjetunió legnagyobb ünnepe. Milyen érzés e jubileum idején más országban lenni? LEONOV: Nem. mondok nagy szavakat, noha azok töltik el most a szívemet, hiszen látom és érzem, hogy Magyarország is velünk együtt készül, meghitten készül az évfordulóra. Csodálatos dolog azt tudni, hogy a barátok szívét is hasonló érzések töltik el, mint a mienket. — Mit üzennek a Tolna megyei Népújság olvasóinak, akik szintén barátaik? Forrongott a világ. Elkövették a szarajevói merényletet, gyászolt a monarchia hivatalos apparátusa, mindenki egy közelgő háború lehetőségét latolgatta. Megkezdődött az államok között a jegyzékváltás, Szerbiának pedig ultimátumot adtak át. A politikailag aktív közvélemény érdeklődése a külpolitika felé fordult. Ilyen feszült politikai légkörben kapta a jelentést a simontornyai járás főszolga- bírája és az alispán, hogy a pálfai urodalomban kitört az aratók sztrájkja. Nagy volt az ijedelem a nagybirtokosok körében, mert felrémlett előttük 1905 és 1906, amikor országos méretűvé terebélyesedett az aratók mozgalma, munkabeszüntetése. Az év első felében végzett közvélemény-kutatás, amelyet jórészt a községi jegyzők és főjegyzők végeztek a szolgabíró irányításával, nem jelzett sztrájk veszélyt a mező- gazdaságban. S most íme, váratlanul abbahagyta Pálfán a munkát a részes aratók sokasága. Az eseményről jelentést küldött a simontornyai járás főszolgabírája az alispánnak. Idézzük a jelentést: „Alispán Ür! Telefonon leadott felhívására a pálfai urodalomban előfordult sztrájkról a következőket jelentem: A gróf Apponyi Géza birtokát képező Pálfa-pusztán a leszerződött 63 pár aratómunkás folyó évi július hó 8-án az aratás további munkálatait megtagadták, mire Lestyán Lajos intéző panasza folytán július hó 9-én a helyszínére kiszállottam a szükséges csendőri karhatalom kirendelése mellett. Az uradalom .jószágkormányzója, az intézők délután 6 órától este fél 9 óráig tárgyaltak az aratók megbízot- taival, majd azok összességével, de békésen kiegyezni nem tudtak. Az aratók ugyanis azon álláspontra helyezkedve, hogy rossz búzatermés lévén, a szerződésileg elvállalt tizedrész oly csekély keresethez juttatja őket, amelyből még az aratás ideiére szükséges élelmüket sem fedezhetik, azon kérelmet adták elő, hogy a szerződést oly módon változtassák meg, hogy keresetük a múlt évihez képest állapíttassák meg. Habár az uradalom képviselői hajlandók voltak némi béremelésre, azt az aratók nem fogadták el és kijelentették, hogy tovább ily rész mellett nem dolgoznak. Ezt az eredményt az uradalmi jószágkormányzó velem tudatván, az 1898. évi II. t. c.- ben lefektetett elvek alapján az eljárást az aratók ellen azonnal lefolytattam, s a hivatkozott törvénycikk 38. íjába ütköző kihágás miatt a 62. § alapján terhelteket 25— 25 napi elzárás büntetésre ítéltem, amely ítéletet előttük még az éj folyamán, nyomban kihirdettem, s az ellen nem fellebbeztek. Másnap reggel 6 órakor jelentette a jegyző és bíró, hogy az aratók az aratást tovább folytatni kívánják a szerződés értelmében, mire én az 1898. II. t. c. 69. §-a alapján — az uradalom is hajlandó lévén visszafogadni a munkásokat — a további eljárást megszüntettem, s a büntetés végrehajtását mellőztem. Miután ekkép a sztrájk békésen nyert befejezést, jelentést tenni eddig szükségesnek sem tartottam.” A július 23-án kelt fenti jelentésből nem derül ki, hogy az uradalom a tárgyalás során tett némi béremelési készségét tettre váltotta-e, s a tizedik rész helyett esetleg a kilencedet adta a részes aratóknak. A frontokon már eldördültek a fegyverek, megszülettek az első veszteségekről a jelentések, s a postások is megkezdték a halálhírt közlő küldemények kézbesítését, amikor a központi járás főszolgabírája tett jelentést az alispánnak. Az 1914. auguszl tus 11-én kelt jelentésből kiderül, hogy ezúttal a sztrájkolok nem hátráltak meg a járási főszolgabíró által kiszabott büntetéstől, s inkább vállalták a büntetés letöltését, semmint, hogy minimális bérért dolgozzanak. Idézzük itt is a jelentést. „Alispán Ür! Jelentem, hogy Molnár Istvánná és 28 társa Kunffy Károly fácánkerti gazdaságában érvényes szerződéssel gazdasági munkák teljesítésére kötelezett munkások, folyó hó 10-én munkájuk teljesítését megtagadták azon okból, mert egy társukkal, aki egyszersmind banda gazdájuk (mai fogalommal élve: brigádvezetőjük) is, együtt dolgozni nem akartak. A kivételes időkre való tekintettel minden eszköz igénybe vétetett, hogy törvénytelen és erőszakos magatartásukkal felhagyjanak, de ez sikerre nem vezetvén, jogerős ítélettel 30—30 napi elzárással bűntetteitek, s annak végrehajtása nyomban foganatba vétetett. A földművelésügyi Miniszter Űrhöz és Főispán Űrhöz jelentést tettem.” A fent idézett jelentés szerint a munkások egymás közötti nézeteltérése vezetett sztrájkra. Arról azonban ez a jelentés nem szól, miért keletkezett ez ellentét a munkások között. Más iratokból azonban egyértelműen kiderül, hogy a bandagazda a nagybirtokos, érdekeit képviselve került szembe a csoport tagjaival. Ezért nem kívántak vele együtt dolgozni. Az 1914-es esztendő sztrájkirataiból idéztünk. Történet- írásunk általában úgy tartja számon ezt az esztendőt, amikor a munkásmozgalom alábbhagyott, sőt az uralkodó osztályok soviniszta uszítása eredményeként nacionalista hullám jelentkezett. A megyei adatok is alátámasztják az általános értékelést, de látnunk kell, hogy még ebben a kritikus esztendőben is voltak szép számmal munkás- és parasztmozgalmak, s ha időlegesen háttérbe szorult is a tőke—munka ellentéte, az mindvégig megmaradt és hatott. A munkások és parasztok — a nacionalista hullám idején sem feledték, hogy a társadalom osztályokra tagolódik, s más a tőkések érdeke és megint mások a saját érdekeik. * 1918. november 12-én a simontornyai járás főszolgabírája összefoglaló jelentést küldött az alispánnak a járásban zajló forradalmi eseményekről. Idézünk jelentéséből : „Telefonhívásra jelentem, hogy az első zavargás Pálfán volt november 1-én. Raboltak, fosztogattak, jegyző elmenekült. Szombaton este Hőgyészen lövöldöző katonacsoport felszólította jegyzőt, jöjjön velük a csendőrséget lefegyverezni. A jegyző ezt megtagadta és csitította őket, mire lövéssel fején megsebesítették és lakása ablakára sortüzet adtak. Jegyző családjával életveszélyek között elmenekült... Nyolc jegyző elmenekült, helyettesítésükről nincs gondoskodva Belecskán és Kis- székelyben. Hőgyészen karhatalmi század, Simontor- nyán határrendőr-osztag tartja fenn a rendet.” A jelentés hírül adja azt is, hogy Gyönkön a járási főszolgabíró 20 emberrel megkísérelte a nyugalom helyreállítását, de rálőttek, karddal megtámadták. A forradalmi tömegek mozgalmának nem tudott semmi gátat vetni a járásban. A munkás-, paraszt- és katonatanácsok vették kezükbe a községek életének irányítását. K. BALOG JÄNOS 'Z u fa d KitJt ro fai ff / fi „Minden jót kívánva üdvözöljük a Tolna megyei Népújság olvasóit IJ. LEONOV, M. ALEKSZANDROV, V. HORVÁTH MÄRIA L. GURCSENKO.” Fotó: Kapfingcr András I Mihail Aiek&zandrowai, I Jevgenyif Leonov vat és I Liudmila Gurcsenkoval
