Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. november 4. Moziban Gsontuäry Huszárik Zoltán Csontváry- filmje nem készült el. Nem készült el az igazi film, mert aki élhette volna az őrült zseni életét a filmvásznon, Latinovits Zoltán, időközben önkezével vetett véget életének. Amit a filmvásznon láttunk, az egy másik alkotás, nem is egy film, hanem kettő. A történet tulajdonképpen egyszerű, a főhős a színész, aki Csontváry alakjának megformálására készül és közben peregnek a filmbeli film jelenetei. A rendező víziói a festőről, de ezek egybemosódnak a színész elképzeléseivel az eljátszandó alakról. Helyenként meg egyáltalán nem tudni, mi az amit látunk, kinek az álmavíziója kiről? Amíg nézzük a filmet, ez nem is kérdés, mert álomszép az egész, sőt még ennél is több, mert a lényeget, a Művész meghasonlását, majd személyiségének kettőződését. a tudathasadást, végül pedig a teljes tévely * belső folyamatát mutatja be. Csak kint, a hideg utcán kérdezi meg a néző, hogy miért ehhez a két, nem egységes történet? Tudjuk az előzetes híradásokból, hogy ennek külső oka van, Latinovits halála, akit Ischak Finci él a vásznon, és akire felesleges felhívni az ajánlásban a figyelmet, mert úgyis tudjuk, hogy a színész a valóságban sikertelenül küzdött meg belső démonaival, éppúgy, mint Csontváry. a festő. A kettős történeten kívül más zavaró mozzanatok is voltak a filmben, a döbbenetes vízió után legfeljebb meghökkentő, de mindenképpen felesleges az igazi őrültek házában játszódó hosszú és naturális jelenet. Ha egyáltalán van jelentése, az mindenképpen vitatható hiszen aligha akarhatta fa rendező azt mondani, amit sugall, hogy a Színész csak a valódi elmebetegek között találhat közösségre. Zavaróan filmellenesek a közben elmondott' szövegek. Akkor hangzik fel a kellemes női hang, amikor a történet nem a Színész életében játszódik, tehát a másik filmben. Persze az elkészült Mű minden szokatlan megoldást hitelesíthet, de itt már csak azért is zavaróak a szövegek, mert feleslegesek. Jan- kura Péter operatőri tehetsége mindent elmond, amit egyáltalán elmondani lehetséges „kívülről” a tudathasadásról. Azt is „megcsinálja”, amit szinte lehetetlen, zuhog a vízesés Csontváry festményein és megállítja az igazít, ha úgy akarja. Nyilván a néző ízlésétől is függ, hogy kinek mi a maradandó a filmből, a jegyzetíró a bevezető képsorokat tartja filmtörténeti pillanatnak, amikor a festményről elröppenő fehér galamb diadalmasan bukdácsolva haladni képes a víztükrön. Ihárosi Rádió ' Fogyasztók fóruma A címben foglaltakat az elmúlt szerdán szerencsére nem vették komolyan a rádiónál, mert ha igen, úgy a szolgáltatásokat taglalni akaró műsor bizonyára össznépi panasznappá fajult volna, így csak unalmas volt, ami nem lehetett öröm a szerkesztő Vajda Zsuzsának, amiként a hallgatóknak se volt az. Megtudhattuk, hogy a csütörtöki bevásáríónap enyhített a kereskedelem gondjain. Értesülhettünk arról, hogy Budán mindössze egy maszek tv-szerelő van, de a vidéki arányokról már nem. A Budapest-centrikusság egyébként sok közérdeklődést igénylő műsor hibája, pedig a fővárosban „csak” a lakosság 20 százaléka él. A többi vidéki városokban és egyebütt. Nagy vonalakban idéztek egy azóta már megjelent rendeletet az adózásról, igyekeztek meggyőzni bennünket a tv-szerelők alacsony borravaló-jövedelméről és példával szolgáltak a kisiparosok rugalmasságára, ami nem újság. Alig kaptunk azonban felvilágosítást azzal kapcsolatban, hogy egy nagy szolnoki szolgáltató szövetkezet munkájának volumenéből miért csak 10 százalék jut a tényleges lakossági szolgáltatásokra. Részérdekességeknek puszta felsorolása nem szülhet unalomnál egyebet. Itt se szült niást. Kivétel Kondor Katalin műsortöredéke, melynek jóvoltából döbbenten értesülhettünk egy Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet létéről. A hallgató gondolatai itt egyszerre két úton haladtak tovább. Az egyik út végén egy izgalmas beszélgetés sejlett fel, hisz a sosem hallott intézet szakemberei hátha választ tudnak adni a hazai szolgáltatások — hadd ne minősítsük jelzővel, hogy milyen — helyzetének okaira. A másik út végén egy pompás szatíra körvonalai bontakoztak ki, ide értve á szolgáltatásfejlesztési konferenciát is. Mindkét út járható, de ebben a műsorban egyiken se indult el senki. Tehát nem jutott sehova. (ordas) Színházi esték Tíz kicsi néger Idestova fél évszázada szedi áldozatait és toborozza híveit Agatha Christie tíz kicsi négere, s minden bizonnyal ez még sokáig így lesz, tehát a jómodorhoz tartozik, hogy ne áruljuk el, ki a gyilkos. Agatha Christie néhány éve halt meg, dicsősége teljében, s az angol királynő még a lovagi címet sem sajnálta tőle, csak az irodalom nem kegyelmezett a csavaros eszű öreg hölgynek, alki ma is az irodalom perifériáján lebeg, meglehetősen hontalanul. Pedig azt azért mégsem lehet mondani, hogy szürke ponyvát gyártott volna, életműve — ki tudja, hány regény, színdarab, film — ahhoz a nemes lektűrhöz tartozik, amit Babits is szeretett. Tartozunk az igazságnak annyival: tudott mesélni, volt humora is, s agyafúrt történeteit olyan elmésen bonyolította, hogy a gyakorlott detektiv- regény-olvasók is törhették a fejüket a gyilkos kilétén. Mint a Tíz kicsi néger esetében, ami regényként kezdte Föld körüli útját, aztán színdarab lett belőle, nem kevesebb sikerrel, s ötleteiből egy filmrevaló is futotta. Nálunk is többször játszották, Pécset sem most került először színre, de a jelek szerint mit sem veszített hatásából, mert a nézők többsége még akkor sem gyanítja a gyilkos kilétét, amikor a harmadik felvonás végén a színpadon már annyi a hulla, mint Hamletban. No, azért persze nem Shakespeare, az egybevetésre a legcsekélyebb mód sincs, Agatha néni ugyanis különösebb irodalmi szándék nélkül, valószínűleg saját maga szórakoztatására agyaiba ki rémséges történeteit, s esze ágában sem volt, hogy versenyre keljen halhatatlan honfitársával. Az persze más kérdés, hogy közben maga is nem evezett-e be a halhatatlanság révébe, mert azt azért mégis csak el kell róla ismernünk, hogy kitűnően értette a bűnügyi történetek szabályát, ismerte a hatáskeltés titkát, s tudta, hogyan kell érdeklődést kelteni. Mint a Tíz kicsi négerben, ahol úgy hullanak a titokzatos kastély vendégei, mint a legyek, s közben némi erkölcsi tanulságot is sugall. Igaz, hogy elég sovány ez, mert 'körülbelül így hangzik: aki rossz fát tett valaha a tűzre, előbb, utóbb meghívják vendégségbe a titokzatos kastélyba, s fejére olvassák a tíz kicsi négerről szóló versikét, melyben meg vagyon írva, hogy kit mérgeznek meg, kit fal föl a medve, s kit csap agyon a bronzszobor. De azért ezt az erkölcsi tanulságot már nehezen viseli el Agatha néni, ő egyszerűen beéri azzal, hogy szórakoztat, miközben törhetjük a fejünket, hogyan is agyalta ki ezt a sok egymásba fonódó és egymást feltételező iszonyatot. Katona Imrét is ez-a szándék vezette a pécsi színház előadásánál, ahol háromórás találós kérdés részesei vagyunk, s az elmejáték végén elégedetten mondhatjuk, persze, mi is erre gondoltunk, mert más igazán nem lehet a gyilkos. Az előadás pergő, mindenki pontosan azt csinálja, ami az érdeklődés fenntartásához szükségeltetik, legkitartóbban Füsti Molnár Éva, Vallai Péter, Galambos György és Lukács József, ugyanis Agatha Christie jóvoltából ők mind a három felvonást végigjátsszák. A siker természetesen ezúttal sem maradt el, s valószínűleg így is lesz mindaddig, amíg a pécsi színház műsoron tartja ezt az ötletes bűnügyi játékot. * Csányi L. Hangverseny A Magyar Kamarazenekar koncertje Szekszárdon Valószínűleg a vártnál kellemesebben csalódnak majd azok a hangversenylátogatók, akik korábban fanyalogva vizsgálgafták az idei évad kínálatát: a Tátrai Vilmos vezette kamaraegyüttes, nagy sikerű fellépése mindenesetre további reményéket sugall. A Magyar Kamarazenekar 1957-ben alakult az Állami Hangversenyzenekar tagjaiból ; kezdettől fogva Tátrai Vilmos a primárdusa. Számos bel. és külföldi hangversenyen arattak sikert a barokk, a klasszikus korszak és a mai magyar zeneszerzők alkotásaival. Október 28-i repertoárjuk nagyrészt ugyanebből a körből merített. A műsorkezdő Csermák Antal-darab rokokó-gazdagságú, teljes címe: „Az intézett veszedelem vagy a haza szeretete...” Első ízben 1873- han hangzott fel a Nemzeti Zenede pódiumán. A mű meglehetősen eklektikus halmazát viseli magán az azonos korú mozarti, beethoveni stílus jegyeinek (no és természetesen a verbunkos zene hatásának), s bár az utána következő Volkraann: Szerenád több egyéni-eredeti gondolatot villantott fel tételeiben, őszintén sajnálnánk, ha bármelyikük is eltűnne a zenetörténet nemes szándékú, de kíméletlen szigorral ítélő süllyesztőjében. Valószínűleg ez az értékelő megfontolás és jó dolgokat megőrizni szándékozó szempont is alakította a műsor első felének összeállítását. A legendás hírű Waldbauer —Kerpely vonósnégyes gondolati örökségének letéteményeséről (valóban Waldbauer. növendék volt!), Tátrai Vilmos Kossuth-díjias érdemes művészről szükségtelen bővebb ismertetésbe fognunk. A hetvenéves mester fiatalokat arcul pirító frissessége, szellemi üdesége; játékának, felfogásának elmályült- sége, precizitása, úgy tűnik, együttesére is alapvető hatást gyakorol. Öröm és élvezet hallgatni ezt a csodálatos összmunkáról tanúskodó kamarahlangzást; mindehhez, a szünet előtt, kellemes já- julékként párosult Friedrich Ádám kürtjótéka. Friedrich legkitűnőbb kürtöseink egyike, Förster: Kürtversenyét adta elő. Játékának hallgatása közben az embert óhatatlanul meglepik bizonyos fajta profán gondolatok: vajon hol bújik meg egy ilyen hatalmas termetű zenészben ez a csodálatosan meleg tónus, nemes egyszerűség, virtuóz, cizellált technika (amely utóbbi dolog köztudomásúan igen sok aprómunkát feltételez) ? Liszt: Angelus-a az öregedő, a halál előtt elmagányo- sodó Ember mitikus távlatokba vetülő tekintete. Csoda-e, ha a lélek mélyéről tudósító — egyébként hátat borzongató — hangokat nem követte taps?... Mesteri műsorszerkesztési fogásról tanúskodik Sugár: Divertimentájának záró- számmá tétele: a darab szellemessége — no meg a ráadásnak játszott Weiner: Rókatánc — ismét örömtelibb érzéseket keltettek. Igazi, sokszínű hangversenyélménnyel távozhattunk. Tévénapló Csak a fele terefere Milyen jó lehetne ez a műsor, amilyen igazi televíziós vállalkozás, amitől még a rögtönzés sem idegen, hiszen a terefere azt jelenti, hogy ötletek kergetik egymást, s az oldott csevegésbe a néző is be tud kapcsolódni. De ezt a tereferét a rendezettség, sőt túlrende- zettség jellemzi, s egy kicsit olyan, mint a hajdani esztrádműsorok, melyek végeredményben akkor sem sikerültek, ha egyes elemei önmagukban megállták volna helyüket. Itt is van minden: vidám jelenet, vers, egy kis zene is — ebben az esetben sajnos elég inven- ciótlan — még a futball sem hiányzik, sőt a látványos ismeretterjesztés sem. Tulajdonképpen ez utóbbi jelentette az igazi tereferét, mert Ráday Mihály, miként tőle megszoktuk, ezúttal is elmésen és látványosan mutatta be azt, amit unokáink nem fognak látni. Műfajilag valahol itt kellene keresni ennek a sokat ígérő sorozatnak a lehetőségeit, mert a hatásos felvételek, amiket Granasztói Pál szerencsés szavai egészítettek ki, nemcsak a pesti rejtelmek között kalauzolnak el, hanem mulasztásokra, sok esetben jóvátehetetlenül elsietett és meggondolatlan bontásokra hívják fel a figyelmet, néha azzal a jótékony hatással, hogy éppen e képsorok révén sikerül régi értékeket megmenteni a pusztulástól. Ilyenkor a terefere a családban is folytatódik, mert a pesti rejtelmek mellett hazai rejtelmek is vannak, s egy eltűnt pesti lámpaoszlop helyi képzettársításokat is felidéz. A műsor többi részébe a néző nem tud beleszólni, még akkor sem, ha kitűnő színészek részesei egy- egy jelenetnek. A tarkaság ugyanis nem jelent föltétlenül ötletgazdagságot, sőt az is lehet, hogy esetenként éppen az ellenkezőjéről van szó. Pedig Bertha Bulcsu két jelenete, ami egybefogta a műsort, igazán szellemes, Molnár Ferencet is érdemes időnként elővenni, de például a futballkapitányok nyilatkozataihoz nem rendelkezik mindenki kellő szakismerettel, s így az avatatlan előtt még az is kérdéses, hogy a hajdani futbállsztár családi körben nevetséges-e vagy éppen példamutató. A labdarúgásról egyébként is a kelleténél jóval több szó esik, a sejtetések és az elhallgatások pedig azt sugallják, hogy ... no, mindegy, mindenki válogathat a sugallatok Hozott. Jó a műsor? Papp Endre nyalka bajuszával igazán kedélyes házigazda, de csak ismételni tudjuk: ebben a szerencsés csillagzat alatt született leleményben jóval több lehetőség van, mint amennyi egyelőre megvalósulhat. így csak azt mondhatjuk, érdeklődéssel vár-' juk, hogy előbb-utóbb nemcsak a fele lesz terefere. Cs. L. Ismeretlenek? Jöhetnek a sci-fi írók Somogyországba, mozgósíthatják a különleges alakulatokat, nyomozókat, felderítőket, szakértőket. A teraszház, mint láthattuk A Hét műsorában, titokzatos módon úgy épül(t), hogy még a szanálási bizottság elnökének sincs fogalma, ki lehet a felelős az enyhén szólva elfuserált vállalkozásért. Vagy. hatvan lakás van a szép Donner-oldalon, az épületek váza áll, kész a tetőszerkezet, a teraszokon a zsaluzat. Az ablakokban pvc-lepedőket szaggat a szél. S közben, a riporter felkeres minden illetékest, s kezében a mikrofonnal vallomásra bírná — még a házat is. Az asszony, aki gyesen van, és nem tudja fizetni a nemlétező lakásért az OTP-részletet, fáradtan legyint, férje már csak nyögdécselni tud, mások pedig — magyarázkodnak. Vagy, oda sem állnak a kamera elé, hanem elzárkóznak a városi meg a megyei illetékesek. Nyolcmillió forint körüli összeg az indulási startpénz, ma úgy huszonöt-huszonhét még kellene, hogy a ház lakható legyen. Ügy gondolom, igencsak titokzatos erők dolgoznak a teraszház körül, tán ittmaradt néhány agyafúrt fickó az idegen bolygóról jöttek közül és most ott ármánykodnak, folytatják sötét aknamunkájukat Somogyor- szág kellős közepén. Hívni kellene Mág Bertalant, Simon Tempiart, Columbót — hátha kiderítik, ki a bűnös a teraszház elfuserálásában, félszáznál több kisember megkárosításában. Jó' munkát végeztek a pécsi stúdió riporterei.- PjParasztbútorok, hímzések, textíliák Vasárnap Szekszárdon a Babits Mihály művelődési központ kiállítótermében megnyílt a kölesdi művelődési ház honismereti szakkörének kiállítása. A látogatók megismerkedhetnek a község hagyományaival, népdalaival, tárgyi és írott emlékeivel. DOBAI TAMÄS I Következő heti filmjegyzetünket az Érzéstelenítés nélkül című új Andzej Wajda-filmről írjuk
