Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-06 / 261. szám
1980. november 6. Képújság 3 A tomerőmű-építkezés Vizsgáznak a hegesztők, munkában a csőszerelők A Gyár- és Gépszerelő Vállalat feladatai A Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkájáról évtizedek óta jót lehet mondani. Az ország nagy beruházásainál mindig ott vannak. Szerelőik, hegesztőik, mérnökeik eljutottak több szocialista országba is. Pakson már évek óta dolgoznak. A turbinaszerelőkről eddig csak elismeréssel beszéltek az építkezés vezetői. Október 18-án egy apró kis ünnepséggel — amikor az Erőmű Beruházási Vállalattól átvették a reaktortartályt — új szakasz kezdődött a vállalat történetében. Olyan munkát vállaltak, melyet még önállóan sohasem csináltak. Szakembereik már vettek részt atomerőmű-építkezésen, az NDK- beli Lubminban szereztek gyakorlatot is. Nyéki Mihály helyszíni főmérnökkel a felkészülésről, valamint a következő hónapok feladatairól beszélgettünk. — Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy hiába az eddigi jó hírnév, Pakson a következő hónapok munkája alapján ítélik majd meg a Gyár- és Gépszerelő Vállalatot. Ez nagy feladatot, felelősséget és sok tennivalót ró a vállalat minden dolgozójára. A felkészülésnél azt vettük figyelembe, hogy itt nem sok embert kell foglalkoztatni, hanem rendkívül jól felkészült szakembereket. Ez minden szakmára áll, a hegesztőktől kezdve a mérnökökig — mondja a létesítményi főmérnök. — Mikor kezdték a felkészülést? — Amikor szakembereink részt vettek a lubmini építkezés munkájában. Ezen felül az elmúlt évben 30 szakembernek reaktorszerelői tanfolyamot szervezünk, nekik a vállalat vezető mérnökei tartottak előadásokat és megismerkedtek speciális szakmai, technikai, technológiai és munkavédelmi előírásokkal. Folyamatos a hegesztők felkészítése. A reaktortartály bemelése előtt már volt egy stábunk, akik az itteni munkákból eredményesen munkapróbát végeztek. Ez azonban a szigorú előírások miatt újra előtérbe került — itt a munkapróba hat hónapig érvényes — így újabb 18 hegesztő végzi, illetve szerzi meg a jogosítványt a főkeringető vezetékek hegesztésére. Ebben van gyakorlatunk, mivel már 16 varratot elkészítettünk, jó minőségben. — Hallottam,, hogy akik ezeket a varratokat hegesztették felmondtak és itthagyták a vállalatot. — Igen, így van. Egy részük, négy hegesztő felmondott és elment. Különböző okok játszottak ebben közre, van aki egészségügyi probléma miatt, olyan is van, aki több pénz reményében, de van olyan, aki a lakóhelyéhez került így közelebb. Tudjuk, illetve tudtuk pótolni őket, hiszen a szakmai presztízs miatt szinte még válogatni is lehet a hegesztők között, akik szeretnének minden körülmények között ezen a munkán dolgozni. Ezt bizonyítani is tudom. A szocialista országok között mi vagyunk az elsők, ahol szovjet hegesztők segítsége nélkül készítették el a' különleges hegesztési varratot, mégpedig a GYGV szakemberei. — A műszaki szakemberek is felkészültek? — Most csak kettőt említek. Cseh Mihály fizikai állományú vezető szerelő most szerzett diplomát műszaki főiskolán. A főszerelés-vezető, Dávid Mihály pedig részt vett a lubmini munkán is. Ök ketten közvetlenül ott, a helyszínen irányítják a szerelést a reaktoraknában. Ezenkívül a vállalat több ezer dolgozója között még sokan vannak olyanok, akik az itteni munkavégzésre alkalmasak, így bármikor átirányíthatók Paksra. — Beszéljünk kicsit a feladatokról is. Ez annál is inkább fontos, mivel az építkezés történetében előfordult, hogy a soron lévő vállalatok bukdácsoltak, nem egészen készültek fel a munkára. Ezért sok elmarasztalást kaptak. Szabó Benjamin kormány- biztos fel is hívta a Gyár- és Gépszerelő Vállalat figyelmét erre. Mi várható a következő hónapokban? — A reaktorakna térsége szerelésére október 31-én jóváhagyott ütemterv alapján eddigi intézkedéseinket felülvizsgáltuk. Ha vezetőink valahol nem várt hiányosságot észlelnek, rugalmasan tudunk újabb intézkedéseket hozni. Szeretnénk elkerülni, hogy most a Gyár- és Gépszerelő legyen a „szégyenpa- don”. Ez nem azt jelenti, hogy mi tökéletes emberek vagyunk, sőt biztos lesznek nehézségeink is, de ha arra időben gondolunk, akkor nem lehetnek nagy problémáink. Azt hiszem, ma senki sem mondhatja ki, hogy mi nem készültünk, de mi sem mondhatjuk, hogy tökéletes a tudásunk. A reaktorszerelési munka elején vagyunk, két hónap múlva, amikor már a sűrűjében leszünk, többet tudok mondani. Ha ezt a kérdést akkor teszi fel, szívesen és őszintén válaszolok. — Élni fogok ezzel a lehetőséggel. Főmérnök elvtárs, melyek azok a munkák, amelyeket az év hátralévő két hónapjában el kell végezni? — A reaktortartály beemelése után azonnal megkezdtük a finombeállítást. Ez any- nyit jelent, hogy a tartályt és a hozzá csatlakozó 500-as csővezetékeket állítjuk be véglegesen. A napokban kezdődik a fő keringető vezetékek szerelése. Ez különleges precizitást igénylő, egyedi csőszerelési munka, mivel ezekben a csövekben 300 Celsius fokos víz 125 atmoszféra nyomáson fog keringeni. Ezekből hat pár van a reaktor körül, összesen 66 hegesztési varratot kell elkészíteni, ebből, mint az előbb említettem, 16 már elkészült. Felkészültünk az éjjel-nappali munkára, ma már biztosítottuk a feltételét a tisztaszerelésnek. Ez annyit jelent, hogy a területen pormentes környezet van, hegesztőink, szerelőink fehér munkaruhában dolgoznak. Folyamatban van a nagy nyomású csőrendszerek szerelése, ezeket előbb még ebben a hónapban tisztítani kell, olyannyira, hogy minden apró szennyeződéstől meg kell óvni. Ez a munka aprólékos, hiszen a cső belsejét és külsejét alkoholos, fehér ruhával tisztítjuk, mindaddig, míg az utolsó réteg ruha fehér nem marad. Ezután kezdődhet a tényleges szerelés. — Az előbb láttam egy kimutatást a csőesztergákról. Ezek is a reaktortérben kerülnek bevetésre? — A csöveknek tökéletesen kell kapcsolódni egymáshoz, nem fordulhat elő, hogy az összekötésnél a csővégeken éleltolódás legyen... Ezért több mint harminc, erre a célra készített csőesztergát szereztünk be, amelyek javarészt a helyszínen vannak, ezekkel végzik el a csővégek pontos megmunkálását ;— fejezte be nyilatkozatát Nyéki Mihály főmérnök. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat 1980. október 19. után reflektorfénybe került. Feladatuk egyedi, a reaktorszerelés hazánkban még némi túlzással sem mondható gyakorinak. Hogy feladataikat milyen minőségben tudják elvégezni, azt csak később lehet megállapítani. Lapunk él a főmérnök adta lehetőséggel, december közepén ismét visszatérünk erre a témára. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A mezőgazdaság szellemi forrásvidéke Ellentétes folyamatok tanúi vagyunk mintegy két évtizede a mezőgazdasági üzemekben. Amíg ugyanis a mezőgazdasági dolgozók és a termelőszövetkezeti tagok száma igyors ütemben csökkent, addig csaknem megháromszorozódott a gazdaságokban a mezőgazdasági mérnökök és az üzemmérnökök száma, amely napjainkban meghaladja a 40 ezret. Évente mintegy 1400 agrármérnök és agrár üzemmérnök szerez diplomát. A jelzettnél lényegesen nagyobb azonban a mezőgazdasági üzemekben dolgozó értelmiségiek száma, mert tevékenységi körük kiterebélyesedé- sével jogászok, közgazdászok, gépesítési szakemberek, energetikusok ezrei dolgoznak a mezőgazdaságban. Minden túlzás nélkül állítható, az , agrárértelmiség szakmai felkészültségben, politikai képzettségben, emberi magatartásban együtt fejlődött a mezőgazdasággal. A jövőt tekintve a mezőgazdasági értelmiség szerepe pedig még fokozottan növekszik is. Ez abból az objektív tényből következik, hogy hazánk talaj- és éghajlati viszonyai kedveznek a mező- gazdasági termelésnek, s népgazdasági érdek a mezőgazdasági termék fejlesztése. Nincs napjainkban egyetlen ágazata sem népgazdaságunknak, ahol olyan gyorsan érvényesülhetnek a jól képzett, jó vezetői felkészültséggel rendelkező, áldozatkész szakemberek, mint a mezőgazdaságban. Az üzemek pártszervei és pártszervezetei a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta nagy gondot fordítanak politikai nevelésükre, képességeik minél szélesebb kibontakoztatására. Ezt bizonyítja, hogy a mezőgazdaság állami és szövetkezeti szektorában lévő mintegy negyedmillió párttag 27 százaléka szellemi dolgozó, jelentős részben agrárszakember, A pártszervezetek többsége nagy figyelmet fordít az agrárértelmiség szakmai-politikai képességei kibontakoztatására. Állandó feladat ez, hiszen üzemenként eltérőek a tennivalók. Így például az agrárértelmiség dinamikus számszerű növekedése ellenére is szakemberhiánnyal küzd számos szövetkezeti gazdaság. Az állandó megfeszített munka, a sikerélmény hiánya miatt rendkívül nagy a gyenge adottságú gazdaságokban a fluktuáció. A pártszervezetek ezekben a gazdaságokban arra törekednek, hogy a tsz-tagok fiait, lányait küldjék egyetemre, főiskolára, azokat, akik köny- nyebben vernek gyökeret szülőfalujukban. Nagy politikai érzékenységet és felkészültséget jelent a pályakezdő fiatalokkal való foglalkozás. A tapasztalatok azt bizonyítják, a pályakezdők hamarabb beilleszkednek a közösségi életbe, ha szakmai-társadalmi megbízatásokat kapnak, ha érzik az irántuk való bizalmat. Nem egy gazdaságban a vezetők szemléletének megváltoztatására van szükség ahhoz, hogy felismerjék a szellemi kapacitás növelésének szükségességét, 4 nemegyszer a pártszervezet erős ráhatására, hogy a gazdaság biztosítsa a szakemberek letelepedéséhez a feltételeket. Különösen nagy politikai munkát igényel a női szakemberek számos problémájának megoldása, mert ebben a kérdésben különösen erősen hatnak a falusi életmód konzervatív elemei. Sók értelmiségi nő nem a végzettségének és képesítésének megfelelő munkakörben dolgozik. Többségük azért, mert alkalmazkodik a férj munkahelyéhez, illetve beosztásához, de egy részük nem is igényli, hogy szakképzettségének és rátermettségének megfelelő munkakörben alkalmazzák: jól érzik magukat a kisebb felelősséggel járó munkakörben. Részben ez az oka annak is, hogy a mezőgazdasági üzemek felső vezetésében alig- alig találni nőt. Néhol a szolgáltatások alacsony színvonala csökkenti a dolgozó agrárértelmiségi nők szabad idejét és gátolja a munkaidő utáni feladatvállalásukat, illetve szakmai-tudományos munkájukat, továbbképzésüket. Ez a néhány felsorolt példa is bizonyítja, hogy az agrárértelmiséggel, problémáival való foglalkozás nagy politikai érzékenységet igényel. Az eddigi eredmények azt bizonyítják : a pártszervezetek többsége rendelkezik ezzel: nagy értéket képviselő szakmai-politikai szellemi kapacitást hoztak létre, s formálják, fejlesztik napról napra. Ugyanakkor az de igaz, nem mindenütt tartják a pártszervezetek ezt a munkát feladatuknak. A gyengén gazdálkodó üzemek szinte mindegyikében az átlagosnál kevesebb az agrárszakemberek száma. Ennek káros voltát már napjainkban is tapasztalni, a jövőben pedig még nagyobb árat fizetnek ezért azok az üzemek, amelyek nem fejlesztik, vagy nem tudják fejleszteni üzemük szakembergárdáját. A pártszervezetek politikai felelőssége azt követeli, hogy ebbe ne nyugodjanak bele. MIHÓK SÁNDOR A népfront életéből Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront megyei székházában dr. Kolumbusz Lászlóné, a HNF megyei elnökségének elnöke köszöntötte a megjelent aktivistákat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója alkalmából Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára mondott ünnepi szavakat, majd 57 aktivistának adott át jutalmat, több éves társadalmi munkájuk elismeréseképpen. ♦ Október 20-án megyénkben is megkezdődött a népfront- bizottságok újjáválasztása. A közben eltelt időszakban 15 körzeti és a tegnapi náp- pal bezáróan 13 új községi bizottság kezdhette meg munkáját. iA gyűlések jó hangulatban zajlottak, bár kétségtelen, hogy a falugyűlések iránt lényegesen nagyobb volt az érdeklődés, mint a körzeti bizottságokat megválasztó lakóterületi jelölőgyűléseken. Ez utóbbiakon bírálat érte a lakóbizottságok munkáját, és a meghívott tanácstagok se valamennyien • jelentek meg a gyűléseken, pedig az együttműködés miatt ez fontos lett volna. A falugyűléseken viszont nagy volt az érdeklődés, és mindenütt részt vettek a tanácskozásokon az illetékes párt- és állam iszervek képviselőin kívül a tanácstagok és más közéleti funkciót viselők is. A beszámolók mindenütt számot adtak az elmúlt öt óv eredményeiről és a soron következő feladatokhoz is kérték a tanácsi vezetők a lakosság közreműködését. Az aktivitás is megfelelőnek bizonyult és a hozzászólások azt bizonyítják, hogy a lakosság készen áll megvalósítható és fontos község- poliitikai célokért társadalmi munkát is végezni. Több helyütt konkrétan is felvetődött, hogy az ígérgetésből nem kérnek, de ami megvalósítható, azért tenni is hajlandóak. A legtöbb felszólaló a gyermekintézmények fejlesztésiével foglalkozott. A városokban felmerültek bölcsődei gondok is, a községekben pedig az óvoda- és az iskola- bővítések igénye kapott hangot. Az iskolákkal kapcsolatban elsősorban a napközis ellátás kiterjesztését kérte a lakosság. Kiderült, hogy a társadalmi igényt az egyes emberek mennyire érzik, és nem is csak az őket személyesen érintő kérdésekben. Nagy hangsúlyt kapott ugyanis a felszólalásokban a környezet- védelem és a környezet tisztasága. Ahol ezzel gondok vannak, ott kifejezésre is jutott a jó ivóvíz iránti igény, amelynek a „megteremtéséhez” anyagilag és társadalmi munkával is szívesen járul hozzá az érintett községek lakossága. Szinte valamennyi falugyűlésen szóba került az öregekről való gondoskodás szükségessége, azzal együtt, hogy jobban be kellene vonni őket a közéletbe. Azokat a népfrontbizottsági tagokat, akik eddig is jól dolgoztak és már sokat tettek szűkebb környezetükért, ismét megválasztották. Sok fiatal is kapott közéleti megbízatást az eddig megválasztott népi r o n tfoizo tlsá g okb a n. Nyéki Mihály főmérnök A reaktortartály beállítását végzik a GYGV szerelői
