Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-04 / 259. szám

1980. november 4. NfÉPÜJSÁG 3 Már csak Kanizsáról jön a gőzös Új feladatok, új módszerek A kocsolai termelőszövetkezetből érkezett exportszállít mány rakodásához készülődnek a teherpályaudvaron. Szovjet filmek fesztiválja Fogadás a megyei pártbizottságon Művész-közönség találkozó A szovjet vendégek K. Papp Józsefnél tagcsoportoknak. Az előadás gozó honfitársaik is tettek A gőzös csak akkor megy Kanizsára, ha onnan jön. Fordítani kell a nótán. öreg vasutasok, ha uno­káiknak gőzöst akarnak mu­tatni, lesik a pályát, mikor pöfög a tüzes, mikor jön Nagykanizsáról vonat. Ezeket a vonatokat még gőzmozdo­nyok hozzák. * Az 1968 óta érvényben lé­vő közlekedésfejlesztési prog­ram keretében tehát kézzel­fogható eredményeink van­nak. Nemcsak a gőzösök „ki­tiltását” kell ezalatt érteni, hanem azt is, hogy a sokkal gazdaságosabb dízel- és dízel­elektromos mozdonyokat állí­tott a MÁV szolgálatba. S a jövő, éppen a múlt hét dere­kán hallottuk a közlekedés- ügyi miniszter sajtótájékoz­tatóján, a villamosítás. A kö­vetkező tervidőszakban Pécs —Dombóvár—Budapest kö­zött elkezdik a villamosítást. Az ötödik ötéves terv ered­ményeiről beszélgettünk Ha­rangozó László mérnök fő­tanácsossal, a MÁV dombó­vári üzemfőnökével. Ponto­sabban a két és fél év alatti eredményekről. Ugyanis eb­ben az időben beszélhetünk forradalmi változásról: a von­tatásnak és a forgalmi szol­gálatnak egy üzemfőnökségét hozták létre. — Tudom, jól ismeri a dombóvári vasutasokat, ezért meglepődne azon, ha egy te- hervonaton csak fűtőházi — régi fűtőházi — dolgozókat találna. Ugyanis „ők” adták a mozdonyvezetőt, a vonat­vezetőt, a fékezőket is. Ott tartott már a forgalmi szol­gálat, ott tart másutt is, hogy alig van embere. Talán szá- zan-száztízen lehettek itt. Dombóvárott, mígnem jött az összevonás. Sokat beszéltünk az emberekkel a megválto­zott technika miatti átszer­vezésről, lassan-lassan meg­értették, mindenki talált ma­gának megfelelő munkát. A dízelmozdonyok szerelése, ja­vítása más munkaszervezést kívánt, felszabadultak embe­rek. S most, jó órában beszé­lünk, rendben vagyunk. — Rendben — jegyezzük meg —, de a vasút mégis gondokkal küzd. — Az mindig lesz. Most például az a gondunk, hogy idei tervünket nem tudjuk teljesíteni. A beruházások visszafogása, azaz a gondo­sabb mérlegelés után indí­tandó beruházások késése miatt nem szállítanak annyi követ meg kavicsot és egyéb építőipari anyagot, mint há­rom évvel ezelőtt. Kevesebb a szállítanivaló. — De a kevesebbet időben, gyorsan, gazdaságosan akar­ják a címzetthez juttatni. — Pontosan ezen fárado­zunk. • A dombóvári üzemfőnök­ség fölé meglehetősen bonyo­lult volna tetőt építeni, ugyanis a MÁV-nak ez az óriási területű üzeme Sza­badegyházától Dombóvárig, illetve Dombóvártól Enyin- gig húzódik. Több mint két­ezer dolgozó tevékenykedik tehát e képzeletbeli nagy üzemcsarnok alatt. A lakosság a „dombóvári” vasúttal meglehetősen nagy területen találkozik. Éppen ezért fokozott figyelmet for­dítanak arra, hogy ez a kap­csolat eleven legyen és gyü­mölcsöző. Az utazóközönség körében úgy például, hogy manapság kezdenek áttérni az intenzív fejlesztésre azon területeken, ahol az utas— MÁV-alkalmazott találkozik. Ezt úgy értsük, hogy a jövő­ben több személyzet lesz a vonatokon, a fővonali sze­mélyszállító vonatokon már három jegyvizsgáló dolgozik — évekkel ezelőtt csak egy volt — s a jegyvizsgálók mind nagyobb része érettségizett. Nemcsak lyukaszt, hanem in­formál, kapcsolatot tart az utassal. Sokkal nagyobb gond volt, és még ma is az, hogy az áru- szállítás területén a régi, ha­gyományos szolgálati „vi­szony” helyett üzleti, rugal­mas kapcsolatot alakítsanak ki. Szerencsére kiváló part­nerekkel találkozik a dom­bóvári vasútüzemi vezető­ség. Hiszen a gabonaipar, a Vetőmag, a dalmandi gazda­ság és mások, megértették, hogy csak úgy tudnak ők is gazdaságosan szállítani, ha követik a vasúti „forradal­mat”. A MÁV a meglévő szállító-rakodó eszközök gaz­daságosabb kihasználására törekszik. így például ma­napság nem szükséges az éj­szakai, meg a hét végi rako­dás fontosságáról a gazdasá­gi vezetőket meggyőzni — a kivétel erősíti a szabályt! A harmadik jelentős vál­tozás, hogy egyre inkább elő­térbe kerülnek a körzeti ál­lomások. így példának oká­ért Simontornya — de van az üzemfőnökség területén még hat jelentős körzeti ál­lomás. Itt korábban naponta öt-hat vagont raktak ki, il­letve be. Ma nem ritka, ami­kor félszáznál több vagont kiraknak. Igaz: felkészült a MÁV: betonozták a rakterü- letet, bővítették a teherko­csik fordulási-lerakási helyét, vásároltak rakodógépeket. Sárbogárdon — ez a nagy ál­lomás is Dombóvárhoz tar­tozik — az ország második legnagyobb nemzetközi da­rabárus kezelőállomását ala­kították ki — mentesítve a fővárosi pályaudvarokat, fő­leg Józsefvárost. A partnerekkel — mint mondtuk — egyre jobb az együttműködés. Példának hozzuk még a cukoripart. Olyan nagy teljesítményű fogadóállomások építésére volt képes, mint Fürgéd, Hi­das, stb. ahonnan irányvo­natokat lehet indítani. A vállalatok egyre inten­zívebben használják iparvá­gányaikat — Dombóvárott hat vágányon állítják ki a feleknek a rakott vagonokat, vagy áruért az üreseket. Az ipari termelés zökkenőit — jelen esetben a szállításból eredőket — tehát van mód jó szervezéssel simítani. Más kérdés, hogy a konténeres, il­letve rakodólapos szállítás e téren sem fejlődött úgy, mint az kívánatos volna. Országo­san is gond ez. Gond az is, hogy a dombó­vári térségbe érkező vagonok feldolgozása, tehát új vonat­ban továbbindítása — sem zökkenőmentes. Előfordul, hogy „ömlik” Miskolc, vagy Fényeslitke felől a sok irány­vonat, s itt órák alatt kelle­ne továbbindításra képessé tenni. Ám előfordulhat, hogy ez nem sikerül: kicsi az ál­lomás a zúduló vonatokhoz. Egyenletes munkához alakí­tották a vonatok rendezését, a gurítást, tehát a hullámok­ban érkező vonatok továbbí­tása nagy gond. * Beszélgetésünk végén azt kérdeztük az üzemfőnöktől, hogy a vonatok menetrend szerint közlekednek-e? — Ez olyan dolog — mond­ja a főnök —, ha az előfel­tételek adottak, akkor a vo­natok menetrend szerint köz­lekednek. A személyszállító vonatok menetrendszerűsége 98,16 százalékos, tehát száz vonat közül alig több mint másfél százalék indul tőlünk késve. * És irigyelhetjük a dombó­váriakat: ha valaki Pestre akar utazni, a Somogy-ex- presszel három óra alatt le­het eljutni; a pécsieknek még jobb a dolguk, a Mecsek-ex- pressz is három óra alatt ér fel. Igaz, ez az egyetlen vonat, amely még Dombóvárott sem áll meg. PÁLKOVACS JENŐ Ezekben a napokban — október 30. és november 8. között — zajlik hazánkban a szovjet kultúra napjai gaz­dag eseménysorozata, mely immár hagyománnyá neme­sedett. Ennek részeként ün­nepeljük a szovjet filmmű­vészetet, a szovjet filmek fesztiválja keretében. Ez al­kalomból vasárnap délelőtt szovjet filmesdelegáció ér­kezett megyénkbe, Mihail Alekszandrov, a Szovjet Ál­lami Filmbizottság elnökhe­lyettese vezetésével — a kül­döttség tagjai: Ljudmilla Gurosenko színművésznő, Jevgenyij Leonov színmű­vész —, akik a délutáni órákban Paksra látogattak és részt vettek a fesztivál megyei nyitóünnepségén, amit a munkásművelődési központban rendeztek meg. A szovjet vendégeket Pak­son Kaczián János, a megyei pártbizottság munkatársa társaságában Schiller József, a járási pártbizottság titkára és dr. Dallos Tibor, a városi tanács elnöke fogadta, s tá­jékoztatták őket a járás és a város múltjáról, jelenerői és fejlődéséről. Délután három óraikor az Őszi maraton cí­mű, új szovjet film orosz nyelvű kópiáját vetítették le az Atomerőmű Vállalatnál dolgozó szovjet szakemberek­nek, majd öt órakor a ma­gyarra szinkronizálva mutat­ták be a nagyszámú néző­seregnek: a Pakson és kör­nyékén élőknek, sőt, a tá­volabbi községeikből, például Pállfáról érkezett MSZBT­Kitüntetések Tegnap délelőtt a megyei pártszékházban ünnepséget rendezett a megyei KISZ- bizottság és az úttörőelnök­ség. Temesi Ágnes, a megyei elnökség elnöke ünnepi be­szédében méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom történelmi jelentőségét és elismeréssel szólt azokról, akik az ifjúság nevelésében kiemelkedő eredményeket ér­tek el. Ezután Péti Imre, a KISZ megyei bizottságának első titkára kitüntetéseket adott át. A KISZ Központi Bizottsá­ga által adományozott „If­júságért Érdemérem” kitün­tetésben részesült Németh László, a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ nyugdíjasa, a szak­maközi bizottság tömegsport- bizottságának vezetője, Mik­lós Eszter ozorai általános iskolai tanár, a tamási járási úttörőelnökség tagja, Takács Mihály, a dombori KISZ-ve- zetőképző tábor gondnoka és Sáth Sándor, a tolnai Vörös Lobogó SE vezető edzője. A KISZ Érdemérmet kapta Gyuricza István, a 11. sz. Vo­lán Vállalat dombóvári fő- diszpécsere, a KISZ városi pénzügyi ellenőrző bizottsá­gának elnöke, Tam Ferenc szerszámkészítő, a BHG szek­szárdi gyára KlSZ-bizottsá- gának titkára, Csáki Béla, szekszárdi járási KISZ-titkár és Nyakas Gizella Anna, az izményi általános iskola ta­nára, úttörő csapatvezető, KISZ-propagandista. Négyen kapták meg a „Ki­váló ifjúsági vezető” kitün­tetést, ugyancsak négyen az aranykoszorús KISZ-jel- vényt, öten pedig a KISZ Központi Bizottságának di­csérő oklevelét. A járási-vá­rosi KISZ-bizottságok tíz ak­tivistának adták át az arany­koszorús KISZ-jelvényt, har­mincnak a KISZ KB dicsérő oklevelét. „Üttörővezetői Érdem­érem” kitüntetésben részesült Simon Lajos bölcskei általá­nos iskolai tanár, sport szak- bizottsági vezető, Gyulai Ist­vánná, a szekszárdi 4. sz. Ál­talános Iskola úttörő rajve­zetője és Bajor László, a bonyhádi 1. sz. Általános Is­kola igazgatója, az Üttörő- szövetség országos honvédel­mi szakbizottságának tagja. előtt >Cz)amk József, az MSZBT Országos Elnökségé­nek tagja mondott ünnepi beszédet, majd a delegáció tagjai is köszöntötték a kö­zönséget. Nagy taps fogadta Jeívgenyiij Leonovot, a nálunk is jól ismert színészt és Ljud­milla Gurasenlko színésznőt, aki még egy orosz dallal is kedveskedett a nézőknek. Az ünnepség színifoltja volt, ami­kor a hélyi ifjúsági ház orosz társalgási szákkörének né­hány tagja virágcsokrok kí­séretében orosz nyelven üd­vözölte a vendégeket. Este hét órákor művész— közönség találkozóra került sor a művelődési ház klub­termében, mely igen élénk és meghitt is volt egyszerre. A vendégeknek hazánkban dol­Tegnap délután a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya huszon­hat aktivistájának megjutal- mazására került sor. Dr. Ki­rály Ernő, a megyei pártbi­zottság titkára köszönte meg jó munkájukat, amellyel sé­féi számtalan kérdést. Tegnap délelőtt K. Papp József, a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta a delegációt. Tájékoztatást adott Tolna megye életéről; elmondta, miként változott meg megyénk arculata, ho­gyan lett a mezőgazdasági­ból ipari jellegű megye; mit jelent a paksi atomerőmű- építkezés megyénknek. K. Papp József szólott még köz­művelődésünk helyzetéről, majd a Szovjetunióhoz, illet­ve Tambov megyéhez fűződő baráti, testvéri kapcsolatunk­ról. A delegáció tagjai ezután Decsre, a háziipari szövetke­zetbe és a termelőszövetke­zetbe látogattak. gítiették, hogy a megyei párt- bizottság, annak propaganda és művelődési osztálya ered­ményesen tudja ellátni fel­adatát. Ezután átadta a ju­talmat — könyvvásárlásra szóló utalványokat. Fotó: Gk. Befejezték a felvételi épület külső és részben belső tatarozását Harminc év a békéért „Egyetlen nép, egyetlen személy sem képes egyedül megakadályozni a háborút, csak valamennyi nemzet minden népének közös akciója tudja elérni ezt a célt.” Frédéric Joliot-Curie mondta e szavakat a Béke Híveinek Párizsi Világkongresszusán néhány hónappal az Észak-atlanti Szövetség, a NATO megalakulása után. Nagy árat fizettek a világ népei azért a békéért, amely­nek megőrzése, megóvása egy emberöltő alatt százmil­liók legszentebb ügye lett: könnyeket, vért, emberéle­teket, lerombolt gyárakat, szétdúlt otthonokat. A magyar nép az elsők között csatlakozott a párizsi Béke Világkongresszus felhívásához: képviselői 1950. november 4-én, a II. Magyar Békekongresszuson hitet tettek a népek barátsága, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése mellett: megalakították az Or­szágos Béketanácsot. Három évtizede e testület tolmácsolja népünk bé­kevágyát a nemzetközi békemozgalom, s a politikai élet különböző fórumain. Három évtizede, amikor nem sok­kal a miénk után a II. Béke Világkongresszus is össze­ült, fegyverek dörögtek a Távol-Keleten: Észak-Korea népe küzdött szabadságáért, függetlenségéért, demok­ratikus fejlődésének lehetőségéért az amerikai inter­venciósok és dél-koreai cinkosaik ellen. Sajnos, nem ez volt az egyetlen háború a népeket pusztító nagy vi­lágégés óta! Talán nem is telttel egyetlen nap sem anélkül, hogy valahol a világban ne robbantak volna gránátok, ne kerepeltek volna géppuskák. Ám abban, hogy a helyi háborúk nem terjedtek tovább, hogy a kö­zel-keleti tűzfészek nem lobbantotta lángra az egész világot, a szocialista országok politikája, magatartása mellett nagy szerepe volt a nemzetközi békemozga­lomnak. Hatalmas utat tett meg az emberiség e 30 év alatt! Ám amíg a tudomány legjobbjai a pusztító kórokkal, a rákkal, az éhínséggel vették fel a küzdelmet, addig mások újabb és újabb szörnyű fegyvereket találtak fel az ellenfél, a más hitet vallók, a másfajta eszmékért élők fenyegetésére, elpusztítására A béke híveinek fe­lelőssége ma nagyobb, mint valaha. Az enyhülés folya­matának feltartóztatása, a hidegháború parazsának új­jáélesztése, a tőkés érdekek agresszív védelme, a világ csendőrének szerepére irányuló amerikai törekvések újjáéledése ismét reális veszélyt jelent. E veszély ellen küzdeni — utódainkért is vállalt — legfontosabb kötelességünk.------ Ny. É. Propaganda- és művelődési aktivisták megjutalmazása

Next

/
Thumbnails
Contents