Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. november 16.-------------------^---------------------------------------------------------------------------------—----------- ' ----------------------------E zt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Az olasz külügyminiszter moszkvai tárgyalásai. — Francia—nyugatnémet csúcstalálkozó Párizsban. — Az angol munkáspárt új vezére, s egy választási győzelem esetén miniszterelnök-jelöltje, Michael Foot lett. Kedd: Madridban kezdetét veszi az újabb Európa-talál- kozó. —r Honecker bécsi megbeszélései. — Az izraeli kormányfő amerikai útja. — Egyiptomban megkezdődik az amerikai gyorshadtest hadgyakorlata. Szerda: Kádár János és Gustáv Husák pozsonyi találkozója. — Leonyid Brezsnyevvel tárgyal a Szovjetunióba érkezett Urho Kekkonen finn elnök. Csütörtök: Négy szocialista ország új javaslata a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. — A NATO nukleáris tervező bizottságának brüsszeli ülése. — A namíbiai népi szervezet, a SWAPO kész a tárgyalásokra. Péntek: A Szocialista Internacionálé kongresszusa Madridban. — A Legfelsőbb Tanács Elnöksége ratifikálta a szovjet—szíriai szerződést. — Pekingi jelentések a „Tízek perének” előkészületeiről. — A LEMP KB első titkárának találkozója a Szolidaritás szakszervezet vezetőjével. Szombat: Az iraki—iráni háború nyolcadik hetének végén csökkenni látszik a harcok hevessége, mindkét országban várják a közvetítőként kölcsönösen elfogadott Palme svéd szociáldemokrata politikust. — A pápa látogatása az NSZK-ban. A hét 3 kérdése 1. Hogyan járnak a madridi órák? A madridi órák — pontosabban a Real Madrid stadionjának szomszédságában elhelyezkedő új konferenciaközpont órái — valóságos politikai jelképpé változtak a héten. Nemcsak az időt mutatták, vagy éppen nem mutatták, hanem jelezték, milyen bonyolult nemzetközi viszonyok közepette startol az új Európa-találkozó. Heves diplomáciai csatározások kíséretében, de mégis az előre kitűzött napon, kezdődött meg a madridi Európa- konferencia. A tanácskozáson kontinensünk 33 országa, az Egyesült Államok és Kanada vesz részt. Az előkészítő tanácskozások utolsó szakaszában „idegháború” folyt, s többször kérdésessé vált a konferencia megnyitásának lehetősége. A szocialista országok fontosnak tartották és tartják a madridi találkozót, mint az európai biztonsági folyamat újabb állomását, Helsinki továbbvitelét. Washington és néhány NATO-ország viszont olyan fórumot kíván, ahol terméketlen szócsaták folynak, s a más országok belügyeibe való beavatkozás kap helyet, valamiféle „elszámoltatás” címén. Igazából azt sem bánták volna, ha a madridi összejövetelre végül is nem kerül sor, a felelősséget pedig a másik félre tudják hárítani. A munka azonban megkezdődött — igaz már csupán tíz perc volt hátra a keddi napból, amikor ennek be kellett következnie. A díszteremben a küldöttségvezetők — köztük Nagy János külügyminisztériumi államtitkár — mondták el beszédeiket, a palota egy másik szobájában a 35 ország diplomatái közben napirendi kérdéseket vitattak. Vagyis kontinensünk békeszerető erői elégedettek lehetnek azzal, hogy kezdetét vette a konferencia, ám a nehézségek és buktatók óvnak minden túlzott várakozástól, a könnyű sikerek illúziójától. Ha az ENSZ-rőI joggal mondják, hogy olyan mint amilyenek a tagállamai, ez vonatkozik a madridi helyzetképre is. A résztvevő országok között jelentős ellentétek vannak, törésvonalak húzódnak, s mindez még nyilvánvalóbbá vált a nemzetközi feszültség éleződése kapcsán. Ugyanakkor földrészünkön nagy erők sorakoztak fel az enyhülés vívmányainak védelmére, az európai biztonság gondolatának megoltalmazására és továbbfejlesztésére. E küzdelemnek magunk is tanúi (sőt jó értelemben a cselekvő részesei) lehetünk — a madridi konferenciaközpontban, s azon kívül. Elegendő a heti eseménynaptárba tekinteni. A moszkvai vendégkönyvbe két rendkívül jelentős bejegyzés került: Colombo olasz külügyminiszteré és Kekkonen finn elnöké. Két olyan államközi viszonylatról eshetett szó, amely valóságos barométerként szolgál. A szovjet—finn kapcsolatok a békés egymás mellett élés, valamint a jószomszédság hagyományosan pozitív példáját képezik, a szovjet—olasz viszony pedig gazdaságilag hozhatott új minőséget, a hatvanas években az „évszázad üzletének” nevezett FIAT-kooperációval. Most, különösen az utóbb: esetben, nehezebb volt a tárgyalás, de így is jogos elégedettség mutatkozott mindkét oldalon. Honecker Bécsbe látogatott — ez volt az NDK államfőjének első hivatalos útja Nyugat-Európába. Az osztrák főváros még egy kelet— nyugati esemény színhelye lett: a szocialista országok új, kompromisszumos javaslatokat terjesztettek elő a haderőcsökkentési tárgyalásokon. (Ezek arra vonatkoznak, hogy nem részleteznék a haderőcsökkentés országonkénti mérHivatalos látogatáson Finnországban tartózkodott a magyar parlament küldöttsége. A delegáció vezetőjét, Apró Antalt, az országgyűlés elnökét Helsinkiben fogadta Urho Kekkonen finn államfő. tékét, hanem azt a NATO-hatalmak maguk között dönt- hetnék el, s a nyugati kívánalmakat figyelembe vették a különböző szakaszok időzítésével.) Kevésbé biztatóak a brüsszeli hírek: a NATO nukleáris tervező bizottságának ülésén az Egyesült Államok ismét szövetségesei fokozottabb bekapcsolódását sürgette a fegyverkezési hajszába. Nem lenne teljes a kitekintés Európára két, legmagasabb szintű, rövid munkatalálkozó említése nélkül. Párizsban a francia elnök fogadta az NSZK kancellárját, Pozsonyban Kádár—Husák találkozóra került sor — mindkét megbeszélésen, természetesen a résztvevők politikájából következő alapon, ugyancsak nagy figyelmet szenteltek kontinensünk kérdéseinek. 3. Hogyan áll össze Reagan csapata? Az európai diplomácia pezsgésével némileg ellentétesnek tűnik az amerikai politikai porond. A hivatalban lévő elnök, Jimmy Carter mandátuma — időben és felhatalmazásban — végéhez közeledik. Igaz, a Fehér Ház nem keveset foglalkozik a túszüggyel (ezt a témát Reaganék szívesen átengedik), de egyelőre nem látszik elmozdulás a holtpontról. Az Egyesült Államokba érkezett az izraeli kormányfő, de az eredeti elképzelésekhez viszonyítva, hogy hármas amerikai—egyiptomi—izraeli csúcstalálkozóra kerül sor, maradtak a szerényebb magánprogramok. Ami a megválasztott elnököt és vezérkarát illeti — most emésztik a vártnál nagyobb győzelmet. Nevek, kombinációk kergetik egymást. A tapasztalatok szerint valóban nem elhanyagolható tényező mondjuk az új külügyminiszter vagy nemzetbiztonsági főtanácsadó személye, miközben Reagan viszonylag nem túl jártas a nemzetközi ügyekben. Egyelőre bizonytalan a kép: Kissingertől és Fordtól Richard Allenig, vagy az egyébként demokrata Jackson szenátorig a meghatározott kereteken belül, széles a mezőny. A jelek szerint nem sietnek a végleges döntéssel, majd január 20-ig kiderül. 3. Milyen kilátások vannak a namíbiai rendezésre? Angola a héten ünnepelte függetlenségének ötödik évfordulóját (s ez jó alkalom lehetett a visszatekintésre, az egykori portugál gyarmat harcos útjára), Zimbabwéban és Zambiában új erőfeszítések történtek a konszolidáció érdekében. Mozgás van a dél-afrikai gyarmati sorban lévő Namíbia körül is. Kétfajta politika ütközik. A pretoriai rendszer folytatni akarja a „belső rendezést”, különböző, együttműködő csoportoknak a nagyobb önállóság látszatát kívánják kölcsönözni. A namíbiai népi szervezet, a SWAPO — amelyet ily módon ki akarnak rekeszteni a rendezési folyamatból — viszont komoly tárgyalásokat ajánl. Űj elemként hajlandó elfogadni az említett kollaboráns csoportok jelenlétét is, de csupán a dél-afrikai küldöttség részeként. Hírek érkeztek lisszaboni közvetítésről, sőt az Európában időző Kissinger is foglalkozott volna a témával. Washington és a NATO — a jelek szerint — bizonyos engedményekre igyekszik bírni Dél-Afrikát, hogy Namíbia ne menjen túlságosan balra, s a Nyugat tevékenyebb újgyarmatosító politikát folytathasson. Lehet," hogy újabb bonyolult fejezet kezdődik a hosszú namíbiai játszmában... RÉTI ERVIN Erich Honecker, á Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke Bécsbe látogatott. Képünkön: Bruno Kreisky osztrák kancellár (jobbra) társaságában. KGST — Finnország Sikeres együttműködés Helsinkiben november 12. és 14. között megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Finn Köztársaság közötti együttműködés bizottságának soron következő VIII. ülését. A bizottság megállapította, hogy a KGST-tagállamok és a Finn Köztársaság közötti gazdasági és műszaki tudományos együttműködés na- ^gyon sikeresen fejlődött. A töhb mint hat éve folyó közös munka igen jő példája az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában foglalt elvek alkalmazására a gyakorlatban, valamint azokra a lehetőségekre, amelyeket a különböző társadalmi rendszerű országok sokrétű gazdasági együttműködése kínál. A KGST-tagállamo'k és a Finn Köztársaság közötti áruforgalom 1979-ben 2,9 milliárd rubelnek megfelelő értékét ért el, ami azt jelenti, hogy az 1973-as évit több mint háromszorosan meghaladta. A bizottság ajánlásai alapján a KGST-tagállamok és a Finn Köztársaság illetékes vállalatai és szervezetei között eddig 30 gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési szerződés jött létre, ebből 5 a bizottság elmúlt évi ülése óta. A bizottság jóváhagyta az illetékes munkacsoportok tevékenységéről szóló jelentéseket és megszabta a következő Időszak fő feladatait. A bizottság tárgyalásainak eredményeként november 14. én jegyzőkönyvet írtak alá. Hazánkat a tárgyaláson An- talpéter Tibor külkereskedelmi minisztériumi főosztályvezető képviselte. Reagan döntése Ronald Reagan, az Egyesült Államok megválasztott elnöke, pénteken birtokáról visszatért Los Angelesbe, hogy kézbe vegye a kormány- váltás irányítását. Reagan egy teljés hetet pihent a máris „nyugati Fehér Háznak” kinevezett Santa Bar- öara-i birtokon, amely az előkelő hangzású Rancho del Cielo nevet viseli. Reagan pénteken este kinevezte az új kormányzat első két fontos tisztségviselőjét. A Fehér Ház apparátusának vezetője, afféle „vezérkari főnöke”, James Baker houstoni ügyvéd lesz. Kinevezése két okból is némi meglepetést keltett: az új stábfőnök ugyanis nem tartozik Reagan legközelebbi munkatársai közé, s az elnök politikai nézeteit sem osztja maradéktalanul. Az 50 éves Baker a párt mérsékeltebb irányzatát képviselő George Bush alelnöik környezetéből került ki. Bush választási kampányát vezette a tavaszi előválaszt ások idején, egészen addig, amíg Bush alul nem maradt Reagannal szemben. Baker korábban kereskedelmi miniszterhelyettes volt Gerald Ford kormányában. Edwin Meese. a Washingtonban berendezkedett Rea- gan-féle „árnyékkormány” vezetője — őt várták a fehér házi stáb vezetői posztjára — az elnök személyes tanácsadója lett. Meese 49 éves, a „kaliforniai maffiához” sorolják, mivel Reagan ottani kormányzói hivatalának apparátusát vezette. Washingtoni bennfentesek nem tartják kizártnak, hogy a személyes tanácsadói kinevezés a Bakerénél is nagyobb befolyást ígér számára. Az első két személyi döntés így egyben az új elnök első kompromisszumát is jelenti a konzervatív republikánusok és a párt mérsékeltebb szárnya között. Az utóbbiakhoz sorolják az előző republikánus kormányzatok több tekintélyes vezetőjét, akiknek támogatása nélkül Reagan nem nyerhette volna el a választásokat. A névsor élén Nixon és Ford volt elnök, továbbá Kissinger volt külügyminiszter áll. Kissinger esetleges részvétele a kormányban még mindig találgatások tárgya. De valószínű, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb hatalmú amerikai diplomatájának ezúttal csak külső tanácsadói szerep jut. Gerald Ford, aki Carterrel szemben maradt alul az 1976-os választásokon, újból megerősítette: nem óhajt szerepet vállalni Reagan kormányában. PANORÁMA BUDAPEST Hatszázbetvenezer szak- szervezeti tag képviseletében, 570 küldött és több mint 100 meghívott vendég részvételével szombaton a vasasok Költői Anna utcai székiházában megkezdődött a Vas-, Fém-, és Villiamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének XXVILI. kongresszusé. A tanácskozáson részt, vett Gáspár Sándor, a SZOT főtitkárai, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. BorovsZky Ambrusnak, a vas'asszakszer- vezet elnökének megnyitója után Herezeg Károly főtitkár szóbeli beszámolója egészítette ki a központi vezetőség írásos jelentését. BEJRUT Ami Carter bukásét és ennék a Camp Dávid-i ügyletre való kihatásait illeti, csupán részleges;, formai változásokról lehet szó, az amerikai politika alapjai nem változnak — jelentette ki Jász- szer Arafat. A Palesztinái Felszaibadítási Szervezet elnöke a Revue du Libán című francia nyelvű bejrúti hetilapnak adott interjújában hangoztatta, hogy a PFSZ sohasem tulajdonított túlzott jelentőséget az amerikai elnökválasztásoknak. ,,.N em Carterral Vagy Reagannál van dolgunk — mondta —, hanem az amerikai imperializmus realitásával, amelynek megvannak a maga tervei és számításai. Nekünk szintén megvannak a terveink és számításaink. Hadd emlékeztessek rá, hogy Brzezinski egy naipon megengedte magának a kijelentést, hogy «isten veled PFSZ»- s hol van most BrzezinSki? Távozott, s én maradtam”. LISSZABON Adeline Amaro da Costa portugál hadügyminiszter kijelentette, hogy országa „szuverénnek” tekinti magát a NATO nukleáris fegyvereinek portugáliai elhelyezését illetően. A hadügyminiszter részt vett a NATO nukleáris tervezőcsoport'ja e heti brüsz- szeli ülésén. BONN Szómba .on reggel ötnapos látogatásra az NSZK-ba érkezett II. János Pál pápa. A katolikus egyház fejét Kari Carstens, szövetségi elnök fogadta a kölni repülőtéren.
