Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-05 / 260. szám

A^EPÜJSÄG 1980. november 5. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Horgásztanya Studer Ádám Cikóról kér­dezi : „...A Dunán, Karaszi-fokon szeretnék egy kicsi, 5—6 négyzetméteres, egyszerű horgásztanyát építeni. Csak arra kellene, hogy rossz idő esetén ott meg tudjam ma­gam húzni, meg a csónak­motoromat biztonságba tud­jam helyezni. Szeretném tudni, hogy eh­hez kell-e engedély, és ha igen, akkor azt hol kell kér­ni.” A kérdést a Tolna megyei Tanács V. B. szekszárdi járá­si hivatala műszaki osztályá­ra küldtük, ahonnét a követ­kező választ kaptuk: „...Tájékoztatásul közöl­jük, hogy az 1964. évi III. tv. (Építési Törvény) és az 1964. évi IV. tv. (Vízügyi Tör­vény) értelmében a Duna 10 méteres parti sávjában, illet­ve a hullámtérben horgász- tanyát építeni tilos. Énre lehetőség csak abban az esetben lesz, ha arra a területre rendezési terv ké­szül és az építkezéshez az illetékes vízügyi hatóság hoz­zájárul...” Hűtőláda-csere Ritzel János Szárazáról a következő szövegű levelet ír­ta szerkesztőségünknek: .....A Bonyhád és Vidéke Á FÉSZ áruházában 1979. no­vember 28-án vásároltam egy ZF 350 hűtőpultot, amelyet a tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet december 14-én lakásomon üzembe is helye­zett. Az üzembe helyezés óta folyamatosan használjuk, műszaki probléma nem me­rült fel vele kapcsolatosan, ám rövid időn beiül meg­kezdődött a külső borítóle­mezek rozsdásodása, amely már olyan mérvű, mintha a készülék tízéves lenne. Az üzembe helyező szövetkezet munkatársa azt mondta, hogy újrafestéssel sem lesz töké­letes, mert a rozsda rövid időn belül ismét áttör, s ezért a gép cseréjét javasolja. Itt kezdődött a problémám, ugyanis 1980. augusztus 26- án írtam Budapestre, a Hű­tőgépgyár vevőszolgálati fő­osztályának, ahonnét még a mai napig nem kaptam vá­laszt...” Szerkesztőségünk a pana­szos levelet a Lehel Hűtőgép­gyár vevőszolgálati osztá­lyának, Jászberénybe továb­bította, ahonnét az alábbi vá­laszt kaptuk: ,,..,Az előző levél szövege előttünk sajnálatos módon is­meretlen, ezért nem tudtunk intézkedést foganatosítani, amelyért szíves elnézését kérjük. Tájékoztatásul közöljük, hogy a hűtőláda festéshibá­ját, rozsdásodhat vállalatunk palásitcseréval fogja megja­vítani, Gyártóművünk, a jászárokszállási gyáregység, ebben az időszakban is gyárt a fenti típusú hűtőládából, így a javítást a közeljövő­ben elvégezzük, amelynek időpontjáról külön értesítjük a panaszost. Mivel a festéshiba nem működésigátló ok, arra kér­jük, hogy a hűtőládát a ja­vítás időpontjáig is szíves­kedjen használni..” Hiánycikk? Makk Ottó Várdomb-Űjfoe- rékről így ír: „...Egy, talán a közt is ér­deklő, apró napi bosszúságra kívánom felhívni a figyelmet. Nyugdíjas vagyok, így tehát bőven van időm, s magam kívánom elvégezni a saját lakásomban a tapétázást. Nem vagyok szakiparos, de a saját lakásomban saját magamnak azt csinálok meg, amit akarok — gondoltam én. Szekszárdon, a Béla téri pa­pírboltban ragasztót kíván­tam venni, mert a Skálában a tapétát már megvettem, ott lehetett olyat kapni, ami­lyenre nekem szükségem volt. (Megjegyzem, ott is kér­tem ragasztót.) A Béla térről a háztartási boltba irányítot­tak, ahol azt a választ kap­tam, hogy az idén még nem is kaptak, ők meg az Otthon Áruházba küldtek. Hogy on­nan hova, azt nem akarom részletezni... Szóval az Ezer­mesterboltban kötöttem ki. Ez utóbbi helyen sem volt. Hazautaztam, s otthon a Del­tában olvasom a KEMIKÁL hirdetését, hogy „...TENAX RAPID tapétaragasztó a TÜZEP-telepeken kapható! Irány ismét Szekszárd, de most már a TÜZÉP-telep. Ott sincs! Tízpercenként küldik el az érdeklődőket, mert azok is olvasták a hirdetést. Kérdésem... A gyártó sem tudja, hogy ki a forgalomba- hozó? Kétlem! De akkor ho­vá lett a tapétaragasztó? Most felutazom Budapestre, hátha ott szerencsém lesz...” A sokakat érintő problé­mát felvető levelet a Tolna megyei Tanács V. B. keres­kedelmi osztályára küldtük, ahonnét Egyed István osz­tályvezető-helyettes vála­szolt : ....A tapétaragasztó időle­ges hiánya előttünk is ismert és enyhítésére intézkedést tettünk. A Tenax Rapid ra­gasztó hosszú idő óta nem kapható, mert nyugati im- portbál származik, és beszer­zésiéhez a devizakeret korlá­tozott. Az ellátást túlnyomó- részt a hazai előállítású CMC általános ragasztóval biztosítottuk. A harmadik negyedévben ebből sem volt elegendő, amelynek oka, hogy a Pl ÉRT Kereskedelmi Vál­lalat óvatosan rendelt és ehhez hozzájárult még az is, hogy a tapéta iránti kereslet a vártnál nagyobb volt. A PIÉRT Kereskedelmi Vállalat a társlerakattól át­irányított mintegy 400 kilo­gramm ragasztót a szekszár­di Béla téri tapótaboltba. Reméljük, hogy a mennyi­ség enyhíti a hiányt, a ne­gyedik negyedévi kiszállítá­sig, amelyre szerződése van a PIÉRT-nak. A panaszost a tapétaragasztó keresése so­rán küldözgették boltról bolt­ra, és helytelen tájékoztatást is adtak, amelyért elnézést kérünk az érintett kereske­delmi vállalatok nevében is*. Felhívtuk a vállalatok veze­tőit, hogy hasonló magatar­tás a jövőben ne forduljon elő...” Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK A tudomány termelőerővé válik... Magyar ásatási módszerek Latin-Amerikában Magyar orvosok és víz­fúrók Közel-Keleten, a Magh­reb országaiban és Fekete- Afrikában, magyar geológu­sok és földmérők Latin- Amerikában, több mint húsz afrikai, amerikai és ázsiai fejlődő ország fiatal ösztön­díjasai a magyar egyeteme­ken — téves az az elképze­lés, hogy csak a műszaki tu­domány gondolatai, ideái vál­hatnak termelőerővé. Olykor a termeléstől olyan távol eső tudomány is erre az útra tér, mint az amerika- nisztika, a földrész indián né­peinek anyagi és szellemi kul­túráját tanulmányozó össze­tett diszciplína. Mi az ame- rikanisztika? Néprajz és ant­ropológia, valamivel keve­sebb régészet és egy csipet­nyi filológia. Legnagyobb élő alakja nálunk Boglár Lajos professzor, aki két brazíliai útja között, a guarani indiá­nok földjén végzett néprajzi terepmunka után és a Sao Paolo-i egyetemen megkez­dett oktatói tevékenység kü­szöbén, magyarázta, hogyan válhat akár a régészet is ter­melőerővé: — A régészetben és a nép­rajzban — ez a kettő Ame­rika népeinek megismerésé­ben szorosan összefonódik — a korszerűség kézzelfogható dolog. Vegyük példának a középkori faluásatásokat, mert itt az érdeklődés meg­változása teljesen új mód­szertant fejlesztett ki. Az öt­venes években a történelem materialista felfogása vetette föl a szakemberekben, hogy ne csak a palotákat, az ud­vart vizsgáljuk a hűbéri Ma­gyarországon, hanem a hét­köznapi életet is. A faluása­tást ahhoz kellett kitalálni, hogy a jövőben ne csak a színpompás, terjedelmes épít­ményeket tudjuk föltárni és restaurálni, hanem keressük meg, hol is laktak azok a parasztok és kézművesek, akik tulajdonképpen ezeket létrehozták. Megnéztük, hol laktak. Hát nyolc-tíz négyzetméteres la­kógödrökben, majd tíz-tizen­öt négyzetméteres, egy helyi­ségből álló házakban. Ez még mindig félig-meddig a földbe volt mélyítve. Csak Nagy Lajos korában jelen­nek meg a mai hagyományos parasztházak elődei. Ahhoz, hogy mindezt így sorba ál­lítsuk, ki kellett dolgozni egy szabályos, önálló faluásatási technikát. Könnyen átlátha­tó, hogy a szilárd falmarad­ványok feltárásához szokott régészeti gondolkodásnak és kutatószemnek egészen át kellett állni a fából és vá­lyogból összeeszkábált putrik maradványainak fölismerésé­hez. Mi ott nem faragványo- kat, freskókat kerestünk, nem is egy kegyhely vagy egy hatalmi központ folya­matos történetének tárgyi ta­núbizonyságait, hanem az egykori dolgozó ember élet­módját. Ahhoz pedig kézen­fekvő volt egy időszakot föl­tárni, a lehető legteljeseb­ben, még akkor is, ha az ása­tás kénytelen más korból származó emlékeket el is pusztítani. Ezért alkalmaztuk előszeretettel az Árpád-kor falufeltárásainál az ún. réte­ges, stratumos leletmentő el­járást. Érthető talán az is, hogy a magyar falutörténet folyamatosságát különböző települések sajátosságainak egybevetésével lehetett meg­rajzolni. Mi ebben a termelőerővé válás? Nálunk a termelés — maga az ásatás és a néprajzi terepmunka. Abban a pilla­natban, amikor külföldön a szakemberek fölismerik, hogy nekik is hasonló problémáik vannak, s — mondjuk — egy távoli földrész régi paraszt­házainak föltárása, valamint a mai földművesek hasonló technikával elkészített házai­nak, a tárgyak belső elhelye­zésének néprajzi ihletésű elemzése hasznosan egybe­vethető — indokolttá vált a tapasztalatcsere, a módszerek átvétele, végbement a régé­szet „termelőerővé válása”. Ez természetesen nem pusztán spekuláció. A maja területeken például nemze­dékeken át az volt a problé­ma, hogy a földből csak pa­loták és piramisok kerültek elő. A régészeknek fogal­muk sem volt arról, milye­nek a maja városok. Mindig arról beszéltek, hogy ezek a nagy, pompás épületegyütte­sek csak vallási központok voltak, mert nincs mellettük lakosság, lakóház. Az illionis-i egyetemről egy csoport régész kutatott a guatemalai őserdőben maja települések után. Ezek kö­zött volt egy magyar szár­mazású is, aki ismerte a ma­gyar faluásatások publiká­cióit. Egy szó, mint száz, ez a régész úgy hat-hét éve eljött ide tanulmányozni módsze­reinket. Ma már tanulmá­nyok és könyvek szólnak ró­la, hogyan kerültek most már elő a földből maja falvak. A magyar ösztöndíjrendszer gondoskodik róla, hogy a mi alapgondolatunk — ne csak a színpompásat, az aranyat, a drágát nézzük, hanem az agyagot, a fát, a követ is! — szisztematikusan eljusson a latin-amerikai szakemberek­hez is. Számos fiatal antro­pológus, néprajzos, régész és történelemkutató kapott ná­lunk diplomát. De még olyan fiatalok is, akik közgazdasági és szociológiai tanulmányok után tértek vissza Kubába, Mexikóba, Peruba és Bolí­viába, megtanulták az ame- rikanisztikai kurzusainkon, Szegeden vagy Budapesten, hogyan vegyék figyelembe a város mellett a vidéket, ami ott az indiánt jelenti. Milyen tapasztalatokkal térhetnek haza a mi latin­amerikai tanítványaink? Elő­ször is, aki olvas és járja kö­zülük Magyarországot, az lát­ja, mekkora régészeti munka folyik itt. Ez a kis ország többet költ archeológiára, mint Mexikó kivételével min­den latin-amerikai ország, s ezt a pénzt okosan is fekte­tik be. Itt sokkal gazdagabb technikával folynak az ása­tások. Az ösztöndíjas min­denféle módszert kénytelen megtanulni, mert itt minden­féle korszakot végig kell ás­nia az őskőkortól a közép­korig. Mégpedig olyan szem­lélettel, mint amit a falu­ásatások kapcsán korábban részleteztem. Mi innen Latin-Amerikát szemlélve, többet látunk, mint a helyszínen. Mert az összefüggéseket keressük, a dolgok dialektikáját elemez­getjük, a különböző kultúrák belső szerkezetét, a gazdasá­gi élet és az ideológia kap­csolatát, továbbá e kultúrák­nak egymással való össze­függéseit. Tehát ai indián­fejlődés globális megismerését célozzuk, nem pedig egy konkrét, zárt törzsi kultúrát vizsgálgatunk. Ez a módszer bevált, ösz­töndíjasaink otthoni indítta­tással, sokban a mi hajdani falukutatóink igazságkereső hevével, népszolgáló buzgal­mával eltelve jönnek Ma­gyarországra. Aztán, ami nagy összefüggést megismertek földrészünk kultúrájáról, ha­zaviszik, kutatnak, föltárnak, majd anyagaikat elhozzák ide, s közösen földolgozzuk. így sikerült egy tehetséges bolí­viai régésztanítványunknak, Marcello Morenónak 1976 és 1980 között Észak-Bolíviában egy eladdig érintetlen öntö­zéses kultúrát, osztálytársa­dalmat fölfedeznie. Ezt azún. Mollo-kultúrát az aymara in­diánok fejlesztették ki a 14— 15. században. Ki tudja, med­dig pihent volna még ez a műveltség a földben, ha Mar­cello Moreno nem kerül szép hazánkba? KRONSTEIN GÁBOR Egyes építkezések átmeneti korlátozá­sáról szól az Orszá­gos Tervhivatal el­nökének, a pénz­ügyminiszternek, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszternek a 2/1980. (X. 21.) OT—PM— ÉVM számú együttes rende­leté, amelynek hatálya a gazdálkodó szervezetekre, iköltségvetési szervekre, a társadalmi szervezetekre és az egyesületekre terjed ki, s amely szerint az említett szervek — a jogszabályban írt kivételektől eltekintve — további intézkedésig új üdü­lő, hétvégi pihenő, vendég­ház céljait szolgáló épületi, igazgatási és irodaépület, székház, alkotóház és mű­velődési célú kiállítási épü­let, valamint a vállalati be­ruházásként megvalósuló kultúrház és kultúrotthon, továbbá felnőttoktatás célját szolgáló oktatási épület, ki­emelt üdülőterületeken mun­kásszállás és átmeneti szállás építését nem kezdhetik meg, illetve meglevő, ilyen célra használt létesítményeket nem bővíthetnek. Az építési 'kor­látozás alól csak közérdekből és csak kivételesen adható felmentés, ezt a felmentést is csak az Országos Tervhi­vatal, a Pénzügyminisztéri­um és az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium együttesen adhatja meg, vál­lalatok esetében a felügyeleti, szövetkezetek esetében az or­szágos érdekképviseleti szerv javaslatára. Kihangsúlyo­zandó, hogy az építésügyi hatóság csak abban az eset­ben adhat ki építési enge­délyt, az építési korlátozás alá eső munkákra, ha a be­ruházó rendelkezik az emlí­tett felmentéssel. Az együttes rendelet — amely a Magyar Közlöny idei, 77. számában jelent meg — kihirdetése napján Í1980. október 21.) hatályba lépett. A Kereskedelmi Értesítő f. évi 29. számában az előfize­téses étkeztetés elszámolásá­nak egyes kérdései tárgyá­ban megjelent közlemény arra hívja fel — többek kö­zött — a figyelmet, hogy a szabadkasszás egységekben nem lehet előfizetéses jegye­ket készpénzért értékesíteni, előfizetéses étkeztetést foly­tató vendéglátó üzletekben az étlapon olyan fő ételt, amely az előfizetéses étkez­tetésben napi menüben ki­szolgálásra került, szerepel­tetni és értékesíteni nem le­het, továbbá a már eladott és az előfizetéses étkeztetése ben megmaradt, a vendég ál­tal igénybe nem vett étel­adagot a szolgáltatást követő 3 órán túl meg kell semmisí­teni, illetve hulladékként kell értékesíteni. Rámutat a közlemény arra is, hogy a nyersanyagnorma be nem tartásából származó megta­karítás adó címén elvonásra kerül. A mezőgazdasági termék­értékesítési szerződések fe­lülvizsgálatának tapasztala­tairól szóló, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei, 20. számában megjelent közlemény alapos átta- nulmányozása és az abban foglaltak betartása számos pereskedésnek veheti elejét. A közlemény ugyanis részle­tesen megjelöli, hogy a ter­mékértékesítési szerződésnek mit kell tartalmaznia, s hogy milyen körülményekre kell különösen nagy gondot fordítani. Kimondja pl., hogy: „A károk megelőzése vagy csökkentése érdekében nagy gondot kell fordítani az ütemes teljesítésre, az átvé­tel megszervezettségének fo­kozására. E célból helyes, ha a szerződéstervezet rendelke­zést tartalmaz arról is, hogy a teljesítés helyéről a fel­dolgozás helyére melyik szer­ződő fél köteles a terméket beszállítani, és a szállítási költségeket, a kárveszélyt melyik fél viseli, miként szá­molják el a felek azt a vá­rakozási időt, amely azáltal keletkezett, hogy a termelő fuvareszközével a megren­delő által kijelölt helyre szál­lítja a terméket, a megren­delő azonban azt késedelme­sen veszi át, vagy a termelő késik és a megrendelő vára­kozik fuvareszközeivel az átvételre”, stb. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek a kérdéseknek a tisztázat­lansága gyakran vezet bonyo­lult perekhez. A reprezentációs költségek mértékéről és elszámolásáról szól az építésügyi és város- fejlesztési miniszternek az Építésügyi Értesítő f. évi 30. számában megjelent 14/1980. ÉVM számú utasítása, melyből itt csupán annyit idézünk, hogy: ,,A reprezen­tációs költségeket 1980. ja­nuár 1-től — éves szinten — 25 százalékkal csökkenteni kell.” DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke. A Tiszai Kőolajfinomító Leninvárosban ünnepélyes külsőségek között átadták a leg­korszerűbb hazai kőolajfeldolgozót. A kőolajfinomító á ma­gyar—szovjet olefin kémiai egyezmény keretében a már felépült olefinművel és a Tiszai Hőerőművel szerves tech­nológiai egységben van. Az új finomító az olefinművet benzinnel, a Tiszai Hőerőművet pedig fűtőolajjal látja el. Távlati kép a kőolajfinomítóról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents