Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
19a0. október 12. "iníÉPÜJSÁG 3 Boglárlelle, Kiskőrös, Tárcái Selyemgyár, Tolna Metszéstől a szüretig Bemutatkoztak a szőlötermeles gépéi Munkában a szüretelőkombájn A csonkázógép minden irányban állítható kozák a kényes szőlőfajtákra. Nincs ma az országban olyan ember, aki valamiképp ne kötődne a szőlőhöz, akárha úgy, hogy szereti a gyümölcsöt, vagy a jó bort. Bármerre is járunk, a házak kertjeiben, a községek, városok határában virul a szőlő. A szőlő, amely a gondoskodást bőséggel hálálja, de gondoskodni róla egyre nehezebb. Mert mind kevesebb ember vállalja a téli metszés, a nyári csonkázás, az őszi szüret fáradságát. A szőlőtermelő üzemekben a tudós nemesi- tők munkája nyomán bőtermő fajták teremnek, olyanok, amelyeknek művelésmódját a gépi megmunkáláshoz igazították. A szőlőtermelés gépeinek gyártásával a KGST keretein belül a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat foglalkozik. Gépeiket az elmúlt hónap végén az ország három szőlő- terlmelő üzemében mutatták be a szakembereknek: Bog- lárlellén, Kiskőrösön és Tar- calon. A bemutatók tapasztalatairól Zs'igoviits Ferenccel, a vállalat igazgatójával beszélgetünk. — Miért volt szükség a bemutatókra? Nem ismerik a szakemberek a szőlőtermelés gépeit, vagy a> három bemutatót reklámnak szánták? — Egyszerűen meg akartuk ismertetni a termelőikkel, hogy mit produkált a gyár... Három éve kezdtük el a Mezőgép Fejlesztési Intézetben, illetve itt a vállalatnál azt a lő—18 gépet kialakítani, amit most bemutattunk. A gépek a metszéstől a termés feldolgozásáig átfogják a szőlőtermelés teljes vertikumát. Persze, újak a gépék, be kell vezetni a szakmai köztudatba, így aztán a propaganda sem árt. —A kiskőrösi bemutatón én is láttam a gépeiket, beszéltem szakemberekkel. Őszintén szólva még nem tartják teljes egészében tökéletesnek a gépeket, önnek mi a tapasztalata a három bemutató után? — Ahogy látom, hallóin, a gépcsalád legsikerültebb gépe a- szőlősorok művelésére alkalmas gép. Fontosnak tartják a huzialfeszítőt, de kérik, hogy a huzalok rögzítését gépi úton oldljük meg. A zföld- haj'tás-vágót szükségednek látják, a teljesítménye jó, viszont technikailag bonyolult. Az a kérés, hogy egyszerűsítsünk : a traktoron lévő hidraulikus kört használjuk a gép működtetésére. Egyszóval vanniak gépeik, amelyek már jók, mások korszerűsítésre szorulnak. — Beszéltem a megyei AG- ROKER illetékesével, tőle tudom, hogy Tolna megyéből még egy gépre sem érkezett megrendelés. Miből mennyit és hova szándékoznak eladni ezekből a gépekből? — A gépek jelenleg még nincsenek forgalomban, most próbálják azokat a KGST- országokban és a gépkísérleti intézetben. Ha jó minősítést kapnak, csak akkor lehet szó a gyártásukról. A gépeket előreláthatólag még ez évben megkezdjük gyártani, s visz- szaigazotjuk az Agrotröszt megrendeléseit. Ha valaki ilyen gépet akar venni, 1981 / első negyedében már vásárol’ hát. — Drága és kevés a kézi munkaerő, a „kiváltására” gépekre van szükség. Huzalfeszítőre például, amit viszont csak egyszer, a telepítés után használnak. Úgy vélem, ilyen speciális gépből borvidékenként egy is elég. — A huzalfeszítőkre nemcsak a telepítéskor, hanem később is szükség lehet. Hisz főként gépi művelésnél valamelyik gép elkapja, leszakítja a hüzalt, a drót ezenkívül korrodál, tönkremegy, elfárad, úqy hogy pótolni kell Az viszont kétségtelenül ésszerű lenne, ha a rendszerek vásárolnák meg, s taggazdasága- íknak szükség szerint bizto- sítahák a gépet. — A szüretelőkombájnt most először volt alkalmam működés közben látni. Nem tudom, mennyi a kár az amúgy nagyon drága kézi szüretnél, de ez a 2 milliót érő gép meglehetősen sok fürtöt hagyott maga után. — Sajnos, Kiskőrösön nem a legjobb táblát biztosította az állatai„ gazdaság. Fiatal volt a szőlő, éretlen, nem jött le a fürt, a gyenge vesszőket meg nem akartuk agyoncsé- petaü. Mondhiataálm úgy is, hogy inkább csak imitáltuk a szedést. Több éves szőlőknél, teljes érésiben nem ezt látta volna. Arai elhullik, ami elmarad, 8—10 százaléka a termésnek. Ez a megengedett 10 —12 százalék határértéken belül van.1 — Az OMÉK-on idős parasztemberekkel együtt nézegettem a szüretelőkombájnt. A legtöbb kifogásuk a verőléc ellen volt. Nem teszi-e tönkre a vesszőt, a következő ' évi termést, az ültetvényt? — Fajtánként, és a szőlő érettségi fokának megfelelően lehet meghatározni, hogy percenként mennyit üssön a léc az ültetvényre. Ha érettek a fürtök, keveset, lágyat és rövidet üt. Ugyanez von atA kevesibé érzékeny szőlőfajtákra több ütést lehet adni. Az ütésszám percenként 20 és 80 között változtatható. Igazodni tudunk tehát az ültetvény minden tulajdonságához, úgy, hogy ideális körülmények között minimális a kár. — A puding próbája az evés ... Remélhetőleg jövő ilyenkor már szüretelőkombájnokról adhatunk hírt. Meg arról, hogy sok metszőgépet zöldtrágya- és venyigezúzó gépet adtak el — ezek nagyon tetszettek a szakembereknek. — A venyigezúzó sikere egyértelmű — ez iránt érdeklődtek a legtöbben. A gép felaprítja, majd műtrágyával együtt a tall aljba keveri. A metszőgépnél már más a helyzet. A világon ismert metszőgépek pneumatikusak. Ennek az a hátránya, hogy 0 Celsius fok alatt a rendszerben lecsapódik a pára, és befagy az olló. Márpedig mi télen, alacsony hőmérsékleten is metszünk. Olyan gépet kellett hát szerkeszteni, ami 0 fok alatt is működik. Kialakítottuk az elektrohidraulikus metszőollöt, melynek az a lényege, hogy a vezérlést elektromosság végzi) a működést viszont olaj, ami nem fagy meg. Ezzel a kombinációval kézMimélő, az időjárásra nem érzékeny, gyors berendezésit állítottunk élő. Egy olyan gépet, amely nem csak a szőlő, hanem a 4 méternél nem magasabb gyümölcsfák metszésénél is alkalmazható. Egyszóval, a gépcisaTád kialakításánál igyekeztünk olyan gépeket tervezni, amelyek nemcsak egy kultúrában használatosak. Egy sikeres beruházás tapasztalatai : | Magyar Selyemipari flimj: Vállalat tolnai gyárá- nak korszerűsítésére — .7 J több mint háromszáz- millió forintot költött a nagyvállalat, a népgazdaság, vagyis mi, valamennyien. Ez a pénz nem kevés, érthető hát, hogy a járási párt- bizottság, annak végrehajtó bizottsága és lapunk tudósításain keresztül mindenki érdeklődéssel figyelte a beruházás alakulását. Az új, üzem — hiszen így is mondhatjuk — azóta már működik. A járási pártbizottság végrehajtó bizottsága is megnézte a helyszínen a munkát és értékelte a beruházás — az építés, szerelés, próbaüzem — tapasztalatait. Ügy mondják, hogy „elég sima ügy” volt. Ezt a munkát nem kísérték nagy leállások, nem követtek el közben olyan hibákat, ami visszavetette volna a folyamatosságot. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak gondok és határidő-módosítás. Az eredeti szerződés szerint az üzemcsarnok és irodaház befejezési határideje az elmúlt év utolsó napja lett volna, a festödéé az idén július 30-a. A TÁÉV, mint generálkivitelező már 1978-ban szerződés-módosítást kért, mivel az épületelemeket csak több hónapos késéssel kapta meg, márpedig az nyilvánvaló, hogy építeni csak építőanyagból lehet. Az alvállalkozók is késtek, például a festékkonyha saválló burkolását az egyetlen vállalat, amelyik ilyen munkára képes, szintén az ígért időpont után több hónappal végezte el. Ekkor a TÁÉV és a gyár képviselői összeültek, igyekeztek átcsoportosítani úgy a munkát, hogy a legfontosabb, tehát a termelő részek készüljenek el legelőbb. Ezt a módszert aztán végigvitték az egész beruházáson. Az építők és az építtetők együttműködtek, a szó igazi értelmében. Hetenként tartottak megbeszélést: döntöttek a legsürgetőbb tennivalókról és jól megszervezték a munkát. Mert az is feladat volt, hogy az építkezés ne zavarja a gyár munkáját. Ezt is sikerült a kölcsönös alkalmazkodással megoldani. Amikpr elkészült az üzemcsarnok egy része, ott a szerelést mindjárt megkezdték. A burkolok, mázolok, szigetelők, gép- és csőszerelők tennivalóit is úgy szervezték, hogy azok pontosan illeszkedjenek egymáshoz. Az ösz- szehahgolt és fegyelmezetten végzett munka tette lehetővé, hogy május 16-án elkezdődhetett a .próbaüzem. Nincs még kész az irodaház, de az ott dolgozókat ez zavarja a legkevésbé. volt. Gondoltak egy nagyot, nekifogtak maguk, és megcsinálták. A gyár férfidolgozói szombaton és vasárnap is serénykedtek. Nem vitatkoztak azon sem, hogy az apróbb és a szolgáltatás jellegű munkák —• például gépjavítások, belső szállítás — a kivitelezők dolga-e, hanem amit tudtak, megcsináltak. Az így nyújtott segítség kamatostul térült meg a határidők betartásával. A próbaüzem alatt is akadtak problémák. Biztosan nem sokat mond az olvasónak, de tény, hogy összesen három FTF 75-ös, frikciós orsókkal működő nyújtvaterjedelme- sítő gépet szereltek fel. Mindjárt érthetőbb lesz a dolog jelentősége, ha elmondjuk', hogy ez a három „masina” többet tud, mint a kiselejtezett negyven. Ezekej a nagy teljesítményű gépeket ki is kell használni és karban is kell tartani. A gyárban névre szólóan megvannak az elképzelések a karbantartást illetően. Ami gond, az a szövőnők hiánya. Többen ijedtek meg az új technológiától, az új műszakbeosztástól, a gépektől, mint .ahányra számított a gyár vezetése. Vizsgálta a járási pártbizottság, hogy vajon az előkészítés megfelelő volt-e. Ügy foglaltak állást, hogy igen, hiszen a munkahelyi fórumokon időben tájékoztatták a dolgozókat a változásról, mindenki tudta, hogy mi lesz a jövőben a feladata. A párt és a társadalmi vezetés is megtette a tőle telhetőt, nem rajtuk múlott, hogy ezt sokan nem vállalták. Megfelelő végzettségű és lelkes fiatal szakembereket is alkalmazott a gyár időben. Felvettek a festődé munkáinak irányítására három vegyészmérnököt, akiket féléves gyakorlatra az MSV egy másik cérnázógyárába küldtek. Van vegyipari szakközépiskolát végzett laboránsuk is. A más munkahelyről a festődébe irányított dolgozók átképzését gyáron belül oldották meg. A kilépésekhez az is hozzájárult, hogy a húskombinát és az atomerőmű építkezésénél szinte korlátlanul igényelnek szakembereket. A munka fontossága miatt a vezérigazgatóság bérfejlesztést határozott el. Ezt differenciáltan végre is hajtották a gyárban. B termelés jó minőségben folyik, a további feladatok egyik legfontosabbikának tartják, hogy kifogástalan is maradjon a minőség. Ha a kivitelezők elvonulnak, sor kerül a gyár környékének csinosítására, parkosítására, hiszen ez az üzem belátható ideig — minden jel szerint — ilyen marad. További beA huzalfeszítőhöz kézi munka is kell D. VARGA MÁRTA Amire nem találtak kiviteruházásról nincs szó. Fotó: Bj. lezőt, az a kazánház építése
