Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-04 / 259. szám

1980. november 4.

NfÉPÜJSÁG 3

Már csak Kanizsáról jön a gőzös

Új feladatok, új módszerek

A kocsolai termelőszövetkezetből érkezett exportszállít mány rakodásához készülődnek a teherpályaudvaron.

Szovjet filmek fesztiválja

Fogadás a megyei pártbizottságon

Művész-közönség találkozó

A szovjet vendégek K. Papp Józsefnél

tagcsoportoknak. Az előadás gozó honfitársaik is tettek

A gőzös csak akkor megy Kanizsára, ha onnan jön.

Fordítani kell a nótán.

öreg vasutasok, ha unokáiknak gőzöst akarnak mutatni, lesik a pályát, mikor pöfög a tüzes, mikor jön Nagykanizsáról vonat. Ezeket a vonatokat még gőzmozdonyok hozzák.

*

Az 1968 óta érvényben lévő közlekedésfejlesztési program keretében tehát kézzelfogható eredményeink vannak. Nemcsak a gőzösök „kitiltását” kell ezalatt érteni, hanem azt is, hogy a sokkal gazdaságosabb dízel- és dízelelektromos mozdonyokat állított a MÁV szolgálatba. S a jövő, éppen a múlt hét derekán hallottuk a közlekedés- ügyi miniszter sajtótájékoztatóján, a villamosítás. A következő tervidőszakban Pécs —Dombóvár—Budapest között elkezdik a villamosítást.

Az ötödik ötéves terv eredményeiről beszélgettünk Harangozó László mérnök főtanácsossal, a MÁV dombóvári üzemfőnökével. Pontosabban a két és fél év alatti eredményekről. Ugyanis ebben az időben beszélhetünk forradalmi változásról: a vontatásnak és a forgalmi szolgálatnak egy üzemfőnökségét hozták létre.

— Tudom, jól ismeri a dombóvári vasutasokat, ezért meglepődne azon, ha egy te- hervonaton csak fűtőházi — régi fűtőházi — dolgozókat találna. Ugyanis „ők” adták a mozdonyvezetőt, a vonatvezetőt, a fékezőket is. Ott tartott már a forgalmi szolgálat, ott tart másutt is, hogy alig van embere. Talán szá- zan-száztízen lehettek itt. Dombóvárott, mígnem jött az összevonás. Sokat beszéltünk az emberekkel a megváltozott technika miatti átszervezésről, lassan-lassan megértették, mindenki talált magának megfelelő munkát. A dízelmozdonyok szerelése, javítása más munkaszervezést kívánt, felszabadultak emberek. S most, jó órában beszélünk, rendben vagyunk.

— Rendben — jegyezzük meg —, de a vasút mégis gondokkal küzd.

— Az mindig lesz. Most például az a gondunk, hogy idei tervünket nem tudjuk teljesíteni. A beruházások visszafogása, azaz a gondosabb mérlegelés után indítandó beruházások késése miatt nem szállítanak annyi követ meg kavicsot és egyéb építőipari anyagot, mint három évvel ezelőtt. Kevesebb a szállítanivaló.

— De a kevesebbet időben, gyorsan, gazdaságosan akarják a címzetthez juttatni.

— Pontosan ezen fáradozunk.

•

A dombóvári üzemfőnökség fölé meglehetősen bonyolult volna tetőt építeni, ugyanis a MÁV-nak ez az óriási területű üzeme Szabadegyházától Dombóvárig, illetve Dombóvártól Enyin- gig húzódik. Több mint kétezer dolgozó tevékenykedik tehát e képzeletbeli nagy üzemcsarnok alatt.

A lakosság a „dombóvári” vasúttal meglehetősen nagy területen találkozik. Éppen ezért fokozott figyelmet fordítanak arra, hogy ez a kapcsolat eleven legyen és gyümölcsöző. Az utazóközönség körében úgy például, hogy manapság kezdenek áttérni az intenzív fejlesztésre azon területeken, ahol az utas— MÁV-alkalmazott találkozik. Ezt úgy értsük, hogy a jövőben több személyzet lesz a vonatokon, a fővonali személyszállító vonatokon már három jegyvizsgáló dolgozik — évekkel ezelőtt csak egy volt — s a jegyvizsgálók mind nagyobb része érettségizett. Nemcsak lyukaszt, hanem informál, kapcsolatot tart az utassal.

Sokkal nagyobb gond volt, és még ma is az, hogy az áru- szállítás területén a régi, hagyományos szolgálati „viszony” helyett üzleti, rugalmas kapcsolatot alakítsanak ki. Szerencsére kiváló partnerekkel találkozik a dombóvári vasútüzemi vezetőség. Hiszen a gabonaipar, a Vetőmag, a dalmandi gazdaság és mások, megértették, hogy csak úgy tudnak ők is gazdaságosan szállítani, ha követik a vasúti „forradalmat”. A MÁV a meglévő szállító-rakodó eszközök gazdaságosabb kihasználására törekszik. így például manapság nem szükséges az éjszakai, meg a hét végi rakodás fontosságáról a gazdasági vezetőket meggyőzni — a kivétel erősíti a szabályt!

A harmadik jelentős változás, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek a körzeti állomások. így példának okáért Simontornya — de van az üzemfőnökség területén még hat jelentős körzeti állomás. Itt korábban naponta öt-hat vagont raktak ki, illetve be. Ma nem ritka, amikor félszáznál több vagont kiraknak. Igaz: felkészült a MÁV: betonozták a rakterü- letet, bővítették a teherkocsik fordulási-lerakási helyét, vásároltak rakodógépeket. Sárbogárdon — ez a nagy állomás is Dombóvárhoz tartozik — az ország második legnagyobb nemzetközi darabárus kezelőállomását alakították ki — mentesítve a

fővárosi pályaudvarokat, főleg Józsefvárost.

A partnerekkel — mint mondtuk — egyre jobb az együttműködés. Példának hozzuk még a cukoripart. Olyan nagy teljesítményű fogadóállomások építésére volt képes, mint Fürgéd, Hidas, stb. ahonnan irányvonatokat lehet indítani.

A vállalatok egyre intenzívebben használják iparvágányaikat — Dombóvárott hat vágányon állítják ki a feleknek a rakott vagonokat, vagy áruért az üreseket. Az ipari termelés zökkenőit — jelen esetben a szállításból eredőket — tehát van mód jó szervezéssel simítani. Más kérdés, hogy a konténeres, illetve rakodólapos szállítás e téren sem fejlődött úgy, mint az kívánatos volna. Országosan is gond ez.

Gond az is, hogy a dombóvári térségbe érkező vagonok feldolgozása, tehát új vonatban továbbindítása — sem zökkenőmentes. Előfordul, hogy „ömlik” Miskolc, vagy Fényeslitke felől a sok irányvonat, s itt órák alatt kellene továbbindításra képessé tenni. Ám előfordulhat, hogy ez nem sikerül: kicsi az állomás a zúduló vonatokhoz. Egyenletes munkához alakították a vonatok rendezését, a gurítást, tehát a hullámokban érkező vonatok továbbítása nagy gond.

*

Beszélgetésünk végén azt kérdeztük az üzemfőnöktől, hogy a vonatok menetrend szerint közlekednek-e?

— Ez olyan dolog — mondja a főnök —, ha az előfeltételek adottak, akkor a vonatok menetrend szerint közlekednek. A személyszállító vonatok menetrendszerűsége 98,16 százalékos, tehát száz vonat közül alig több mint másfél százalék indul tőlünk késve.

*

És irigyelhetjük a dombóváriakat: ha valaki Pestre akar utazni, a Somogy-ex- presszel három óra alatt lehet eljutni; a pécsieknek még jobb a dolguk, a Mecsek-ex- pressz is három óra alatt ér fel.

Igaz, ez az egyetlen vonat, amely még Dombóvárott sem áll meg.

PÁLKOVACS JENŐ

Ezekben a napokban — október 30. és november 8. között — zajlik hazánkban a szovjet kultúra napjai gazdag eseménysorozata, mely immár hagyománnyá nemesedett. Ennek részeként ünnepeljük a szovjet filmművészetet, a szovjet filmek fesztiválja keretében. Ez alkalomból vasárnap délelőtt szovjet filmesdelegáció érkezett megyénkbe, Mihail Alekszandrov, a Szovjet Állami Filmbizottság elnökhelyettese vezetésével — a küldöttség tagjai: Ljudmilla Gurosenko színművésznő, Jevgenyij Leonov színművész —, akik a délutáni órákban Paksra látogattak és részt vettek a fesztivál megyei nyitóünnepségén, amit a munkásművelődési központban rendeztek meg.

A szovjet vendégeket Pakson Kaczián János, a megyei pártbizottság munkatársa társaságában Schiller József, a járási pártbizottság titkára és dr. Dallos Tibor, a városi tanács elnöke fogadta, s tájékoztatták őket a járás és a város múltjáról, jelenerői és fejlődéséről. Délután három óraikor az Őszi maraton című, új szovjet film orosz nyelvű kópiáját vetítették le az Atomerőmű Vállalatnál dolgozó szovjet szakembereknek, majd öt órakor a magyarra szinkronizálva mutatták be a nagyszámú nézőseregnek: a Pakson és környékén élőknek, sőt, a távolabbi községeikből, például Pállfáról érkezett MSZBTKitüntetések

Tegnap délelőtt a megyei pártszékházban ünnepséget rendezett a megyei KISZ- bizottság és az úttörőelnökség. Temesi Ágnes, a megyei elnökség elnöke ünnepi beszédében méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét és elismeréssel szólt azokról, akik az ifjúság nevelésében kiemelkedő eredményeket értek el. Ezután Péti Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára kitüntetéseket adott át.

A KISZ Központi Bizottsága által adományozott „Ifjúságért Érdemérem” kitüntetésben részesült Németh László, a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ nyugdíjasa, a szakmaközi bizottság tömegsport- bizottságának vezetője, Miklós Eszter ozorai általános iskolai tanár, a tamási járási úttörőelnökség tagja, Takács Mihály, a dombori KISZ-ve- zetőképző tábor gondnoka és Sáth Sándor, a tolnai Vörös Lobogó SE vezető edzője. A KISZ Érdemérmet kapta Gyuricza István, a 11. sz. Volán Vállalat dombóvári fő- diszpécsere, a KISZ városi pénzügyi ellenőrző bizottságának elnöke, Tam Ferenc szerszámkészítő, a BHG szekszárdi gyára KlSZ-bizottsá- gának titkára, Csáki Béla, szekszárdi járási KISZ-titkár és Nyakas Gizella Anna, az izményi általános iskola tanára, úttörő csapatvezető, KISZ-propagandista.

Négyen kapták meg a „Kiváló ifjúsági vezető” kitüntetést, ugyancsak négyen az aranykoszorús KISZ-jel- vényt, öten pedig a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét. A járási-városi KISZ-bizottságok tíz aktivistának adták át az aranykoszorús KISZ-jelvényt, harmincnak a KISZ KB dicsérő oklevelét.

„Üttörővezetői Érdemérem” kitüntetésben részesült Simon Lajos bölcskei általános iskolai tanár, sport szak- bizottsági vezető, Gyulai Istvánná, a szekszárdi 4. sz. Általános Iskola úttörő rajvezetője és Bajor László, a bonyhádi 1. sz. Általános Iskola igazgatója, az Üttörő- szövetség országos honvédelmi szakbizottságának tagja.

előtt >Cz)amk József, az MSZBT Országos Elnökségének tagja mondott ünnepi beszédet, majd a delegáció tagjai is köszöntötték a közönséget. Nagy taps fogadta Jeívgenyiij Leonovot, a nálunk is jól ismert színészt és Ljudmilla Gurasenlko színésznőt, aki még egy orosz dallal is kedveskedett a nézőknek. Az ünnepség színifoltja volt, amikor a hélyi ifjúsági ház orosz társalgási szákkörének néhány tagja virágcsokrok kíséretében orosz nyelven üdvözölte a vendégeket.

Este hét órákor művész— közönség találkozóra került sor a művelődési ház klubtermében, mely igen élénk és meghitt is volt egyszerre. A vendégeknek hazánkban dolTegnap délután a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya huszonhat aktivistájának megjutal- mazására került sor. Dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára köszönte meg jó munkájukat, amellyel séféi számtalan kérdést.

Tegnap délelőtt K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára fogadta a delegációt. Tájékoztatást adott Tolna megye életéről; elmondta, miként változott meg megyénk arculata, hogyan lett a mezőgazdaságiból ipari jellegű megye; mit jelent a paksi atomerőmű- építkezés megyénknek. K. Papp József szólott még közművelődésünk helyzetéről, majd a Szovjetunióhoz, illetve Tambov megyéhez fűződő baráti, testvéri kapcsolatunkról.

A delegáció tagjai ezután Decsre, a háziipari szövetkezetbe és a termelőszövetkezetbe látogattak.

gítiették, hogy a megyei párt- bizottság, annak propaganda és művelődési osztálya eredményesen tudja ellátni feladatát. Ezután átadta a jutalmat — könyvvásárlásra szóló utalványokat.

Fotó: Gk.

Befejezték a felvételi épület külső és részben belső tatarozását

Harminc év a békéért

„Egyetlen nép, egyetlen személy sem képes egyedül megakadályozni a háborút, csak valamennyi nemzet minden népének közös akciója tudja elérni ezt a célt.”

Frédéric Joliot-Curie mondta e szavakat a Béke Híveinek Párizsi Világkongresszusán néhány hónappal az Észak-atlanti Szövetség, a NATO megalakulása után. Nagy árat fizettek a világ népei azért a békéért, amelynek megőrzése, megóvása egy emberöltő alatt százmilliók legszentebb ügye lett: könnyeket, vért, emberéleteket, lerombolt gyárakat, szétdúlt otthonokat.

A magyar nép az elsők között csatlakozott a párizsi Béke Világkongresszus felhívásához: képviselői 1950. november 4-én, a II. Magyar Békekongresszuson hitet tettek a népek barátsága, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése mellett: megalakították az Országos Béketanácsot.

Három évtizede e testület tolmácsolja népünk békevágyát a nemzetközi békemozgalom, s a politikai élet különböző fórumain. Három évtizede, amikor nem sokkal a miénk után a II. Béke Világkongresszus is összeült, fegyverek dörögtek a Távol-Keleten: Észak-Korea népe küzdött szabadságáért, függetlenségéért, demokratikus fejlődésének lehetőségéért az amerikai intervenciósok és dél-koreai cinkosaik ellen. Sajnos, nem ez volt az egyetlen háború a népeket pusztító nagy világégés óta! Talán nem is telttel egyetlen nap sem anélkül, hogy valahol a világban ne robbantak volna gránátok, ne kerepeltek volna géppuskák. Ám abban, hogy a helyi háborúk nem terjedtek tovább, hogy a közel-keleti tűzfészek nem lobbantotta lángra az egész világot, a szocialista országok politikája, magatartása mellett nagy szerepe volt a nemzetközi békemozgalomnak.

Hatalmas utat tett meg az emberiség e 30 év alatt! Ám amíg a tudomány legjobbjai a pusztító kórokkal, a rákkal, az éhínséggel vették fel a küzdelmet, addig mások újabb és újabb szörnyű fegyvereket találtak fel az ellenfél, a más hitet vallók, a másfajta eszmékért élők fenyegetésére, elpusztítására A béke híveinek felelőssége ma nagyobb, mint valaha. Az enyhülés folyamatának feltartóztatása, a hidegháború parazsának újjáélesztése, a tőkés érdekek agresszív védelme, a világ csendőrének szerepére irányuló amerikai törekvések újjáéledése ismét reális veszélyt jelent.

E veszély ellen küzdeni — utódainkért is vállalt — legfontosabb kötelességünk.------ Ny. É.

Propaganda- és művelődési aktivisták megjutalmazása