Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
1980. november 23. KÉPÚJSÁG 11 Amatőrfilmezésről egy fesztivál kapcsán Több, mint másfél évtizede, hogy a szekszárdi úttörőház helyén volt régi művelődési házban, néhány fotós átnyergelt az akkor még igencsak gyerekcipőben járó amatőrt filmezésre, megalakítva a megye első amatőrfiimklubját. Nem sokkal ezután a Tolna megyéi álmát őrfilmklub is létreptt, maljd aiz első szekszárdi amatőrfilm-szemle után a rendezés jogát a dombóváriak kápták meg. Azóta ott tartották a dél-dunántúli megyék amaítőrfi.1- meseinek évenkénti seregszemléjét:. Ezelőtt öt-tíz évvel nem volt ritka, hogy egy-egy filmszemlére '50—60, sőt ennél is több aimatőrm'unkával neveztek be. Az idei — elmúlt hét végén rendezett filmszemlén — viszont feltűnően kevés számú — mindössze huszonnyolc — filmet nézhettünk meg. Ha ezt a mennyiséget armatőrfiümekre és néprajzi témájú amatőr- fillmekre bontjuk, még kisebb filmtermésről, beszélhetünk. A szakembereknek persze nem okozott meglepetést - a számszerű visszaesés. Együtt járt az amatőPfilinklubok taglétszámának, az amatörömesek számának csökkenésével (jelenleg az országban mintegy félezer amatőrt:limes van) és sok egyéb más szempontot — a filmszemléken szubjektív okokból hozott döntésektől a fotótechnikai anyagárak növekedéséig — is fel léhetne sorolni. A dombóvári találkozón beszéligettém Pandek Ivánnal, a zomboiri amatértilmklub titkárával. Náluk a miénktől eltérő szemlerendszer kíséri az amatőrfilmes mozgalmat. Nincs olyan nagymérvű állami támogatás sem, mint nálunk, mégis egy-egy filllmszémlén ném ritka a száz-százötven beküldött film. Tegyük még hozzá, hogy Jugoszláviában a miénknél sokkalta több helyen és többször .rendeznek amatőrt il- ' mes találkozókat, iFélve merem csak leírni, hogy úgy tűnik, nálunk ,,a sok bába közt edvész a gyerek”. Mert a Magyar Amatőrfilm- szövetségtől a művelődési intézmények hálózatán keresztül a Magyar Televízióig sokan támogatják az amatőrfilimezés ügyét. Viszont nem kell ahhoz se túlzottan pesszimistának lenni, hogy megállajiítsiuk: Balázs Béla jóslata — „A film a huszadik század népművészete” — imesszé áll a megvalósulásitól: iHa reálisan vizsgáljuk a helyzetet., megállaipítható, hogy a filmnek sokkal kisebb esélyei vannak, mint például a fotónak.. Nehezebb a .bemutatási lehetőséget .megteremteni, komolyabb technikai apparátus, felkészültség kell egy-egy filmalkotás elkészítéséhez, és lényegesen drágább mulatság is, mint a fotózás. Persze ném is feltétlen szükséges, hogy tömegmozgalommá váljék. Viszont öncélú művészetté, esetleg művészkedésire léhetőséget adó néhányak, vagy néhány százak egymás közti „játékává” válva sem hiszem, hogy összeegyeztethető lenne közművelődési céljainkkal. Az elmúlt tíz évben szinte vallalmennyi dombóvári filmszemlén részt vettem: Feltűnt, hogy az utóbbi években egyre ritkábban látni új arcokat. A zsűriben és az alkotók között egyaránt ugyanazok tűnnek fél, mint akik már tíz évvel ezelőtt is ott voltak. Filmeztek vagy zsűriztek. .Ez pedig magában rejti annak a veszélyét: is, hogy a kialakult zárt körbe egyre nehezebb lesiz az újaknak betörnie. Esetleg .kialakulhatnak, állandósulhatnak azok a szokások, amelyek eldöntik, hogy kinek „illik” díjat adni, illetve kapni. És ha ez bekövetkezik, ném hiszem, hogy serkentőleg, lelkesítőleg hat a kezdő amatőrt iltnesekre. Valószínűbb, hogy eLkédvetleníti, visszairiasztja őket. Mielőtt bárki félreértene, nem akaróim az „öregeket” eltiltani a filmezéstől, nyilván nagyobb tapasztalattal, jobb felkészültséggel, -jobbat is tudnak nyújtani, mint a kezdők. Viszont szükség van a 'tapasztaltak mellett felnövőkre, akiket mintegy alkotóműhelyeikben nevelnek, tanítanak. Mert ezek a műhelyek így is kialakultak Pécsett, Szé- keslféhérváron, Dolmbóvárott is, csakhogy ugyanazok dolgoznak bennük mint akik évekkel ezelőtt. Az utóbbi időben jelentkező tendenciák egyre határozottabban bizonyítják, hogy az ámatőrfilm.ezést nyitottabbá, a társadalom számára ismertebbé kellene tenni, mert csak így egyeztethető a mozgalom kültúrpoliitikai céljainkkal.. Az elkészült filmek színvonaliával nincs nagy baj. Az elmúlt hét végi filmszemlén csapnivalóan rossz filmmel szinte nem is találkozhatnunk. És volt négyet kiemelkedő az át- LaglmezőnybőL, amelyek igényes munkáról, alapos felkészültségről tanúskodtak. Néhány régi almatőrlfilmes ma már „félprofi művészként” jelentkezett, kísérletező kedvvel, új formai eszközökkel, sajátos tartalmat hordozó alkotással nevezett a f ilmszemlére. Egyre szélesebb az amatőrfilmesek műfaji skálája is: A dokumentum® limtől a hagyományos játékfilmig, az a vamtgiairde-,törekvésekig sok új kísérletet, kezdeményezést láttunk.. Csak sájnálni lőhet, hogy ezeket a vetítéseket jószerével csupán az alkotók látták, nagyon kevés „kívülállóhoz” jutott el a filmek mondandója, kevesen, tudnak arról, mi is az az amatőrfiimezés. Bár ezen a területen is van már bizonyos jobbító kezdeményezés. Zágon Bertalan, a Népművelési Intézet főelőadója elmondta, hogy a legjobb fiillmekről néhány éve másolatot készítenek és azokat művelődési intézményeknek előadásokhoz kikölcsönzik. így már közelebb jutottunk ahhoz a sokakban élő vágyhoz, hogy az amatőrtfiűlmezés ne csak a filmesek egymás közti bemutatkozó, továbbképző, alkotó fórulma, hanem a szélesebb nyilvánosság élé tárt, a művelődési házak különböző klubjainak programjába beiktatható amatőr művészeti ág legyen. Sok,at és sokfelé halunk mostanában, az elárvuló művelődési házakról, a megszűnő klubokról. „Az embereket nem érdekli a klubmozgalom, a köziművelődés intézményesített módja” — matgyarázzák bizonyítványukat az ilyen intézmények felelős vezetői. Ugyanakkor az ellenkezőjére is tudunk — éppen Dombóvárról — példát mondani, ahol a nyitott művelődési ház továbbra is vonzza az embereket. Ilyenfajta nyitott amatőrfltaHtnozgallmat kellene létrehozni, csak ehhez új kezdeményezésekre; új1 .módszerekre van szükség. Mert ha azt elfogadtuk, tudjuk, hogy a gyári munkás nem dolgozhat a nyolcvanas években a hetvenes évek munkatempójával,, módszereivel, akikor tudomásul kel azt is vennünk, hogy ez vonatkozik a művelődési intézmények vezetőire, vagy az aimatőrfltai-lmozgalolm irányítóira is. TAMÁSI JÁNOS A Múzsák kertje közelről Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában Konyhaberendezés az 1870—80-as évekből A Magyar Nemzeti Galéria 12 fővárosi múzeuminál közösen fejezeteket, mutat be műtárgy védelmi munkájából Az utóbbi 35 esztendőben a magyar múzeulmi kultúra kiteljesedett. A közel 500 múzeum és kiállítólhelyiség, a 8 milliót lassan meghaladó tárgyi gyűjtemény, a 16 milliós látogatottság üres statisztikai adat csupán, ha nem ismeretes a számok mögött rejlő elméleti és gyakorlati munka, a vállalkozások mérete, fontossága, tudományos haszna. A múzeumok tevékenységének megfelelően három nagyobb egységre tagolódik a kiállítás, a gyűjtés, megóvás- megőrzésre és tudományos feldolgozásra. A legjellemzőbb tárgyakkal, tárgyegyüttesekkel illusztrálják a múzeumi munka folyamatát, a műtárgyvédelem sokrétűségét, Az első részben a gyűjtőmunka csaknem minden változatát és irányát felvonultatják. A restaurálás konzerválás, preparálás bemutatása olyan, hogy a múzeumokban előforduló csaknem minden anyagfajta képviselteti magát. A múzeumi raktár nem annyira a raktári rendet, hanem a raktározandó tárgyak sokféleségét szemlél,téti. A Műszaki Múzeum nyilvántartási modellje, amely első hallásra szimpla adminisztrációnak tűnik, a nyilvántartási munka bonyolult folyamatát mutatja. A tudományos feldolgozás eredményeit a szabad polcon olvasható, forgatható évkönyvekben, folyóiratokban, katalógusokban kísérhetik figyelemmel. A köziművelődés változatos, mind gazdagabb módszereiből, a kiadványok, fotók, diavetítések adnak eligazítást. Orlay Petrich Soma: Petőfi Debrecenben Fatábla- és faszobor-restaurálás. Szent Anna oltár részlete Leibicről (1521 körül) A Kiállítás — a Múzsák műtárgyvédelem, a múzeumi kertje — közelről — címében munka területére kalauzolja a görög MUSEION szót idézi, a látogatókat. (A kiállítás E kert, eddig zárt részébe a nyitva decémber 31-ig.) — ugyanabban, ahol később Ludwig van Beethoven is megszállt. Innen ellátogatott Drezdába és Lipcsébe, s visz- szafelé jövet negyedszer is megállt Prágában. Ötödször és utoljára 1791 augusztusában járt Prágában, s ismét a Bertramka-villában lakott. Személyesen vezényelte La clemenza di Tito című operájának prágai bemutatóját, amelyet a cseh rendek megrendelésére komponált II. Lipót. koronázására. Agya azonban már' a befejezéshez' közeledő Varázsfuvola melódiáival volt tele. Ezek voltak Mozart életének utolsó hónapjai. Prágából már betegen utazott el, s mintha előre megérezte volna, hogy szeretett városát utoljára látja: „Nem volt kedve kihajtani a városkapun, de már fáradt volt a sok hajszától” — írta néhány évvel később egy korabeli cseh költő, s az igazságnak megfelelően még hozzáfűzte: „Prága televan dallamaival, mint egy friss, harmatos korsó”. Sok év múltán a Bertram- ka-villát megnyitották a nagy nyilvánosság előtt. Nyolc szobájában őrzik a híres zeneszerző, s prágai vendéglátói és barátai emléktárgyait. A kertben Mozart mészkőből készült mellszobra áll. Felújították azt a kőasztalt is, amelynél Mozart elüldögélt, és amelyen műveit írta. VLADIMIR KOVÄRIK Barátság, szerelem? Mozart és Josefina 1787 januárjában érkezett először Prágába az akkor harmincegy éves Wolfgang Amadeus Mozart feleségével, Konstancával. Szeretett vendégként fogadták őt, hiszen egész Prága a röviddel azelőtt a Nostic Színházban bemutatott Figaro házassága melódiáitól zengett. Amikor Mozart 1787. január 19-én a Gyümölcspiac nevű téren épült színházban akadémiai műsort mutatott be, amelyen saját műveit játszotta és vezényelte, a közönség arra kényszerítette, hogy üljön le a zongorához és variációkat játsszon a Figaro házassága áriára. Thun gróf a kedves vendégeket a Malá stranán lévő palotájában szállásolta el, s Mozart Konstancával hamarosan ellátogatott barátaik, a Dusek házaspár Smichov- negyedi Bertramka nevű villájába. A Bertramka-birtok még csak három éve volt a Dusek- házaspáré. Josefina Dusková ismert énekesnő már nyolc éve férjnél volt, amikor a Bertramkát vásárolták. Fran- tisek Dusekhez, férjéhez inkább hála, mint mély szerelem fűzte. A szép Josefina, akit mindenki La bella Boe- ma néven ismert, harmincéves volt, s férjénél huszonhárom évvel fiatalabb. Rengeteg csodálója és tisztelője volt, s a fiatal Mozartot is könnyen hatalmába kerítette a heves érzelem. Már régen ismerték egymást. Amikor Josefina, egy prágai patikus lánya férjhez ment Frantisek Dusekhez, a fiatal pár Salzburgban járt nászúton, s ott ismerkedtek meg az udvari és püspöki karmesterrel, Leopold Mozarttal és huszonegy éves fiával, Wolfgang Ama- deusszal. Ez 1777-ben történt. Ettől az időtől kezdve a Dusek házaspár és a Mozart család levelezett egymással. Mozart 1787 őszén különös feladattal jött Prágába, be akarta fejezni Don Giovanni című operáját, amelyet Lorenzo da Ponte szövegkönyvére komponált, aki abban az időben szintén Prágában tartózkodott. Mozart a Don Giovanni bemutatóját a prágai közönségnek ígérte. Szorgalmasan dolgozott, de nemcsak operáján, hanem vendéglátónője iránti csodálata, mély érzelmei és forró köszöneté kifejezéséül megírta Duskova számára a világhírűvé vált Bella mia fiámmá, addio című áriáját is. A Don Giovanni bemutatójával kapcsolatos kedvelt legenda szerint az ünnepélyes ősbemutató előtti napig még nem készült el a nyitány. Mozart éjfélig remekül szórakozott Dusekék vendégeivel — mulattatta egyre növekvő aggodalmuk —, csak azután tért szobájába és fejezte be mesterművét... Ebből az elég valószínű alaphelyzetből születtek azután a legendák. A legromantiku - sabb szerint Josefina asz- szony kicsalta a kerti pavilonba, amelyet minden kényelemmel ellátott, ott rázárta az ajtót, hogy nyugodtan dolgozhasson. Fogságából állítólag Dusekék egy másik vendége — Casanova, a világhírű kalandor — szabadította ki. A Josefina és -Mozart közötti kapcsolat a híres zeneszerző rövid élete krónikájának különösen attraktív fejezete. „Kettőjük között volt valami, ami több volt barátságnál, de kevesebb volt, mint szerelmi viszony” — írta erről egyik életrajzírója. Mozart 1789-ben látogatott harmadszor Prágába. A Malá Strana-i Az arany orrszarvúhoz címzett szállóban lakott Bertramka Mozart prágai zongorája Wolfgang Amadeus Mozart mellszobra
