Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
S^PÜJSÁG 1980. november 23. Öt év mérlege Az Észak-Kaukázus sok lakott településén a föld mélyéből feltörő forró vízzel látják el az ipari létesítményeket, a hőközpontokat és a lakóépületeket. Az egyik új lelőhely körzetében, Sztavro- poliban egy 10 ezer kilowatt teljesítményű kísérleti berendezést építenek. Ez az első új típusú berendezés a szovjet geotermikus energetikában. Az újítás lényege a zárt földalatti cirkulációs rendszer. A tervek szerint az energiaszolgáltató blokkot 1984-foen helyezik üzembe. A tudományos kutató program befejezése után egy 100 ezer kilowatt teljesítményű komplexum felépítését tervezik. A tizedik ötéves terv a vége felé közeledik: lassan befejeződik az utolsó negyedév. Ezeknek a napoknak a termelési krónikái azokról a törekvésekről szólnak, hogy az 1981-ben megkezdődő következő ötéves terv stabil ütemű, jó ritmusú legyen, lehetőleg minél kevesebb befejezetlen'munkával. Különösen ott, ahol lemaradás mutatkozik, elsősorban a beruházásoknál. A magas fokú szervezettség példáját mutatják a moszkvai munkakollektívák. Itt több száz egyesülés és vállalat már tervén felül gyárt termékeket. A fővárosi ipar csupán négy esztendő alatt másfélezer új típusú gépet, berendezést, készüléket, műszert és automatizálási eszközt fejlesztett ki. A moszkvaiak évente csaknem ezer termékfajta gyártását vezetik be. Nyolcvanhat "üzemben és gyárban megvalósult a komplex gépesítés és automatizálás. A krónikában változatlanul ott szerepelnek: az Ural ipara, a szibériai olaj- és gázkomplexum és az ország minden köztársasága. Tyu- meny területén üzembe helyezték az új jaunlori lelőhelyet, ahol az olajkutakat már rákapcsolták a szibériai olajvezeték-rendszerre. Az ország nyugati részén, Litvániában pedig beindították a mazsejki olajfinomítót, amely teljes mértékben ellátja az egész szovjet Baltikumot kiváló minőségű motorüzemanyaggal. Üzbegisztánban az Elektrohimprom egyesülésben üzembe helyezték a közszükségleti cikkeket gyártó ipart szintetikus nyersanyaggal ellátó komplexumot. Tovább fejlődött a nemzetközi együttműködés. A moldáviai regionális erőműben például, amely a Szovjetunió déli részén a legnagyobb, újabb gépegység kapcsolódott be a termelésbe. Energiáját nemcsak a moldáviai és az ukrajnai vállalatok használják, hanem Bulgáriában is. A Don menti Rosztovban lévő Rosztszelmas üzem, amely az ötéves időszakban több mint 14 ezer gabonakombájnt gyártott, most Indiából kapott megrendelést. A XXV. pártkongresszuson kidolgozott fő irányok helyesnek bizonyultak. A párt javaslatára kidolgozták és össznépi vita után 1977ben elfogadták a Szovjetunió új alkotmányát. Ez a korábbi jogokat és szabadságjogokat kiegészítve, kinyilvánította a szakmaválasztáshoz, a lakáshoz, a bírálathoz való jogot. Az új alkotmány kibővíti a társadalmi szervezetek részvételét az üzem irányításában, a társadalmi és állami ügyekben. Az új alkotmányból kiindulva az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1979-ben közös határozatot fogadott el a gazdasági mechanizmus tökéletesítéséről. Ebben előirányozta a dolgozók anyagi és erkölcsi ösztönzésének új formáit, és módszereit, a szakszervezetek szerepének növelését a dolgozók jogainak és érdekeinek védelmében, részvételüket a termelés irányításában és a vállalatvezetés tevékenységének ellenőrzésében. A hamarosan véget érő tervidőszak átadja a gazdálkodásban szerzett tapasztalatokat az új, tizenegyedik ötéves tervnek, amelyben a siker feltétele továbbra is az embermilliók munkája és politikai aktivitása. FJODOR BREUSZ Repülőgép és elefánt Képek Vietnamból Vietnam legfontosabb feladatait elemezte egyik legutóbbi beszédében Le Duan, a Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Kifejtette, hogy jelenleg az országnak egyszerre kell védelmeznie függetlenségét, forradalmi vívmányait, összpontosítani az erejét a termelésre, az életszínvonal növelésére, -hogy megvethesse a sikeres szocialista építés alapjait. Különösen fontos most az élelmiszertermelés. Ennek érdekében — elsősorban délen — mélyrehatóan elemezni kell a tsz-szervezés tapasztalatait, hogy a megfelelő következtetések levonása után továbbléphessenek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Sajnos, a hanoi kormány feladatainak előterében továbbra is a nemzetbiztonsággal, a politikai és a közrend védelmével kapcsolatos kérdések állnak. Kína — az Egyesült Államokkal együtt — minden elképzelhető eszközt felhasznál a vietnami forradalom megsemmisítésére. A fegyveres erőknek és a helyi biztonsági szerveknek a helyi lakossággal együttműködve kell meghiúsítaniuk az ellenség lélektani hadviselését, kém- és szabotázs-akcióit, s tovább fejleszteni a gazdasági életet. Hanoitól Észak-Keletre van a Cao Son-i szénbánya, ahol szovjet gépekkel, külszíni fejtéssel bányásszák a szenet Nemrég kezdte meg működését a mezőgazdasági repülőgépes szolgálat a Mekong deltájának vidékén, a M.v Lam-i gazdaságban. Jelentős szerep hárul a tropikus ország hagyományos „termelő erőire”. Képünkön a Con Cuong-i erdőgazdaságban elefántok segítenek a fakitermelésben. Albánia Az ismeretlen olajexportőr Az Albániából érkező hírek mindig érdekesek. A balkáni bezártságban élő ország gazdasági életéről felettébb keveset tudunk, a mostanában közzétett elemzések viszont állítják: Albánia új ötéves terve ambiciózusabb a korábbinál. Az előirányzat értelmében inkább a meglévő iparágak bővítésére helyezik a hangsúlyt, és nem arra, hogy újakat hozzanak létre. Az ipari termelés évente valószínűleg 6,9 százalékkal emelkedik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az energiahordozók és ásványi kincsek kitermelésének, illetve feldolgozásának, különös tékintettel a kőolajra. A kőolajtermelés európai viszonylatban is számottevő, ha tekintetbe vesszük Albánia méreteit: évente közel ötmillió tonna. Érdekesség: egyebek között az NSZK, Svájc és Románia importál albán kőolajat, illetve kőolajipari termékeket. Úgy hírlik, nemrégiben új lelőhelyet tártak fel, de onnan egyelőre nem kerül olaj külföldre, mert még nem szervezték meg a szállítást. Az ország legfontosabb exportcikke azonban nem az olaj, hanem a króm. E ritka fémből Albánia gazdag lelőhelyekkel rendelkezik. Tavaly egy ferrokrómüzemet építettek, idén egy krómdúsító üzemet — mindkettőt „önerőre támaszkodva”. Fejlődik az elektromos áramtermelés, fejlesztik a fogyasztási cikkeket gyártó szektort, mert korlátozni kívánják a külföldi áruk bevitelét. Feltételezhető továbbá, hogy az' új gazdaságpolitika keretében mérséklik a növekedést, bár a beruházások méretei egyelőre meghaladják a korábbi tervidőszakokét. Gyakorlatilag nem alakítottak ki mélyebb együttműködést egyetlen országgal sem az alkotmány tiltja a kapcsolatot az „imperialista és revizionista országokkal” — e holtpontról kimozdulást jelent az úgynevezett barter- ügyletek keretében lebonyolított árucsere; a mérleget 15 —.30 naponta ellenőrzik, nehogy az ország véletlenül adósságba keveredjék. Jó vagy rossz? Munkamegosztás vagy párhuzamos termelés? Bemegyünk az üzletbe, s a polcon magyar, NDK, csehszlovák, szovjet gyártmányú rádiókat látunk. Sokan mégis .panaszkodnak, hogy szűkös a választék. Mások azt mondják, hogy luxus ugyanazt a cikket több országban, párhuzamosan gyártani. Olyan luxus, amely az egész közösségnek, a KGST-nek kerül sokba. Kinek van igaza? A vita javában folyik, országhatárok felett és azokon belül. Eldöntésére, természetesen, nem vállalkozhatunk, de a sarkított véleményeket idézzük. A Duna, a Moldva és a Spree partján ma már jól látható, hogy némely kelet-európai szocialista országoknak — például éppen Csehszlovákiának, Magyarországnak, az NDK-nak — eleve hasonló volt a termelési struktúrája. „Ennek következményét ez országok nemzeti gazdasága a- KGST megalakulása után sem tudta felszámolni. Ezen országok ipara ma sem egészíti ki optimálisan egymást. Tetézi a gondot, hogy mindhárom ország, más KGST-országokkal együtt, a szocialista iparosítás során túlságosan zárt, önellátó gazdasági szerkezetet alakított ki” — hangsúlyozza a prágai Hospodárské Noviny. Még keményebben fogalmaz G. Kolmey, NDK-beli közgazdász. „Amikor a szocialista országok iparosodásáról beszélünk, nem hallgathatunk azon kedvezőtlen jelenségekről, amelyek e folyamatot kísérik. Ez az iparosítás nem volt eléggé koordinált a szocialista partnerek között... így bizonyos párhuzamosság keletkezett a termelésben. A gyártás kis szériában, gyenge műszaki színvonalon, kicsi piacokon, és drágán folyt... E gazdasági bezárkózást részben a szocialista iparosítás elméleti felfogása okozta. Egyes országok a bővített újratermelés maxi sémáját a nemzeti határok szűk keretén belül próbálták meg alkalmazni, anélkül, hogy létezett volna olyan piac, amely lehetővé tette volna a tömeges sorozatgyártást... A Szovjetunióban (annak .idején) mások voltak á gazdasági fejlődés feltételei. A Szovjetunió tőkés környezetben iparosított és olyan országban, amelynek óriási területe és nagyszámú lakossága van... S meg kell említeni az 1948-as tőkés embargó következményét is. Az európai KGST-országok a második világháborúig szoros és alárendelt kapcsolatban álltak az imperialista országokkal. Amikor azok 1948-ban megkezdték a szocialista országok bojkottálását, a szocialista világrendszer országai arra törekedtek, hogy minél gyorsabban kielégítsék a szükségleteiket, megszüntessék a hiányt egyes gépekből, berendezésekből. Ez oda vezetett, hogy nagy választékú, kis szériás termelést szerveztek, többnyire párhuzamosan." Más részről megemlítik, hogy sok KGST-ország kezdett el olyan, csaknem azonos termékeket gyártani, amelynek előállítása viszonylag egyszerű, könnyű. S ha ezeket nem tudták egymásnak eladni, akkor külső piacokon, párhuzamosan jelentkeztek. A következtetés az eddigiekből egyértelmű lehetne. Az ugyanis, hogy a KGST-országok között ésszerű, mindent átfogó munkamegosztást, szakosítást kellene teremteni. Olyat, amelyben minden ország azt gyártja — a többiek szellemi és anyagi segítségével — amihez a legjobban ért, amivel már „bizonyított". így azután a szellemi és az anyagi erő összpontosítása, a mammutszéria előnye gyorsan, hatványozottan érvényesülhetne. Igen ám, de van ellenvélemény is. J. S. Sirjajev szovjet közgazdász így ír erről: „Az a törekvés, hogy a K.GST- országokban megszüntessék a párhuzamos gyártást, lényegében helyes, de gazdaságilag indokolatlan. Azon esetekre gondolunk, amikor a párhuzamosság megszüntetése nem csökkenti a költségeket, viszont egyik vagy másik országban monopolvállalatok keletkezését segíti elő, amelyeket nemigen izgat a további műszaki és gazdasági fejlesztés, hiszen garantált piacuk van. A párhuzamosság megszüntetése tehát nem lehet öncélú. Csak akkor indokolt, ha növeli a gazdaságosságot, és meggyorsítja a műszaki-tudományos haladást...” Mi tehát a megoldás? Ismét prágai véleményt idézünk. A Szocialistická Ekonomická Intergrace írta nemrégiben: „A KGST-országok valamennyi alapvető, gazdasági-fejlesztési problémájának megoldásában nagy szerepet játszik a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítése, s keretében a gazdaságilag indokolt, a kölcsönösen kedvező szakosodás és kooperáció. Ez az útja annak, hogy a KGST- országok gazdaságai hosszú távon és tartósan közeledjenek egymáshoz... Ezzel a szocialista országok közösségében a termelés volumene megnő és jobb lesz a gazdasági hatékonyság is." • Virágkedvelő koreaiak Koreai otthon, koreai kert elképzelhetetlen dísznövény, virág nélkül. Kertépítésükről, díszvirágaikról ugyanúgy híresek, mint a japánok. A dísznövényekkel való foglalkozás hobbi városon, falun egyaránt. Legkedveltebb virágaik ősidők óta a peónia, azaz a pünkösdi rózsa, a lótuszvirág, a krizantém. A későbbi időkben vált „divattá” vadon .növő fák, virágok betelepítése a parkokba, kertekbe, amikor ezek „megszelídített” utódait kővedrekbe, hatalmas virágtartókba ültették. Különösen kedvelik a cserepes növényeket, amelyeknek a melegházakban, kertészetekben nagy a keletjük. A cserepes virágok közül ma leginkább krizantémok, rózsák, peóniák, gardéniák, azáleák a keresettek, a leveles dísznövények közül a fat- sia japonica, a rhocea japoni- ca, a gumifa, de nagyon szeretik a különféle kaktuszokat, az agávét, az euphorbiát. Kertek, sőt lakások dísze is a narancsfa, a fügefa. A szép környezetet biztosítják, a parkokat, ligeteket díszítik ezenkívül még az erdei fenyő, a boróka, a vörös juhar, a gingko, a magnólia, a tojás gyümölcs fa. A virágok szeretetét mutatja hogy a posta bélyeg- sorozatain is gyakran szerepelnek a Koreában honos virágok, örökzöld növények színes másai. Energia - forró vízből Szovjetunió
