Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

1980. november 27. KÉPÚJSÁG 3 A tomerömü-építkexés Apu, hazauörunk! Csökkent a balesetek száma - szigorú büntetések A fiatalember két csőcson­kon araszolt előre. Alatta há­rom méternyi mélység. Az idősebb száki fentről segített neki. Egy deszkát keresztül­fektettek a csöveken, s ettől a pillanattól kezdve állványt pótolt az ideiglenes alkalma­tosság. — Sokszor nem lehet ki­várni, míg új állvány épül — mondja ismerősöm a kép láttán. — Ezek az emberek sok pénzt megspórolnak, he­lyenként százezreket. Vajon ennyi lenne az egész? A pénz, amit a vál­lalat kasszájában hagynak, megéri? Fokorny Csaba, a SZOT munkavédelmi főfelügyelője nem ilyen elnéző: — Ha mi látjuk meg ezt a szabálytalanságot, akkor szi­gorúan! megbüntetjük őket. Sőt, ilyen esetben a közvetlen vezetőjük is kap figyelmezte­tést. .Semmi sem drágább az embernél! A paksi atomerőmű építke­zésén több mint tízezren dol­goznak. Egy ekkora építke­zésen a balesetek elkerülése mindennél fontosabb. Az eredmények azt bizonyítják, hogy ez nemcsak papíron van így, hanem a valóságban is. összehasonlításként rendel­kezésre bocsájtották az el­múlt évi és az idei első kilenc hónap statisztikáit: Tavaly szeptemberig a há­rom napon túl gyógyuld bal­esetek száma kereken két­száz volt. Ebből eredően 3340 napot '‘•“töltöttek a balesetet szenvedők táppénzes állo­mányban. A legszomorúbb, hogy kilencen életüket vesz­tették. Ez a nagy szám még akkor is riasztó, ha tudjuk, hogy heten munkába jövet közúti baleset áldozatai let­tek. Ebben az időben Pakson 7541-en dolgoztak. 'Azt hiszem, hogy mindenki egyetért azzal, hogy ezen mi­hamarabb változtatni kellett. Ami öröm: sikerült is. Ezt csak szigorúsággal érhették el. összesen 97 esetben von­tak felelősségre olyanokat,- akik vétettek a biztonság­technikái előírások ellen. A félelősségrevonás oka általá­ban az, hogy a dolgozó — például a' hegesztő — nem használta a részére előírt egyéni védőfelszerelést, vagy a csoportvezető nem tartotta meg az új felvételes dolgozó kötelező munkavédelmi okta­tását. Kisebb vétség esetén az elmarasztalás mértéke általá­ban egyfhvai prémiummegvo- nás volt, öt embert pedig el- bocsájtottak. Ezek után nézzük az 1980- as adatokat, amelyek ismét az első kilenc hónapra érvénye­sek: 'Az itt dolgozók létszáma jelentősen megemelkedett, 10 193-an építik az erőművet. Ezzel szemben 122-re csök­kent azonban a balesetek száma. A táppénzes napok száma pedig az előző év 3340 napjával szemben 1931-re csökkent. Sajnos, az idén is volt egy halálos baleset. Fokorny Csaba „nem len­ne” a SZOT munkavédelmi főfelügyelője, ha elégedett lenne ezzel az eredménnyel: — Sajnos, nincsenek sta­tisztikáink arról: hogy hány három napon belül gyógyuló sérülés volt az építkezés terü­letén. Ezekről nem készül jegyzőkönyv, sokszor az or­vosihoz sem mennek el. Pedig nagyon fontos lenne ezeknek- a megszüntetése. Minden kis horzsolás, vagy baleseti for­rás összhangba hozható a munkahelyi renddel. A ren­detlenség mindig magában hordozza a nagyobb baleset lehet őségét. — Melyek azok az okok, amelyek ellen tenni kellene még? — Az anyagmozgatás-szál­lítás során keletkezett sérülé­seket kellene először meg­szüntetni. A másik: a tárgyak esése. Az építkezésen olyan munkahelyeik! vannak, hogy több szinten dolgoznak em­berek. Egy villáskulcs vagy csavarihúzó leejtése végzetes lehet — Említette a rendetlensé­get — Igen. Sokan nem akar­ják elhinni, de a rengeteg szögbe lépés, kiálló szegektől eredő baleset csak a rendet­lenségből eredhet. iA napokban Pakson ülése­zett az országos munkavédel­mi bizottság. Elemezték az 1978. június 13-a óta — ekkor tárgyalták a paksi helyzetet — tett intézkedéseket. Megál­lapították, hogy két év alatt sokat javult Pakson a mun­kavédelem. A vállalatok ve­zetői komolyan veszik az elő­írásokat, a szervezeti rend ki­alakult. Függetlenített bizton, ságteöhnikai megbízottak dol­goznak a generálkivitelezők­nél, s az is eredményre ve­zetett, hogy Pakson dolgozik a SZOT főfelügyelője is. Ismét Fokorny Csabát kér­dezem : — Milyen problémák van­nak, amelyeket f eltétlen szük­séges megoldani? — Nem kellő hangsúllyal foglalkoznak sok helyen az oktatással. A munkavédelmi eszközök használatának hiá­nya még mindig sok balese­tet okoz. A hegesztők segítői nem használják a szemüve­get, ezért sok a szemgyulla­dásos betegség. Ismételten azt tudom mondani: a biz­tonságtechnika egyenlő a munkaifegyelémmel. Ezt kel­tene minden embernek szem előtt tartani. 'Csökkent a balesetek szá­ma Pakson, összetevői sok irányba vezetnek. Segítenek a KlSZ-esek is "munkavédelmi vetélkedővel. Az előselejtezők már megvoltak, a döntő de­cember 10-én lesz. Itt szere­pelnek elméleti és gyakorlati kérdések. Két hétig látható az építőipari munkavédelmi kiállítás az építkezés terüle­tén... Sokszor láttuk a plakátot: „Apu, hazavárunk! Elmen­tünk mellette — elmegyünk mellette... Pedig mindenkit hazavámak! H. X—G. K. Termelés és szerződés ...........................................................• .:••• v.:. A szerződéskötések tapasztalatai „Kössön termékértékesítési szerződést! A szerződés biz­tonság”. Divatos felhívás, ilyenkor ősszel gyakran hall­juk, olvassuk. De milyen eredményei vannak? Hol ál­lunk a termékértékesítési szerződések megkötésével? Kérdésünkkel dr. Monori Miklóst, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes osztályvezetőjét ke­restük meg. — Nem divatról van_ szó. Inkább az aktualitás a helyes kifejezés. Október 31-ig cél­szerű, ha a termékértékesítési szerződéseket megkötik a gazdaságok a feldolgozó, il­letve forgalmazó vállalatok­kal. — Miért, az október 31-e bűvös fordulópont? — Nem fordulópontról van szó. Azonban a szerződéseket célszerű megkötni eddig az ideig, hiszen a megkötött szerződés az üzemi és nép- gazdasági tervezés szempont­jából nagyon fontos informá­ció. — Miután a naptár novem­bert mutat, mondhatja, hogy a nagyján túl vagyunk? Mi a véleménye, hogyan szolgálták az ön által említett célt a szerződések az idén? — összességében jól állunk. A tervezésben a szerződések orientálták a gazdaságokat. A szükséges termékek döntő többségét pedig szerződéssel lekötötték. — Például? — 6 millió hízott sertésre, 300 ezer tonna vágóbarom­fira a partnerek már szer­ződtek. Ez a mennyiség a belföldi szükségletet és lé­nyegében az exportárualapot is fedezi. Tojásból az elő­irányzott mennyiség 90 szá­zalékára már megkötötték a szerződéseket. A jövő évi cukorellátás is biztosított, sőt a cukorrépa termesztési szerződések alapján követ­keztethetünk arra, hogy 15—20 ezer hektárral nő a vetésterület. A kertészeti termékekből a tartósítóipar alapanyagszükségletének leg­nagyobb részét szintén már szerződéssel fedezte. Október 31-ig zöldségből például az igény 90 százalékát, gyü­mölcsből pedig több mint 70 százalékát lekötötték. A bor- és a szőlőtermésre is már megkötötték a szerződéseket. — A kistermelők termé­keinek a felvásárlása szintén szerződéses úton történik? — Jórészt igen. A termelő üzemek, az ÁFÉSZ-ek nagy gonddal foglalkoznak a kis­termelőkkel való szerződé­sek megkötésével. Sok he­lyen igen jó módszerek ala­kultak ki és az előző évhez viszonyítva kétségtelen előre­lépés mutatkozik. Igen jó gyakorlat az, amikor a szer­ződéses kapcsolatokat külön­féle szolgáltatásokkal egészí­tik ki, tehát vetőmagot, sza­porítóanyagot adnak a kis­termelőknek, vagy különböző eszközöket. Mindez elősegíti az egységes, jó minőségű és így piacképes termék terme­lését. — Tehát akkor azt mond­hatjuk, hogy az idei szerző­dések körül minden rendben van? — Nem! Sajnos ezt nem ál­líthatjuk. A friss fogyasztású kertészeti termékek szerző­déskötésével a ZÖLDÉRT- vállalatok alposan lemarad­tak. — Mit jelent ez az elmara­dás arányaiban? — Burgonyából például a szükségletnek 32 százalékát, zöldségekből 35 százalékát, gyümölcsökből csupán a szükséglet 17 százalékát kö­tötték le október 31-ig szer­ződéssel. — Mi indokolja ezt? — Nem tudnék rá magya­rázatot. Megítélésem szerint ezt az elmaradást semmi sem indokolja. . — Mégis milyen oka van az elmaradásnak? — A válasz igen rövid le­het. A vállalatok, mármint a ZÖLDÉRT-vállalatok által felajánlott szerződések felté­telei sértik a termelők. alap­vető érdekeit, ezért nem el­fogadhatók. — Konkrétan megemlíthet­ne néhány ilyen feltételt? — A termelők elégedetle­nek voltak a göngyölegek használati díjával. Vitatott az áru válogatásával kapcsola­tosan felmerülő költségek nagysága. A szerződéses ga­rantált árak nem ösztönző- ek. — Kifejtené részleteseb­ben? — Igen. A ZÖLDÉRT szer­ződéses garantált árai nem fedezik a termelési költsé­gek növekedését. Ezt lénye­gében a ZÖLDÉRT is elisme­ri, utólag az átvételnél meg­állapított konkrét árnál ígé­ri figyelembe venni a terme­lési költségek alakulását. Ilyen alapon — ígéretre — szerződést kötni nehéz dolog. Kialakult az a különös hely­zet, hogy a kevésbé igényes konzervipari áru szerződéses ára magasabb, mint a váloga­tott, friss fogyasztású termék ára. — Mi az ön véleménye er­ről? — Sajátos üzletpolitika ez, amit érdemes volna felülvizs­gálni. Nemcsak azért, mert a termelési kedvet rontja, ha­nem elsősorban azért, mert veszélyezteti a kiegyensúlyo­zott belföldi ellátást is. Mi­vel a ZÖLDÉRT-vállaatok ál­tal forgalmazott áru egy ré­szét a külkereskedelem érté­kesíti, így az árualap szűkü­lése az exportszállításokban is gondot okozhatnak. KESERŰ JÓZSEF Zsúfoltság és magyarázat... Délelőtt tíz óra. Szekszár- don a ZÖLDÉRT Vállalat mezőgazdasági boltjában úgymond még egy tűt sem lehet leejteni, olyan nagy a tömeg. Hogy , az emberek idegesek, türelmetlenek, tel­jesen érthető. Az üzlet köze­pén elhelyezett asztalok kö­rül állók eszik a sült kol­bászt, tőlük nem fémek a pénztárhoz azok, akik kon- zervet, édességet vásároltak. A kolbászevőkkel párhuza­mosan kígyózik a sor húsért. Aki pedig most kapta meg a friss pecsenyét, alig tud utat törni előbb a kasszához, majd pedig vissza az asztalhoz. (Ha evés közben megszom­jazik valaki, rá sem mer gondolni egy üveg üdítőre, hiszen az újabb izzasztó to­lakodásba kerülne.) — Nem tudom, ki találta ki ezt az átalakítást — düny- nyög egy fiatalember. — Bizarr ötlet volt, szent igaz — válaszol a mellette préselődő. — Az átalakított üzlet üre­sen, vevő nélkül jól néz ki — mondják többen is —, csak hát minek egy bolt üre­sen... vevő nélkül?! — Úgy látszik, ránk, a vá­sárlókra nem gondoltak az átalakíttatok... — jegyzi meg kissé kajánul egy asszony. Két idősebb hölgy csend­ben várakozik a húsospult­nál. — Majd megszokjuk a szűk helyet — mondja egyikük. — Csak ne kellene ennyit várni — replikázik a másik. — Vesevelőt szeretnék vinni ebédre. Hogy miért nem hoz­zák? Nem értem. (Egyébként a vállalat saját húsüzeméből gyakran érke­zik későn az áru. Kaposvár­ról előbb itt van, mint Mözs- ről.) Buda Ferencné, az üzlet­vezető is televan panasszal. — örültünk az átalakítás­nak. Forgalom is van. De a tömegben áttekinthetetlen az üzlet. Az önkiszolgáló rész­hez alig látunk... — Nem fázik? — kérdem Schüszler Jánosné pénztáros­tól, aki társával együtt a be­járati ajtó előtt üldögél, vagy álldogál naphosszat. — Amikor nincs forgalom, ritkán nyitják az ajtót, nem. De egyébként... * A Széchenyi utcai mező- gazdasági boltot — profil- tisztítás címén — nemrég alakították át, s vele rézsut szemben megnyitották a jól felszerelt, nagy alapterületű zöldségboltot. (Egyébként az egyetlen pénztár ott is ajtó előtt van.) — Az üzlet — mármint a mezőgazdasági — valóban kicsi, mindössze 78 négyzet- méter — mondja Kláb Jó­zsef, a ZÖLDÉRT igazgató- helyettese. — Az átalakítás­sal egy időben szerettük vol­na bővíteni az eladóteret a meglévő raktárakkal, azok helyett pedig újakat építeni. De jelen pillanatban nem kapunk építési engedélyt. Er­re akkor lesz majd kilátás, ha a Bezerédj utca felől megnyitják a forgalmat a Széchenyire. (A városi ta­nács műszaki osztályán meg­tudtuk, hogy a Bezerédj— Széchenyi utca közti tömb­belső felszabadítására, a parkolási, rakodási tér kiala­kítására a tervek elkészül­tek.) — Egyébként hamarosan felszereljük a plexiből ké­szülő szélfogókat a pénztárak mögé — folytatja Kláb Jó­zsef. — Mást — sajnos — a bővítés, a raktárépítés előtt nem tudunk csinálni... A mélyhűtők nagy helyet fog­lalnak el, szükségességük vi­szont nem kétséges. Egy pénz­tár a csúcsforgalomban nem elég... így hát, a tervezett, s vég­leges átalakításig a közked­velt üzlet vásárlóközönségé­nek türelemmel kell lennie, s számolni azzal, hogy a mozgást biztosító alapterület nem változik. V. HORVÁTH M. Fotó: Czakó S. Elkészült a kettes reaktorboksz épületének tartószerkeze­te. Fegyelmezetten, a biztonságtechnikai előírások betartá­sával dolgoztak, hiszen a hatalmas acélszerkezetek helyre emelése balesetmentesen történt. Ehhez a képhez nem kell kommentár! Esetleg csak annyi: őket is hazavárják! Ez még nem is az igazi csúcsforgalom

Next

/
Thumbnails
Contents