Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. november 16.-------------------^---------------------------------------------------------------------------------—----------- ' ----------------------------­E zt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Az olasz külügyminiszter moszkvai tárgyalásai. — Francia—nyugatnémet csúcstalálkozó Párizsban. — Az an­gol munkáspárt új vezére, s egy választási győzelem ese­tén miniszterelnök-jelöltje, Michael Foot lett. Kedd: Madridban kezdetét veszi az újabb Európa-talál- kozó. —r Honecker bécsi megbeszélései. — Az izraeli kor­mányfő amerikai útja. — Egyiptomban megkezdődik az amerikai gyorshadtest hadgyakorlata. Szerda: Kádár János és Gustáv Husák pozsonyi találko­zója. — Leonyid Brezsnyevvel tárgyal a Szovjetunióba ér­kezett Urho Kekkonen finn elnök. Csütörtök: Négy szocialista ország új javaslata a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. — A NATO nukleáris tervező bizottságának brüsszeli ülése. — A namíbiai népi szervezet, a SWAPO kész a tárgyalásokra. Péntek: A Szocialista Internacionálé kongresszusa Mad­ridban. — A Legfelsőbb Tanács Elnöksége ratifikálta a szovjet—szíriai szerződést. — Pekingi jelentések a „Tízek perének” előkészületeiről. — A LEMP KB első titkárának találkozója a Szolidaritás szakszervezet vezetőjével. Szombat: Az iraki—iráni háború nyolcadik hetének vé­gén csökkenni látszik a harcok hevessége, mindkét ország­ban várják a közvetítőként kölcsönösen elfogadott Palme svéd szociáldemokrata politikust. — A pápa látogatása az NSZK-ban. A hét 3 kérdése 1. Hogyan járnak a madridi órák? A madridi órák — pontosabban a Real Madrid stadion­jának szomszédságában elhelyezkedő új konferenciaközpont órái — valóságos politikai jelképpé változtak a héten. Nemcsak az időt mutatták, vagy éppen nem mutatták, ha­nem jelezték, milyen bonyolult nemzetközi viszonyok kö­zepette startol az új Európa-találkozó. Heves diplomáciai csatározások kíséretében, de mégis az előre kitűzött napon, kezdődött meg a madridi Európa- konferencia. A tanácskozáson kontinensünk 33 országa, az Egyesült Államok és Kanada vesz részt. Az előkészítő tanácskozások utolsó szakaszában „ideg­háború” folyt, s többször kérdésessé vált a konferencia megnyitásának lehetősége. A szocialista országok fontos­nak tartották és tartják a madridi találkozót, mint az euró­pai biztonsági folyamat újabb állomását, Helsinki tovább­vitelét. Washington és néhány NATO-ország viszont olyan fórumot kíván, ahol terméketlen szócsaták folynak, s a más országok belügyeibe való beavatkozás kap helyet, va­lamiféle „elszámoltatás” címén. Igazából azt sem bánták volna, ha a madridi összejövetelre végül is nem kerül sor, a felelősséget pedig a másik félre tudják hárítani. A munka azonban megkezdődött — igaz már csupán tíz perc volt hátra a keddi napból, amikor ennek be kellett következnie. A díszteremben a küldöttségvezetők — köz­tük Nagy János külügyminisztériumi államtitkár — mond­ták el beszédeiket, a palota egy másik szobájában a 35 ország diplomatái közben napirendi kérdéseket vitattak. Vagyis kontinensünk békeszerető erői elégedettek lehet­nek azzal, hogy kezdetét vette a konferencia, ám a nehéz­ségek és buktatók óvnak minden túlzott várakozástól, a könnyű sikerek illúziójától. Ha az ENSZ-rőI joggal mondják, hogy olyan mint ami­lyenek a tagállamai, ez vonatkozik a madridi helyzetképre is. A résztvevő országok között jelentős ellentétek vannak, törésvonalak húzódnak, s mindez még nyilvánvalóbbá vált a nemzetközi feszültség éleződése kapcsán. Ugyanakkor földrészünkön nagy erők sorakoztak fel az enyhülés vív­mányainak védelmére, az európai biztonság gondolatának megoltalmazására és továbbfejlesztésére. E küzdelemnek magunk is tanúi (sőt jó értelemben a cselekvő részesei) lehetünk — a madridi konferenciaközpontban, s azon kí­vül. Elegendő a heti eseménynaptárba tekinteni. A moszk­vai vendégkönyvbe két rendkívül jelentős bejegyzés ke­rült: Colombo olasz külügyminiszteré és Kekkonen finn elnöké. Két olyan államközi viszonylatról eshetett szó, amely valóságos barométerként szolgál. A szovjet—finn kapcsolatok a békés egymás mellett élés, valamint a jó­szomszédság hagyományosan pozitív példáját képezik, a szovjet—olasz viszony pedig gazdaságilag hozhatott új minőséget, a hatvanas években az „évszázad üzletének” nevezett FIAT-kooperációval. Most, különösen az utóbb: esetben, nehezebb volt a tárgyalás, de így is jogos elége­dettség mutatkozott mindkét oldalon. Honecker Bécsbe lá­togatott — ez volt az NDK államfőjének első hivatalos út­ja Nyugat-Európába. Az osztrák főváros még egy kelet— nyugati esemény színhelye lett: a szocialista országok új, kompromisszumos javaslatokat terjesztettek elő a haderő­csökkentési tárgyalásokon. (Ezek arra vonatkoznak, hogy nem részleteznék a haderőcsökkentés országonkénti mér­Hivatalos látogatáson Finnországban tartózkodott a ma­gyar parlament küldöttsége. A delegáció vezetőjét, Apró Antalt, az országgyűlés elnökét Helsinkiben fogadta Urho Kekkonen finn államfő. tékét, hanem azt a NATO-hatalmak maguk között dönt- hetnék el, s a nyugati kívánalmakat figyelembe vették a különböző szakaszok időzítésével.) Kevésbé biztatóak a brüsszeli hírek: a NATO nukleáris tervező bizottságának ülésén az Egyesült Államok ismét szövetségesei fokozot­tabb bekapcsolódását sürgette a fegyverkezési hajszába. Nem lenne teljes a kitekintés Európára két, legmagasabb szintű, rövid munkatalálkozó említése nélkül. Párizsban a francia elnök fogadta az NSZK kancellárját, Pozsonyban Kádár—Husák találkozóra került sor — mindkét megbe­szélésen, természetesen a résztvevők politikájából követ­kező alapon, ugyancsak nagy figyelmet szenteltek konti­nensünk kérdéseinek. 3. Hogyan áll össze Reagan csapata? Az európai diplomácia pezsgésével némileg ellentétes­nek tűnik az amerikai politikai porond. A hivatalban lévő elnök, Jimmy Carter mandátuma — időben és felhatalma­zásban — végéhez közeledik. Igaz, a Fehér Ház nem ke­veset foglalkozik a túszüggyel (ezt a témát Reaganék szí­vesen átengedik), de egyelőre nem látszik elmozdulás a holtpontról. Az Egyesült Államokba érkezett az izraeli kormányfő, de az eredeti elképzelésekhez viszonyítva, hogy hármas amerikai—egyiptomi—izraeli csúcstalálkozóra ke­rül sor, maradtak a szerényebb magánprogramok. Ami a megválasztott elnököt és vezérkarát illeti — most emésztik a vártnál nagyobb győzelmet. Nevek, kombiná­ciók kergetik egymást. A tapasztalatok szerint valóban nem elhanyagolható tényező mondjuk az új külügyminisz­ter vagy nemzetbiztonsági főtanácsadó személye, miközben Reagan viszonylag nem túl jártas a nemzetközi ügyekben. Egyelőre bizonytalan a kép: Kissingertől és Fordtól Richard Allenig, vagy az egyébként demokrata Jackson szenátorig a meghatározott kereteken belül, széles a me­zőny. A jelek szerint nem sietnek a végleges döntéssel, majd január 20-ig kiderül. 3. Milyen kilátások vannak a namíbiai rendezésre? Angola a héten ünnepelte függetlenségének ötödik év­fordulóját (s ez jó alkalom lehetett a visszatekintésre, az egykori portugál gyarmat harcos útjára), Zimbabwéban és Zambiában új erőfeszítések történtek a konszolidáció ér­dekében. Mozgás van a dél-afrikai gyarmati sorban lévő Namíbia körül is. Kétfajta politika ütközik. A pretoriai rendszer folytatni akarja a „belső rendezést”, különböző, együttműködő csoportoknak a nagyobb önállóság látszatát kívánják kölcsönözni. A namíbiai népi szervezet, a SWAPO — amelyet ily módon ki akarnak rekeszteni a rendezési folyamatból — viszont komoly tárgyalásokat ajánl. Űj elemként hajlandó elfogadni az említett kollaboráns cso­portok jelenlétét is, de csupán a dél-afrikai küldöttség részeként. Hírek érkeztek lisszaboni közvetítésről, sőt az Európá­ban időző Kissinger is foglalkozott volna a témával. Wa­shington és a NATO — a jelek szerint — bizonyos enged­ményekre igyekszik bírni Dél-Afrikát, hogy Namíbia ne menjen túlságosan balra, s a Nyugat tevékenyebb új­gyarmatosító politikát folytathasson. Lehet," hogy újabb bonyolult fejezet kezdődik a hosszú namíbiai játszmában... RÉTI ERVIN Erich Honecker, á Német Szocialista Egységpárt KB fő­titkára, az NDK Államtanácsának elnöke Bécsbe látogatott. Képünkön: Bruno Kreisky osztrák kancellár (jobbra) tár­saságában. KGST — Finnország Sikeres együttműködés Helsinkiben november 12. és 14. között megtartották a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa és a Finn Köz­társaság közötti együttműkö­dés bizottságának soron kö­vetkező VIII. ülését. A bizottság megállapította, hogy a KGST-tagállamok és a Finn Köztársaság közötti gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködés na- ^gyon sikeresen fejlődött. A töhb mint hat éve folyó kö­zös munka igen jő példája az európai biztonsági és együtt­működési konferencia záró­okmányában foglalt elvek al­kalmazására a gyakorlatban, valamint azokra a lehetősé­gekre, amelyeket a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok sokrétű gazdasági együtt­működése kínál. A KGST-tagállamo'k és a Finn Köztársaság közötti áru­forgalom 1979-ben 2,9 milli­árd rubelnek megfelelő érté­két ért el, ami azt jelenti, hogy az 1973-as évit több mint háromszorosan megha­ladta. A bizottság ajánlásai alapján a KGST-tagállamok és a Finn Köztársaság illeté­kes vállalatai és szervezetei között eddig 30 gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési szerződés jött létre, ebből 5 a bizottság elmúlt évi ülése óta. A bizottság jóváhagyta az illetékes munkacsoportok te­vékenységéről szóló jelentése­ket és megszabta a következő Időszak fő feladatait. A bizottság tárgyalásainak eredményeként november 14. én jegyzőkönyvet írtak alá. Hazánkat a tárgyaláson An- talpéter Tibor külkereskedel­mi minisztériumi főosztály­vezető képviselte. Reagan döntése Ronald Reagan, az Egye­sült Államok megválasztott elnöke, pénteken birtokáról visszatért Los Angelesbe, hogy kézbe vegye a kormány- váltás irányítását. Reagan egy teljés hetet pihent a máris „nyugati Fehér Ház­nak” kinevezett Santa Bar- öara-i birtokon, amely az előkelő hangzású Rancho del Cielo nevet viseli. Reagan pénteken este ki­nevezte az új kormányzat el­ső két fontos tisztségviselő­jét. A Fehér Ház apparátu­sának vezetője, afféle „vezér­kari főnöke”, James Baker houstoni ügyvéd lesz. Kine­vezése két okból is némi meglepetést keltett: az új stábfőnök ugyanis nem tar­tozik Reagan legközelebbi munkatársai közé, s az elnök politikai nézeteit sem osztja maradéktalanul. Az 50 éves Baker a párt mérsékeltebb irányzatát képviselő George Bush alelnöik környezetéből került ki. Bush választási kampányát vezette a tavaszi előválaszt ások idején, egé­szen addig, amíg Bush alul nem maradt Reagannal szemben. Baker korábban ke­reskedelmi miniszterhelyettes volt Gerald Ford kormányá­ban. Edwin Meese. a Washing­tonban berendezkedett Rea- gan-féle „árnyékkormány” vezetője — őt várták a fe­hér házi stáb vezetői poszt­jára — az elnök személyes tanácsadója lett. Meese 49 éves, a „kaliforniai maffiá­hoz” sorolják, mivel Reagan ottani kormányzói hivatalá­nak apparátusát vezette. Washingtoni bennfentesek nem tartják kizártnak, hogy a személyes tanácsadói ki­nevezés a Bakerénél is na­gyobb befolyást ígér számá­ra. Az első két személyi döntés így egyben az új elnök első kompromisszumát is jelenti a konzervatív republikánu­sok és a párt mérsékeltebb szárnya között. Az utóbbiak­hoz sorolják az előző repub­likánus kormányzatok több tekintélyes vezetőjét, akiknek támogatása nélkül Reagan nem nyerhette volna el a vá­lasztásokat. A névsor élén Nixon és Ford volt elnök, to­vábbá Kissinger volt külügy­miniszter áll. Kissinger esetleges részvé­tele a kormányban még mindig találgatások tárgya. De valószínű, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb hatal­mú amerikai diplomatájának ezúttal csak külső tanácsadói szerep jut. Gerald Ford, aki Carterrel szemben maradt alul az 1976-os választásokon, újból megerősítette: nem óhajt szerepet vállalni Rea­gan kormányában. PANORÁMA BUDAPEST Hatszázbetvenezer szak- szervezeti tag képviseletében, 570 küldött és több mint 100 meghívott vendég részvételé­vel szombaton a vasasok Köl­tői Anna utcai székiházában megkezdődött a Vas-, Fém-, és Villiamosenergiaipari Dol­gozók Szakszervezetének XXVILI. kongresszusé. A ta­nácskozáson részt, vett Gás­pár Sándor, a SZOT főtitká­rai, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai. BorovsZky Ambrusnak, a vas'asszakszer- vezet elnökének megnyitója után Herezeg Károly főtitkár szóbeli beszámolója egészítet­te ki a központi vezetőség írá­sos jelentését. BEJRUT Ami Carter bukásét és en­nék a Camp Dávid-i ügylet­re való kihatásait illeti, csu­pán részleges;, formai válto­zásokról lehet szó, az ameri­kai politika alapjai nem vál­toznak — jelentette ki Jász- szer Arafat. A Palesztinái Felszaibadítási Szervezet elnö­ke a Revue du Libán című francia nyelvű bejrúti heti­lapnak adott interjújában hangoztatta, hogy a PFSZ so­hasem tulajdonított túlzott jelentőséget az amerikai el­nökválasztásoknak. ,,.N em Carterral Vagy Reagannál van dolgunk — mondta —, ha­nem az amerikai imperializ­mus realitásával, amelynek megvannak a maga tervei és számításai. Nekünk szintén megvannak a terveink és szá­mításaink. Hadd emlékeztes­sek rá, hogy Brzezinski egy naipon megengedte magának a kijelentést, hogy «isten ve­led PFSZ»- s hol van most BrzezinSki? Távozott, s én ma­radtam”. LISSZABON Adeline Amaro da Costa portugál hadügyminiszter ki­jelentette, hogy országa „szu­verénnek” tekinti magát a NATO nukleáris fegyverei­nek portugáliai elhelyezését illetően. A hadügyminiszter részt vett a NATO nukleáris tervezőcsoport'ja e heti brüsz- szeli ülésén. BONN Szómba .on reggel ötnapos látogatásra az NSZK-ba érke­zett II. János Pál pápa. A ka­tolikus egyház fejét Kari Carstens, szövetségi elnök fo­gadta a kölni repülőtéren.

Next

/
Thumbnails
Contents