Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXX. évfolyam, £81. szám. ARA: 1,60 Ft 1980. november 30., vasárnap kik írjak a gyár TÖRTÉNETÉT? (4. old.) NEKERESDI TÖRTÉNETEK (5. old.) MŰLTUNKBÚL (6. old.) Heng Samrin Lázár György társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt. Heng Samrin és a Népi Kambodzsa küldöttségének tagjai szívélyes búcsút vettek a magyar közéleti vezetőktől. Az ünnepélyes aktus a díszzászlóalj díszmenetével fejeződött be, majd a kambodzsai vendégek repülőgépe a magasba emelkedett. (A magyar—kambodzsai közös nyilatkozatot a 2. "oldalon ismertetjük.) A GYAR ÖVÖNÖI (7. old.) FALUSI-E A FALUSI GIMNÁZIUM? (7. Wd.) Elutazott a kambodzsai delegáció Szombaton elutazott Budapestről Heng Samrin elnök vezetésével a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács külöttsége, amely Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos baráti látogatást tett hazánkban. Heng Samrin elnökkel együtt elutazott a kíséretében levő Hun Sen külügyminiszter, Chan Ven közoktatási miniszter, Chea Soth tervezési- és külgazdasági miniszter, Men Ohhan mező- gazdasági miniszter, Thong Chan kül- és belkereskedelmi miniszterhelyettes, Chheng Phon tájékoztatási, kulturális és sajtóügyi miniszter- helyettes és Nuth Savoeun, egészségügyi miniszterhelyettes. A Ferihegyi repülőtéren kambodzsai, magyar és vörös zászlók lengtek. Az ünnepélyes búcsúztatásra katonai díszzászlóalj sorakozott fel csapatzászlóval. A búcsúztatáson megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszNÉGY KÖZSÉG KÖZÖS ÖRÖME (3. old.) Az ELBESZÉLÉS TÉMAJA (4. old.) ANDRÄSNAPI CÉDULAIrAS (4. old.) (10. old.) MEDGYESSY- KIALLITAS DEBRECENBEN (11. old.) SZÍNHÁZ A GYERMEKEKNEK (11. old.) MUNKAHELYI Ülőbútorok (12. old.) FESZÜLTSÉG ALATTI SZERELÉS (12. old.) tér, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, továbbá politikai életünk ■ több más vezető személyisége. Ott volt Almási Alfréd, hazánk Phnom-Penh-i és Khuon Ran, a Kambodzsai Népköz- társaság magyarországi nagykövete, továbbá Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Heng Samrin- nak, majd elhangzott a magyar és a kambodzsai himnusz. A SZAMOK ÉS TÉNYEK TÜKRÉBEN (8. old.) AZ iÜJ INTEGRÁCIÓS , ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBA LÉPVE (8. old.) ÚJSZÜLÖTT NAGYIPAR (9. old.) EGÉSZ ÉVBEN PARADICSOM (9. old.) KÖNYVEK SORSA Előrelép a szakszervezeti mozgalom Eredményekben, változásokban gazdag, és nagy horderejű elhatározások időszakában került sor az ágazatiiparági szákszervezetek kongresszusaira. Felfokozta a közfigyelmet az a várakozás, hogy a szakszervezetek az ország gazdasági fejlődésének gondjai, gazdasági munkánk gyengeségei, a nemzetközi élet alakulásának hatásai ismeretében miként foglaltak állást az elmúlt öt év politikájáról, gazdaságpolitikájáról és a gazdasági-társadalmi tevékenység teljesítményeiről. S hogyan látják a következő éveket, mit kívánhak tenni a szocialista társadalom fejlesztése, a gazdasági feladatok teljesítése érdekében. A bérből és fizetésből élők többségét tömörítő ágazati, iparági szakszervezetek kongresszusainak beszámolói, határozatai — s a megelőző vitában az egész tagság — abból a realitásból indult ki, amely az ország, az egész tárasdalom helyzetére jellemző, meghatározó. A nyilvánvaló eredmények mellett a kongresszusi felszólalók konstruktív kritikával elsősorban a gondokról, a megoldandó feladatokról szóltak. Ez természetes. Hiszen a kongresszusokra olyan időszakban került sor, amikor a magyar gazdaság válaszút elé került: hogyan reagál a világgazdaság változásaiból adódó kihívásra, hogyan lát hozzá-a sokoldalú modernizáláshoz, amelynek kemény és szigorú feltételeivel már szembetaláltuk magunkat, hiszen a forrásokat elsősorban magunknak kell feltárni. Szakszervezeti tagságunk érettségét, a szocializmus iránti elkötelezettségét bizonyította, hogy nem kívülállóként bírálta a gazdálkodás hibáit, a szakszervezeti mozgalom gyengeségeit, hanem belülről, a munkáshatalom pozíciójából. A szocializmus előbbrehaladá- sáért tenni akaró felelősséggel kritizálta a nyilvánvaló hibákat, s tett javaslatokat az előrehaladás, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. Az előbbi megállapításokat a kongresszusokat megelőző szakszervezeti tisztújítás tapasztalatai egyértelműen alátámasztják. Még az éles bírálatok is, szinte mindenütt magukban hordták a megújítás, a megújulás szándékát, a cselekvőkészséget. S a hibák ostorozása mellett az az egyöntetű felismerés volt tapasztalható, hogy többre vagyunk képesek, hogy a hibák nem természeti csapások, hogy amit elértünk, az nem a csúcs és ha jobban végezzük dolgainkat, akkor a helyzetünk is javul, lehetőségeink is kitágulnak. A kongresszusokon szóba került minden olyan kérdés, amely a gazdaságot, a gazdálkodást, társadalmunk fejlődésének kisebb-nagyobb kérdéseit érintik. Annak a megállapítása, hogy a kongresszusok tanújelét adták: mennyit fejlődött a szakszervezeti mozgalom, milyen jelentőségű volt társadalmunk gazdaságot erősítő, építő munkája, egyértelmű. De éppen ennyire egyértelmű, hogy a tagság türelmetlen a hibákkal és néha a hibá- zókkal szemben, hogy nem tudja elviselni a határozatlanságot, a gyámoltalanságot, s ezekben a hibákban a demokratizmus lebecsülését, a bürokratizmust, a formalizmust látják. A szakszervezeti tagságnak, s a kongresszusoknak nem a politikával, a szakszervezeti jogok mértékével, hanem inkább azok érvényesítésével és végrehajtásával voltak gondjai. A kongresszusok a feltett kérdésekre maguk is igyekeztek választ keresni. Ez nem volt könnyű feladat. Nem volt könnyű gyakorlati módon beépíteni programokba a tagság általános törekvéseit arra, hogy a mainál még élőbb, igényesebb és közvetlenebb legyen a szakszervezeti munka és kapcsolatrendszer, határozottabb a képviseleti és érdekvédelmi munka. Megfogalmazódott, hogy a szakszervezeti munkában való előrelépés — az általában megfogalmazott társadalmi és gazdasági feltételekhez való alkalmazkodáson túl — az alapszervezeti munkán áll vagy bukik, ezen múlik a szakszervezeti mozgalom eredményessége. Gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítésének egyik legfontosabb tényezője a vállalati önállóság, s ezzel együtt a felelősségé, az anyagi érdekeltség növeléséé. Ebből egyértelműen adódik, hogy a szakszervezeti tagság élet- és munkakörülményeit tekintve, az előrelépés, az üzem munkaeredményeiben realizálódhat. Az ezzel összefüggő szakszervezeti feladatok végrehajtása sokoldalú, a szakmai és társadalmi kérdésekben eligazodó, a realitásokat figyelembe vevő mozgalmi irányítást és gazdasági vezetést igényelnek. Az is nyilvánvaló, hogy ez az eddig megszokottnál korszerűbb testületi munkát, döntéseket, a konkrét ügyek konkrét megtárgyalását igénylik. Mindennek feltétele a szakszervezeti élet belső demokratizmusának fejlesztése, a testületek döntési szerepének, felelősségének a növelése. A szakmai kongresszusok egyértelműen megfogalmazták, hogy a rendszeres, szoros 'kapcsolat a tagsággal, azok képviselőivel — a bizalmiakkal —, a problémákra való azonnali reagálás a feltétele a demokratizmus teljesebb körű érvényesülésének. Ennek érdekében tovább kell építeni az üzemi szakszervezeti demokrácia intézményrendszerét, fejlesztve annak gyakorlatát és kibontakoztatva érvényesülését. A következő időszak feladatait csak a dolgozóknak az irányításba, a vezetésbe való fokozottabb bevonásával és ezen keresztül a tudatos és cselekvő közreműködésével lehet megvalósítani. De eh- | hez arra is szükség van, hogy felkeltsük a dolgozók ilyen igényeit és, hogy a vállalati vezetés is változtasson, pontosabban: váljék alkalmassá mindezek gyakorlati megvalósítására, a partnerviszonyra. DR. DANKOV ITS LÁSZLÓ 1 Ami ezen a képen látható, az már csak volt. A Szekszárdon átfolyó Séd-patak a felvételen látható módon folydo- gált, néha folyott is, ritkán pedig ki Is öntött. Városképi és egyéb sok más meggondolás alapján most befedik, pontosabban hatalmas betongyűrűkkel béleli ki a régi meder egy részét a Szekszárd—Paksi Vízitársulat. A munkálatokat örökítettük meg ötödik oldalon látható képeinken. S E D - E V* ÍTO IC
