Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

1980. november 7. NÉPÚJSÁG 3 Testvérmegyénk: Tambov Az ötéves terv befejező évében Aki az elmúlt hetekben tefitvérmegyénkiben járt, két dologgal találkozott a leg­gyakrabban: az egyik a be­takarítás, a másik a kong­resszusi készülődés. Október végén jól szervezett munká­val, minden segítség igénybe­vételével a földeken még kint lévő termények betakarítása volt a parasztok, a gazdasá­gi vezetők de a társadalmi élet irányítóinak is a legfőbb tennivalója, miközben a me­gyei, a városi, járási pártbi­zottságokon már készültek a beszámolók a november fo­lyamán lebonyolításra kerülő pártértekezletek elé. Jurij Manaijenkovnak, a tambovi területi pártbizott­ság titkárának mindennapja­it is e két téma töltötte ki. Erről beszélt kérésünkre la­punk olvasóinak: — Az SZKP Központi Bi­zottságának júniusi plénu­mán, amely jövő év február­jára összehívta a párt XXVI. kongresszusát, Leonyid Iljics Brezsnyev beszámolójában hangsúlyozta, hogy a kong­resszusi előkészületek során újból és újból elemezni kell a pártszervezeteknek azt a munkát, amelyet a XXV. pártkongresszus határoza­tainak teljesítése érdekében végeztek. Maximális energiát kell fordítani a X. ötéves terv befejező évére kitűzött terv sikeres teljesítése és túltelje­sítése érdekében, és biztosí­tani kell a népgazdaság szi­lárd tevékenységét 198'1-iben, a XI. ötéves terv első évé­ben. A tambovi kommunisták most ebből a szemszögből vizsgálják az elvégzett mun­ka eredményeit és a jövő fel­adatait. — Milyen is voltakép­pen ma a tambovi terület gazdasága? — Iparunk mintegy 18 szá­zalékát adja az Oroszországi Föderációban előállított vegy­ipari berendezésnek. A terü­leten szakosított üzemekben alkatrészeket gyártanak bel­sőégésű motorokhoz. Ország­szerte ismerik textiliparunk termékeit, egyebek között az eredeti struktúrájú és színe­zésű posztókat. Fejlett a me­zőgazdasági nyersanyagfel­dolgozó ágazat. A területen hat cukorgyár működik, van­nak hús- és tejipari üzemek, konzervgyártó komibinát. Az SZKP XXV. kongresz- gzusának határozatait meg­valósítva a terület ipari dol­gozói az ötéves ciklus négy esztendeje alatt 15 százalék­kal növelték a termékek ki­bocsátását. Most 20 nap alatt ugyanannyit gyártunk külön­böző termékekből, mint a há­borút megelőző egész 1940-es esztendőben. J. A. Manajenkov — Ügy tapasztaltam, hogy fokozott figyelmet fordítanak a mezőgazda­ság fejlesztésére. — Igen. A jelenlegi ötéves tervben ebbe az ágazatba több mint egymilliárd rubelt ruháztunk be. A mezőgazda- sági termelés intenzifikálása érdekében foganatosított in­tézkedések léhetővé tették számunkra, hogy lényegesen enyhítsük a tavalyi nagyon kedvezőtlen időjárási feltéte­lek következményeit. A szá­razság ellenére sok gazdaság 30 és 40 mázsa szemet is be­takarított hektáronként. A fo­lyó ötéves tervben a terüle­ten jelentősen növekedett az átlagos évi termés cukorré­pából, burgonyából és zöld­ségfélékből: növekedett a szarvasmarha-, sertés- és baromfiállomány. — Hol tart az ötéves terv teljesítése? — Az SZKP Központi Bi­zottsága a Vlagyimir Iljics Lenin születésének 110. év­fordulójáról hozott határoza­tában felszólította a kommu­nistákat, a komszomolistákat, az összes szovjet embereket, hogy a kommunista építésben elért új sikerekkel köszönt­sék a jubileumot, hogy a ti­zedik ötéves terv beféjező esztendejét változtassák az élen járó munka évévé. Vála­szul e felhívásra a tambovi terület 600 vállalata, kolhoza, műhelye, állattenyésztő tele­pe, brigádja, 17 ezer munkás, kolhozparaszt, műszaki dol­gozó már tavaszra, határidő előtt megbirkózott az ötéves terv előirányzataival. Az SZKP Központi Bizott­sága 5 évvel ezelőtt „A kri­tika és önkritika helyzete a tambovi területi pártszerve­zetben” címmel határozatot fogadott el. Ez hangsúlyozta, hogy a mai viszonyok között, amikor a kommunizmus épí­tése megoldandó feladatai megnövekedtek és összetet­tebbekké váltak, a gazdálko­dás intenzív módszereire való áttéréssel a kritika és önkri­tika egyre nagyobb jelentő­Tovább fejlődött az egészségügyi ellátás. Több száz be­utalt nyeri vissza egészségét Tambov híres szívszanatóriu­mában. ségűvé válik, mint a szerve­ző és eszmei nevelő munka fokozásának eszköze. A soraiban 97 ezer kom­munistát számláló területi pártszervezet hozzálátott a központi bizottság határoza­tának végrehajtásához. Az el­múlt esztendőkben sikerült sokat javítani tömegszervező és nevelő munkánk stílusán. Az is örömmel tölt el ben­nünket, hogy a terület gaz­daságának további fejlődése folytán nagy lehetőségek nyíltak a lakosság jólétének és kulturális színvonalának növelésére. Huszonhatezer család kapott új lakást. Sok kulturális és szociális objek­tumot adtak át rendéltetésé­nek. A területen jelenleg nyolc felsőoktatási intézmény, 22 tedhnikum, 33 szakmunkás- képző tanintézet, mintegy 1000 általános iskola működik. A kulturális életben fontos sze­repet játszik a két drámai színház, a zeneiskola, a fil­harmónia és az egyéb kultu­rális intézmények. — Hogyan értékeli a testvérmegyei kapcsola­tunkat? — Az SZKP KB júniusi plénuma elfogadta „A nem­zetközi helyzetről és a Szov­jetunió belpolitikájáról” szó­ló határozatot. Ez egyebek kö­zött megerősíti, hogy tántorít- hatatlanul folytatni kell az SZKP XXIV. és XXV. kong­resszusán elfogadott irányvo­nalat, amely a szocialista ál­lamok testvéri szövetségének minden eszközzel való erősí­tését célozza. A mi pártszer­vezetünk is hozzájárul ennek az irányvonalnak a megvaló­sításához. A Tolna megyei dolgozókkal 1972-ben megte­remtett baráti kapcsolataink egyre jelentősebb helyet fog­lalnak el Tambov megye gaz­dasági és kulturális életében. Ezekben az esztendőkben 1300 tambovi járt Magyarorszá­gon, és 1200 magyar barátunk vendégeskedett nálunk. A két megye hivatalos küldöttségei évente találkoznak a munka tapasztalatainak kicserélése céljából. Nagy gyakorlati jelentősé­gük van a termelő kollektí­vák közvetlen kapcsolatainak. Jelenleg 19 iparvállalatunk kolhozunk, szovhozunk és tanintézetünk, a munkások, kolhozparasztok, diákok és tanulók tízezrei folytatnak aktív együttműködést magyar testvéreinkkel. A tambovi agráripari egye­sülésben eredményesen hasz­nosítják a Tolna megyei Dal- mandi Állami Gazdaságnak a kombinált takarmányok és a lucernaliszt előállításában szerzett tapasztalatát. Tudo­másunk szerint magyar ba­rátaink viszont a tamboviak által használt takarmányke­verék előállításának techno­lógiáját alkalmazzák. Haté­kony kapcsolatok alakultak ki a tambovi házgyár és a tolnai területi építővállalat szakemberei között. Állandóan fejlődnek a kul­turális kapcsolatok. A tambo­vi területen magyar könyvna­pokat, művész- és dokumen­tum f i lm - feszt i válókat, képző- művészeti kiállításokat, ma­gyar zenei és dalesteket tar­tanak. A területi drámai szín­ház magyar drámaírók da­rabjait játszotta Az a szándékunk, hogy to­vább bővítjük és erősítjük kapcsolatainkat magyar test­véreinkkel — mondotta befe­jezésül Jurij Manajenkov. Amikor szólították, hogy vegye át a kitüntetést — a Kiváló Pártmunkáért Emlék­plakettet —, eszembe jutott megismerkedésünk története. Ennek már két éve. — A párttitkárral szeretnék beszélni — mondtam a fiatal portásasszonynak. — A Bálint elvtársat kere­si? Ott találja meg a téemká- műhelyben. Hamarosan meg is találtam „Bálint elvtársat”, bár akik útbaigazítottak a műhelyben, látszott rajtuk, hogy kicsit furcsának tartják, amit kérdezek. A kölcsönös bemutatkozáskor jöttem rá, miért. Kiderült, hogy ő hiva­talosan „Németh elvtárs”, tel­jes neve Németh Bálint. Ak­kor miért titulálta a portás­asszony Bálint elvtársnak? — Egyszerű a magyarázat — mondta. — Nemrég került hozzánk, hallotta, hogy Bá­lintnak szólít mindenki, nem tudhatta, hogy Bálint nem a családi nevem. Én itt minden­kinek Bálint vagyok. Mint ahogy nekem az idősebb kol­léga Sanyi bátyám, Pista bá­tyám, a fiatalabb Jóska, Feri, János ... Pedig van nálunk még két Bálint, az idősebb és az ifjabb Kun Bálint. De „a” Bálint, az én vagyok. Akkor is úgy informáltak a városi pártbizottságon, hogy a 11. sz. Volán Vállalat paksi üzemegységénél működik az egyik legjobb üzemi párt- alapszervezet. Évről évre, a beszámoló taggyűlésen felol­vassák a községi — ma már városi — párt-végrehajtó bi­zottság értékelését, és ez min­den tekintetben példának ál­lítja a többi elé a Volán-alap- szervezetet. Hetvenegyben alakult, ak­kor az itt dolgozó hét pártta­got fogta össze. Ma harminc­hétén vannak. A gyarapodás csaknem teljes egészében „sa­ját forrásból” történt, sőt, ke­rültek el innen párttagok, akik másutt dolgoznak, és vé­geznek különféle tisztségek­ben mozgalmi munkát, példa­mutatóan állják meg helyü­ket. „Saját nevelés” Böcz Zol­tán, a szakszervezeti főbizal­mi, a városi párt-vb tagja, itt vették fel párttagnak. — A legemlékezetesebb számomra az volt, amikor egyszerre döntött a taggyűlés Benkő László autóbusz-veze­tőnek és fiának a felvételéről — mondja a párttitkár. — En­nek már jó pár éve. Felfigyel­tünk jó munkájukra — az apa szocialista brigádvezető, a fiú KISZ-es. Ketten egy busszal dolgoznak, váltótár­sak. A brigád egyik párttag­ja hívta fel rájuk a figyel­münket. Beszéltem velük, hogy milyen terveink vannak. — Gondolkodtunk már ko­rábban is azon, hogy a párt­ban lenne a helyünk — mondták. Ezután kaptak kü­lönböző megbízatásokat, majd egy év múlva megszületett a döntés: a taggyűlés mindket­tőjüket alkalmasnak tartja a párttagságra. Németh Bálint családjában sok évtizedes tradíció a mun­kásmozgalmi tevékenység. Sopronban éltek a harmincas években, az apa bányász volt, Brennbergbányán dolgozott. Sztrájkok szervezése, kommu­nista tevékenység miatt ül­dözték. Németh Bálint csak halványan emlékszik a csa­lád menekülésére Ausztriába. Édesapja egy szánkót ácsolt össze, dunyhába csavarták őt és öccsét, nagy volt a hó, nem nagyon őrizték akkor a ha­tárt. így kötöttek ki a bur­genlandi Piten-ben, ahol az­tán az apa a vasércbányában helyezkedett el. Negyvenöt­ben, a felszabadulás után jöt­tek haza, akkor már kéziko­csival. Petőfibánya, Berva- völgye, Budapest földalatti­építkezés, majd Komló vol­tak a vándorlás állomásai, az apa, természetesen párttag. Bálint 1953-ban, áz általá­nos iskola elvégzése után — tizenötévesen — csillés a komlói bányában, belép a DISZ-be és azonnal megvá­lasztják vezetőségi tagnak, sportfelelős. Rúgja a bőrt a Komlói Bányász ificsapatá­ban, majd — elsősorban mint futballista — ötvenhétben Paksra kerül. A konzervgyár­ban dolgozik segédmunkás­ként és a Kinizsiben játszik. A kitüntetés nemcsak ne­kem szól. Közben szakmunkás-képesí­tést szerez, levizsgázik ' víz­vezeték-szerelésből. Utána négy év gimnázium — esti tagozaton —, átmegy dolgoz­ni a vízműhöz, az érettségi után megkeresi a községi párttitkár: Úgy látjuk, hogy a pártban lenne a helyed. — „Én is úgy gondolom — sze­retnék párttag lenni”. Felve­szik tagjelöltnek, megbízzák, hogy hordja ki a tagbélyege­ket az idős, nyugdíjas pártta­goknak, beszélgessen velük és az alapszervezet vezetőségé­nek számoljon be. Egy év múlva már párttag, továbbra is pártbizalmi. Ekkor már tíz éve nős, családos. Hetvenegy június elsejével lép be a Volánhoz, egy hónap múlva az itt dolgozó hét párt­tag megalakítja az alapszer­vezetet, a taggyűlés Németh Bálintot titkárrá választja. Ezután elvégzi a műszaki tisz­ti tanfolyamot, majd a mar­xizmus—ieninizmus esti egye­temet, és az 1975-ös községi pártértekezlet megválasztja a pártbizottság tagjává. Ma tag­ja a városi pártbizottságnak, a pártbizottság pártépítési munkabizottságának és emel­lett szakszervezeti propagan­dista. Három „Kiváló dolgo­zó” kitüntetés birtokosa, ami­kor most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulóján kiemelkedő mozgal­mi tevékenységét a „Kiváló Pártmunkáért Emlékplakett”- tel ismeri el a megyei párt­végrehajtó bizottság. — Úgy érzem, ez a kitün­tetés nemcsak nekem szól, 'hanem az egész vezetőség­nek, sőt az alapszervezetnek — mondja. Velük együtt si­került elevenné tenni a moz­galmi munkát, „felhozni” a KISZ-t, és a szakszervezetet, a szocialista brigádmozgal­mat, megoldani az üzemegy­ség gazdasági feladatait, ami nemcsak egyszerűen terme­lés, gazdálkodás, hanem po­litika is. Mi végezzük az atomerőmű-építkezésen a sze­mélyszállítást és a teherszál­lítás nagy részét, nagy mér­tékben múlik rajtunk, milyen az építők hangulata. Alap­szervezetünk sokat foglalko­zik gazdasági kérdésekkel, de nem hanyagolja el a pártépí­tést és az ideológiai nevelést sem. Az egyik elvtárs a me­gyei pártbizottságnak köszön­te meg mind a huszonhár- mónk nevében a kitüntetést, az én nevemben is. Ám az én köszönetem „otthoni” elvtár­saimnak is szól. J. J. Kitüntetések a tűzoltóparancsnokságon ft munkásőrség ünnepsége A munkásőrség Tolna me­gyei parancsnoksága a me­gyei pártbizottság vb-termé- ben tartott ünnepségen em­lékezett meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfordulójáról, amelyen részt vettek a társ fegyveres tes­tületék parancsnokai is. A megyei pártbizottságot Hoh- mann József osztályvezető képviselte. Az ünnepségen több mun­kásőr kitüntetésére is sor került. Tatár Lajos megyei parancsnok a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fo­kozatát adta át Tímár Bálint tamási törzstagnak, az ezüst fokozatot Varga László dom­bóvári szakaszparancsnok- helyettesnék, a bronz fokoza­tot Schmidt Gyula megyei törzstagnak, Dévény Páter­nek, a szekszárdi egységpa­rancsnok ellátó-helyettesé­nek, Szili János tamási sza­kaszparancsnok-helyettes­nek. A munkásőr emlékjel­vényt kapta Barcza Imre, bonyhádi gyógyszertárveze­tő. Soron kívül előléptettek két főt, országos parancsnoki dicséretet három, megyei pa­rancsnoki dicséretet és jutal­mait 32 munkásőr kapott. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulója alkalmából ünnepséget ren­dezték a megyei tűzoltópa- rancsnokságon. A szekszárdi IV. sz. Általános Iskola út­törői adtak műsort, majd ki­tüntetések átnyújtására ke­rült sor. A Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát vette át: Csekeí Gyula, a T. m.-i Ta­nács V. B. osztályvezetője, Sebestyén István, a bonyhá­di Városi Tanács V. B. osz­tályvezetője, Bach Ferenc, a Az import energiahordo­zók mind költségesebb be­szerzésiének gondjait enyhí­tették szénhidrogén-bányá­szaink azzal, hogy az utób­bi években rendszerint túl­teljesítették a hazai termelé­si előirányzatot. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt számításai szerint így az V. ötéves tervidőszakra előírt kőolajtermelési előirányza­tot is hamarabb, már októ­ber 25-iig valóra válthatták, s ezt megelőzően már az öt­éves földgáztermelési tervet is teljesítették. Különösen je­lentős hozzájárulással, jó paksi Duina-menti Egyesült Mgtsz elnöke, Ulbert Ádám, a bölcskei Rákóczi Mgtsz el­nöke, és Kratcz Mihály, a Dalmandi Állami Gazdaság műszaki vezetője. Az ezüst és bronz fokozatot egy-egy személy kapta meg. ötvenéves önkéntes tűz­oltói szolgálatért hárman ve­hették át az Aranykoszorús Szolgálati Érmet, 40 éves szolgálatért tízen az ezüst, 30 éves szolgálatért 19-en a bronzkoszorús érmet. munkával segítették ennek az eredménynek az elérését a Nagyiallföldi Kőolaj és Föld­gáztermelő Vállalat és a Nagykanizsai Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat dolgozói. Az év végéig az OKGT szénhidrogén-bányászai vár­hatóan 455 ezer tonna hazai kőolajjal és 2,1 milliárd köb­méter földgázzal tetézik meg ötéves tervüket. A világpiaci árak alapján így 450 millió dollár értékű import szén-hid­rogén beszerzésétől mentesí­tik a népgazdaságot. A szénhidrogén-bányászat teljesítette ötéves tervét

Next

/
Thumbnails
Contents