Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
/TOUÍA^ _ IO ifsíÉPÜJSAG 1980. november 30. Gulay István: Szódavíz-western-Szatíra Könyvek sorsa Habent sua fata libelli — a könyveknek is megvan a maguk sorsa, mondja a latin közmondás. Én mindenesetre áldottam a sorsot, amikor a győri antikváriumban rábukkantam Arany János kisebb költeményeinek 1856- os kiadására, az 1854-es kiadású Toldira, és hársfavirággyűjtésből származó forintjaimból megvettem őket. Hasonlóképpel örültem, amikor Kassák Földem virágom-jának első kiadását leltem meg — a néhai tulajdonost, hogy a becses példányt bagatell összegért elkótyavetyélje? Egyszer meg könyvtári óráimban döbbentem rá, milyen sorsok zárulhatnak egy könyv lapjai közé. Nem a szereplőkre gondolok. Egy közkönyvtárban, olvasótermi használatra kivett kötetet lapozgattam, amikor egy borítékjától megfosztott levélre bukkantam. Akaratlanul olvasni kezdtem, s megdöbbentő titkok tudója lettem. Egy férjes asszony írta a szeretőjének — a sejthető szakítás előtt. Mármint a férfi viselkedéséből sejthető szakítás előtt. Az asz- szony kétségbeesetten és vádlón írt lelkiismeret-fur- dalásáról, amelyet a férje előtt titkolt viszony és szerelem jelentett számára. Egy kényszerű abortusz kataklizmája is fölsejtett a sósokból. Megrendültén és lopva néztem körül, vajon látják-e hogy az alkotmány által védett levéltitok gálád megsértője vagyok. Tudtam nevetséges dolog, de visszarejtettem a levelet, hátha a címzett emíékszik rá, mit olvasott, amikor eltűnt a levél, s talán keresni fogja. Aztán pánikhangulatban távoztam. Forintok és emlékek? Bevallom, én is vágtam be antikváriumba ajándékkönyvet, melynek ajándékozójával évekig tartó huzavonába keveredtem. Ma már mosolygok magamon, és sajnálom — alkony vet. És így, a vége felé, kénytelen vagyok bocsánatot kérni a Kassák-kötet valahai tulajdonosától is, mert én is elkótyavetyéltem könyvtáram egy részét. Igaz, lakásvásárlásom után, amikor fuldokoltam az adósságban, s hó vége felé, a Közértbe indulás előtt odamentem a polchoz. Mint egy sokgyermekes szülő, aki azt latolgatja, melyik gyermekét kénytelen beadni állami gondozásba, kiválasztottam azt a fél méternyi adagot, amivel felkerestem az antikváriumot. Aztán vacsora. közben, míg a gyerekek felvágottat ettek, én könyvcímeket soroltam magamban, amelyeket jóízű falatozásuk idézett fel. Hát ez is a könyvek sorsa... MARAFKÖ LÁSZLÓ Asszonyok, figyeljetek, mert ez a történet mindannyiótok számára tanulságos! Megismeritek egy házasságtörés tit- 4 kát, ami a feleség előtt a mai napig nem ismeretes, mert mit gondoltok, elmondják a férfiak valaha is az igazat, miért húztak ideig-óráig egy másik nőhöz? Ez az én barátom olyan ember volt, aki robusztus termete és roppant ereje ellenére talán soha nem verekedett. Jámbor volt inkább, amellett puritán, semmint öklére hiú életélvező... viszont talpig férfi, s ekként esendő is, habár ennek nem volt pontosan tudatában. Elvégzett ki tudja hány, iskolát, de rajta „nem fogott” a tudás, nem kezdte mondatait azzal, hogy „Én...” nem vizsgálta szüntelen az ő egója és a társadalom harmóniáját, avagy díszharmóniáját. Ha letette méretes ülepét egy székre, szívesen ott felejtette, hosszan bámészkodott a mezőgazda- sági kisgépeket árusító üzletek kirakata előtt — csodálkozott. Nem ámult ellenben soha a sorsán, pedig igencsak különös, nagyívű pályát futott be. Családi életét sosem komplikálta agyon, néha sajnálta, hogy nem tud táncolni — egyszer Pesten járva elment egy tánctanárhoz, aki újságban hirdette: „Egy óra alatt megtanítom modern táncokra”, de azután is irtózott a táncparkettől. Széles arccsontja volt, a haja elől már kopott, ha nevetett rengett a hasa. Fröccs mellett szeretett beszélgetni. Ez is természetes, csakhogy mivel mázsás személyiség volt, elképzelheti, mennyi bor, s mennyi szódavíz fogyott el egy társaságban töltött estén. Az ember életét, tudjuk, gyakran nem a sajáF kéoes- ségei, tulajdonságai, cselekvései irányítják; az övét sem. Annak oka, amiért kis híján vakvágányra futott nagy barátom élete, nem egyéb volt, mint hogy a felesége nem szeretett szódát csinálni. És ő sem. Amúgy „modern” életet éltek: lakásukat kezdettől közösen tartották rendben, a gyereket felváltva vitték bölcsödébe, óvodába, majd iskoA dolgok mindig összefüggnék, a kezdet, a továbblépés, a folytatás, s ami a legfontosabb, a végcél. Hogyan indul el az ember? — ebben mindig a véletlenek dominálnak. Durkó Zsolt zeneszerzőnek legelőször azt a kérdést tettem fel, hogyan emlékszik vissza a kezdetre? — Egész kis kölyök korom óta bennem motoszkált a muzsika. Apró gyermekként már tudtam: zeneszerző leszek. Komoly formában csak 13 éves koromban kezdtem el zenét tanulni Szegeden, szülővárosomban. Szatmári Géza összhangzattan-tanárom „szabadította fel belőlem a zenei erőket”. Budapestre, a Bartók Béla Szakközépiskolába egy országos válogató után kerültem. 1950-ben Sopronban meghirdették az országos improvizációs versenyt, amelynek harmadik legjobbja lettem. Ez a helyezés már belépést jelentett a szakiskolába, ahol Sugár Rezsőnél zeneszerzést, Vásárhelyi Magdánál zongorát tanultam. Innen egyenes út vezetett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Farkas Ferenc tanítványaként végeztem a zeneszerzés szakot. — Ezután mi következett? —A római Santa Cecília Akadémia ösztöndíjasaként 1960-tól két esztendőt tölthettem Petrassi neves olasz lába. Nem félt az én barátom semmitől, sem a házimunkától, sem a mosolyogni- való kiegyensúlyozott házasélettől, még főzni is szeretett. A feleség^ sem volt akármilyen asszony, gépkocsit vezetett, s ami ritka, őszintén kedvelte a vendégeket, bár tudjuk, mi fáradsággal jár a gyakori vendégjárás. A szó- dásszifont azonban egyikük sem vette szívesen kézbe. Az ép barátom (ha ismernék igazat adnának nekem!) nem akármilyen férfi volt. De férfi volt, tehát vele is megesett egyszer, hogy telefonált, sürgősen beszélni akar velem. Elmondta, hogy szerelmes, persze fülig, ahogy a nagykönyvben meg van írva. „Ö, drága barátom!” — sóhajtottam, -szomorúan tekintve sütőlapáthoz hasonló kezére. Jól tudtam, mi következik; igen, ugyanarra gondoltam, amire Önök, kedves olvasók. És megesett a szívem a barátomon. Bujkálás, hazugságok, állandó pénzzavar, botrány, kibékülés! A barátom — ahogy lenni szokott — rövidesen bemutatta nekem a Nőt. Kíváncsi volt, mit szólok hozzá... Mit szólhattam volna? Sablonos eset — vontam meg a mustra eredményét. A Nő a feleség poros nyomába sem léphetett! Igaz, fiatalabb volt nála, de csúnyább, számítóbb... De még milyen számító volt! Megnyugtatam a barátomat: nagy botrány lesz, s utána boldogan élnek majd a feleségével, míg meg nem halnak,, Ettől kezdve (‘hisz’ tudják előre!) a barátom folyton nálunk vendégeskedett —- így tudta a felesége. Mi azonban hosszú -ideig a hátát sem láttuk. Aztán ibekövetkezett, aminek be kellet következnie: családi botrány, „Ö vagy Én”, szakítás a Nővel, és megkönnyebbült, boldog hétköznapok sora. Utólag természetesen még- egyszer megtárgyaltuk a dolgot fröccs mellett, négyszemközt (a szódát én csináltam), ám hiába voltam a legrégibb, leghűségesebb, legbizalmasabb barátja akár a többi félrelépésnek, amelyeket addig megismertem, ennek sem zeneszerzőnél. Ezek az évek alapvetően meghatározták további zenei világomat. — Az olasz időszak mit eredményezett életében? — A fanatikus munkát. Teljes erőmmel dolgoztam. Műveimet a Boo-iey and Haw.kes Kiadó jóvoltából Európa, Amerika és Ausztrália közönsége is ismeri már. Durkó Zolt művészete egyaránt nevezhető analitikus és szintetizáló művészetnek. A zene időtlen ősi elemeit kutatja a tudós rendszerető logikájával, hogy ezekből az elemekből építse fel a maga sajátos hangzású, öntörvényű muzsikáját, Ilyen jellegű kompozíciója például az Altamira című zenekari műve, egy a sok közül, amely az emberi kultúra legidősebb dokumentumai és a mai művészet közötti összefüggést boncolgatja. Az altamirai barlang falán reánk maradt történelem előtti korból származó festményre utal művének címe, tartalma pedig a szépségigény egyetemességét, időtlenségét fejezi ki. A történelmi magyar múltba nyúlt vissza témáért a Magyar Rapszódia, a Magyar díszítőelemek’ (Fioriture) s a Halotti beszéd — az első vokális darabja is. Ez az alkotása 1967-ből való, s 1972- ben kiegészült egy bariton áriával. A Halotti beszédet Durkó Pest-Buda egye-sítésétaláltam a magyarázatát. Mármint az eredeti, csak a barátomra igaz magyarázatát. Hiszen nem vagyunk sablonemberek, feltehetően minden férfi másért csalja meg a fe- ségét (mint ahogy valószínűleg minden nő is a férjét). Mit mond, ha azt állítjuk, csupán könnyű kaland volt az egész?! Az én barátomtól, aki, mint mondtam, korszerű férfialkat volt mi sem állt távolabb, mint semmi kis szerelmi kaland. Elgondolom, miképp magyaráznák a történteket az eddigiekből a pszichológusok. Csakhogy a lélektan meg az élet kettő! Élettanász tüdősök meg nincsenek, nem is lesznek. Marad az ember — és az élete. Meg a barát, titkok tudója és súgója, napjaink western-hőse, aki rögvest ott terem, ha szükség van rá, hidegvérrel és ravaszsággal segít a bajba jutottakon és inkább meghal, de hallgat, konokul őrzi a rábízott titkot akár egy életen át. Hanem, asszonyok! Még a barát sem ismerheti tökéletesen egy férj lelkének minden odvát. Amikor e mégégyszeri beszélgetéskor elfogyott a szódavíz, s én vonakodtam . tüstént ugrani, a barátom várt egy kis ideig, majd akkorát sóhajtott, hogy reccsent alatta a szék: „Tudod-e — szólott —, hogy három kétliteres szifont vett abból a kis fizetéséből. és mindegyik mindig teli volt, egyet az ágy mellé is odakészített, abból csak úgv csőrből .ittam!” És legyintett, ahogy a vadnyugati hősök szoktak az elmúlt időre, amit hullaként 'hagytak hátra. így tudtam meg a titkot, amit életaranyként őrzök azóta. A házasságtörés valódi okát, és hogy miképp volt számító az a Nő! A feleségének természetesen nem szóltam. Vettem a névnapjára egy kétliteres szifont. Azóta fúj rám... Mert a nők nem értenek semmit, de semmit! Az élet azonban vad és kemény: idén is — és majd jövőre is — szódásszifont kap tőlem a névnapjára ajándékba. nek 100. évfordulójára komponálta. A nagy nemzetközi sikert aratott I. vonósnégyes, az 1971-es II. vonósnégyes, a Concerto, a Colloides, a Tur- ner-illusztrációk, valamint film és színpadi kísérőzenék egész sora vezetett el a csúcsig, a zenedrámáig. — Művei sorában majdnem minden megtalálható. Van-e munkásságában valamely zenei formának kitüntetett szerepe? — Van. Számomra a legizgalmasabb feladat, a legtöbb lehetőséget rejtő kifejezési forma, pontosabban műfaj: az opera. Olyan sokrétű, annyiféle eszközt kínál, hogy a legbonyolultabb történést, érzelmi közlést képes hordozni a színpadi látvány segítségével. — Operáját, a Mózest, 1977- ben mutatta be a Magyar Állami Operaház Mikó András rendezésében. Mi volt az első impulzus a téma kiválasztásában? — Michelangelo Mózese. No meg a bibliai téma: vezetők — vezetettek problematikája. Hosszú, izgalmas és sokrétű munka után sikeres bemutatónak örülhettünk mindannyian. Most, három évvel a premier után valószínűleg Brémában mutatják majd be operámat. — Ha jól tudom, hét év Csak a zeneszerzésnek élek Beszélgetés Durkó Zsolt zeneszerzővel Ha az egyetlen napon elhangzó vagy leírt szövegekben megvizsgálnánk a felhasznált szavak gyakoriságát, azt hiszem, a probléma és közvetlen rokonsága kerülne áz első helyre. A probléma görög eredetű idegen szó. Eredeti jelentése: rejtvény, talány; megoldásra váró elméleti vagy gyakorlati kérdés; tudományos kérdés, kutatási feladat. Hol vagyunk ma már ettől? A szónak ez az eredeti értelme a nyelvünknek írott és beszélt változatában egyaránt kiszélesedett, vagyis a probléma divatszóvá vált. Úgyszólván minden ny'elvi rétegben: az irodalmiban, a tudományosban, az újságnyelvben, a társalgásiban és szónokiban egyaránt gyakori, de a legtöbbször talán mégis a hivatali nyelvben fordul elő. Ebben a stílusrétegben valósággal burjánzi'k a prob- lémázás. Félreértés ne essék, elsősorban nem azért kifogásoljuk, mert idegen szó. Ettől még nyugodtan használhatjuk, ott ahol szükség van rá. De megálljt kell kiáltanunk, valahányszor számos jó magyar szó helyére tolakszik, tétlenségre kárhoztatva őket. E tolakodás következtében először a passzív szókincsbe szorulnak vissza, majd egy idő múlva feledésbe merülnek. A szókészlet nem kívánatos csökkentésének, szegényese- désének igen jellegzetes esete ez, amelynek mindannyian részesei vagyunk, akik nyakra-főre használják ezt a szót, azok ráadásul cselekvő részesei is. A valamikori gond. aggály, hiba, panasz, kifogás, nehézség, válság, zavar, bonyodalom és még néhány szó olyannyira közel került egymáshoz, hogy valamennyi helyett a probléma járja. Ha valaki például azzal kezdi mondanivalóját egy hivatalban, hogy kérem szépen nekem nagy problémám van, vagy nagy problémában vagyok, — az ügyintéző csak később tudja meg, ha megtudja egyáltalán, hogy az ügyfél a gondját kívánja-e megosztani vele, aggályát megfogalmazni, panaszát előadni, válságos élethelyzetében eligazítást kérni, vagy éppen a hivatali eljárást kifogásolni. Vagyis valamikor a probléma valóban probléma volt, a szónak előbb ismertetett értelmében, ma viszont az olyan emberek is tele vannak problémákkal, akiknek igazából nem is lehetnek problémáik, s azok, amiket annak neveznek, legfeljebb álproblémák. Van olyan ember, akinek időnként az legnagyobb problémája, hogy a fejes salátát cukorral vagy cukor nélkül fogyassza-e. Azoknak a szavaknak a felsorolása, amelyeket a probléma szó kiszorít, amelyeknek a helyébe tolakodik, egyúttal a javítás útját is kijelöli. Csupán azt kell eldönteni,_ hogy valamely gondunkról, aggályunkról, panaszunkról, kifogásunkról akarunk-e számot adni, hibát, nehézséget, válságot, zavart bonyodalmat teszünk-e szóvá. A rokon értelmű szavak közül a kérdés azonban kivétel. Ez ugyanis csaknem olyan gyakori, mint a probléma, azaz ez is divatszó. A probléma szónak kiterjedt családja van. A belőle képzett problematika voltaképpen kérdéscsoportot, kérdéskört jelent, de újabban használják probléma értelemben is. A problematika használata csak akkor indokolt, ha valóban egymással összefüggő problémák összességét 'jelenti. A problematikus szintén divatszó. Csaknem mindig helyettesíthető magyar megfelelőivel : kétséges, kérdéses, vitatható, kétes, megoldatlan, megfejteden, talányos stb. Egy idő óta problémás alakban is élőfordluil. Pl. problémás gyermek. Ez nem más, mint a nehezen nevelhető, kezelhető gyermek. Erről a tőről sarjad a problémamentes összetett szavunk, a problematikus, illetve problémás ellentéteként, továbbá a problémát jelent és a problémaként jelentkezik gyakran használt terjengős kifejezések. Száz szónak is egy a vége! Az igényes beszélő a problémát csak elsődleges jelentésben, vagyis tudományos kérdés, megfejtendő talány, megoldásra váró feladat értelmében használja, RÓNAI BÉLA A zeneszerző munka közben után a főiskolai tanítást abbahagyta, miért? — Csák a zeneszerzésnek élek. Jelenleg egy zongora- versenyt írok Ránk! Dezső számára. Szeptember utolsó napján volt önálló szerzői estem a Zeneakadémián. Tele vagyok témákkal, ötletekkel és munkával., — Ilyen feszített tempó mellett mi jelenti önnek a pihenést? — Szeretem .a természetet. Feleségemmel — aki zenetörténész — s fiammal járjuk az országot. Kedvelem a virágokat. Rózsákat nemesítek, a rózsafövéket gondos szeretettel nyesegetem. BODOR ÉVA RATKO JÓZSEF: Térdig kővé Arcom aszálytól gyötretik, pillantásom repedezik, könnyem kannái likadnak, mosolyaim elapadnak. Láttam a jövőt mögöttem jövögélni a ködökben. Ordas arca kötve ránccal, lába vonszolódva lánccal. Nem a Napot, nem a Holdat, szarva közt hozá a múltat. S szeme mintha nem is volna, varasodó csillag volna. Gondoltam ifjúnak, másnak, nem sebekkel cicomásnak, s jaj előttem, nem mögöttem jövögélni a ködökben! Térdig kővé, majd derékig, fölnyújtott ujjam hegyéig, válik szemem kőgolyóvá, hajam kőből való hóvá. Térden tördelt homlokomat teszik vala malom alá, csontból csiszolt csigolyáim vetik vala kerék alá. Szép magyar nyelv Probléma, problémás, problematikos, problematika
