Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
1980. november 7. Képújság 5 Mire kötelez a papír? Sokat hangoztatjuk, joggal hirdetjük, hogy „megfelelő embert a megfelelő munkahelyre”,. Ez a mindig időszerű követelmény — már már két- krajleáros igazságnak hangzik. A gyakorlati életben azonban ez az elvi séma sokszor előnytelenül úgy módosul, hogy bizonyos állások betöltéséhez bizonyos papírok szükségesek. Ha egy törekvő üzemi munkás művezető akar lenni, természetes, hogy a művezetői munkakör feladatköréhez az alapislkolázottsá- gon kívül szaktanfolyamot kell végeznie, hogy -aztán „papírja” birtokában tölt- hesse be az állást. De mi a fontosabb a „papír” vagy a hozzáértés ? Ügy gondoljuk, nem indokolt szembeállítani a bizonyítványt és a hozzáértést. Jogos azonban a kettőt szembesíteni. Elegendő hivatkozni arra a vendéglői esetre, amikor a vendég az ehetetlen, kemény húsra panaszkodik, amit a szakács azzal utasít vissza: őt vád nem érheti, mert szakáesteohnikusi oklevele van... A diplomával nem feltétlenül jár együtt a hozzáértés és a rátermettség. Néha viszont ez a „papír” előtérbehelyezésével elhomályosul. A sok közül egyik autószervizben nemrégen új műhelycsarnokot avattak, új diagnosztikai műszereket állítottak fel. A korábbi művezető elismert szakember volt, bár nem végzett technikumot, — nem volt oklevele, tudását mégsem vonta senki kétségbe. Mégis fölé helyeztek .egy főnököt, akinek technikusi oklevele volt. Mindenki tudta, hogy a kinevezést az előbbi vezető is kiérdemelte volna, legfeljebb azzal a megkötéssel, h-o-gy érettségije mellé szerezzen ő is oklevelet. ,A fejlett ipari országokban az álláshirdetésekben elsősorban azt a feladatot vagy feladatkört emelik ki, amelyre a pályázónak vállalkoznia kell, s csak ezután szerepel -— rendszerint apró betűkkel szedve — hogy milyen diplomához, nyelvtudáshoz kötik az állást. A hangsúly a vállalkozáson van. s ha valaki diplomát, nyelvismeretet állíthat mellé — annál esélyesebb. S hogy ez a sorrendiség helyes, ahhoz sok és többféle érvet sorakoztathatnánk fel. Ha csak azt az egyet mondjuk, hogy valaki öt nyelv ismeretében is lehet „gyenge”, s mit sem ér, ha diplomáját a munkában nem oklevélnek, hanem menlevélnek tekinti:.. (A megoldás — elvben, s mint szellemi magatartási norma — régi és egyszerű: „Nem az iskolának, az életnek tanulunk”. Az iskola olykor túlzásokba, a túlképzés hibájába esik, de azt sem várhatjuk, hogy a tanterv, a tanár mérje fel az összes igényt, amelyet majd a gyakorlat velünk szemben támaszt. A rossz munka alól senkit nem ment fel a diplomája, ellenkezőleg: az kvalifikált. jó munkára kötelez. — a — fi látszat iTuimultuózus jelenet az utcán. A kocsisor áll. Az út szélén egy ember fekszik, valaki mellette térdel. A hátrább álló kocsik vezetői eszeveszetten nyomják a dudát. A földön fekvő körül egyre nagyobb az embergyűrű. Egy hang a külső körből: Ezek az őrült autósok... Úgy'mennek, mint az állatok. Nem néznek, csak tiporják a gázt. Elgázolnak mindenkit. Az egyik kocsiban pedig: Már megint egy részeg. Vedelnek, berúgnak, mint a disznók, aztán odaesnek az autó elé. A vezető meg miattuk kerül börtönibe.' Az idős bácsi lassan kinyitja szemét. Ijedten néz az őket körülvevő gyülekezetre. Az orvos, aki mellette térdelt, összehajtja a fonendoszkópot, visszateszi a táskába. Mi is történt? Egy öregember rosszul lett az utcán. A ■közeledő autót orvos vezette, aki megállt és segített. A földeken sárral, hóval küszködnek a glépek. Mentik a hirtelen beszökött téltől a későn érett termést. Sár kerül a közútra is. Néhány göröngy, de ami miatt az autóval lassítani ajánlatos. S ez azt, aki csak az aszfalton használja járművét, hallatlanul felbosszantja. Ö ném- ilát mást. csak a véletlenül odahullott sárrögöket. Arra nem is gondol, hogy odébb, a flasztertől néhány száz, vagy csak néhány méterre ember és gép erőlködik, hogy ne menjen kárba az egész évi munka, hogy ne legyünk szegényebbek azzal, almit a mostoha időjárás él akar venni tőlünk. Az autós csak a sarat látja, ami miatt egy pillanatra .le kellett vennie lábát a gázról. Agyunkban forognak a kerekek. Fantáziánk szárnyakat kap, s bírálunk, ítélünk, elítélünk, anélkül, hogy tudnánk a valóságiról v alattit. Annak alapján, amit úgy nevezünk: látszat. S elhamarkodott véleményünket már úgy adjuk tovább, mintha tények támasztanák alá. Aztán mikor a tények cáfolják szilárdnak tartott tézisünket, már csak az igazunk látszatának megőrzéséért kombinálunk. 'Védjük látszat-igazunkat, akkor is, ha tudva tudjuk, tévedtünk. Szavaink sisteregve fonódnak .mondatokká. Mintha elfelejtettünk volna dicsérni. Pedig kár úgy sietnünk. Sokszor inkább elislmerés járna azoknak, akiket az első pillanatban szidunk. .. — szí — Kezek, karmesterek Egy magasba lendülő kéz, emberek tömegeinek parancsolhat álljt és emberek tömegeit indíthatja el jó vagy rossz úton. A kéz kibonthat gyönyörűséges éneket, mész- sze hangzót és segélyt kérő kiáltást. Piciny kis mozdulat, talán tojást eltörni sem volna elég, de a kéz e gesztusára tonnákat emel a daru, sok-sok megrakott vagont indít el a mozdony. A kéz mozdulatainak sora formálja a dallam hangzásait, hogy azok összhangba kerüljenek, egy másik karmester kezének aprócska jelei irányitják a súlyos terheket, hogy azok összhangba kerüljenek és házzá, gyárrá, istállóvá álljanak össze. A kéz „mindenható". Ha kell, forgalmat vezényel. Bőgő motoroknak szab utat. És sortüzet is vezényel a kéz, kioltani emberéletet. Szabad utat is nyit a kéz a szirénázó mentőautónak, mely siet megmenteni az emberéletet. A kéz „mindenható”, de nem lehet több egy gesztusa, mint a karmesterségét irányitó gondolat. CZAKÖ SÁNDOR / ___________________...__________ \ P árhuzamok Indulás Szülő és gyerek Állj! Figyelem, gyerekek!
